Szeretek fűteni. A tüzeskedés nagymamáékkal indult. Szalonna sütés miatt volt szabad gyújtogatnom.
Most pedig a kályhák.
A héten megijedtem, mert a szikrafogó belső ajtó eltört. A NET-en találtam is 25 ezer forint körül, ajtót kerettel de mit tudom én, mennyire egyformák. Meg nekem az egész fölösleges.
A Budafokon lebontott kályhából elhoztam az egyiket. A másik kettő eltűnt. Valószínűleg Laci szomszéd elvitte a méhbe anno, mert a mosókonyhában tartottam a két vécé mellett.
Szerencsémre a megmentettből passzolt bele. Legalább 30 ezret spóroltam, ha a postaköltséget is hozzáteszem.
Állandóan pánikolok mostanában, ha valamit javítanom kell, mert az alkatrészek is annyiba kerülnek, mintha 14. Lajos korabeli kézzel készített akármiket akarnék.
Régen egy város fizetett egy évre 2 Ft adót, most meg milliókkal dobálóznak, és hergelik a tévénézőket, mennyi egy képviselői meg egy államtitkári juttatás. Ilyenkor dühösen zárom el a tévét. Semmi közöm hozzá, akár megérdemli, akár nem. Pénz soha senkinek nem lesz elegendő, akár dollármilliói vannak, akár forintokat számol... azaz már abból is 5 Ft a legkisebb címlet, de tízest még találok, ötöst már nem nagyon itthon sem.
Nufi gazdit keres Nyafinak. Túl sok nekünk. Állandóan vele kellene foglalkozni, és az előkertjében már külszíni bányát nyitott.
A derekam mostanában jól van, de most a nyakam és a vállam jelzi, hogy magammal kellene törődnöm.
Feri hozott egy angol fúrókalapácsgépet, bár ez talán nem fúr, csak kalapál. Kőtörésre jó. Tegnap megjött hozzá az öntény, mert törött alkatrészt kellett cserélnem benne.
Bandi telefonjai pedig nem akarnak gyógyulni. Hiába mondom, hogy új USB aljzatot hozzon hozzá mert ezek szerintem egy forrasztást bírnak ki csak. Itt van egy Sony meg egy másik tapis telefon is, és egyiken sincs életjel. Azt mondja, előtte működtek, én csak forrasszam át egy másikról a dugaljat.
Elegem van belőle. Előtte a csutkára merült akku miatt nem tudom kipróbálni, forrasztani pedig nem hagyományos ónnal lehet, hanem egy sárga kulimásszal, ami hőlégfújós pákával felmászik az alkatrészlábra és a forrpadra. A legvéknyabb pákahely sem fér be a lábakhoz, ellenőrizni sem tudom, jó-e a forrasztás. Marad a kétség, vajon működött-e egyáltalán.
Az eső is beindult, már nem tudok fát vágni. Illetve majd ha eláll, pedig az hozott ki a fásultságomból.
Attila fiának is olvasom a történetét, és jó lenne vigasztalni, de nem volt gyermekem, s fogalmam sincs, mit tennék a helyében.
Egy történetet olvastam anno, hogy valaki egyéni módon oldotta meg.
Leült a fiával egy-egy pakli cigarettával, és egymás után gyújtottak rá, mígnem a gyerek rosszul lett, és soha többé nem akart dohányozni. Kiesett, honnét a történet, de ahogy nagyapámat láttam sírni a kórházban fájdalomcsillapító injekcióért halála előtt a kórházban, és nem engedte levágni érszűkületes lábfejét, s apámat is 40 kilósan a tüdőműtét után, s a kilenc lépcső után percekig gyűjtötte az erőt a következő fordulóig. Mindketten a dohány mértéktelen élvezője voltak.
Nekem is volt olyan munkahelyem, ahol pénztárgépjavítás közben vörös lett a világ, és nem tudom hogyan jutottam el az üvegajtóig, de a szervezetem ösztönből érezte, oxigénre van szükségem. Hamar otthagytam azt a munkát.
Ezek a szavak egy tizennégy éves gyereknek egyik fülén be, a másikon ki. a sokkterápia sem mindenkinél működik. A zsebpénz pedig attól zsebpénz, hogy megtanítja gazdálkodni a fiatalt.
Marad most az együttérzésem.
Előkerestem a Csabai Dániel könyvét, a Hifi hangstúdiót, meg A hangfelvétel gyakorlata, hogy kifényképezzek belőle pár dolgot Attilának, de annyira túlhaladott könyvek. Nem így emlékeztem rá. Még nosztalgiának is unalmas. Pedig hogy csorgott a nyálam anno mindenért!
Próbáltam pár vigasztaló szót MJ-nek is írni, aztán kitöröltem, mert felolvastam Nufinak, és kioktatónak vélte.
Ma este még az orgonapedál van az asztalomon. Az egyik oldal ragasztása elengedett, de nem azért esik be a pedál. Kiforog a tengelyen az anya, és azon kell valamit alkotnom. Legközelebb vasárnap kell Péternek. Addig megszülöm a megoldást.
Visszahoztam az LCD-s műszereket a 22-ből, mert nem akarom, hogy megfagyjanak. A régi notebookot is. Bár a Hinote VP tavaly is ott telelt. Csak rossz tapasztalatom van a bicajsebességmérőkkel. Télen szoktak tönkrefagyni,
2 megjegyzés:
Nufi különleges csaj lehet, hogy felolvashatod neki az írásaidat.
Megvettem vagy két éve magyar nyelven a "Cubase" stúdió program nagykönyvét, de mivel nekem csak az "element" verziója van meg, nem a "pro" a programnak, egy csomó funkció nincs benne, így csak az empirikus módszernél maradtam. Jól mutat a polcon a vastag könyv. Azt azért bevallom, hogy pár alap dolgot csak megértettem belőle. Én úgy tanulok, hogy kipróbálom és ha menet közben ragad rám valami kikövetkeztetett elmélet, akkor jó, ha nem, a gyakorlat tesz mesterré. Az elméleti szakkönyvekre úgy nézek mint egy színvak a színekre.
Én is cigány módra zongoráztam régen. Hallás után. Dani bácsi, a zongora tanárom ha előre eljátszotta, utána én is. Aztán amikor észrevette, hogy nem gyakorlok otthon, akkor már többet nem játszotta elő. Nem is lett belőlem zenész.
Megjegyzés küldése