Legalábbis úgy éreztem. Sütött a nap. Az autót bogyóztam újból. Banditól vettem új téligumikat. Ismét fel kellett bakolni az autót, lecserélni a kerekeket.
Ez egyszerű volna, ha eredeti Honda szerszámaim volnának, de az emelők ma kitoltak velem.
A vastagabb olajemelő nem emelt. Gyorsan visszajöttem a 22-ből a véknyabbért. Abból már elpárolgott a fékfolyadék. Még a dugó sincs benne.
Bravó. Az autóban van a racsnis változat. Az első kerekekhez még jól is jött. Az utolsónál kibillent, és elő kellett vennem a krokodil emelőt. Annak pedig a dugattyút visszahúzó elem az akhillesz sarka. A gyári hamar eltört, amit én gyártok hozzá, az túl puha vasból van, és szétnyílik. Használni pedig muszáj volt. Csavarhúzóval mozgattam fel minden nyomás előtt.
A négy kerék cseréje több, mit egy órámba telt. Nem formaegyes idősáv.
A következő munkafolyamat a kocsimosás. Kihoztam a vödrömet a házból, és belegémberedett, majd megfagyott a kezem a vízben. Az első vizet kiöntöttem, és a kútból húztam újat. Melegebb volt, mint ami a házban előkészítve hagytam valamelyik nap.
Aztán jött a motorblokk mosása. Brigéciollal bepermeteztem. Szerencsére jó a flakonjára a hideg zsíroldó pumpája. A lemosás ismét kútvízzel. Elég jó lett. Csak ugye ettől meg a gyújtótrafónál lett zűr. Holnapig hagyom száradni, aztán felcsiszolom a kábelvégi érintkezőt, meg a testjét is. Még valami gumizoknit is jó lenne húzni rá. Bár ha már elindultam vele, sosem hagyott cserben. Ez valamikor csak vezetékvég volt, és én vertem szét hozzá kispolszki gyújtótrafóját. Abból építettem át az érintkező felületet.
Vittem magammal fényképező gépet is, de ma sem készült egy kép sem. Hamar sötétedik. Minden perc a munkára való.
Itthon meg a kályhák várták a fát, mint éhes csorda a legelőt. Az egyik már jó meleg, a másikat még csak most gyújtottam be. Visszatértem az ágy melletti géphez bejegyzést írni.
Ja, és ismét megnézek egy részt az új kedvencemtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése