Komjáti napló 2009 - VI. rész

Vasárnap.

Pihenő nap.
Csak tengtem-lengtem, amennyire visszaemlékszem. Rendezgettem a  szerszámokat. Gyomláltam, locsoltam.
A padlásra gyártottam elosztót földelt és hagyományos földeletlen konnektorokból.
A vezetéknek találtam egy lyukat a szerelődoboz fölött, fúrni sem kellett.
A számítógép mellől így felszabadult egy hosszabbító.
Még a bojlerhez is el kell követnem egy ilyet.
Jánosék hoztak kenyeret – anyu küldte – tőlük is megkérdeztem, hogy ez itt így szokás?
Nem, nyugodtan mondjam meg, hogy ez így nem.
Délután még jól felpörgettem magam, és semmire nem voltam alkalmas, elővettem a versenybringát, hogy kifutom magamból az ideget, megbeszéltem Jolikával, hogyha nem nekik kell, akkor nincs kukorica a gyümölcsösömben.
Ahogy van pénzem, úgy veszek majd csemetét, addig pihen a föld, lekaszálom a gazt, de ez az én kertem.
Megszeppent kicsit, biztos látszott rajtam, hogy mi zajlik odabenn- Akkor most ők sem?
Megnyugtattam, hogy egyrészt megigértem, másrészt a szomszéddal szombaton beszélgettem a kerítésen keresztül, és akkor nem mondta. Ha tőlem akar valamit, jöjjön személyesen.
Hétfőn háromkor jönnek.
Én meg felpattantam a bringára, és felmásztam Bódvalenkére, vissza Hídvégardó, majd Tornanádaska felé jöttem.
Nem volt egy óra sem, de felfrissültem tőle.
Sokkal nyugodtabban meséltem el mindent Ildinek.

Hétfő.

Ma voltak a kertet bevetni.
Délután a kapuról hántottam le egy keresztdeszkát és a zárat vele. Találtam megfelelőnek látszót, és új zárat is kapott a kiskapu.
Nem volt egyszerű, mert ez a deszka vastagabb. Nem érte át a kilincs. A komora ajtóról leszerelt mégrégebbi kilincset raktam fel rá. Még kell rá zöld festék, és jó is lesz.
Zárcsere.

Kedd 

Miskolc
Reggel korán, még éppen a veteményt locsoltam, megállt egy kocsi a ház mellett. Jolika és Feri hozta a tejet anyunak.
Nem nyílt az ajtó. Ja, mert már zárható.
Csak beadták a szatyorral, és el is tűntek.
Anyu meg is lepődött, mennyire korán hazaértem. Kikérdeztem, hol van kínai bolt, Humanic meg Deichmann, mert elszakadt a tornacipőm, és olcsót akarok venni. Egyébként meg csak ezeket ismerem, ha van más, az is jó lesz.
Rövid reklámújságkeresgélés után becsüccsentünk a kocsiba, és  az Auchanban kötöttünk ki. Annak az oldalában van Deichmann, de oda már nem jutottam el.
A bejárati ajtó előtt egy kopasz fejre lettem figyelmes, Laci haverom lógott egy  bevásárló kocsi fogantyúján.
A hogy-smint kérdésre mindkettőnknek volt mit mesélni.
Mondjuk a hasfelmetsző dokik működéséből annyit fogtam fel, ha mondjuk 200 évvel ezelőtt élünk, ő már nem volna. Így meg kicsit rövidebb béllel és emelésre alkalmatlanná vált hasfallal újra tanult Laci lenni.
Kicsit halványan belekérdeztem, hogy a mozgás.. de inkább magamnak szólt, hogy a sóherságom mindig biciklin tartott, és  valami hülye itt belül megemeltet még ma is velem olyan súlyokat, melyek a képességeim határát súrolják.
Tanácsot én nem adok senkinek. Az bárki szellemi szatyrában van elegendő.
Az esti beszélgetésen Ildinek megjegyeztem, hogy az emésztés a budafoki szomszédom is megijesztette télen. Ő sem úszhatta meg büntetlenül a napokig tartó vécékerüléseket.
De itt még nem tartunk.
Csaltam volna Lacit magamhoz, tekintse meg a leendő fészkemet.
Tartok tőle, hogy én hamarabb biciklizem ki Zsolcára, mint ő kilátogat hozzám autóval.
Legalább munkája van. (Ideje meg nincs)
A bevásárlás egy pár szandált, egy pár vászontornacipőt és két kiló banán jelentett egy zsák naraccsal.
Anyuék jól megbuggyantották a csomagtartót. Legalább hasznos voltam,
A Szentpéteri kapuban felcuccoltunk, és nekem még akkut kellett venni a harangozógépbe. Vagyis megvenni magamnak, amit odaadtam.
A TESCO két buszmegállónyi, ennyit nem megy a magamfajta busszal. A műhelyben előbányásztam a sarokból a bringám. Csak a zöld bicikli első kerekes autószelepes, a hátsó bicikliszelepes.
Autószelepes pumpám meg nem volt ott.
Akkor a kemping.
Ez jó, csak az ülés meg a kormány van Ildihez igazítva. Ettől olyan bizonytalannak éreztem magam az első pár száz méteren.
A nagy áruházban megleltem az akkut. 2995Ft.  Ez a miniceruza akkumulátor. De ott van mellette a normál ceruza is. Egy százassal olcsóbb. Biztos nagyobb mennyiséget gyártanak, azért olcsóbb.
Na, majd spórolok az egyháznak, nekem mindegy, milyenem van itthon. Illetve ebből több fogy.
A pénztárnál már 4000Ft fölött fizettem.
Akkor mégsem spóroltam. Nem vagyok reklamálós fajta, de előbb-utóbb az leszek.
A szerzeményeket bezártam a kocsiba, és továbbkerekeztem Sárihoz. (Volt osztálytársam.) Történelmi neve után kapta fiú létére a Sári nevet. Ma egy jól menő céget vezet (Drlan , hogy reklámozzam is,) Két másik osztálytársam is dolgozik a keze alatt, rossz főnök nem lehet.
Már többször próbáltam benézni hozzá, útba esik Komjáti-Miskolc között, traccspartira. Többnyire nem jött össze.
Most nem telefonáltam előre, legfeljebb visszafordulok.
Kétszintes épületben van a cég. Odalenn egy férfi tudakolta, mit szeretnék. (belső)Telefonon nem sikerült felhívni, mondta, hogy a lépcső után balra az üvegajtó mögött.
Megvolt. Fülén fityegő telefonnal igazított valakit.
Kivártam.
A konyhában ásványvizet választottam, és  a magam módján jeleztem, itt vagyok Borsodban, ha  tudok, bármiben segítek..
Erre semmi szükség, de ő is segít, ha kell.
 :-) 
Nem számítottam munkahelyre, de a kapcsolati tőke ugye aranyat is érhet.
Gyorsan elmeséltem, mit derítettem ki itt a határszélen. Ők nem ebből a szegmensből szerzik a kalácsra valót. A wifiben nincs jó tapasztalatuk, a linux meg nem is érdekli. A Microsoft még mindig megy.
Kikérdeztem még antennás boltokról, meg egyéb apróságokról, és anyuhoz visszatértem..
Felhívtam Géza haveromat, segítsen feltenni a kocsi tetejére a régi hűtőszekrényt, de a tapadókorongos műanyag csomagtartó nem élte túl.
Géza alacsonyabb nálam, és nincs edzésben.  Én meg magamból indulok ki mindenben.
Ez van.
Hűtő vissza a műhelybe, csomagtartó lecuppant, és a csomagtartóba került.
Szomorúan rámoltam be anyu kajáscsomagját a csomagtartóba, és jöttem haza.
Itthon a hűtőt már csak teljesen kiürítve lehetett újra visszarétegezni a tartalmát.
A gyümölcsök a gerendába vert szögeken végezték.

Komjáti napló 2009 - V. rész

Szombat
Viszonylag mozgalmas nap. Reggel a verandán raktam össze a körfűrész állványát. Megjelent Józsi. Elkérné a sóderem. Jó. Hozta magával az unokatestvérét és Leventét (a legkisebb fia.) Kitámasztottuk a kiskaput, én folytattam a szerelést. Az orosz multifunkciós barkácsgépet elemeztem, hogy is lehetne vele körfűrészesdit játszani. A bojler kereszttartóját két dexion elemre emlékeztető vasbigyóra akarom feltenni, a szembe fordított L alakok közé pedig keményfából távtartót, ami egyben merevítő is, akartam szabni. Ennél nem árt, ha párhuzamos két oldal. A gyalu részt le tudtam fedni a vaslemez borítójával, csak a késeket kellett tövig betolnom. Ekkor már elfordult a tengely 360 fokot is, A visszatolt kések a tömbbel együtt lendtömeget is jelentenek, tehát azért nem is vettem ki belőle. A körfűrészlap középlyuk viszont volt vagy hat hüvelyknyi, a beleillő duncs meg sehová sem szorította. Rakhattam így is meg úgy is. A dobozban talált kúpos idom sem illett sehová. Illetve ha faesztergaként szerelem össze, valószínűleg akkor kap szerepet. De nekem most fűrészelni lett volna jaj de jó. Megindult az ingázás a hátsó komorába. Kihoztam minden vasdarabot, ami kör alakú, és bármire is jó lehet. Az alátétes dobozban bukkantam egy színben passzoló jó vastag alátétre. Felhúztam a tengelyre. Illeszkedett. Rátettem a lapot. Üt. Megigazítottam. Hurrá! Felszorítóztam rá a távtartónak szánt vasat, és levágtam a megfelelő méretre.

Nagyon elégedett lettem magammal. Annyira, hogy megengedtem magamnak a főzést. Odatettem egy villányi sertészsírt a nyeles serpenyőbe. (Orosz és alumínium bakelit fogóval.) Ronda, de szeretem. Van rávaló kupak is. A bakelit fogót elforgatva felül kis nyíláson távozhat a gőz.) Tehát az olvadó zsírba a félliteres befőttes üvegből bezuhintottam a rizsát. Kb. a felét. Amikor rántás módjára rotyogott, az erejét vesztett szlovák pitna vodából (ásványvíz) zuhintottam rá több, mint fél litert, beledrincsoltam egy doboz májkrémet, és lefedtem a fedővel. Kerestem rá borsot is, de azt nem találtam meg. Biztosan van, de hogy hol?... Közben elővakartam az uborkát és a robbantásra váró, kővé fagyott csirkealkatrészeket. Ennek a teflon lábas jutott. Kevés zsír, és úgy ahogy van, bele a szárnyas. Tudom, hogy más rak bele sót meg egyéb fűszereket, de én csak petrezselyemért mentem ki a kertbe, és a rizsre szórtam. Amíg a rizst eszegettem, fel-felálltam a mellehúsokat forgatni, és valahogy szétválasztani. Sokáig nem sok sikerrel. Ami a szakácsművészetben mind tilos, én azzal nyugisan elvagyok.
Tehát a csirke a kiolvadó saját levében főtt meg hófehérre, és csak akkor, amikor már a két mell egymás mellett kifehéredett, akkor vágtam mellé a hagymát. A rizs és savanyú uborka hamar jóllakatott, az üvegesre párolt hagymával még éppen nem piruló husi alatt elzártam a gázt. Megkóstoltam, de ez már holnapi kaja lesz.

