Tegnap kiástam a 22 oszlopát kis segítséggel. Lebontottam a téglaoszlopot is, és a kis ajtó egyik oszlopát is. Bedöngöltettem a leendő tartócsövet. Nem mértem, de több, mint a fele bement a csőnek, és betonnal kitöltöm, amint a két akasztó is benne lesz.
Ma az eső akasztott meg a folytatásban.
Attilának akartam valami továbbgördítőt írni. Utálom, hogy a korosztályom a halálra készül. Péter is eltűnt, bár Nufi szerint már kopaszodik is. Ma, amikor elkértem a templomkulcsot a feleségétől, a kórházban volt.
Az orgona hangerejét pedál szabályozza.
A műanyag pedál már megragasztva, csak még akarok rá fémlapot szegecselni merevítésnek.
Érdekes megoldás. A hangerőt egy izzólámpa fénye halkítja, és ahogy a pedált megnyomják, eltakarja a fényforrást az érzékelőtől, és felhangosodik. Ha visszaeresztik a pedált, a fény megnő, és lehalkul.
Még keresnem kell hosszabb pozdorjacsavart is. A hátlapot beburkolták a templom padjai anyagából készített díszlappal.
A tetején felnyitható minden zongora. Ez is. Viszont a hátlapot lelökte, és a kis csavarokat kihúzta a hátlap. Még szerencse, hogy pozdorja. Öt csavarom bánja.
***
Az orgona újra használható, a téglaoszlop alja kibetonozva. Nufiék még köröznek a faluban, s ha visszajönnek, megyek falazóhabarcsért. Abba rakom a téglát. Kaptam egy tanácsot, hogy nem kell minden sérültet kidobni, elég az ép felületét kifordítani. Belül nem látszik, és a kötőanyag tartja.
***
A képen Huba látható. Magdiék 'öreg' macskája.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése