Na, megint valami újat kell megszokni!

 Ma hosszabb kihagyás  után ültem a blogger elé, és ismét mást kell megszokni. Lehet, hogy a mondanivalót is elfelejtem,  és már csak kutatok a fejemben, mit is... mit is...

A nyár  is az utolsó hónapjába lépett. Anyu tegnap jött el, Laci bácsi halála óta először Komjátiba. Látom, hogy nehezen mozog. Megviselte a bezártság is. Ez a rohadt vírus mizéria lelkileg a legrosszabb. Aki belehal, az már nem beszél róla, akinek a környezetében nincs, az el sem hiszi. Olvasom és hallgatom a véleményeket a két tábortól. Küzdök én is a derekammal. De járjuk a környéket. Hol a kutyával, hol Nufival hármasban, meg Bélával a kerekes széket tolva.

Az esős napok délutánjain bealszom. Megmértem a vérnyomásomat, és alacsony.

Igazi kihívást keresve vettem egy szélhámostól egy Commodore 16-os gépet. Tudtam, hogy átver, de akartam eg ilyen játékot, és CPU még PLA hibás motyót küldött a kifizetés után több,  mint egy héttel. Mármint akkor adta fel. A Géza barátom pótalkatrészeiből helyreállított Cplus4 -ből kivettem a jót, és kiderítettem a két hibás icét. Kimostam a billentyűzetet is. A sárgultakat hajszőkítő hidrogénperoxiddal visszaállítottam eredeti színükre. Még hátra van a rambővítés. Kísérletezni akarok rajta. A logikai analizátorom megtanulni használni. No nem mintha erre valamelyik C64 nem lett volna alkalmas. De hát csak!

 A Honda forgalmija is lejárt. Laci bácsi temetésén jól megfázott a derekam, nem tudtam foglalkozni vele. A múlt héten bakoltam fel végre. Levettem a kerekeit, jöhet a fékek átnézése.

Vett itt egy kassai ember házat. Újítgatja fel. Közel nyugdíjas korú, és a kerítéséhez kért meg, esztergáljak neki dugókat az oszlopai végére. Hozott hozzá asztallábakat. 

Nekem kapóra jött, hogy a visszapillantó tükrömet pókhálósra törte vagy a jég pár hete, vagy a fűnyíráskor felverődött  murva. Esetleg légpuska golyó. A lényeg, hogy Józsi megcsináltatta nekem. Levágták Kassán. Mert ugyan megrendeltem egy cégtől, de nem szállították. Másik helyen 15-18000Ft-ra még szállítási díj is jött volna.

Anyu a 22 előkertjében akar gyomlálni, meg a rózsát metszeni. Pont jó lesz, mert a kocsit ott bakoltam fel. Ott is nagyobb selejtezésre készülök. Legalább 10 tévétől  meg akarok szabadulni.

A Commodore izgat inkább mostanában. Amikor fiatalon megvettem az Enterprise 128 masinámat, a C64 több,  mint duplájába került. Most meg itt van, és ami akkor kimaradt, bepótolhatom. Leginkább a 8 bites gépek hasonlósága és különbsége érdekel. Akkor csak képmintagenerátor kellett volna tévéjavításhoz.

Tudom, hogy amin most gépelek, nagyságrendekkel többet tud, és sokkal jobban ismerem,  mint a kis kőkori tévényúzókat. Még csak nem is az ugrálós játékok ügyességi kihívása vonz. 

De itt van a kutyánk is. Beszélek hozzá, ráveszem olyasmire, amit akar, és olyasmire is, amit nem. Nem kell kínzásra gondolni, de amikor a csipát szedem ki a szeméből, annak nem örül, vagy a kullancsszedésnek sem. De az ő vezényelgetése is jóval egyszerűbb 'eszközöket' igényel. Nem  kell hozzá virágnyelv, vagy káromkodás.

Más fejlesztés az ő ki tudja hány bites agya az enyémhez képest. Arról sincs fogalmam, hogy az enyém mennyi. Egyáltalán, fejlettebb-e?.. s ha igen, akkor miben?

Lehet, hogy a Commodore erre jó terápia?

Az Adrian's Digital Basement videokon edzettem az agyam legtöbbet. Mármint a trükkjeit, inkább munkamódszerét látom a legjobb oktatónak ebben a témában. Ráadásul élvezi a javításait is. Nekem is jól jön a mosógépem után.

Beállt a keverőtárcsásom motorja, s bár kimostam a csapágyát, a lógós helyett másikat akarok bele. A szétszedéskor eltört a műanyag ékszíjtárcsa is. Megint több motorból alkottam egyet, és rendeltem hozzá a szimeringes tengelyt is. Most újabb időkre lesz mocsokruhára és függönymosásra mosógépem. 

 

Még az első ittnyarallásom idején vette anyu valakitől olcsón, és idáig tette a dolgát. Ráfért a ráncfelvarrás. A másik két motorból is lesz még egy, ha időm engedi.

Holnap 20-a. Lesz kenyérszentelés, meg babgulyás. A Csodaportán tartja a falu az ozsonnát. Anyut is elkísérem Nufi most nem hozza Bélát, mert nem szabadtéri a program. A katolikus templom nem akadálymentesített. A csodaporta talán nem volna nagy akadály, de Béla már szinte csak pépeset ehet. Egy babgulyás visszajuttatná a kórházba biztos. Örülünk, hogy a télvégi kórházlátogatása nem került az életébe. 

Őszre bejelentkeztek Laciék.  Béla már nagyon várja, hogy lássa a fiát és menyét is.  Ideköltözésünk előtt meglátogatták, azóta csak fényképeken láthatta.

 Ezek járnak körülöttünk mostanában. Meg a fűnyírás.

... és egy nyári kép az Esztramos tetejétől

... és Roziról