Koponyavarratszedés

Valami nagyon hülye címet akartam adni ma. Olyat, mint a haláltánciskola, vagy még morbidabb. Nem baj, ha értelmezhetetlen. Nem baj... semmi sem baj.
Több napos kínlódás után megszabadítottak a lüktető fogamtól, és láthatóan nem az a fog okozta a kínjaimat. Mármint azon tudtam a fájdalmat szabályozni. Kis lyukat formálva a szám szélén szívtam rá a levegőt, hogy hűtsem. Ezt egyre sűrűbben kellett, míg már a fogorvosi váróban folyamatosan.
A kihúzás után tamponnal a számban hazakerékpároztam, és aludtam egyet. Aztán a miszmajsszal jól megkínoztam a friss sebet. Csípte, de éhes voltam, és a vitamin is fontos ilyenkor.
Azóta kalmopyrin és kamilla tea. Amikor felsajog valami, akkor fekvés, és lazítás.
Legnehezebb az alma és a disznósajt, mert ott rágni kell keményen, és a kenyér, meg a cukortartalmú ételek kizárva. Amíg a gyulladás le nem megy.

Más.
Tegnap már befűtöttem. Előtte kisepertem a kéményt. Negyed vödörnyi korom jött ki csak. A kályha két dugóját is kivettem. Onnét már több finom por-kormot húztam ki, és ki is porszívóztam. Megkevertem fél vödörnyi agyagot a visszaragasztáshoz. Még ronda, mert többször körbeiszapolom vele a repedező kiszáradt részt, majd amikor már nem repedezik, akkor mosom le a dugókat és a környezetét.

Ma megnéztem a hentesünk konyhai robotgépét. Két műanyagfogaskereket nyalt szét a motor. A két műanyag vacak meg a szállítás drágább lenne, mint egy olcsóbb masina.
Este pedig összeraktam a fényképező gépemet. Már a múlt héten megjött hozzá az optika, de nem volt hozzá energiám. No meg vettem egy használtat is belőle. Annyira megszoktam a kis Nikon-t. Az enyém L27 volt, amit rendeltem, az L29. Még nem látok különbséget, de majd kiderül.