Aki szokott szüretelni, talán ismeri az érzést. Az a finom must itatja magát... engem. Nem is tudom, mennyi fért el bennem de biztosan sok.
Aztán ez mind ki is kívánkozik. Egye rövidebb ideig bírom, és most Nufi a fürdőkádban pancsikol. Lehet, hogy meglátogatom az árnyékszéket odakinn?
Még bírom. Anyuék itt aludtak. Ma szőlőszedés, különböző sértődések voltak napirenden. A présem jól vizsgázott, a must több ötliteres üvegben várja a fogyasztást, és később a kiforrást.
Hadakozni a darazsakkal, méhekkel és legyekkel kellett, meg a macskát elkergetni az eszközökről. Ez a kis ördög a présen szeretett volna állandóan mosakodni, és nem is értette, miért zavarom el állandóan.
Holnap a törkölyt is betárazom a cefrés hordóba. Alma és birs is jut majd oda, a komposztkeretet bővíteni kell. Laci bácsi kiszabadította a málnát is a budi mögött. Még van közte dudva, de legalább Mari néni kerítése mellett tiszta.
Közben dühöngött, hogy bántak a bokrokkal.
Pedig ez egy nem lakott ingatlan volt, és a szőlővel, meg a gyümölcsfákkal foglalkoztak, a málna meg kis területen van.
Kinek mi fontos!
Nekem az, ha átalakítás lesz a lakáson, akkor annyi vécét akarok, ahány ember él együtt.
3 megjegyzés:
Eggyel több kell! (nem vicc.)
A hívatlan vendégnek irány a kukoricás! :-)
Haha...igaz!
Megjegyzés küldése