Benedek Elek mesét olvastam az előbb. A halálról szólt. Leküldte az isten a halált egy szép asszonyért, kinek aranyhajú ikrei szépsége elbűvölte a halált, és megtagadta a parancsot. Nem vitte az asszony lelkét, s hagyta a szép fiúkat az emlőkön.
Az egész mesét nem mondom el, azt olvassa el mindenki, de a harminc év büntetés elegendő volt a halálnak, hogy ne gondolkodjon, hanem teljesítse az isten parancsát azonnal.
Hogy is volt a bibliában? A szerencsétlen zsidó törzseknek mennyit kellett bolyongani Egyiptom után?: Emberöltőnyit. Nem is egyet.
A kényszer nem azonnal tör meg. Senkit sem. Egy népet sem.
Előkerülhetett most újra Trianon igazságtalansága? Él még valaki a monarchiából?
Az a tót, aki felvidéken született, ma már szlovák, és nem is csehszlovák.
Igazság lenne vele szemben bármiféle területrendezés?
Minden átrendeződésben meghalnak értékek. Jobb lesz-e a leváltó? Megfejthetetlen talány. Mert nem történik ugyanott párhuzamosan mindkét változat egy időben.
Az a megengedő hajlongás, amit a második világháború után képviselt a vezetésünk, folytathatatlan. Ebben az erőtérben is az. Kell ide is váltás. Ennek is vannak ellenzői, és minél öregebb vagyok, felfogom a mindenki igazát is. Meg az érdekeit is.
Felfogom, és nem jár együtt helyesléssel. Azt is felfogom, hogy az út lehet betonozott, emberjárta, vad taposta ösvény, és van magamnak túrt, lefektetett gazban járás is.
Nyafi például ilyenkor a lábam mögött jön, bele-bele ütközik a vádlimba. Nem szereti, de én töröm a terepet számára is járhatóvá.
Látom rajta, hogy jobb lenne hazafelé. Sőt, mihelyt visszairányt veszünk, már feszül a póráz. Nem kell megnézni minden buckát sem.
Ez már tanult tulajdonsága.
Mit hogyan lehet túlélni?
A múlt héten Nufival beszélgettem a szobában. Nyafi akkor kapott karámot. Mélyenlevert vasrudakhoz kötöztem, és épp csak megvoltunk vele.
Az udvarról furcsa zajot szűrődtek be.
Azt hittük, a kutyus átugrotta a kerítését, és már ott ugrál az ajtónk előtt.
Kimentem a teraszra, és éppen egy nagyobb ragadozó madár - a szomszédom szerint egerészölyv - csapott le az utolsó kacsánkra.
Három lépés, és rúgtam bele akkorát, amit sikerült. Elengedte a gácsért. Megszédülve kapaszkodott a kutya kerítésére. Nyafi pedig lapított, mint szivar a fűben. Még két rúgással rábeszéltem, hogy hagyja el a terepet. Nufi behúzta a nyakát, mert ő is kijött utánam, lehet, hogy súrolta is a haját a tolvaj.
Hát ezért nem maradt egyik kacsámból és köddé vált tyúkjaimból toll sem.
No azóta a kacsánk ideszokott az ajtó elé, és rengetegszer fel kell mosni miatta a teraszt. De követ, akárhová megyek az udvaron.
Ő is tanult valamit. Bár megsimogatni őt sem lehet.
Dörmincs megfialt a rózsák között. Pár nap után becuccolta a kölykeit a gang alatti üregbe. Ahol az autó téli kerekeit tároltam korábban.
Ma nyitva maradt a padfeljáró, mert pakolásztam.
Fel is szállította három kölykét a padlásra.
Frankó!
A negyedik már nem kellett neki.
Vártam... vártam... vártam, aztán pótmamát kerestem neki. Magdiék befogadták. Már az előző alomból is felneveltek hármat. Rájuk bízta Dörmincs.
Ezek járnak a fejemben mostanság a nagy melegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése