Egy kicsit megint tudunk olvasni

 Dicsekedésnek hangzik? Mert annak szánom. Köszönhető Attilának.

 

 

A Muskóci füzetet kezdtük a diófa alatt olvasni. Naponta egy írással haladtunk, vagy kettővel, de nem akartuk túlzásba vinni. A nem akartuk Nufira vonatkozik inkább, mert én már a megérkezés napján hanyatt dőltem az egyik ágyon, és átolvastam. Nufi szereti megrágni, mielőtt lenyeli, és újba kezd. Én pedig Rozira hajazok. Az a biztos, amit már lenyeltünk... és ki is jött.

 A következő Móra Ferenc Parasztjaim kötete. Hosszabb írások, és a fanyar humora mellett jó kis hidegzuhany, mit éltek meg a két világháború között az urambátyám Magyarországán a falvakban. Másképp élte meg a városi, és az uralkodó csoport is. Mindegyik igazába bele tudom képzelni magamat. Talpra állt az ország, és olyan elméket nevelt ki, akik atombombát is kifejlesztettek, és olyat is, aki megkérdezte: Kiviszi át a szerelmet a túlsó partra? 

Az egyik polgári (zsidó) családból, a másik paraszti környezetből nőtt ki, és hiába volt oly művelt elménk, mint Apponyi Albert. A korábbi századból  hozott tudása mit sem ért a hatalom ellen.

A hatalom pedig olyan betegség, melyet jobb elkerülni. Sem megszerezni, sem alávetődni nem jó. 

Ahogy látom - vagy láttatja Móra - a szenvedés bárhol gyötör is, a magad kis világában meglelheted a békét. Még akkor is, ha sajátjaid irigyek, ha elveszik azt, amiért dolgoztál. A föld mindig adni fog. Ételt és fedelet biztos. 

Miből lesz a cserebogár?

 Az én válaszom legtöbbször az, hogy abból, amelyikből több van a bogárgyűjteményben.

Persze nem ere vonatkozik a rácsodálkozás. A soha nem sejtett tehetség előbukkanását szokták így megálmélkodni.

Ma ilyen összefüggésre bukkantam a jutubin. Kedvenc zeneszerzőm: Frank Zappa filmjét dobta fel. 1963-ban a Steve Allen Show-ban szerepelt. Fekete fehér felvétel. Már azért is megnéztem volna, mert 1963. Akkor születtem. Fiatal zeneszerző mutatkozott be a filmen. Zappa öltönyben, komolyan kezdett, de állandó nevetésbe fulladt ő is és a riporter is. 

A téma volt nevetséges. Frank biciklin játszik. A bicaj a hangszer. A küllőin vonóval, dobverővel, a kormányán, mint fuvolán kelt hangot. A szövegből keveset értek, mert nem tanultam angolul, de lejött az egyéniség a cingár fickóból. Az első pár nyekeregtetés és csapkodás után felment a függöny a hátuk mögött. Kisebb szimfonikus zenekar ült és várta az instrukciókat. Zappa pedig dirigált. Kifejezetten kakofon hangzás kellett. Mint valami nagyvárosi hangzavar dudálásokkal. A sómester húzogatta a vonót az egyik bicaj küllőjén, Zappa pedig dobverővel adta a ritmust a másik bringa küllőjén. 

Na itt volt a nagy UFF. Ráismertem Terry Bozzio dobszólójából részletekre. De ezek a tremolok voltak a kísérő xilofonján is. A forgó küllőkön le-följáró dobverő hangterjedelme is átjött. 

Tehát így születik a zene? A háttérből kicsillog bármi, amit lehet egy életen át csiszolgatni, öltöztetni. Megvan az már kamaszként, csak csírában. Csak pete. Esetleg pajor. 

Nem tudom, melyik filmben volt a Pest-Bécs között járó postakocsi ilyen minta. Az untatta-untatta-untatta-untatta a patkók dobogása volt, s operettszerzőnk agya rárezonált, és lett belőle bécsi sláger. Meg is filmesítették.

     A 30-as évekből származó filmet nem, de a Zappa videót beillesztem.

Lehet, hogy másnak ez együgyűség, de nekem igazi nagy felfedezés. 

 

Másik tanulság. A bicikli olyan, mint a számítógép. Mindenre jó.

szekrénykém a munkaasztalon

 Kicsit ütött kopott, de már balta alá ítélték, mikor megörököltem.

Durván átszögelték, és tüzifát tartottak benne valamikor. A szögeket kihúztam, és kapott egy polcot is kerettel. Innét két-két csavarral odalanként.

 A keret is korábbi bútordarab lába volt, Még Budafokon virágokat tartott a polcain. Nufi barnára cserélte a konyhában, és pedig nem dobtam ki. A vékony lap pedig korábbi elemes bútor szekrényem hátlapja. Eredetileg két részből volt, középen műanyag sínben kellett összerakni. ('80-as ével eleje) Azt még Miskolcon cseréltem telibe az első költözésemkor, mert nyeklett-nyaklott szállításkor. Tehát a  feleket legalább 30 éve hurcolom mindenhová. Meg is találta pillanatnyilag végleges helyét.

 

A zsanérokat is mind leszedtem, és facsavarral húzattam a helyére. A szögek épp csak annyira húzódtak ki, hogy lógjon az ajtó.

A többi fénykép nem sikerült, de a polcokat fogom megosztani függőleges falakkal. A szekrényke alját is kisúroltam. A takaró vastag papírt eltávolítottam, így kiderült, hogy a deszkalap elhasadt. és a jobb oldalon felpöndörödött. Oda is kellett facsavar. Szerettem volna kivenni, csak négy szög tartotta de a hátsókat a hátfal takarta, és nem akarok nagyobb felhajtást a muszájnál. 

Gondolkodtam még a jutubin látott megoldáson. Leszedni a takaró réteget a csíkokból ragasztott felületről, és újat tenni rá. Újra beitatni valami páccal, de most biztos nem fogok neki. Türelmetlen vagyok, és használni szeretném minél hamarabb. No meg valami kisebben kipróbálni. Hátha nem is sikerül. Ráadásul még a nevét sem tudom a vékony falemeznek. Azt is ki kell kutatnom, vagy valaki okosabbat megkérdezni. 

kő