Még nem vágtam ki a fákat.
Még télen mondta, hogy csináljak valamit a háza háta mögött. Nagyon ránőttek a fák a tetőre.
Akkor megbeszéltük, hogy nem kell kivágni, elég, ha legallyazom. Persze nem aznap, de legallyaztam, és jött a nyár, amikor a lombok ismét közel húzták a tetőhöz a gallyakat, és Erzsi néni ismét szólt. Sajnos a fülem túl érzékeny a hangsúlyra, és már nem gallyazásról, hanem kivágásról lett szó. Épp siettem valahová, de ha lelőnek sem tudom, megmondani, hogy hová, és utánam szólt, hogy de mikor?
Mondom egy-két nap.
Ez nagy hiba volt. Mint Mátyás király ígérete a Habsburg háznak, hogyha utód nélkül hal meg, a trónutódlás a sógorokra száll.
Történt ugyanis, hogy a kutyával fociztam, és a labda helyett a járdaszegélyt küldtem meg papucsban.Szép lila lett a lábujjam, és hosszan beszéltem csúnyán... nem is tudtam cipőt húzni, és papucsban amit a kétágú létrával elértem, levágtam, ne érjék a levelek a cserepeit.
Ma ismét megtalált, és megfenyegetett, hogy rám küldi az inasait. Gondolom, a fiaira gondolt.
Ma már cipő volt rajtam. Kivágtam három fát, és holnap a maradékot is.
Megnéztem, hogy két törött cserép van azon a tájon, de a törött alsó cserép alján rozsdás dróttal van rögzítve a galambdúc. Tehát azt sem az akácom törte le. Több, mint tíz éve megvan a kis házunk, azóta ott galambok nem voltak. A másik törött cserép alatt sincs ott a darabja.
Holnap befejezem az irtást, és a málnást is megfelezem. Ronda lesz, de én békét akarok.
5 megjegyzés:
Ne tegye!
Sokan aki rájöttek, hogy itt élek a csarnokban, csodabogárként néztek rám, hogy ebben az Istenhátemegetti pajtában, a mezőn? Hát ha még lennek kb 2 kilométer a szomszédomig, jobban szeretném. Direkt olyan fákat ültetett a kertem mellé, amik nagyra nőnek, hogy árnyékolja a kertemet. Ezt egy munkása mondta, nem én találtam ki.
Na de arra nem számított, hogy közben öregszem, és nincs erőm a kertet művelni, de a fák árnyéka jót tesz majd a forró napokon. Végül is szeretem a fákat.
Nem minden fát irtok ki. A szomszéd háza mögött sarjadzott vagy magról kelt meggyfáim vannak túl közel, csak mint élőlényért fáj a szívem érte. A málnás is hízott a ház tövéig. Egyszerűen nem érem be magam, és mindenki tudja, hogy nekem mit kellene azonnal megtennem.
Ha ehhez a hangnem emberi, akkor is másképp állok hozzá. Ha bántja a fülem, akkor szellemi elődömre, Pató Pálra hivatkozom: "Ej, ráérünk arra még!"
Ja, és van még pár e történetet árnyaló emlékem is, és egy most zajló folyamat, a ház körül beköltözött szomszédokkal. Erzsi néni idegeit már mások is feszegetik, de én vagyok a háta mögött, és amikor beszél hozzám, meghallgatom.
Utoljára akkor láttam jókedvűnek, amikor még Mari néni élt, és meglátogatta. Ott ültek az udvarán, és beszélgettek.
Mostanában már csak a fiai látogatják, meg a gondozók, és a kutyája is elpusztult.
A mi "Erzsike nénink" évtizedekig rágta a fülünket, ha a tetőhöz hozzáért egy ág a szélben. Szegény anyám, szegény mi - le kellett az rendszeresen ágakat nyiszálni.Ő már sajnos alulról szagolja az ibolyát, de az átérő ágak még semmi kárt nem tettek a cserepekben.
Még rosszul is jár, mert kivettem a gyertyánt is a kerítése mellől, ami dől a kertem felé. Beton alapja van, devtégla a kerítés. Már a gázcsövet is a ház.és a kerítés közötti résen tolták át, tehát nem gyors a folyamat. Csak hát a gallyak vége a házat érte.
Megjegyzés küldése