JOB

Munka?
Ellenség?
A nyugati és a zsidó jelentés nagyon eltér.
Jób könyvénél tartok a bibliában. Nálunk a jobb az a jónál jobbat jelent.
Mondjuk a történet főszereplőjét nem irigylem. Sem az alázatát, sem a vagyonát.
Itt az év vége, és mégsem sikerült az ószövetséggel végezni. Pedig turbó fokozatra kapcsoltam, és a jutubis felolvasásokkal haladóssá vált a ritmusom.
Vargabetűk azért kerültek bele... belém. Van egy vallástörténész. Balázs Gábornak hívják. Még Eszter könyvénél bukkantam rá. Igazi zsidó fiú, gondoltam, zsigerből magyarázza a történetet. Nem bántam meg. A többi előadását is meghallgattam.
Közben saját motyóimat próbáltam újra használhatóvá tenni.
A telefonom ütésálló darabnak hirdették. Viszont a földhöz vágás nem tetszett neki. Kínai jószág. Ha éppen SMS-t olvasok, vagy bármit tevékenykedem, a bejövő hívást nem lehet felvenni vele. Ha kilépnék az adott tevékenységből, elutasítja a hívást. Ha csak felvenném, nem tesz semmit.
Ilyen alkalomból, dühödten röptettem meg.
Az esést kibírta. Visszarakva az akkumulátorát mindent tudott, csak a hangszórója nem működött.
Külön van a csengőhangnak, és azzal szól belőle a rádió is. A mikrofon is továbbítja a szövegelésem, csak nekem nem jön a hang.
Később rájöttem, hogy kihangosítva az is jön.
Nem baj, karácsony és szilveszter között megengedtem magamnak, hogy ezt is megnézzem.
Jó találmány. Kibírta volna, ha nem kínai. Odacsípte az összeszerelő munkás a pici hangszóró vezetékét a belső csavarvezető műanyag egyikéhez, és ott szakadt el.
Két forrasztás után ismét működik.
Pedig már ki is néztem az utódját. Még kevesebbet tud. Egy SIM modul befogadására alkalmas, sokkal kisebb és nincs benne fotómasina sem. Ezen tulajdonságait egyébként sem használom. A zseblámpát még csak-csak, de meglennék anélkül is.
Na, akkor jött a kis Nikon. Jó kis fényképező gép. Pár éve nyúzom, most megszorult az optikája.
Reméltem, hogy valami dörzskerekes meghajtású, de nem. Íves fogasléc mozgatja ki-be a gép orrát. Egy foga vásott el.
A közel 30 ezres kis gép most nagy érvágás lenne. A Vaterán kinéztem húszért egy csomagot. Több használt gépet ad valaki, de még nincs annyi pénzem.
Aztán 5000Ft-nyi dollárért van alkatrész az Aliexpresszen.
Meglátjuk, melyik jön be.
Most harmadik napja én is megyek Nyafival a körútjára. Ez a Bódva gátját jelenti a szilasi hídig, és a másoldalon haza.
A kutya sokszorosát loholja fel-le a gáton. Bele a vízbe, iszik, hasal, repeszt a susnyásban, és hanyatt vágja magát, hogy masszírozzam a hasát.
Két alkalommal kettesben, tegnap Nufi is velünk jött.
A gerincvideókat gyártó gyógytornász fickó egyik előadásában arról beszélt, hogy az egyenetlen talajon járás hiányzik nekünk, hátfájósóknak.
Kezdek ebben is igazat adni neki.
Sokkal jobban tudok ülni is két napja.  Persze ez lehet (hap)cihés  alapon is.
Ma ki fogom hagyni a zsoltárok könyvét. Pihenésképpen Szomszédnéni videokat hallgattam.
Lemértem a megrakott fás kosaram. 13kg- Ennyit rakok be egyszerre a kályhába. Ha nem elég, akkor még egyet behozok. Tehát egy nap 30-50kg fa ég el a két kályhában együtt. Sok, vagy kevés? Nem tudom megítélni. Majd tavasszal látom meg, mennyi maradt. Még nem használtam az ezéven vett fából. Talán januárban sem fogok hozzá érni. A fagyos éjszakáktól és a széltől függ a legjobban.
   

Túl a gumicserén

Most éppen egy elröppentett tranzisztor után kutatok. Remélem, csak a tranyó, de biztos még nem vagyok benne.Utána keresek, hátha van helyettesítőm.
Nincs fény a tévén - volt a hibajelenség - s a LED-ekre a műszerrel mértem, akkor volt. A tévén pedig mászkált a nincs jel felirat.
Bekapcsoltam a szkópot, hogy rámérjek a tápra. Van-e a kis trafóján impulzus. Gyanítottam, az a tekercs lehet szakadt.
A szkóp tapintóján a test is kinn van a mérőcsúcstól néhány milliméterre.  Ezzel zártam testre a tápot, és nyúvasztottam ki a tranzisztort.
Vacak érzés. Eddig ezt a melléfogást megúsztam. Alighanem zsugorcsővel le fogom fedni azt a részt.
A FET cseréje óta ismét ugyanúgy 'majdnem működik', mint előtte.
Van egy bontott panelem még, és azt törött kijelzővel vettem meg háttérvilágítás LED-ekért. Most jön a játék, hogy rápróbáljam, vagy ne!
De még nem próba, csak fehér csatlakozós vezetékért átlibbenek a másik házba. Akkor be tudom úgy dugni, hogy nem takarja le a hátlap a panelt. Nem akarok még egy FET-et cserélni, csak mert rábillen a kezemre a hátlap, és újabb rövidzár a testelés miatt.

Egy weboldal lassítja a böngészőmet

Bezártam.
Melegszik a szobám, lassan lehet egy kicsit dolgozni is. Odakinn ónos eső, idebenn meg fázik a lában.  Valami előnye volt az emeletes házaknak is, amiben laktam. Katonaként is felső ágyon szerettem aludni. Oda szállt fel a meleg.

Mostanában behordom a megázott fát a kályha tetejére. Két legyet ütök vele agyon egyszerre. Megemelem a páratartalmat a szobában, és 15% alá viszem a víztartalmát.
Nem a hasábfát, mert annak nem elég 1-2 nap, hanem a hasogatáskor lepergett véknyakat. Jól ég gyújtósnak.
Mostanában sokat kell behozni a kamrából is. Közben pásztázni a földet, hol lépek macskaszarba. Anyutól kaptam homokozó lapátot mikulásra. (ezt kértem) Ha jobb hangulatom van, papírba szedem, és az is megy a kályhába. Egyébként kihajintom a fenyő alá. Bemossa a víz, csak undorodom tőle.
Mostanra a lábtörlőmön és az ajtó mellett is figyelni kell. Jól jön a hamu meg a száraz fűrészpor, ha kéznél van.
A fáskamrában is rendes voltam, felsepertem a port. Kár volt. Jobban tapad a macskaszar. Nem szívja ki a nedvességtartalmát a por. Nem csúszik alá a lapát.

Nyafi a is termel sokat, de a saját kerítése mögött. Azt Nufi hordja a komposztdombra vödörrel. Nála meg az az érzésem, hogy a kikapart földet is megeheti. Nyoma nincs, pedig jókora gödröket ásott már. A tuják gyökerei egyre szabadabbak.

Terveztem már a Hondán kicserélni a téli gumis kerekeket. Még a nyári van fenn. Az csatak lebeszélt róla. Pedig nem kellene halogatni.
Az utolsó bevásárlásnál még nem volt mínusz, eső is csak hazafelé kapott el.

A kert kopár lett. A fagyott almák még szedhetők. Jégkása lesz a reggeli miszmajszban, de csak magamnak rakom a jegest, Nufiéknak a lakásból válogatom a gyümölcsöt. A padfeljáróban félretetthez még nem kellett nyúlni. Remélem, februárig kihúzza. Jó lenne!

Odakinn valaki fát vág. A láncfűrész jellegzetes hangja elárulja. Nekem már inkább tavaszra marad a kinntelelő rész. Hacsak nem lesz tizenfokos december. Akkor azt is felaprítom és behordom.

Péternél is jártam a héten. A gyülekezeti teremben a lányok (Jolikáék) új faliszőnyegét kellett felrakni.  Felfúrtam a falat és tiplibe tekertem a kampóit. Csipeszes fülekkel akasztottuk fel. Péter már focizni is tud. Megmutatta. Az orgonapedált elfelejtettem megkérdezni, hogy elégedett-e vele. Bár ha konyul, vagy szorul, biztos szólt volna róla.

A gyógyszertárban is jártam vizeletgyűjtő zsákokért. Nufi kért fertőtlenítő folyadékot is. Zöld dobozos izé, és mondta, hogy nagyot hozzak.
Hoztam is literest. Csak elég lett volna a másfél decis. Ő arra gondolt.
Ahogy ismerem, el fog fogyni.

Politikával meg nem foglalkoztam. Úgy döntöttem, hogy most egy kicsit elfelejtem a közjót. Magamra összpontosítok.
  


 

Téli örömök?

Szeretek fűteni. A tüzeskedés nagymamáékkal indult. Szalonna sütés miatt volt szabad gyújtogatnom.
Most pedig a kályhák.
A héten megijedtem, mert a szikrafogó belső ajtó eltört. A NET-en találtam is 25 ezer forint körül, ajtót kerettel de mit tudom én, mennyire egyformák. Meg nekem az egész fölösleges.
A Budafokon lebontott kályhából elhoztam az egyiket. A másik kettő eltűnt. Valószínűleg Laci szomszéd elvitte a méhbe anno, mert a mosókonyhában tartottam a két vécé mellett.
Szerencsémre a megmentettből passzolt bele. Legalább 30 ezret spóroltam, ha a postaköltséget is hozzáteszem.
Állandóan pánikolok mostanában, ha valamit javítanom kell, mert az alkatrészek is annyiba kerülnek, mintha 14. Lajos korabeli kézzel készített akármiket akarnék.
Régen egy város fizetett egy évre 2 Ft adót, most meg milliókkal dobálóznak, és hergelik a tévénézőket, mennyi egy képviselői meg egy államtitkári juttatás. Ilyenkor dühösen zárom el a tévét. Semmi közöm hozzá, akár megérdemli, akár nem. Pénz soha senkinek nem lesz elegendő, akár dollármilliói vannak, akár forintokat számol... azaz már abból is 5 Ft a legkisebb címlet, de tízest még találok, ötöst már nem nagyon itthon sem.
Nufi gazdit keres Nyafinak. Túl sok nekünk. Állandóan vele kellene foglalkozni, és az előkertjében már külszíni bányát nyitott.
A derekam mostanában jól van, de most a nyakam és a vállam jelzi, hogy magammal kellene törődnöm.
Feri hozott egy angol fúrókalapácsgépet, bár ez talán nem fúr, csak kalapál. Kőtörésre jó. Tegnap megjött hozzá az öntény, mert törött alkatrészt kellett cserélnem benne.
Bandi telefonjai pedig nem akarnak gyógyulni. Hiába mondom, hogy új USB aljzatot hozzon hozzá mert ezek szerintem egy forrasztást bírnak ki csak. Itt van egy Sony meg egy másik tapis telefon is, és egyiken sincs életjel. Azt mondja, előtte működtek, én csak forrasszam át egy másikról a dugaljat.
Elegem van belőle. Előtte a csutkára merült akku miatt nem tudom kipróbálni, forrasztani pedig nem hagyományos ónnal lehet, hanem egy sárga kulimásszal, ami hőlégfújós pákával felmászik az alkatrészlábra és a forrpadra. A legvéknyabb pákahely sem fér be a lábakhoz, ellenőrizni sem tudom, jó-e a forrasztás. Marad a kétség, vajon működött-e egyáltalán.
Az eső is beindult, már nem tudok fát vágni. Illetve majd ha eláll, pedig az hozott ki a fásultságomból.
Attila fiának is olvasom a történetét, és jó lenne vigasztalni, de nem volt gyermekem, s fogalmam sincs, mit tennék a helyében.
Egy történetet olvastam anno, hogy valaki egyéni módon oldotta meg.
Leült a fiával egy-egy pakli cigarettával, és egymás után gyújtottak rá, mígnem a gyerek rosszul lett, és soha többé nem akart dohányozni. Kiesett, honnét a történet, de ahogy nagyapámat láttam sírni a kórházban fájdalomcsillapító injekcióért halála előtt a kórházban, és nem engedte levágni érszűkületes lábfejét, s apámat is 40 kilósan a tüdőműtét után, s a kilenc lépcső után percekig gyűjtötte az erőt a következő fordulóig. Mindketten a dohány mértéktelen élvezője voltak.
Nekem is volt olyan munkahelyem, ahol pénztárgépjavítás közben vörös lett a világ, és nem tudom hogyan jutottam el az üvegajtóig, de a szervezetem ösztönből érezte, oxigénre van szükségem. Hamar otthagytam azt a munkát.
Ezek a szavak egy tizennégy éves gyereknek egyik fülén be, a másikon ki. a sokkterápia sem mindenkinél működik. A zsebpénz pedig attól zsebpénz, hogy megtanítja gazdálkodni a fiatalt.
Marad most az együttérzésem.
Előkerestem a Csabai Dániel könyvét, a Hifi hangstúdiót, meg A hangfelvétel gyakorlata, hogy kifényképezzek belőle pár dolgot Attilának, de annyira túlhaladott könyvek. Nem így emlékeztem rá. Még nosztalgiának is unalmas. Pedig hogy csorgott a nyálam anno mindenért!
Próbáltam pár vigasztaló szót MJ-nek is írni, aztán kitöröltem, mert felolvastam Nufinak, és kioktatónak vélte.
Ma este még az orgonapedál van az asztalomon. Az egyik oldal ragasztása elengedett, de nem azért esik be a pedál. Kiforog a tengelyen az anya, és azon kell valamit alkotnom. Legközelebb vasárnap kell Péternek. Addig megszülöm a megoldást.
Visszahoztam az LCD-s műszereket a 22-ből, mert nem akarom, hogy megfagyjanak. A régi notebookot is. Bár a Hinote VP tavaly is ott telelt. Csak rossz tapasztalatom van a bicajsebességmérőkkel. Télen szoktak tönkrefagyni,

Pontos volt

Időben érkezett meg a hangrögzítőm. Volt még némi hatásszünet is.
A postás lányt vártam a kapu előtt, kérdeztem, jött-e Rádiótechnika. Nem. Még semmi. El is ment, majd rövid idő múlva csöngettek. Nufi boltba ment Bélával, a kaput bezárta, és elvitte a kulcsot. A postakocsi állt meg újra, és most a kerítésen nyújtotta be a várvavárt csomagot.
Nyolc gígája van, és nem ivásra. :-) 48 óra fér rá a legjobb minőségű felvételben, 96 közepes, és 576 óra, gondolom vacak minőségben. No ezt az akkuja biztos nem tudná végig ellátni egy huzamban.
Megkaptam az SSD meghajtót is. Visszavásároltam, amitől tavasszal megváltam, csak most nem 120, hanem 240gigásat. Először SuSE linuxot akartam rátenni, de nem tetszett a gépemnek, hát visszanyúltam a Slackware distrohoz. Napokig nem is írtam semmit. össze kellett hangolnom a magyar billentyűzettel, és újra belakni a gépemet.
Ennyit a kütyüimről, mert itt az ősz, és itt van újra a favágás.

Két nagyobb mennyiségen vagyok már túl. A tegnapi nagyon megkínozta a vállam, ma pihenő napot tartottam, pedig be akartam pakolni a felaprítottakat. Van róla képem, mennyi egy napi munkám eledménye, illetve akkor még nem voltam meg a hasogatással, a délutáni aprítás  mellmagasságig érő kupacot eredményezett.

Közben megittam 4 liter teát, s izzadtam, mint tini koromban.
Most jó volna valami hangfelvétel, mi is járt az agyamban, bár inkább ritmus, valami zeneféle megy a fejbenjátszómban. Kötődik a csapásokhoz. A két kilós kapapács már gyűrődik, s két törött baltafejem is konyul, repedezik, de ők a legjobb ékek.
Egy körmöm bánja a műsort. Még nem jött le, épp csak elszíneződött, de csak idő kérdése.
Közben meglátogatott Laci, a polgármester csőfogóért, és jelezte, hogy az önkormányzat olcsón felaprítja, de nekem kell az edzés. Majd ha már nem bírom erővel, akkor jelentkezem.
A szellemi töltődő időm javát Kun Miklós sorozatával töltöttem. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem sorozatot vett fel a történésszel, és szinte hipnózisban hallgattam végig. Az öreg annyira élvezte a saját előadását, mint egy gyerek a játékot, kérdezgette a hallgatóságát, bírják-e még, folytassa-e. Gondolkodom, letöltsem-e, mert DVD-re írva jól jöhet később is. Ennyit nehéz feldolgozni, megjegyezni. A kutatási újdonság a szovjet-orosz archívumokból kigyűjtött, és oral history-nak nevezett gyűjtéseiből érkezett. Bár egy hosszabb időszak már nekem is jutott életem első felén ebből a korszakból, de más értelmezésben.
Pénteken itt jártak anyuék. A temetőre vittünk virágot. Anyu most is görcsökkel küzd, de nem folyamatos. Ezért mozdul ki otthonról nehezen, pedig a mozgás fél gyógyszer. Magamról tudom. Volt róla szó, hogy autóval hazavigyem, de addigra jól lett, és nekem sem volt most dolgom Miskolcon. Kihagytam ezt az utat. A favágáshoz pont ez a nem túl meleg és száraz idő a legjobb. Örülnék, ha tél előtt az összes tüzelő fedett helyen lenne.

Nézegetem a fákat, mert volna jó méretű, amiből a 22 kapufélfáját ki tudnám egészíteni, de hosszanti irányban nem tudok vágni az asztali körfűrésszel. A hasítás középen menne, de utána csak sugár irányban.
Leltem a jutubin 1958-as filmet a kétkezes fűrészek élezéséről. Van is itthon, még el is szórakozom majd a pontos beállítással, csak ki rángatná velem a fűrészlapot?
Attilának igaza van, hogy a régi eszközök, a múlt nem játék. A belőle kifejlődött mai technikák hatékonyságra kényszerítették az embert, és hobbi időtöltésként valaki elszórakozhatja a magáét, ám a másét nem.
Pétert még tavaly, a betegsége előtt kérdeztem, hajlandó volna-e kipróbálni velem a húzogatást, de azonnal lelkesen nemet mondott.
A szekere a parasztházából már nem fog kimozdulni soha, ha rajta múlik, és nekem is vannak visszautasított munkáim.
Tegnap Csaba hozott egy rádiót, amit 200Ft-ért vett, és megkért, forrasszak vissza rá két vezetéket.
A két vezetéket lecseréltem, mert olyan oxidált volt. Érzéketlen, vacak rádiója gerjedt a kiszáradt kondenzátorai miatt. Az állomáskereső és a hangerőszabályzó gombja ragasztott díszlapját már nem vettem le. Ha lett volna valami hasonló tudású rádió a kezem ügyében, neki adom. Most nem volt. Hagytam elmenni így, Még csak nem is pénz kérdése. Ingyenmunka így is, meg úgy is.Tanulom a nemet mondást az értelmetlen tevékenységekre.
Tanulom a nemet mondást azért, mert az én tüzelőm sem állhat esőben azért, hogy valaki harmadik tévéjét is azonnal megnézzem.
Vannak már eredményeim.  

Beszélni akarok

Sosem tudtam. Hol a sok ember zavart, hol egy tanár, akármilyen tekintély. Nem forog együtt az agyam a számmal. Az írásnál lassított közléshez jobban megfelel a vérmérsékletem, de Nufival is a sértődőst kell játszanom, amikor közbevág, mert már unja a szavaim terjengős felvezető módját.
Eljövendő névnapomra diktafont kértem. Tudom, hogy először kínzóeszköz lesz. Az írás is az volt az első novellák idején.
Kezdetnek tárgyakat rajzoltam szavakkal. Először megneveztem, de később poénosra véve kiötlöttem a körbejárást, hátha nem a tárgyra kíváncsi az olvasóm, hanem játszani akar, s kitalálni a szövegelés közben.
Terveztem hozzá hallgatóságot is.
Hol volt, hol nem volt. Ez nem mese, hanem a valóság emlékképe. Igaz, a felolvasáshoz gyakorolni Romhányi Szamárfülét kaptam elő, s idézgettem a Mézga Aladár különös kalandjaiból.
Tizen-huszon évesen Rejtő Jenő fordulatai is belém égtek. Hol a szóviccei, hol a gondolatmenete nyomdokán gyártottam a vicceket. Lecsaptam a magas labdákat, mint egy kezdő teniszező. Nem mindenkinek tetszett. Erre ma is hajlamos vagyok. talán csak szelídebben.
Pár éve Péterrel - a református pappal - összehaverkodva indítottunk filmklubot. Pár alkalom után elhalt. Most a betegsége okán már kevesebbet is látogatom. A kemo lebontja az immunrendszerét is, nem szeretném a gondolkodásommal (sem) megfertőzni.
Ő emlegette az amatőr színjátszó álmait. Milyen jó lenne a Gogol Revizor darabját előadni. Már ha jól emlékszem.
Akkor Móricz Pacsirtáját is átbeszéltük, s bennem is felbuzgott a téma. Folytatni kéne az öregek történetét.  Ötleteim is voltak, boncolni, kiteríteni a bőr alatti területeket, megvizsgálni a zsigereket, labirintust járni az agytekervényeken.
Csak bökkent a dolog. Ötleteim többnyire fanyűvés, hegyhengergetés közben leptek meg, és asztal közelében sűrű sötét köd mögé bújtak.
Nem tudom, Péter feladta-e a vágyát, s összetrombitál-e színjátszó csoportot.
A Pacsirta történet folytatásából nekem is csupán a gondolatfolyam helyhez nem kötődő rögzítése maradt meg.
Tegnap előtt Béla vagyoni helyzetét firtatta a gyámügy, s Edelénybe vittem Nufit. Amíg ő kivont karddal védelmezte a beszámolóját, én a kocsiban ülve töltöttem az időt. Bár szívesen bementem volna, de csak romboltam volna a közbeszólásaimmal Nufi harcállását, inkább háttársként működtem.
Móriczot vittem olvasni. Nem ment. Világított a könyv, annyira rám tűzött a nap. A telefonommal kezdtem rádiót hallgatni. Vacak volt a vétel. Jó, akkor hallgatom zenét. Zappa öt száma van rajta összesen. Na, mi van még rajta? A játék nem vonzott. Van rajta hangrögzítő.
A hangminőség pocsék és vagy torz, vagy halk, de lehet rá beszélni.
Miről?
Bármiről.
Hhhhh.
Pár kísérlet után megérkezett Nufi. A harcban megfáradt asszonyommal átgördültünk a közeli nagyobb ABC-be, aztán haza.
Tegnap pedig rákattantam Berecz András mesemondó videoira. Nem tudatosan. Valami rávitt. Távoli összefüggés. Nufi Boldog születésnapot ünneplő éneket énekelt, s ellenőrizni akartam, vajon az volt-e, amit Berecz András tanított be közönségének.
Nem találtam meg, de több mese lezizzent azóta a dobhártyámon, s kedvet kaptam az élőbeszédhez.
Ismét beszélni akarok.

25920

Ki számolta ki először az eklektika idejét?
Ember volt?
Hm.

Rendet kéne csinálnom

Elpiszmogtam a jóidőt az oszloppal, és még most alakul a nagy kapu tartóbakja. Remélem, hogy az oszlop bírni fogja. A talpa biztos, csak a téglaépítmény érdekes.
Így utólag, mint valami kéményt, úgy kellett volna feltöltenem betonnal. Beleszúrva pár vasat is.
Már marad így.

Ha holnap lesz lelkierőm, levágom a két kakasom, és marad a nagy. A hét végén pedig a kacsát.

Fogyóban a búza is, és tél jön.
Jolikától kapnék néma kacsát kicsikkel együtt. Merjem bevállalni, vagy nem? Eddig egy kacsát vágtam le még az elején, a többit vagy elvitte valami, vagy elhullott.
A kakasok meg szemtelen jószágok. Kötekednek a kutyával is. Nufi olvassa a szakirodalmat. Semmi értelme ragadozók mellett (kutya és macskák) szárnyasokat is tartani.

A macskák megint beköltöztek a padfeljáróba. Az elbarikádozott ablakokat áttörték, és megint minden csupa macskaszar. Elegem van a bűzből.

Tudom, hogy innen szép a győzelem, de most éppen kitörés előtt van a náthám is. Attilát olvasva sem sugárzik a jókedv, Péter megtiltotta, hogy írjak róla, mert lassan túl van az utolsó kemón is.

Jánosék szorgalmasan járnak szedni a gyümölcsöt. Nekem egy délutánnyi favágáson kívül nincs mit felmutatnom. Ezek a vastag rönkök félreviszik a láncfűrészem, nem hatékony. Először három-négy felé kell hasítanom. Majd a megterhelés kihoz ebből a depiből. Ez legalább jó kilátás.

Az ADT-t is halogatom, pedig már hozná az eredményeket.

Ferinek elment az áram a nyárikonyhából. Azt sem tudom megoldani. A házból kimegy a feszültség, de a 0 vezető szakadt. A konyha és a ház között hagyományos kétvezetékes kapcsolat van, Oda nem tudok felmászni. Sem az előtető nem bírna meg, de a palára sem másznék fel.
Szépen terem a birs. Két fán találtam sokat. Anyunak leszedtem az egyik zömét, a másikból lehet, hogy birsalmasajtot kéne alkotni. Gyerekkoromból emlékszem rá, de fogalmam sincs, hogy készül.

Két oszlop rögzítve

Nem nagy haladás. Az első gondolatom nem lett jó. Állványcsavarral akartam tiplibe rögzíteni, de nem tudtam akkora lyukat fúrni, amibe belefért volna a csőkulcs. Maradt a menetes szár. Átmenő csavarral húzattam a téglaoszlophoz az ajtófélfának megfelelő két oszlopot.
A mókák itt is megtaláltak. A hosszú fúró éppen nem fordult be a két félfa között. Elő kellett fúrni rövidebbel, és betolni a hosszú szárat, ott ráilleszteni az SDS fúrót, és befejezni. Levételkor is ezt kellett fordítva eljátszani.
A bal oldal - ami az ajtót tartja - még éppen, a jobbhoz már görbíteni is kellett, mert keskenyebb lett a nyílás a bal oszlopnyival.
A jobb oldalon pedig le kellett szednem 4cm széles közel 50cm magas  részt az oszlopból, mert az újjáépített téglaoszlop szélesebb talapzatot kapott.
Felfektetve a széléből le tudtam körfűrésszel kapni egy-egy csíkot, de a középsőt csak kézifűrésszel jó másfél órás hegedülés árán.
Fizikailag jót tesz, de úgy tűnt, soha nem lesz vége. Egy csigabiga hamarabb járja meg a tornahorváti kálváriadombot oda-vissza, mint én azt a három arasznyi fűrészelést.
A metélkedőben a tegnap előtt eltört favésőm nyelét is szétpüföltem. Azt is alkothatok újat.
Még a szemöldökfa van hátra. Most sem lett magasabb. 170cm lesz. Hajolni kell minden belépőnek. Nekem is.
A zár nyelve nem nagyon ér be a fogadó keretbe, de az már holnapi munka lesz. Rám sötétedett.
A szomszédból két baromfi halálsikolyát ismertem fel. Alighanem Andráséknál lesz vasárnapi ebéd. Vagy vége a nyárnak, és végre komolyan veszik, hogy nem tetszik András baromfi udvarának állandó jelenléte nálam.
Már folyamatosan eszik a szőlőmet. Ha kikergetem az udvarból a csapatot, elég bemenni a szobába, vagy fel a padlásra, máris ott teremnek, és lakmároznak.
Amíg csak egy vendég jött át, nem zavart különösebben, de most már legalább tíz jön.  A kakas pedig hangosan méltatlankodik, amint meglát.
Jeleztem Andrásnak, hogy amint zárható lesz a kapum, áthozom a kutyát, és nem fogom vissza, ha játszani akar.
Ő is figyelmeztette Bandit, a másik szomszédját, hogyha nem zárja a tyúkjait, akkor a kutyáiért nem vállalja a felelősséget.
Pedig nem akarok rossz szomszédságot. Csak némi odafigyelést.

Gondolatok reggeli készítés közben

Küzdök a kapuval. A kaput korábban tartó tölgyfa gerenda nehezen véshető. Még ezzel is kibékültem volna, mert a kaput így is elbírná a betonozott oszlopra rátéve, mintegy átölelte volna, és a téglaoszlophoz is rögzítve eredetinek tűnt volna kívülről.
Csak. A csakban a bökkenő.
A földtől az első kaputartó vasig elkorhadt.... belül. Mert kívülről nem látszott.

ÚJRATERVEZÉS

Ráhúztam a kapuszárnyat a helyére. Kibakoltam kővel és támasszal, legalább úgy tűnjön, haladok. Van még antennatartó acél a tarsolyban. Sajnos csak egy, de most azt nézegetem. Alul ő lenne az egyik forgáspont, felülre még ki kell találnom.Ha nincs más, akkor veszek még egyet.

Ferinek besült az új motor a darálón. Megrendelte hozzá a fázistoló kondenzátort, ám azzal sem indult el. A bekötő vezetékét át kellett raknom a régiről, mert az új sarus, hát szétkaptam a rosszat.
Nagy fekete műanyag csőben fekete szurokszerű valami fedte az egymással szembekapcsolt bipoláris 200V-os 330uF-os elektrolit kondenzátort.  Az egyik kifolyt. Kínai és olcsó. Így érthető, miért olcsó. Bár ez nézőpont kérdése.A 3 kW-os motorhoz nem ez illik, Gyanús lehetett volna, hogy a 3kW-os motor kisebb, mint a magyar 1kW-os IMI motor. (IMI, mint Ipari Műszergyát Iklad)

Centrifuga.
Rendezgetem a félretett motorokat, mert lassan meg kell tanulnom motort tekercselni. A jutubin néztem már, mi kell hozzá Nem nagy vasziszdasz, csak befektetés kérdése, és itt ilyesmire volna kereslet. A centrifuga kisebb motor, azzal el lehetne kezdeni, aztán ha bejön, nagyobbat is vállalni.
Három tekercs háromféleképpen mérhető. Ahány műszer, és ahány mérőfrekvencia, mint mást mutat, és még nem áll össze a fejemben rendszerré.
A leégett tekercs mérhető hibát mutat, de a lassan forgó motorból kivett nem. A másik, hogy a forgórész is lehet rossz.

Este meghallgattam Pomogáts Béla és Rainer M. János vitának hirdetett videoját a jutubin. Ne csak mindig kormánypárti hangokat halljak. A minden másképp volt cím már árulkodott, ám vitát nem hallottam ki.
Göncz Árpád emlékének fényezése után elindult egy nagyon más szemléletű történelemismertetés. Nem tudom eldönteni, hogy igaza van-e.
Wass Albert munkásságát magam is vegyesnek tartom. Van, amit élvezettel olvastam, s van, amit untam. Ady személyiségét és a költészetét pedig valóban nem jó összekeverni.
Forma és tartalom ellentmondásos. A kor pedig elmúlt.

Ma pedig ha jót akarok magamnak, akkor jóformán csak a kerítésemen belül merek gondolkodni. Ott is kerülgetve a macskákat, a baromfit és az őrülten rohangáló kutyát.

Az esztramos értelmét kutatva már hallottam,  Szerbül meredeket jelent.
Utána eresztettem a gugli fordítót. Érdekes, hogy tótul és csehül nem az a mássalhangzósor.


szerbül - стрм
szlovénül - strma
horvátul és bosnyákul - strm
lengyelül - stromy
macedón - стрмни
bolgár - стръмен

 Itt a felvidék határán talán a ruszin lehetne a legközelebb, vagy a lengyel? Vajon kik nevezték el ezt a hegyet?

Megvan! A szlovák-magyar szótárban is van strmý szó.

Lógó nyelvvel

A fészen megigértem, hogy kiteszem a videokat is. Majd innen linkelem.

Helyesbítenem kell. A második felvételen nem Komjátira, hanem Tornanádaskára zoomoltam rá. Ez később kiderült, amikor tovább barangoltunk, csak a hangfelvétellel még nem szórakoztam itthon. Pedig nem ártana. A szélzúgás nagyon zavaró. 

55

Hogy Hadházit idézzem, "Nekem már a B oldal forog."
Ismét megmásztam a hegyet. Izzadt csatakosan, vékony talpú tornacipőben egyedül.

Meg akartam keresni a határbeharapást a hegytetőn, de nem jutottam el odáig.
Most, hogy letöltöttem a TOMTOM-ot, látom, merre kellett volna tovább menni, de majd legközelebb.
Jó fotók sem készültek, bár csattogtattam néhányszor. Három rábeszélős videót is készítettem. A Debian VLC-je le sem játssza. Tableten jó.
Mégis a legjobb a gondolatrendező semmittevés volt a lényeg. Kell ez időnként.
Mától ismét nem veszek kávét a számba. Hogy meddig, azt nem tudom.Kiittam a 22-ben is a tartalékot, meg itthon sincs már. Hacsak valaki miatt nem kell venni, akkor megúszom. A fizikai tevékenység elvonja róla a figyelmem.
Mától indul az ADT is. Az autodekompressziós tréning. Nufitól megkaptam ajándékba mára.Volt kis macera a jogosultságokkal. Email, és rendezték. Kaptam PDF-ben leírást és edzéstervet is. Gyorsan áttöltöttem a guglidrájvomra.
Majd ha jönnek az eredmények, beszámolok róla.
Eddig a Máté gyakorlatai közül a térdeplőset csinálom egyre gyakrabban.
Az 1 perces térdelést már 2-5 percenként váltva negyed óra fölé vittem a Magyar nyelv értelmező szótárán. Az elég vastag, és el is bír. A stopper az orrom előtt ketyeg, de jobb valamit hallgatni, vagy nézni közben, mert a mutató gyorsabban jár, ha nem azt nézem. ;-)
A futópadon is olvastam. Kell valami a monotóniát megbontani.

**
Újabb lemezmentés.
Nufi dobta fel, nézzük meg újra a Jazz+Az koncertfilmjét, és a harmadik számban, a tíz kicsi bűnjelben elakadt a DVD lejátszó.
A számítógépem is.
Jött a víz.
Először csak tiszta, hogy hűtse a vízpárával a környezetet,
Nem jött be.
Apró csikarások voltak a korongon.
Ha csikarás, akkor komolyabb dörgölés kell. Illetve némi mosogatószer.
Elő a windows gépet, és a dvddecrypter programmal másodikra sikerült hiba nélkül lemezre másolni.
Éjfél elmúlt, mire lemásoltam. Majd ma lehet ellenőrizni élesben.
Ezek a gyári lemezek kényesebbek, mint az írhatók. Miért?

Másik fél

A kép csalóka, mert a vasoszlop is és a tégla is függőleges.

Már csak azt kell kitalálnom, hogyan rázzam le a félbolond srácot, aki nem hagy dolgozni.
Nufiék elmentek szokásos sétájukra, és én itthon vártam a kutyadokit. Azt ígérte, hogy ma benéz. A következő oltásoknak mián.
Nem ő csengetett.
Fogalmam sincs, mennyi idős lehet, de azonnal letegezett, és jött befelé egy rádióval, hogy csavarozzuk rá a madzagot, mert nem jó a teleszkópantenna.
Megnéztem a az antennát, semmi baja nem volt. Azért ő le tudta rángatni.
A hátlaphoz közel van egy forgáspont, ahol csavarral rögzítik. Az alá kellett a vezetéket beépíteni.
Majd hoz nekem sört.
De én nem kérek sört.
A csavar meglazítása nem adott elég helyet a vezetéknek, beesett a csonk.
Szét kellett szednem a rádiót. Akkor már beindult a fickó, és nyomta a szöveget, hogy azt sem tudtam, mit akar. Azt hittem először, hogy részeg.
A beesett vezetékvégre ráforrasztottam a drótját, és közben megjött Nufi Bélával, mire megbátorodott hívatlan vendégem, és csak mondta.. csak mondta..
A végén már ráhagytam, hogy hozzon egy üveg barna sört, csak tűnjön el. Nekem az oszlop járt az agyamban,
Még reggeli után, azaz délelőtt felbicajoztam a szilasi tüzépeshez, és hoztam falazóhabarcsot és mészhidrátot is.
Nagy nehezen megszabadultam, és már fel is építettem az oszlopot. Nem tökéletes, de nekem jó lesz. Megjelent a sörrel a fazon, és azonnal meg kellett volna igazítanom a skáláját a rádiónak. Úgy, ahogy a bekevert malter ott volt a furikban, és éppen a hézagokba gyömöszöltem a kikaparható maradékot a malterből.
Mondom, hogy most nem.
DE!
Nem, és ne hozzon sört, meg semmit sem, hagyjon már nyugodtan falazni!
Nem tágított. Mondta a fárasztót, én meg kerülgettem, és simogattam a téglát, de le sem tudtam mosni tőle az oldalára tapadt részt. Jött, nézte az asztalomat, és rátenyerelt az LCD -re, ami az asztalon feküdt, hogy örömmel nyugtázza, az ott egy rádió.
Még jó, hogy selejt LCD volt, meg a rádió is egy roncs. Játszani volt az asztalomon.
Mostanában rákattantam Shango066 videóira. Ez a fazon Amerikában él. Rozsdás roncsokat támaszt fel az ötvenes-hatvanas évekből származó tévéket, rádiókat, stb.
Ilyen vacak fekszik a gangon nekem is az asztalon.
A végfokja él, a magnómotort némi olajjal és 12-18V-tal megpörgettem, és beindult. A magnófej életképes, de az isostat még hátra van, hangerőpoti meg nincs benne.
A lényeg, hogy még hazakísért a 22-ből is, és akkor nagy nehezen elment.
Holnap meg a hegyre akarok menni. Legfeljebb délután találhat meg.

Fél oszlop

Tegnap  nem volt tüzép, csak ma tudtam falazóhabarcsot hozni. Nem is nagyon haladtam semmivel. Azaz kora délután felpörögtam végre, és hét sor téglát visszafalaztam a középső oszlopból. Ennyi jött ki a negyven kilós zsákból.
Csak a kis bringával mentem, így is lapos volt a kerekem. Szerencsére Roland ott lakik egy köpésnyire, és volt pumpája is. Holnap vasárnap, de hétfőn utánfutóval hozok két csomagot, meg mészhidrátot is. Azzal akarom a lábazatát körbe díszíteni. Mint a várépítők, odaillesztem a kifaragott követ a ronda beton mellé, és azzal ragasztom rá.
A talapzatot nem mutatósra építettem eddig, hanem minél stabilabb legyen.Az oszlop még így is vékony a régi fához képest, és ott is lehet agyalni a további merevítésen.

Most olyan száraz a kezem. A mész kiszívja. Alighanem kenni fogom.

Megnéztem pár jutubis előadást a böjtről. Feltalálták a spanyolviaszkot. Szendi Gábor is írt már  ketogén (éheztetéses) diétáról, és érthető az összefüggés az elhízás és a mozgásszegény életmód lecserélését elindító hatékony fogyókúra látványos és hagyományos módszere között.
Ha visszagondolok a németországi munkavállalásomra, pont ezzel tettem tönkre szerintem.
Napokon keresztül csak 2-3 narancsot ettem, és közben folyamatosan mászkáltam a betonrengetegben húzva a kábeleket, és létra magasában kötözgetve a füstriasztó madzagjait. Néha annyira szédültem, mint a részegek. Le is adtam pár kilót, csak nem jutottam el az euforikus állapotig.
Az oroszok Szibériában rendeztek be ilyen gyógyközpontot, s a németek is kísérleteznek a rák gyógyszermentes leállításával, visszaszorításával. Az amerikai rák csak kemo mellett tűnik el böjtöléssel.
Viszont a logika legalább világos.
A szervezet zsírban tárol fölöseget, mérgeket. Mérget még meszesítve is. 
Amikor valaki beteg lesz, először étvágytalan lesz, és rosszul érzi magát.
A lebomló zsírból kiszabaduló méreg feldúsul a vérben, s a víz, a sok-sok víz addig higítja, amíg a vérmintákon méréssel ellenőrizve eléri a normál jellemzőket, s ekkor kell megtalálni a szervezetnek jó életmódot.
No ezt nem tudnám magamnak megcsinálni.
Biztos vagyok benne, hogy a gerincem ki-kiújuló bajai a túlsúlyommal függnek össze. Csak nem tudom rávenni  magam a fogyásra. Pedig csak 10-15 kilót kellene letennem.
A favágás rövidesen megpörgeti a szervezetemet. Már ez a kis falazás is jót tesz. Csak utána jön a tél.
Akkor pedig a hideg miatt zabálok.
Pedig nem kéne.  

Esőnap

Tegnap kiástam a 22 oszlopát kis segítséggel. Lebontottam a téglaoszlopot is, és a kis ajtó egyik oszlopát is. Bedöngöltettem a leendő tartócsövet. Nem mértem, de több, mint a fele bement a csőnek, és betonnal kitöltöm, amint a két akasztó is benne lesz.
Ma az eső akasztott meg a folytatásban.

Attilának akartam valami továbbgördítőt írni. Utálom, hogy a korosztályom a halálra készül. Péter is eltűnt, bár Nufi szerint már kopaszodik is. Ma, amikor elkértem a templomkulcsot a feleségétől, a kórházban volt.
Az orgona hangerejét pedál szabályozza.
A műanyag pedál már megragasztva, csak még akarok rá fémlapot szegecselni merevítésnek.
Érdekes megoldás. A hangerőt egy izzólámpa fénye halkítja, és ahogy a pedált megnyomják, eltakarja a fényforrást az érzékelőtől, és felhangosodik. Ha visszaeresztik a pedált, a fény megnő, és lehalkul.
Még keresnem kell hosszabb pozdorjacsavart is. A hátlapot beburkolták a templom padjai anyagából készített díszlappal.
A tetején felnyitható minden zongora. Ez is. Viszont a hátlapot lelökte, és a kis csavarokat kihúzta a hátlap. Még szerencse, hogy pozdorja. Öt csavarom bánja.

***
Az orgona újra használható, a téglaoszlop alja kibetonozva. Nufiék még köröznek a faluban, s ha visszajönnek, megyek falazóhabarcsért. Abba rakom a téglát. Kaptam egy tanácsot, hogy nem kell minden sérültet kidobni, elég az ép felületét kifordítani. Belül nem látszik, és a kötőanyag tartja. 

***
A képen Huba látható. Magdiék 'öreg' macskája.

***

Megmentettem

Ugrani kezdett a Deep Purple cd a lejátszómban. Ijedten vettem ki, és megszemléltem, nincs-e rajta karcolás. Dupla koncertlemez, és már több, mint 15 éve megvan. Rémlik, hogy a Campona nyitásakor vettem, hátul emeleten volt a lemezboltban. Jó drága volt. Havonta 10-15 ezer forintot engedélyeztem magamnak kultúrára. Éppen csak belefért.
Tavaly betáraztam nagyobb menyigségű írható lemezt, és repültem a számítógéphez. Az kicsit többet kísérletezik az olvasással, mire feladja.
Ma már minden gépben DVD író van, és nem is az olvasás gond, az írás nem tetszett neki.
De hát mim nincs nekem? - gondoltam - előkeresem a Yamaha írót. Az még 1-4x-es sebességgel ír, csak SCSI felületű.
Ja, hogy ki tudja, hol tárolom már a SCSI illesztőt?
Viszont van még PATA IDE is. Jó sok idegen röfi-dítés, igaz, valódi disznó vagyok.
A lényeg most is, hogy öregebb gép kell a művelethez. Nem véletlenül tárolok annyi mindent a kőkorszakig visszamenően. Kőbaltám is van, bár törött. Majd lefényképezem, de az nem a cdíráshoz kell, nem tartom itt a lakásban.
Szóval a jó öreg Plextor pillanatok alatt lemásolta hibátlanul a kincset.

***
Holnap indul a kapu helyreállítás. Délelőtt körbeásom az oszlopát, és jön segítség leemelni. Jó nehéz, és csak remélhetem, hogy a cső megtartja majd, bár ha már felakasztjuk az új helyére, az oszlopcsövet kitöltöm betonnal is. Ha pedig megszilárdult, lebontom a téglaoszlopot is, és az alapját hozzábetonozom ehhez a fémoszlophoz. Később pedig, ha már áll az új téglaoszlop is, akkor hozzá is bilincselem.
Ha mindez megvan, még kettévágom a régi oszlopot, és mint burkolatot ráillesztem a fémoszlopra.
Eddig ez a tervem.
Ja, ha nem bírná a fémcső, akkor van még biztonsági tervem is.

***
A tegnapi video Nufinak vontatottan kezdődött, gondolom, más is félbehagyhatja miatta, de amikor már a doki beszél, az összeszedettebb, hallgathatóbb szöveg. Remélem, másnak is tetszeni fog.
Túl sok műsort és könyvet rágtam át Trianon hatásairól, és időnként már gyomorgörcs fogott el, de kínoztam magam vele. Ez a doki az egészséges hozzáállású életmódjával  akkor is több erőt mutat, mint a fotelforradalmárok. (Bocs, de ez a kifejezés nagyon tetszett. Nekem is meg kellett örökítenem.)

***
Apropó erő. Hajlamos vagyok engedni én is mindenben, de ma a sarkamra álltam. :-) Káposztás tésztát főztem ebédre. Mármint a tésztát főztem én. Fodros kocka nem volt itthon, a hosszabb cakkos nem volt fél kiló, az a csőtészta, mi volt itthon nekem nem passzolt, de a spagetti igen.
Nufi húzta az orrát, hogy mikori. Rákóczi szabadságharcából maradt hadtáp-raktári lehet.
Akkor is az lesz!
Elmentek a templomba, és 3-4cm-esre tördeltem a spagettit, úgy főztem ki. 2018 szeptember 16-ig jó. Megnéztem, bár ez nem szokott zavarni, mert a száraz tészta nem kényes a lejárati időre.
Ilyen hamar még nem fogyott el egyetlen kaja sem, mint a mai tészta.
Lehet, hogy érdemes tengelyt akasztani néha az asszonnyal is?

***
Holnap délután pedig még lesz egy feladatom. A templom orgonája elromlott. Péter már valami kis játékorgonán kísérte a gyülekezetet.
Annyit tudok róla, hogy nem lehet a hangját szabályozni. Valószínű, hogy a hangerő poti rossz. Vagy elkopott, vagy megszakadt. Majd kiderül.

  

Jó

Mostanában hallottam egy egy előadáson, hogy ahány olvasó olvassa a bibliát, annyi vallás létezik.
Ennek a dokinak a beszélgetés végén van az az ütős meghatározása, hogy kettő a negyvenediken felmenője volt a Kárpát medencében bármelyikünknek. Ez a 16 milliárd ősanya és ükapa csak úgy létezhetett, ha átfedések vannak. Vagyis itt mindnyájan testvérek vagyunk.

Buda vagy buta

Atilla mellett a tudós Buda volt. Talán tényleg nem véletlen, hogy az ellentéte a buta nagyon hasonló hangzású szó. Sőt. Ha a keleti változatát a Buddha kövér figuráját nézegetem, a szótlan mosolygó, befelé élő alakot, a teljes ellentétpárt le tudom róla olvasni.
Így vagyok a javításokkal is. Amíg nincs meg a megoldás, halvány lövésem sincs, mi legyen a következő lépés.
Baj ez?
Amikor rábukkanok, kitölti a belsőmet az elégedett mosoly. Hízom tőle... mondhatnám, de nem mondom. Jobb a normál súlyom közelében maradni.
Megint felfedeztem egy jól beszélő bácsit a jutubin. Történész, filozófus, és több órán keresztül magyarázza bibliát, a kabbalát, és humora is van. Ez a zsidó bácsi több nyelven olvas, és millió szerzőt felsorol, akik kutatói, ide-oda fordítói a szent szövegeknek, és a mellément fordításokat kutatják, mégis mi lehetett az eredeti értelme egy-egy látszólag természetes, de marhaságnak fordított szövegekben.
Mondok egy példát, amit meg is jegyeztem. (korábban is hallottam már, de akkor nem ragadt a fejemben a megfejtés.
A tű fokán átkínlódó tevét a görögre fordításnál humorkodták össze. Mert ami héberül teve, az arámiul hajókötél... vagy fordítva. Tűbe egyiket sem lehet befűzni, de tevével fordítva nagyobb ökörség lett.
Vagy hogy a héber nyelv mássalhangzóval leírva is tökéletesen érthető - amit azért a sok értelmezési kísérlet nekem kissé gyanússá tesz - de magyarul ez nem működik. Pl. az RKTR felirat lehet raktár is és rektor is.  Azért megnézném azt a diákot, aki az orvos egyetem főnökének irodájába benyit egy preparátumért, csak mert lepergett a magánhangzó betűje az irodaajtó fölött.
Na nem gonoszkodom, mert végig élveztem a 11 előadást.
...
Elővettem egy öreg rádiót. Riga 16. Valamikor működött. Át is hangoltam a CCIR URH-ra, és itt a Kossuth be is jön rajta nagy nehezen, de ennek a rádiónak az AM sávok lennének az igazi fogni valók. A közép és több rövid hullám.
Nem igazán akar beindulni sem. Az oszcillátorát tapogatva hol van, hol nincs rezgés. A fénycsöveim zavarják, de ha az összeset lekapcsolom, akkor sincs mutatóba sem műsor.
Ez az igazi kihívás. Mármint az öreg műszerrel végigtapizni a KF-et. Kezdésnek kicseréltem a kiszáradt AGC kondikat. A sávokat hosszúkás modulokkal lehet bedugni. Az összes érintkező felületet fényesre radíroztam. Még ki kell madzagolnom a hangszórót, mert útban van a doboza is. Rövid javításban gondolkodva eddig még nem csomagoltam ki teljesen. No meg korábban beépítettem az elemtartóba egy 12V-os tápegységet. Elég rövid madzagokkal, s most akadályoz.
....
Itt voltak egy hétig anyuék. Erzsikééknél aludtak, nyaralás volt. Aug 20, falunap, Szepsi bevásárlás, meg séta a Bódva parton kutyával. Hamar elment.
Tegnap még átmentem kicsomózni a 'vendégház' hátsó bejárata mellett a villanykapcsoló bekötését.  Még nincs bekötve a 230V, régen lakatlan. A ház előtti udvarmegvilágító és a volt konyha kettős kapcsolóját a bejövő piros madzagokkal és a megszakított nullával már egyszer dühösen ott hagytam. Most enyém volt a terep, és kirángattam a kötésdobozig a vezetékeket. A fürdőszoba ablakán kilógatott vezetékkel hoztam át a bojler védőföldjét, hogy rájöjjek, melyik a 0 vezeték a két pirosból. Tudom, hogy át kellene az egész házat madzagolni, de arra nem költenek. Ha nem csente volna ki valaki a konnektort és a kapcsolót,..
A lényeg, hogy hol kint, hol benn csavartam izzót a lámpatestbe, hogy kitaláljam egy ellenállásmérővel, melyik hová megy. Természetesen a régi fodros lámpabúra látta a kárát. Rohangálhattam partfisért, hogy felszedjem azonnal az üvegcserepet, mielőtt beletaposom az új szalagparkettába. 
Most már ez is megvan.

Miért öli meg a hangfelvétel a zenét?

Miért öli meg a televízió az életet? Miért pusztító a számítógép?
Mindenkinek másért.
Pedig nem haltam meg. Csak elsatnyulnak mozdulatok, és erőtlenednek a gondolatok. Szürkül a képzelet, fátyolosodik a valódi kép, s élesedik a betűkből összerakott gondolat.
Zappa lemeze nem forog mostanában, de annál jobban él.
Ma kikergettem a tyúkokat a virágcserépből. Felfedeztem, hogy minden paradicsomom miattuk konyult a földig, és a tövéről tűnik a gondosan rágórt föld is.
Nem csak mi emberek pusztítunk. A háziállataink is kitaposnak, fellegelnek, megcsonkítanak mindent.
A kacsámnak előre kell rágni az almát, mert bár szereti, nem fér hozzá. Nem roppantja el a csőre.
Tud ő természetes életet élni?
 Ő sem.
A kutyánk körül kerítve kis szabadságát élvezi végre, mert csak a séta idejére kell már a lánc.
 Megélne a saját erejéből?
Nufi szerint igen, mert minden friss tehénlepényt felfal, megtalálja a macskahullát, a szépen vasalt madarakat az aszfalton, és mindenféle ehetőt.
Gondolom, hogy a kismacskákat is jóízűen elfogyasztaná, ha hozzájuk férne.
Nem az ember a legnagyobb pusztító. Ő csak túlhatalmat szerzett a szervező, adatfeldolgozó képességével.
Jó ez nekünk?
Mikor-melyik oldalon szemlélődünk.

Most éppen Meryl Streep film megy a tévében, s két házas ember szerelméről ad képet.
Jó kép?
Két esetlen kamasz módjára nyúlnak egymásért, s húzódnak vissza.
Ismeri valaki ezt az érzést?
Ki nem ismeri ezt az érzést?
Ki meddig jutott el, s mikor menekül el vagy bele?

