Pistike megkérdi a nagyapját:
- Papó, mért piros a kék szilva?
- Hát mer' még ződ'.
Szakállas, de nekem tetszik.
Megint neki kell esnem a gaznak, és kaszálni, mert a magas fűből fel nem tudom szedni a lepergő szilvaszemeket.
Nyafi újabb meglepetéssel szolgált a hét végén. Bár mostanában mindig jött velünk nyugodtan, de ha jól emlékszem, szombaton eltűnt Nufi mellől.
Pont akkor érkeztem meg a fürdőhelyéhez, és üresnek tűnt. Felmásztam a gátra. Nufi gyalogolt, nem túl messze, és ő azt hitte, hozzám rohant a kutya, én meg kerestem mellette, mert nem láttam.
Eztán kiabálhattunk, tettem pár kört is a megszokott útvonalon, majd mikor kezdtem beletörődni, hogy meglógott, hazamentem, s a kapu elé kötve csóválta a farkát. Mi pedig Nufi és én nagyot sóhajtva betereltük a karámjába.
Az első dühöt és kétségbeesést lenyelve oda lyukadtunk ki, hogy elém akart jönni valószínűleg, és elkerültük egymást.
Azóta sem volt szökési kísérlet, bár Nufi kijelentette, hogy nem viszi ki többé egyedül a kisasszonyt, mert nem hallgat rá.
Ma hoztam cementet Szilasról az oszlopok vakolatához, és tereprendezéssel telt a délután. Nem sokat késtem, öt után pár perccel jöttem vissza a 22-ből a 33-ba. Nufi sehol, a kapu zárva, a kutya sincs.
Bekaptam az ebédem maradékát, és utánuk eredtem. A fürdőhely üres. Azért bemásztam a Bódvába is a köveken, és amikor visszatértem a bringához, Nyafi tűnt fel Szilas irányából, és azonnal hanyatt vetette magát egy kis pocakvakarásra. Na, mondom, Nufi meg biztos őt keresi.
Megszidjam ezt a kutyát? De hiszen kitörő örömmel jött hozzám. Szerencsére 1-2 perc, és a gát tetején megjelent Nufi is. Igazolódni látszik, hogy ez a kutyalyány akkor is, mint most is miattam rohant át a gáton, s hagyta ott Nufit.
Lóbáztuk még pár percig a lábunkat az árvízi áteresz betonpalánkján. Ledobtam a kisasszonynak az aktuális műanyagpalackját a mélybe. Ilyenkor lerohan, és visszahozza egy újabb simogatásért. Aztán rohantunk - én bringán, a kutya gyalog - egy kört a Szentandrás felé vezető út hídjáig és vissza. A magaslesnél vártuk be Nufit. Ő nem rohan. Neki az apostolok lova a biztonságos közlekedési eszköz.
Aztán nyugisan hazakutyagoltunk.
Kaptam még pár valamiért rossz tévét. Az 1984-es Philips pl. megközelíthetetlen. Mármint az előző gazdája nem tudott vele semmit csinálni. Hangerőt és programot lehet léptetni rajta, és semmi több. Nincs video és hangbemenete, csak antenna koax.még ráhangolni sem lehet semmire.
Itthon kipróbáltam ami Philips és univerzális távirányítóm volt, nem lehet a menübe lépni velük.
Lekaptam a hátulját, és kiporoltam, amennyire sikerült. Aztán oda lyukadtam ki, hogy nincs leválasztva a hálózatról, nem is szabad rá video bemenetet forrasztani, viszont a panel elején van helye beállító gomboknak. Oda forrasztok fel számítógép RST gombokból egy sort, és ha sikerül beállítani vele, akkor... na, akkor. Lesz még egy jó tévém. Mert még nincs elég!
De mikor annyira jó képcsöve van, és még video magnót lehet rajta nézni.
Ennyit a gyűjtögető szellememről.
***
Nem jött be. A felforraszott gombok nem vezérlik a tévét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése