Édes Misikém!
Egy napja sincs, hogy felszálltál a vonatra,és máris hiányzol. Kimentem a legelőre. Megsimogattam a Muskót, de csak Sanyi ült ott a helyeden, és senki nem furulyázott.
Nárcsi néni azt mondta,hogy hamar vissza fogsz jönni. Ott nem szoktak furulyálni a párizsi mómárton.
Itt sok minden nem történt. Józsi bácsi esett bele az árokba a talicskával. Homokot hozott a patakból, mert betonozni akart, és a házunk előtt nem sokkal megbicsaklott a lába. Most sántít, és Ferkének kellett visszalapátoni. Az meg a felét ott hagyta.
Nekem a tanulási versenyen második lett a dolgozatom. Volt itt egy tanfelügyelő, és kikérdezett de nem megy senki tovább. Magasak a fővárosban a követelmények.
Ne haragudj, de csak ennyi fért a virágos képeslapra. Még a névnapodra vettem, de holnap hoz szagos levélpapírt a boltos, és akkor többet írok.
Ölellek
Gizi
2020. november 17., kedd
Epizódlevél kedvcsinálónak Attila könyvéhez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

2 megjegyzés:
Igen, a levelezős forma is jó lenne, amiből kiderülne a cselekmény. Megfontolom ezt a megoldást. Ez jó lenne a magamfajta kocaírónak, mert ebben az esetben a levelek lehetnek hangulatilag ingadozók és sokáig írni őket. Sőt, minél nagyobb szüneteket hagyva, annál élethűbb lesz. Átgondolom. Kösz!
Örülök, ha tetszik. De ne korlátozzon semmiben!
Megjegyzés küldése