Nem akarok ebben a filmben lubickolni. Már dühít a madaraim pusztító éhsége, mert  nincs az a kajamennyiség, amitől jóllaknának, s ne pusztítanák a haszonnövényeimet.

Tehát sem a film, sem az állatvilág.
Mégis jól esik, hogy a kacsa védelmet keres nálam, és a kutya nyalja a kezem, a macska hozzám dörgölőzik.

Sem állat, sem ember.
De gép sem.
A magára hagyott eszközök elrozsdálnak, kifolyik belőlük az elektrolit, vagy más módon mennek tönkre.

Pedig az éltet, hogy helyreállítom, amit tudok.
Mégis a gép.
Vagyis az ember, mert nem mindent magamnak állítok helyre.
Vagy amikor kiszórom a kaját, az állatok örömét jó nézni.

Van egyáltalán jó és rossz? Vagy csak a kínai karika a fehér-fekete görbe vízcseppjével. Jin és jang.

Nem tudom.
Semmit sem tudok.
Talán holnap okosabb leszek.

Kijöttem a sodromból

Váltogatva a kávéivós és leszokós napokat, az idegeim hol lezsibbasztanak, és csak nézek ki a fejemből, hol a legkisebb triggerjelre robbanok.
Tanultam Bélától.
Adyról olvastam, vagy hallottam, hogy verte Léda. Nem túl sikkes hír volt, ám a versein kívül sok csodálnivalót nem találtam ebben az emberben.
A következő hölgy, Csinszka pedig Ady keze alatt puhult, s a Csinszka következő házasságában ő püfölte az urát.
Lehet ebből a körből kilépni?
Azt veszem észre magamon, hogy apám is ilyen lobbanékony, sértődős lett élete végére. Igaz, nélkülem élte le a zömét. Közben is lehetett olyan.
Volt hosszabb idő, amikor elegendő volt a dásztáprimecsátyelnosztyí -t elharsogni, ha valami nem sikerült. Ez a leghosszabb orosz aszó, amit megjegyeztem, és jó volt káromkodás helyett. Ráadásul "nevezetességei"-t jelent, azaz még csak nem is csúnya.
Na ezt kellene visszacsempésznem a mindennapjaimba.
Ma még csak nem is melléfogás, hanem egy internetes megrendelés volt a ludas. Kifizettem banki átutalással is, meg utánvéttel is.
Ez van. Pénz miatt idegeskedni értelmetlen. Majd jön máshonnét. Mindig legyen annyi, amitől éhezni nem kell, és az otthonunk ne legyen veszélyben.
A tegnapi dühöngés pedig a gázboyler miatt volt. Az átfolyós vízmelegítőnk gondol egyet, és elalszik. Ilyenkor meg kell mozgatni a védőáramkör madzagjait, és helyre szokott állni. Olyan saruk vannak a végén, mint a gépkocsik vezetékein is. Csak itt a hőelemek között viszi az áramot. Ha nincs áramlás, elenged a mágnesszelep.
De éppen másban voltam benne, és mostanában egy-egy bonyolultabb javítás közben ezek az apró-cseprő hibák órákra visszavetnek a hiba kitalálásában.
Ha pedig még jönnek-mennek az emberek is, robbanok.
Ezért jó a miskolci bringatúra, vagy a hegymászás. Komjáti mellett semmi veszélyes terep nincs. Legfeljebb a bozótos emelkedő csikargat meg. Az meg begyógyul.
Apropó begyógyul. Nagypétercár - Péter volt macskája - az elűzhetetlen öreg macska megint új fejet növeszt. Úgy két hete durrant ki az előző gennyzacskó a nyakán, s most újfent elfertőzte. Már most sárgabaracknyi duncs fityeg az állkapcsa alatt.
Egy nyafintás nincs. Nem nyávog, nem szenved. A kiömlő gennyet felnyalja a földről. Elüldözi Nufi kedvenc macskáit. Uralkodik a nőstényein.
Na őt kezdem irigyelni.
Hiába vágtam hozzá seprőt, almát, ami a kezembe került, hogy éppen ne nyírja ki Grísát vagy Safraneket. Elkotródik, de egy óra múlva megint itt van. Csendben és méltóságteljes nyugalomban.
Ezt a nyugalmat akarom ismét elérni!

30 év kell hozzá

Benedek Elek mesét olvastam az előbb. A halálról szólt. Leküldte az isten a halált egy szép asszonyért, kinek aranyhajú ikrei szépsége elbűvölte a halált, és megtagadta a parancsot. Nem vitte az asszony lelkét, s hagyta a szép fiúkat az emlőkön.
Az egész mesét nem mondom el, azt olvassa el mindenki, de a harminc év büntetés elegendő volt a halálnak, hogy ne gondolkodjon, hanem teljesítse az isten parancsát azonnal.
Hogy is volt a bibliában? A szerencsétlen zsidó törzseknek mennyit kellett bolyongani Egyiptom után?: Emberöltőnyit. Nem is egyet.
A kényszer nem azonnal tör meg. Senkit sem. Egy népet sem.
Előkerülhetett most újra Trianon igazságtalansága? Él még valaki a monarchiából?
Az a tót, aki felvidéken született, ma már szlovák, és nem is csehszlovák.
Igazság lenne vele szemben bármiféle területrendezés?
Minden átrendeződésben meghalnak értékek. Jobb lesz-e a leváltó? Megfejthetetlen talány. Mert nem történik ugyanott párhuzamosan mindkét változat egy időben.
Az a megengedő hajlongás, amit a második világháború után képviselt a vezetésünk, folytathatatlan. Ebben az erőtérben is az. Kell ide is váltás. Ennek is vannak ellenzői, és minél  öregebb vagyok, felfogom a mindenki igazát  is. Meg az érdekeit is.
Felfogom, és nem jár együtt helyesléssel. Azt is felfogom, hogy az út lehet betonozott, emberjárta, vad taposta ösvény, és van magamnak túrt, lefektetett gazban járás is.
Nyafi például ilyenkor a lábam mögött jön, bele-bele ütközik a vádlimba. Nem szereti, de én töröm a terepet számára is  járhatóvá.
Látom rajta, hogy jobb lenne hazafelé. Sőt, mihelyt visszairányt veszünk, már feszül a póráz. Nem kell megnézni minden buckát sem.
Ez már tanult tulajdonsága.
Mit hogyan lehet túlélni?
A múlt héten Nufival beszélgettem a szobában. Nyafi akkor kapott karámot.  Mélyenlevert vasrudakhoz kötöztem, és épp csak megvoltunk vele.
Az udvarról furcsa zajot szűrődtek be.
Azt hittük, a kutyus átugrotta a kerítését, és már ott ugrál az ajtónk előtt.
Kimentem a teraszra, és éppen egy nagyobb ragadozó madár - a szomszédom szerint egerészölyv - csapott le az utolsó kacsánkra.
Három lépés, és rúgtam bele akkorát, amit sikerült. Elengedte a gácsért. Megszédülve kapaszkodott a kutya kerítésére. Nyafi pedig lapított, mint szivar a fűben. Még két rúgással rábeszéltem, hogy hagyja el a terepet. Nufi behúzta a nyakát, mert ő is kijött utánam, lehet, hogy súrolta is a haját a tolvaj.
Hát ezért nem maradt egyik kacsámból és köddé vált tyúkjaimból toll sem.
No azóta a kacsánk ideszokott az ajtó elé, és rengetegszer fel kell mosni miatta a teraszt. De követ, akárhová megyek az udvaron.
Ő is tanult valamit. Bár megsimogatni őt sem lehet.
Dörmincs megfialt a rózsák között. Pár nap után becuccolta a kölykeit a gang alatti üregbe. Ahol az autó téli kerekeit tároltam korábban.
Ma nyitva maradt a padfeljáró, mert pakolásztam.
Fel is szállította három kölykét a padlásra.
Frankó!
A negyedik már nem kellett neki.
Vártam... vártam... vártam, aztán pótmamát kerestem neki. Magdiék befogadták. Már az előző alomból is felneveltek hármat.  Rájuk bízta Dörmincs.

Ezek járnak a fejemben mostanság a nagy melegben.

Feltörték a fészbúkomat

Eggyel több ok, hogy hanyagoljam. Vagy kiszálljak belőle. Ma nem eresztett be, pedig Nufit akartam tovább osztani. Valami zöld cipőket tettem közzé, és nála is megjelent.
Erre nekem semmi szükségem. Elég volt eddig is a blog és az e-mail.Chatelni is lehet egyszerűen a google alkalmazásával.

Jó hírem is van.Ismét két évig forgalomképes a Honda.
Cseréltem hátsó kipufogó dobot, két kézifék kötelet. Hátsó fékdobokat a fékbetétekkel és a rugókkal, stiftekkel együtt. Egy nap szitkozódó fetrengés között ismét rájöttem, leeresztett fékkötél mellett kell indítani a fékpofák távolságának alapbeállítását.
Természetesen olaj és szűrőcsere is, de a légszűrőt még nem cseréltem le. Elfelejtettem. Persze most nem nagyvárosi környezetben használom, tovább bírja.

