Kettő is van benne. A másik szétesve. Fújva szól, de a pumpája leszakadt. Fel kell csiszolni a felületeket, és újra összeragasztani.
A másik próba a nyálszívó.
Béla megjárta a kórházat, és bár lemondtak róla, ő nem hagyta el magát. A lényeg, hogy nagyon puffad, és ennek a rengeteg benyelt levegő lehet az oka. Az összegyűlő nyálat nyeli-nyeli, hogy lélegezni tudjon.
A dokik találtak nála fibrillációs problémát, szapora érverést, csak éppen a pocakját nem nagyon tudták leereszteni.
Marad a probléma megoldás Nufira. Mellékzöngeként kiderült, hogy nyálszívóval takarították a torkát, és javasoltak még szélcsövet. Ezt a fenekébe kell dugni a fingot kiereszteni. Felnőtt méretben nem árulják, Nufi a babának valóval kísérletezik. Én pedig a nyálszívóra csaptam le. Még a gázelemzős múltamból maradt pár méter áttetsző műanyag csövem. Megfúrtam egy kétliteres uborkás üveg tetejét. Szorosan belebújtattam a kettőbe vágott csövet, és Nufinak bemutattam az elvet. A két belógó csőből az egyiket megszívtam, és a másik cső végét bedugtam a poharamba. A vizet kiszívta, és belecsorgott az üvegbe. Van itthon hűtőgépkompresszor motor. Arra rá fogom húzni a csővéget.
Nem lelkesedett.
Itthon számítógép tápegység 12V-ról kipróbáltuk. A krokodil csipesz felforrósodott a kezemben, s pár perc használat után le is állt a kütyü, bár csak a hővédelem fogta meg. Amint kihűlt, megint jó. Sajnos a szerkezet fújásra tervezett. A beszívott levegőt a motor hűtése miatt a hátán lévő bordákon keresztül is szívja. Azt le kellett tenyérrel takarnom, és ezért állt meg hamar.
Ekkor már megkaptam az engedélyt a hűtőmotorra is.
Az nem szívott akkorát. Oda puffertartály kellene, ahová létrehozom a légritkított teret. Visszacsapó szelep, és mérőóra, nehogy átszippantsam Bélát is az üvegbe, ha túl jó a vákuum.
A következő áldozatom a Delonghi takarítógépem. A szívócsövét elhasította valami. Rendelnem kell hozzá másikat, de most kapóra jött.
Bonyolítom még a történetet. Szilasól hazajövet felvettem a földről kidobott olajos flakont. Ilyenekben mindig marad kb fél deci olaj. 10W40-es szintetikus.
A flakont beállítom fejjel lefelékisebb edénybe, és órák alatt átcsurog. Abból műszerészkedem itthon a menetmetszéseket, mechanikai szorulásokat oldok meg, és recsegő hangerő szabályzókat kenegetek.
Na ennek most a kupakja is pont illett a porszívó gégecsövére. 8-as furat a közepére, és belepréselni a műanyag csövet. Immár működik a nyálszívó.
Na ez az ágyúval verébre megoldás, de van még Tájfun porszívóm, aminek szétmállott már a porzsákja. Az befér a Béla ágya alá, és kicsit talán halkabb is, mint ez a takarítógép.
2 megjegyzés:
Orgonasípra emlékeztet a kakukkos óra sípja.
Egy adott pillanatban, igaz rég volt, de most eszembe jutott, volt egy olyan elképzelésem egy teljesen elhagyatott templomban, konkrétan Sárdon, Gyulafehérvár melletti faluban, Magyarigen előtt, orgona műhelyt létesíteni. Persze mindenki legyintett, marhaság, újakat már nem készítenek, ott a villany, maximum ha restaurátor lehetnék, de ahhoz csak speciális kurzus alapján, komoly szakmai ajánlattal (meg egyházi) lehet mittomhol külföldön elvégezni.
A lényeget senki nem értette, hogy nemcsak megélhetés, munkahely lett volna a tét, hanem egy omladozó templomról, amit a használat hiányában össze fog omolni. De hasznosabb volt a feltörekvő papnak pályázatokat írni a semmire és komoly pénzeket felszedni ugyancsak a semmire, mert azt a templomot kinyitni sem tudnák a látogatók előtt, mert nincs aki hozza a kulcsot.
Később, jó tíz év után, egy restaurátor hozott nekem egy ember magasságú fa orgonasípot, ezernyi szúrágás mentén eresztette ki a levegőt és már nem sípolt. Azt mondta, ha csinálok egy ugyanolyat és szól, nagy vagyok. Csináltam egy ugyanolyat és szólt. A restaurátor meg volt lepődve, hogy mekkorát és milyen szépet szól. Aztán pedálzatot készítettem a régi mintájára. Mindenki oda volt, nem gondolták volna, hogy lehetséges. Hogyne lenne lehetséges? Aztán rendeltek tőlem egy hatalmas orgona fújtató ládát, az előleget ide adták, de a restaurátor eltűnt. Pár év után szétszedtem a ládát és az anyagát elhasználtam másra. Pedig azon a régihez képest újításokat is csináltam.
Amikor ez a koronavírus beütött, gondoltam hátha jól jönne egy házi lélegeztető gép. Pár órát dokumentálódtam, de elment a kedvem tőle. Aztán szerencsére nem kellett....
Bocsánat, hogy megvárattam a reagot! Még nem szoktam meg, hogy engedélyfüggőre állítottam. Az okát ismered.
Ez a síp picike. Persze azonnal volt ezer meg egy tennivaló, és hátrasorolódott. Pedig jó játék lett volna.
Most pedig jönnek a téli bezártság órái. Ezzel a szobában is elbíbelődhetek. Elő fogom venni.
Megjegyzés küldése