No nem a vasúti sínek közé szórt apró kövekre gondolok. Azok elvannak, és nem nekem kell töltögetni, szinten tartani.
Az én gondom ez a tömérdek noteszgép, tablet, telefon, fejlámpa. Volt fúrógépem is, ami csavarozásra is jó, de abban tönkre ment az akku, és azóta nem használom.
A fúrógépekhez itthon van konektor, és a közelében szoktam barkácsolni. Csavarozáshoz meg van időm, és nem is szalad meg a kezem úgy - tönkre téve a csavarfejet - mint egy rosszul illeszkedő bittel.
A leggonoszabb az órám ebben a sorban. Tudom, hogy méri az elpusztított energiámat, a megtett kilóméreket, és azt is mutatja, hogy merre van a hazaút légvonalban. De állandóan figyelni kell, mikor mennyi cufla van benne.
A gyermekkorom Poljot óráját reggelente fel kellett húzni, és másnapig 2-3 perc eltéréssel pontos időt mutatott.
Ez meg kis téglalappal mutatja, hogy már nem fogja végigmérni a napot, vagy a teljesítményem regisztálni. Ja, és ott a helyszínen nincs mivel felhúzni. Bár gondolom, napelemes sapkával egy kőre ülve fél óra pihenő alatt feltölthető lenne. Vagy hátizsákban cipelt autóakkuról.
A tamagocsi kor emberei lettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése