2019. július 21., vasárnap

Metadon kúra

Remélem, jól írom a nevét, mert az Annie Hall filmben hallottam régen.
Amennyire jól tudom, az egyik méreg kiváltására használják a kiürülés idejére, hogy az idegfeszültség ne pusztítsa el a vergődő drogost.
Letöltöttem egy filmsorozatot, és most kiütöttem vele a kávééhségemet. Harmadik napja ülök a képernyő előtt bámulva az amerikai életformát. Minden vágy nélkül, csupán egy zsonglőr teljesítményét hasonlítva a készítő stábéhoz.
Billions. A magyar címe Milliárdok nyomában. De az én fejem azonnal szétszedte, és Bill Lions -sá amit torz műveltségem Oroszlános Bill -re magyarosított. Nem baj, ha baromság. Csak működik.
Ha jól fejtem vissza a tömérdek kódot a filmből, akkor az igazságszolgáltatás szerepét egy másik bűnbandának mutatja, a brókerek kiszorítósdijában. Hol az okosabb, hol az erősebb, hol a sunyibb ér el eredményeket. A pazarló helyszínek között csill-vill autókkal, repülőkkel cikkáznak, és az első milliárd után a köldökzsinór elvágása vérrel - pénzzel - együtt jár. Csak az anyaszervezet visszapumpálná magába a köldökvért legalább.
Öt óra tájban kibiciklizünk Nufival a kutyát megfuttatni, és én most nagyobb bútorátrendezésen töröm az agyam, hogy Béla szobájából a lapos tévére cserélt nagyobbat el tudjam hozni.
Nem kis feladat. Mert jól működő, szép képű a nagy dög is. Viszont Béla szeme az öregedéssel romlik, és az LCD túltolt kontrasztja mosolyt csalt az arcára.
Talán, ha Laciék meglátogatnák, akkor lenne igazán boldog mosoly.
Talán.
Nekem meg Attila mutat jó példát az életmódváltással. Megnéztem a fényképeimet, és elszörnyedtem a 90 kilós dagadt fizimiskámtól. Valamikor megálljt kell parancsolnom magamnak is. Ez pedig 10-15 kilót jelent karácsonyig.
Ha pedig kitettem a blogomra, akkor illik beszámolnom március 1-ig, hogy meg is tartottam.
Nem fogadalom. Kijelölt cél.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Erről az életmódváltásról annyit, hogy mióta rájöttem baj van az inzulin termelésemmel, mondhatni teljesen kihagytam a cukrot és a lisztet az étrendemből, legalábbis ahhoz viszonyítva, hogy ezelőtt gyakorlatilag alap tápanyagaim voltak (minden üzleti termék tartalmaz cukrot, és noha magam sütöm a teljes kiőrlésűből a kenyeret, hogy a család is ugyanazt a kenyeret egye, teszek bele 15% fehér lisztet is, viszont napjában alig eszek meg két szeletet belőle... viszont ha valahol szerelek -igaz egyre ritkábban-, sajnos hozzá kell nyúljak a gyors kajához).
A hirtelen váltás után a 140 kilóból leadtam 15 kilót és atombiztosan állok 125 kilónál. Bármennyit éhezek, bármennyi zöldségre cserélem az egyéb kaját, egy fikarcnyit sem megy alább a súlyom.
Dolgoznom kell, mert kell. Most már végre újra 8-9 órázom napjában (kemény asztalos munkázás, nem légkondicionált iroda munka), viszont minden egyéb esik. Ehhez nincs hova és hogy betegyek egyéb mozgást, ami segítene mondjuk fogyni.
Lényegesen kevesebbet eszek, mióta nagy ívben kerülöm a cukros, lisztes dolgokat. A túlzott zöldség bevitel rosszul létet eredményez, megy a hasam, nincs erőm... egyszerűen nem táplál, ehetem Dino számra... pedig arányosan fogyasztva szeretem a zöldet.
Nálam a fogyáshoz már valószínű gyógyszeres kezelés kéne, de pont a feleségem főnöknőjének (kinek orvos a végzettsége) a férje halt bele ebbe 49 évesen... igaz, látványosan lefogyott. Csak a szíve nem bírta.
Szerintem, nem tudom, csak spekulálok ezzel, hogy ha egy szervezetet 45 évig rosszul táplálsz, utána nem lehet hip-hopp némi diétával helyrehozni.
Viszont, hogy már harmadik éve figyelem mit eszek és kísérletezem, apró lépésekben, rájövök kis dolgokra, és apró lépésekben keresem a megenyhülést.
Arra rájöttem, hogy nekem kell a szolid kaja, masszív sült hús, az erőt ad, azt mondják akkorát egyek mint a tenyerem, de inkább eszek kettő akkorát és kihagyom inkább a krumplit, rizst mellőle. Ha minőségileg jobb az étel, kevesebbet kell bevinnem. Nem fújódom fel tőle. Nem megy fel a cukrom se tőle.
Én ha évente öt kilót leadnék, már annak is örvendenék.
Meglátom mennyit bírom a napi 8 órás munka menetet, ettől sokat remélek.
Amit még behoztam újra az étrendembe az az energia ital. Viszont ez egy más fajta és keverem. Cukormentes és kalória mentes ital, sok vitaminnal benne, persze ha elolvasom, a mindmeghalunk kategóriában leledzik méregként, viszont én kifejezetten jól érzem magam tőle és még kevesebbet eszek tőle, úgy, hogy nem gyengülök el.
Egy 250 ml-es doboz cukormentes OSHEE dobozt felhígitok 2 liter szénsavas vízzel és belecsavarok egy teljes citromot. Ez a napi varázs piám.
Sok magnézium van benne, és mióta iszom rendszeresen nem kívánom az édeset sem annyira. Ezelőtt folyton kívántam és néha vettem cukornélküli csokit, de attól is csak rosszul lettem.
Nekem olyan megoldást kell keresnem, olyan diétát, mi erősít, nem gyengít.
Például nézem ezt a Cézárt. Szegény fogyni szeretne és az orvosa valami teát ajánlott neki, amitől folyton megy a hasa és gyenge. Így persze, hogy látványosan le tud fogyni, de szerintem ez nem tartható fenn. Mert ha abba hagyja a teás kezelést, nem fog menni a hasa, újra hízik.
Nem könnyű dolog. Én próbálom a fiamat úgy etetni, hogy legalább ő ne csessze el magát, de 30 éves koromig rajtam sem látszott semmi...
És aztán ott a legnagyobb kártevő, amit mindenki elhanyagol: a stressz, az idegesség, az aggodalom... szerintem ez a melegágya minden betegségnek. A többi az csak a ráadás. És mindenki csak a diétára összpontosít, és majdnem mindenki ugyan azt a sztresszes életét éli.
Hát igen, a magasabb szinten elkötelezett életmód váltó általában jógázik, hogy értelmét kivonja az életből, megmentvén a stressztől, de valójában nem sikerül és hiába ellensúlyozza még több salátával és még több meditációval, ugyancsak hasmenésileg lesz más az élete.
Szerintem mindig egy apró kis lépéssel kell előre menni.
Lehet, hogy valamivel le tudsz fogyni karácsonyig 10 kilót, csak ügyelj, hogy más ne menjen kárba...

Hanczur írta...

A hipp-hopp nálam nem működik.
Tél és nyár között egy évben 10 kiló mozog rajtam. Most éppen 85-öt mértem reggel. Ez leginkább a gyümölcs szezon miatt van. Le fog ez menni szeptemberig 82-ig is életmód váltás nélkül. Viszont amint jön a rosszabb idő, egyre kevesebbet leszek kinn, és a lakás padlója nem emeleti, alulról is fűtött. Állandóan fázik. Az ülő munka erre még rátesz egy lapáttal. Lassabb a vérkeringés. Viszont a fázás ellen én is a kenyérhez nyúltam. Az pedig nem használ a szervezetemnek. Tehát a módszerváltás alapköve a kávé kiiktatás, mert attól csak éhes leszek, és nem tudom megállni, hogy ne minden út Rómába, a hűtő felé vezessen,
Ha nincs kávé, a szalonnát, a rántottát is savanyú káposztával, vagy hagymával fogyasztom.
A másik fontos lépés. Általános iskola előtt kivették a mandulám, és ettől jól elhíztam. Amikor más az osztályban 25 kiló volt, akkor én már 47. (Torna órán mérték félévente)
Anyukám azt vezette be, hogy délután négy után nincs evés.
Ezt a bevonulásomig, 20-21 éves koromig be is tartottam. Tehát csak egy régi rendszerhez kell visszatérnem, és a szervezetem felismeri majd a ritmust,
Ja, és édesség nem volt otthon, csak ünnepekkor.
Itt ezt Nufi nem tartja, tehát ha feltámad az édesség utáni vágy, vagy futni kell mennem, vagy erős fizikai tevékenységbe fogni.
Lényeg, hogy nem drasztikus fogyásban gondolkodom, hanem az őszi súlyom megállításában.
Még nem tudom, hogy megy-e, de ha nincs cél, nincs mihez igazítani a lépteim.