Nem egyszerű ilyenkor fényképezni. Sok a bemozdult kép. De ezt az elmélyült figyelmet, kitartó rágmunkát időtlenül képes élvezni.
Meg szoktam állni, és látom a három éves gyereket, akinek eltűnik a világ. Marad a lényeg. Bár a póráz kizökkenti, tovább jön velem, és le is teszi, amint haza indulunk... na jó, nem mindig akkor. Van, hogy hamarabb, van hogy rábeszélésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése