Kijöttem a sodromból

Váltogatva a kávéivós és leszokós napokat, az idegeim hol lezsibbasztanak, és csak nézek ki a fejemből, hol a legkisebb triggerjelre robbanok.
Tanultam Bélától.
Adyról olvastam, vagy hallottam, hogy verte Léda. Nem túl sikkes hír volt, ám a versein kívül sok csodálnivalót nem találtam ebben az emberben.
A következő hölgy, Csinszka pedig Ady keze alatt puhult, s a Csinszka következő házasságában ő püfölte az urát.
Lehet ebből a körből kilépni?
Azt veszem észre magamon, hogy apám is ilyen lobbanékony, sértődős lett élete végére. Igaz, nélkülem élte le a zömét. Közben is lehetett olyan.
Volt hosszabb idő, amikor elegendő volt a dásztáprimecsátyelnosztyí -t elharsogni, ha valami nem sikerült. Ez a leghosszabb orosz aszó, amit megjegyeztem, és jó volt káromkodás helyett. Ráadásul "nevezetességei"-t jelent, azaz még csak nem is csúnya.
Na ezt kellene visszacsempésznem a mindennapjaimba.
Ma még csak nem is melléfogás, hanem egy internetes megrendelés volt a ludas. Kifizettem banki átutalással is, meg utánvéttel is.
Ez van. Pénz miatt idegeskedni értelmetlen. Majd jön máshonnét. Mindig legyen annyi, amitől éhezni nem kell, és az otthonunk ne legyen veszélyben.
A tegnapi dühöngés pedig a gázboyler miatt volt. Az átfolyós vízmelegítőnk gondol egyet, és elalszik. Ilyenkor meg kell mozgatni a védőáramkör madzagjait, és helyre szokott állni. Olyan saruk vannak a végén, mint a gépkocsik vezetékein is. Csak itt a hőelemek között viszi az áramot. Ha nincs áramlás, elenged a mágnesszelep.
De éppen másban voltam benne, és mostanában egy-egy bonyolultabb javítás közben ezek az apró-cseprő hibák órákra visszavetnek a hiba kitalálásában.
Ha pedig még jönnek-mennek az emberek is, robbanok.
Ezért jó a miskolci bringatúra, vagy a hegymászás. Komjáti mellett semmi veszélyes terep nincs. Legfeljebb a bozótos emelkedő csikargat meg. Az meg begyógyul.
Apropó begyógyul. Nagypétercár - Péter volt macskája - az elűzhetetlen öreg macska megint új fejet növeszt. Úgy két hete durrant ki az előző gennyzacskó a nyakán, s most újfent elfertőzte. Már most sárgabaracknyi duncs fityeg az állkapcsa alatt.
Egy nyafintás nincs. Nem nyávog, nem szenved. A kiömlő gennyet felnyalja a földről. Elüldözi Nufi kedvenc macskáit. Uralkodik a nőstényein.
Na őt kezdem irigyelni.
Hiába vágtam hozzá seprőt, almát, ami a kezembe került, hogy éppen ne nyírja ki Grísát vagy Safraneket. Elkotródik, de egy óra múlva megint itt van. Csendben és méltóságteljes nyugalomban.
Ezt a nyugalmat akarom ismét elérni!