Nem nagy haladás. Az első gondolatom nem lett jó. Állványcsavarral akartam tiplibe rögzíteni, de nem tudtam akkora lyukat fúrni, amibe belefért volna a csőkulcs. Maradt a menetes szár. Átmenő csavarral húzattam a téglaoszlophoz az ajtófélfának megfelelő két oszlopot.
A mókák itt is megtaláltak. A hosszú fúró éppen nem fordult be a két félfa között. Elő kellett fúrni rövidebbel, és betolni a hosszú szárat, ott ráilleszteni az SDS fúrót, és befejezni. Levételkor is ezt kellett fordítva eljátszani.
A bal oldal - ami az ajtót tartja - még éppen, a jobbhoz már görbíteni is kellett, mert keskenyebb lett a nyílás a bal oszlopnyival.
A jobb oldalon pedig le kellett szednem 4cm széles közel 50cm magas részt az oszlopból, mert az újjáépített téglaoszlop szélesebb talapzatot kapott.
Felfektetve a széléből le tudtam körfűrésszel kapni egy-egy csíkot, de a középsőt csak kézifűrésszel jó másfél órás hegedülés árán.
Fizikailag jót tesz, de úgy tűnt, soha nem lesz vége. Egy csigabiga hamarabb járja meg a tornahorváti kálváriadombot oda-vissza, mint én azt a három arasznyi fűrészelést.
A metélkedőben a tegnap előtt eltört favésőm nyelét is szétpüföltem. Azt is alkothatok újat.
Még a szemöldökfa van hátra. Most sem lett magasabb. 170cm lesz. Hajolni kell minden belépőnek. Nekem is.
A zár nyelve nem nagyon ér be a fogadó keretbe, de az már holnapi munka lesz. Rám sötétedett.
A szomszédból két baromfi halálsikolyát ismertem fel. Alighanem Andráséknál lesz vasárnapi ebéd. Vagy vége a nyárnak, és végre komolyan veszik, hogy nem tetszik András baromfi udvarának állandó jelenléte nálam.
Már folyamatosan eszik a szőlőmet. Ha kikergetem az udvarból a csapatot, elég bemenni a szobába, vagy fel a padlásra, máris ott teremnek, és lakmároznak.
Amíg csak egy vendég jött át, nem zavart különösebben, de most már legalább tíz jön. A kakas pedig hangosan méltatlankodik, amint meglát.
Jeleztem Andrásnak, hogy amint zárható lesz a kapum, áthozom a kutyát, és nem fogom vissza, ha játszani akar.
Ő is figyelmeztette Bandit, a másik szomszédját, hogyha nem zárja a tyúkjait, akkor a kutyáiért nem vállalja a felelősséget.
Pedig nem akarok rossz szomszédságot. Csak némi odafigyelést.
3 megjegyzés:
Ismerős a szituáció. Most pl. kiválóak a szomszédaim. Mindenütt magas terméskő kerítések vannak. Azért, mert itt az öreg faluban anno a házak és az istállók a telekhatárra épültek. Most is úgy vannak. De közben az istállók lebontódtak, maradt legtöbbnek a hátsó fala. Az a kerítés. Magas is, macskán kívül más nem jár fel rá. Igaz, pár éve a szembe szomszédom házának a tetején mászkált mindig az ő szomszédjának a kutyája. Sosem láttam ilyet, fura egy kutya volt. Az autók megálltak az utcán és fotózták a ház tetején ücsörgő ebet. Szóval a kőkerítés a tuti. Persze, ha van arrafelé elég sok terméskő. Itt volt. Még a házak is abból épültek a mienk is, ami még az ükanyámé volt. De elég nagy ház, nyáron hűvös. Télen is. Aki pedig ott táplálkozik, azt ott meg lehet enni. Aztán majd odafigyel a szomszéd.
:-)
A saját termésemet eszem feldolgozva.
Nem enném meg előlük. Nyugdíjas házaspár Kassáról. A fia és a lánya is ideköltöztek, bár fogalmam sincs miből élhetnek, mert tót srácot - a vőt - nem látom elmenni dolgozni. Az asszony - a nyögdjasok lánya - pici gyermekkel itthon van, a fiuk is sokat van itthon. Semmi közöm hozzá.
Az öreg házaspárból az asszony sánta, és sokszor kórházban kezelik, a férfi pedig sajnos túl nagy barátságot tart fenn az alkohollal.
Ha a vörös szőlőt ennék, abból van bőven, de a sárgát eszik, amiből kevés van. Tegnap mindet ki kellett rugdosni a tőkéről, mert több volt a tyúk a tőkén, mint a szőlő-
Hát persze, csak mondtam. Esetleg egy tyúkokra ideges kutya??
Megjegyzés küldése