Miből lesz a cserebogár?

 Az én válaszom legtöbbször az, hogy abból, amelyikből több van a bogárgyűjteményben.

Persze nem ere vonatkozik a rácsodálkozás. A soha nem sejtett tehetség előbukkanását szokták így megálmélkodni.

Ma ilyen összefüggésre bukkantam a jutubin. Kedvenc zeneszerzőm: Frank Zappa filmjét dobta fel. 1963-ban a Steve Allen Show-ban szerepelt. Fekete fehér felvétel. Már azért is megnéztem volna, mert 1963. Akkor születtem. Fiatal zeneszerző mutatkozott be a filmen. Zappa öltönyben, komolyan kezdett, de állandó nevetésbe fulladt ő is és a riporter is. 

A téma volt nevetséges. Frank biciklin játszik. A bicaj a hangszer. A küllőin vonóval, dobverővel, a kormányán, mint fuvolán kelt hangot. A szövegből keveset értek, mert nem tanultam angolul, de lejött az egyéniség a cingár fickóból. Az első pár nyekeregtetés és csapkodás után felment a függöny a hátuk mögött. Kisebb szimfonikus zenekar ült és várta az instrukciókat. Zappa pedig dirigált. Kifejezetten kakofon hangzás kellett. Mint valami nagyvárosi hangzavar dudálásokkal. A sómester húzogatta a vonót az egyik bicaj küllőjén, Zappa pedig dobverővel adta a ritmust a másik bringa küllőjén. 

Na itt volt a nagy UFF. Ráismertem Terry Bozzio dobszólójából részletekre. De ezek a tremolok voltak a kísérő xilofonján is. A forgó küllőkön le-följáró dobverő hangterjedelme is átjött. 

Tehát így születik a zene? A háttérből kicsillog bármi, amit lehet egy életen át csiszolgatni, öltöztetni. Megvan az már kamaszként, csak csírában. Csak pete. Esetleg pajor. 

Nem tudom, melyik filmben volt a Pest-Bécs között járó postakocsi ilyen minta. Az untatta-untatta-untatta-untatta a patkók dobogása volt, s operettszerzőnk agya rárezonált, és lett belőle bécsi sláger. Meg is filmesítették.

     A 30-as évekből származó filmet nem, de a Zappa videót beillesztem.

Lehet, hogy másnak ez együgyűség, de nekem igazi nagy felfedezés. 

 

Másik tanulság. A bicikli olyan, mint a számítógép. Mindenre jó.