A vizsgáztatáshoz Miskolcra mentem útvonalengedélyért. Biciklivel. Rekkenő hőség. Alig láttam a szemembe folyt csípős verejtéktől, de szombaton megérkeztem anyuhoz.
Igaz, hogy Szendrőládon szisszent az első kerekem, és leeresztett. Nufit felhívtam, mikor jön erre vonat, de hamarabb érkezett a busz, s felkéreckedtem Edelényig.
(Ezer köszönet a buszvezetőnek, mert felengedett!)
Ott pedig a bezárt üzletben még volt bringaszerelő, és minden folyhatott tovább. Két keréken értem anyuhoz 'haza'.
Vasárnap Zsarnai. Három embernek vettem szivattyút. A harmadik János, aki csak azért vett, mert mondtam, ha többet veszek, jobban tudok alkudni. Erre kiderült, hogy aznap lyukadt ki az ő szivattyúja. Most én voltam a mentőangyal.
Kapott még bolha elleni ampullás folyadékot Nyafi én pedig egy zacskó Cappuccino port.
Hétfőn még kegyetlenebb melegben jöttem vissza. Minden településen meglátogattam a vízcsapot. A fejem már az odaúton megfőtt, hát most feltettem rá a fehér pólómat, mint valami fityulát, és így a derekam környéke lett rákvörös.
Kedd reggel pedig nem volt meg a kapukulcs, rám dőlt a kapu bal szárnya, és leperegtek a bal hátsó kerekem anyái. Az utolsó keréken nem húztam meg légtelenítés után. Nufival légtelenítettem sötétedésig, aztán úgy jöttünk vissza a 33-ba.
Már szóltam a szervizbe telefonon, hogy nem leszek ott fél nyolcra. Kértem volna új időpontot, de megembereltem magam. Levettem a Trabi két kerékanyáját, s pótoltam az egy elhagyottat, de legyen nálam tartalék.
(Hármat megleltem, csak a negyedik szívódott fel.)

A két utazás most nem hozott nagy felismeréseket. Pedig a zarándoklatok erre jók igazán. Talán annyi érdekesség maradt meg, ami rám jellemző.
Egy himnusz dallama - mintha az amerikai lett volna- járt az eszemben, s rájöttem. Nem erre akarok pedálozni. Váltottam Zappa Joes Garage c. lemezén szereplő zenére. A címét nem tudom, de az egész úton végtelenítve játszotta az agyam.

Itthon kicseréltem az asztali gépemet egy másikra. Nehezen indul. régi Debian van rajta. Lehet, hogy a wincs lassú neki. SSD-re kellene cserélni, de most másra kell a pénz. Jóval drágábban kapjuk majd a tüzelőt.
De ha nem lesz új wincs, akkor is van másik, csak most semmi kedvem rendezkedni. Üríteni kell az elődjének a winyóját, viszont a többi is tele van.
Nem nyári foglalatosság.

Egyre többet sétálunk együtt a kutyával. Én délután négyet néztem ki naponta, de akkor még durva hőség van, s inkább 8 óra körül megyünk együtt körutunkra. Nyafi megeszik minden szart útközben. Mindegy, hogy gólya, tehén vagy tyúk szarta. Felveszi a madárhullát, a sörös dobozt.

Ha Bélával megyünk, akkor nem a Bódvapart, hanem az aszfalt célszerű. Tegnap nem vittük Bélát, de így sem jutottunk messzire. A Szőlőmáj fölött villámok cikkáztak, és hazakergettek.

Nufitól kaptam székely szótárat. Tényleg nem sok szót ismerek fel kapásból. Viszont megkerestem benne a sirít szót. Benne volt. Még Marián Gabinak a Falu c. írásából emlékeztem rá (Régi szép Bóbitás idők) és őt idézte a szótár alkotója is.
Nem kifejezetten száraz olvasmány. Erdélyi alkotók írásaiból idéz be szinte minden szóhoz. Van közte blogbejegyzésből, helyi újságokból és Tamási Áron regény is.
Ki gondolná, hogy 54 évesen magyar szótárat olvasgatok magyar létemre? :-) Mert a Czuczor-Fogarasi egy kicsit más. Avíttabb, s mai lecsökkent szókészletünk vissza-feltöltésére alkalmas.
Változom én is.

Pihenésképpen azért szétkaptam egy PS/3 játékvezérlőjét. A gyerek - akié - szétkoptatta benne a műanyag tengelyét a botkormánynak, és eltört benne egy rugót is. Hol találok hozzá belevalót, az még érdekes lesz.

Kalandos hétvége

Volt itt gólyaeső, hosszú séta..
Szombaton délelőtt csengettek Magdi, Péter és István állt az ajtóban, hogy gólyaeső van. A négy kis gólya egyike lepottyant a fészekből.

Kiemeltem a kutyaól mellől, mert Nyafi a boróka fenyő mögé csavarta a láncát. Megijedhetett. Már nem kölyök, talán növendék gólyának lehetne nevezni. Nem tiltakozott. Letettem a házunk mellé a fűbe. Pislogott csak, a fejét is a földre hajtotta és nem mozdult. Érdekes, hogy a pislantás a elölről hátra húzott átlátszó szemhéján át működik. Nem láttam még gólyát ilyen közelről percekig.
Nufit megkértem, hívja fel a gólyamentő szolgálatot, és ő addig tárcsázott, amíg az Aggteleki Barlang pénztárosától szerzett telefonszámot, és elértük a nemzeti park emberét. Jött is egy órán belül. Addig Móricz könyvével főttem a napon, hogy ne kössenek bele a kakasok a fekvő állatba.

Eltűnt megint egy kacsám. A tojó bújt el valahová szerintem, s az éjjeli kutyajárás vagy róka elintézhette. Már csak a gácsér van meg. Illenék legalább őt megennünk.

Vasárnap pedig Nyafival tettünk egy kört a szilasi hídig gáton, s vissza. Hármasban kutyagoltuk végig a 4km-t.

Este még előkerestem a készülő AM generátorom FET válogatáshoz félretett ferritgyűrűket és a két ellenállást is hozzátettem. Vajon ma sikerül-r akár egy FET-et is végigmérni?

Feri villanypásztoráról majdnem megfelejtkeztem. Gondoltam, hogy a BC548 kicsi lesz bele. Nagyon melegedett, de valami pár amperes kapcsolótranzisztort kivezetékeltem a helyére. Nem is melegedett, és vígan kattogott vele.
Mát csütörtökön vagy pénteken láttam, hogy él a PIC benne, és hanggenerátorról megvezéreltem a trafóját 15-45kHz-cel.. Nem volt zárlat, csak reméltem, hátha lesz bele eredeti SMD tranyó.
FBS-t kell még vennem, mert a visszajelző LED-ek fölé ragasztottam plexi ablakot, s napokon belül be fog keményedni az egész tubus ragasztó. Imádom, hogy egy négyzetcentinyit kenek ki mindig belőle, aztán mire újra kell, már hiába.  

Nyafi

Új családtagunk Nyafi, akit Nufi Csikasznak akar nevezni. Majd kiforrja magát.

Ma már nem akarok magamról panaszkodni. Visszanéztem az utóbbi bejegyzéseket, elborzadtam.
Inkább ennek a kis kutyának a történetét mondanám el.
Nufi egy nap a Bélasétáltatásból hazajövet mesélt egy németjuhász kölyökről, aki a Malom utca egyik háza elől keveredett elé, és gazdátlan. Bár egy falunkbéli kereste a tacskóját, ez biztos nem az.
Indult a kérdés, kell-e nekünk kutya.
Nem igazán akartam csipes jószágot magam köré. Azt tartom, hogy ezek anélkül is működőképesek voltak évezredeken keresztül, és megint egy új adónem ránk.
A vacillálás győztes gondolata mégis a be kéne fogadni lett.
Csakhogy eltűnt. Mindenki látta, még a fodrász Kati műhelyébe is beszabadult, és szétszórta az összegyűjtött hajakat. De senki nem tudta, hová lett.
Aztán lett belőle kettő. A testvérkéje világosabb, és VUK módjára álló füleivel nekem is megtetszett.
De két kutya nem kell. Nufi meg nem akarta szétválasztani őket.
Szerencsére Erzsi néni a falu végén befogadta, és etette őket pár napig. Nufi feltette a fészre a fényképüket, s a VUK el is kelt. Kisfiú szeretett belé, elvitték.
Jó, akkor hozzuk haza mi a tekergőt.
Erzsi néni mondta, hogy beteg.
Nem baj, Nufi így is szereti.
Feltettük a bringára, és hazatoltam.
Másnap a kihívott állatdoki belenyomott négy injekciót, meg egy tablettát, és mondta, hogy kétesélyes. A szopornyica vagy elviszi, vagy nem. Szurkoljunk neki.
Eddig jól szurkoltunk. A naphosszat fekvő és nyifogó kutyus tegnap már eltépte az alkalmi pórázát, és körbeugrál minket. Éjszakára ráccsal zárjuk az ólját, s jókora kő kell, mert kifúrja magát, ha nem is tud visszajutni, akkor is.