Másik fél

A kép csalóka, mert a vasoszlop is és a tégla is függőleges.

Már csak azt kell kitalálnom, hogyan rázzam le a félbolond srácot, aki nem hagy dolgozni.
Nufiék elmentek szokásos sétájukra, és én itthon vártam a kutyadokit. Azt ígérte, hogy ma benéz. A következő oltásoknak mián.
Nem ő csengetett.
Fogalmam sincs, mennyi idős lehet, de azonnal letegezett, és jött befelé egy rádióval, hogy csavarozzuk rá a madzagot, mert nem jó a teleszkópantenna.
Megnéztem a az antennát, semmi baja nem volt. Azért ő le tudta rángatni.
A hátlaphoz közel van egy forgáspont, ahol csavarral rögzítik. Az alá kellett a vezetéket beépíteni.
Majd hoz nekem sört.
De én nem kérek sört.
A csavar meglazítása nem adott elég helyet a vezetéknek, beesett a csonk.
Szét kellett szednem a rádiót. Akkor már beindult a fickó, és nyomta a szöveget, hogy azt sem tudtam, mit akar. Azt hittem először, hogy részeg.
A beesett vezetékvégre ráforrasztottam a drótját, és közben megjött Nufi Bélával, mire megbátorodott hívatlan vendégem, és csak mondta.. csak mondta..
A végén már ráhagytam, hogy hozzon egy üveg barna sört, csak tűnjön el. Nekem az oszlop járt az agyamban,
Még reggeli után, azaz délelőtt felbicajoztam a szilasi tüzépeshez, és hoztam falazóhabarcsot és mészhidrátot is.
Nagy nehezen megszabadultam, és már fel is építettem az oszlopot. Nem tökéletes, de nekem jó lesz. Megjelent a sörrel a fazon, és azonnal meg kellett volna igazítanom a skáláját a rádiónak. Úgy, ahogy a bekevert malter ott volt a furikban, és éppen a hézagokba gyömöszöltem a kikaparható maradékot a malterből.
Mondom, hogy most nem.
DE!
Nem, és ne hozzon sört, meg semmit sem, hagyjon már nyugodtan falazni!
Nem tágított. Mondta a fárasztót, én meg kerülgettem, és simogattam a téglát, de le sem tudtam mosni tőle az oldalára tapadt részt. Jött, nézte az asztalomat, és rátenyerelt az LCD -re, ami az asztalon feküdt, hogy örömmel nyugtázza, az ott egy rádió.
Még jó, hogy selejt LCD volt, meg a rádió is egy roncs. Játszani volt az asztalomon.
Mostanában rákattantam Shango066 videóira. Ez a fazon Amerikában él. Rozsdás roncsokat támaszt fel az ötvenes-hatvanas évekből származó tévéket, rádiókat, stb.
Ilyen vacak fekszik a gangon nekem is az asztalon.
A végfokja él, a magnómotort némi olajjal és 12-18V-tal megpörgettem, és beindult. A magnófej életképes, de az isostat még hátra van, hangerőpoti meg nincs benne.
A lényeg, hogy még hazakísért a 22-ből is, és akkor nagy nehezen elment.
Holnap meg a hegyre akarok menni. Legfeljebb délután találhat meg.