Miért öli meg a televízió az életet? Miért pusztító a számítógép?
Mindenkinek másért.
Pedig nem haltam meg. Csak elsatnyulnak mozdulatok, és erőtlenednek a gondolatok. Szürkül a képzelet, fátyolosodik a valódi kép, s élesedik a betűkből összerakott gondolat.
Zappa lemeze nem forog mostanában, de annál jobban él.
Ma kikergettem a tyúkokat a virágcserépből. Felfedeztem, hogy minden paradicsomom miattuk konyult a földig, és a tövéről tűnik a gondosan rágórt föld is.
Nem csak mi emberek pusztítunk. A háziállataink is kitaposnak, fellegelnek, megcsonkítanak mindent.
A kacsámnak előre kell rágni az almát, mert bár szereti, nem fér hozzá. Nem roppantja el a csőre.
Tud ő természetes életet élni?
Ő sem.
A kutyánk körül kerítve kis szabadságát élvezi végre, mert csak a séta idejére kell már a lánc.
Megélne a saját erejéből?
Nufi szerint igen, mert minden friss tehénlepényt felfal, megtalálja a macskahullát, a szépen vasalt madarakat az aszfalton, és mindenféle ehetőt.
Gondolom, hogy a kismacskákat is jóízűen elfogyasztaná, ha hozzájuk férne.
Nem az ember a legnagyobb pusztító. Ő csak túlhatalmat szerzett a szervező, adatfeldolgozó képességével.
Jó ez nekünk?
Mikor-melyik oldalon szemlélődünk.
Most éppen Meryl Streep film megy a tévében, s két házas ember szerelméről ad képet.
Jó kép?
Két esetlen kamasz módjára nyúlnak egymásért, s húzódnak vissza.
Ismeri valaki ezt az érzést?
Ki nem ismeri ezt az érzést?
Ki meddig jutott el, s mikor menekül el vagy bele?
Nem akarok ebben a filmben lubickolni. Már dühít a madaraim pusztító éhsége, mert nincs az a kajamennyiség, amitől jóllaknának, s ne pusztítanák a haszonnövényeimet.
Tehát sem a film, sem az állatvilág.
Mégis jól esik, hogy a kacsa védelmet keres nálam, és a kutya nyalja a kezem, a macska hozzám dörgölőzik.
Sem állat, sem ember.
De gép sem.
A magára hagyott eszközök elrozsdálnak, kifolyik belőlük az elektrolit, vagy más módon mennek tönkre.
Pedig az éltet, hogy helyreállítom, amit tudok.
Mégis a gép.
Vagyis az ember, mert nem mindent magamnak állítok helyre.
Vagy amikor kiszórom a kaját, az állatok örömét jó nézni.
Van egyáltalán jó és rossz? Vagy csak a kínai karika a fehér-fekete görbe vízcseppjével. Jin és jang.
Nem tudom.
Semmit sem tudok.
Talán holnap okosabb leszek.
4 megjegyzés:
Gép kell ahhoz, hogy fiam magyarországi, angol és orosz gamerekkel közösséget alkosson, mert helyben a szülők gyerekeikből infantilis karrier építőket formálnak, nincs önfeledt focizás, tekergés, ki tudja milyen kontrollálatlan szellemi tevékenység, van helyette nemzeti versmondó verseny, nemzeti matek vetélkedő és ki tudja még mi, persze az edzések sorozata, privát matek és angol órák, és mindennek a koronája a kötelező vallásos tevékenység, mely megalapozza az egész társadalmi identitásukat. Nincs humanoid típusú találkozásuk, hacsak nem lógnak óráról, ha nem tekeregnek el iskola után. Nem eresztik össze a gyerekeket, mert a társadalmi rétegződéseket jobban őrzik, mint bármikor. Félnek(rettegnek) a szülők, ha cseppnyi szabadság és lazítás beoson a gyermek életébe, felforgatja azt és dugába dőlhet minden építés.
Gép kell nekem is az asztalosságba, most látom legújabban a 3d cnc a mánia, már nem asztalos, akinek nincs 3d cncje. Nekem nem lesz, de van csomó egyéb. Gép kell nekem is mert kivel zenéljek, ha nincs gép? Környezetemben senki nem zenél, ha valamikor zenélt mára megvilágosodott, gép nélkül reménytelen az esetem. Gép nélkül gondolatot sincs kivel cseréljek. Senki élő nem ér rá egy világkibeszélős kávészünetre. Még Cézár se.
Amint a fiam is rögtön letesz mindent, ha valamely osztálytársa focizni hívja, én is rögtön átöltözöm és bekutyagolunk a városba, a foci csapatnak üdítőt fizet, barátkozni próbál, utána megyek, csakhogy történjen a szocializáció. Nyári szinten kettő darab ilyen jelenség volt.
Én is futnék, ha ha valaki egy húron játszana és hajlandó lenne velem zenélni (lehetőleg nem lagzi zenét). De nincs senki és semmi.
Marad a gép.
Gép... gép. De nem megoldás, csak segéd. Csak!
Rágom még a gondolatot. Lesz még bejegyzés róla.
Ezért nagyon érdemes volt visszanéznem ide hónapok után. Köszönöm!
Szívesen. Nekem jó, hogy van, aki a gondolataimra is kíváncsi.
Most, hogy enyhülőben a hőség kitámolygunk a félájult téblábolásból, és felzúghatnak a gépek is. :-)
Megjegyzés küldése