Ebéd után pedig a mosáshoz fogtam. A napon melegített vízből töltöttem fel a mosógépet. Még belelógattam a gyorsforralót, de igazából pár perc alatt nem sokat melegíthetett. Forraló kihúz- kivesz, és indult a forgás. (A sorrend fontos, mert amíg a forraló a vízben, nem nyúlunk sem a gépbe, sem a vaslemez oldalához! Az ördög nem alszik.) Jószerivel, mire a farmerek és a melegítők is a szárítóra kerültek, a fehérnemű meg a zoknik már szárazok voltak. A vaskonzol összeállítása közben összecsuklott a verandán a szárító. Jó, be is szedtem, mert jobb a békesség.

Közben Józsi is eljött, megköszönte a sódert, meg azt is mondta, hogy majd a Bódvából hozat másikat. Az jobb minőségű is. Jó, de szegény Sanyi (rokonom) még élt, ő mondta, hogy nem szabad. Fel is jelentenek érte. De hát ha valaki engedélyt kér, akkor lehet. Befizet vagy tízezer forintot, és akkor szedhet magának. Majd abból visszaadja. Esetleg segítek is neki szedni. Ebben maradtunk. A konzol felrakása nem volt kalandmentes. Arasznyi hosszú állványcsavarral rögzítettem az oszlopokat, és átmenő csavarral akartam a keresztrudat feltenni. Csak hát akkora csavarom nincs. Józsi mondta, majd néz, de ekkor jött a szikra. 8mm-es lyuk, és betonacél. Volt neki. Kifúrkáltam, felszereltem a konzolra a vízmelegítőt, és átfúrtam a gerendát is. Felhívtam Józsit, majd én tartom, de kalapálja át a betonacélt a gerendán. Akad. A püfölésre a kisebbik gerenda elengedte a keresztgerendát, amin nyugszik. Ácsi! Valamit rosszul csináltam. A csavar eltört. Ohó, hát ez már használt csavar. Hoztam újat. Melléfúr, aztán teker. Az új csavar már be sem tekeredett, közben eltört. Biztató. A régi tölgygerendába a állványcsavarnak nyolcas fúróval elő kellett fúrni, mert ha kettő eltört. A többi is így járt volna. Azt hiszem, a fejem fölött stabil tető van. Nyugodtan alhatok.

Még gyorsan összepakoltam, és röpültem a fülkébe telefonálni.
Az esti beszélgetés után hazafelé tartva láttam a fiatalokat, (Jolikát és Ferit) hogy kinn vannak a kapunál.

Rákérdeztem, mikor jönnek kukoricázni. Holnap, de nem is kell az egész,
a többit majd a szomszédom fogja bevetni.

Nem értem.
A bájcsevely folytatódott még arról, hogy egy nyulat akarok venni vagy két kicsit, de este forgolódtam miatta. Egyeztettem anyuval, hogy ő ígért-e ilyesmit, vagy honnét az ötlet?
Ez a telek nem lesz átjáró.

Komjáti napló 2009 - IV. rész

Csütörtök
Már egy hete írom a naplót. Jubileum. :-)
Nem baj, ma már kihasználtam az internet időmet, csak holnap adom fel az aktualitásokat.
Reggel hatkor csörgött a telefon ébresztője. Kinyomtam, és lestem a plafont. Folytatódik a tegnapi depi. Lehet, hogy eső lesz?
….
megjött. Zuhog.
Reggel a konyhát rendeztem a koszos munkához, amikor bekukkantott Józsi. Elkérné a robikapát.
Jó, mindjárt előveszem.
Ez is robbanómotoros. Nem is indult.
Gyertya ki. Szinte tiszta, de kapott zsíroldót meg gázlángot. Csak nem ugrott be.
Ezután kinyitottam a benzincsapot is.
Mielőtt valaki gúnyosan elhúzná az ajkát, nem füles megoldás, mint a német motoron, hanem talján gyűrűforgatós. Ettől még nem indult be, csak a karburátor orrán-száján ömlött a benzin.
Jobban tettem, ha elzártam.
Józsinak volt dolga, magamra is hagyott, de én ma vízszerelésre állítottam be a gondolataimat, s annyi kitérőt engedélyeztem magamnak, amíg Olvikorral szép tisztára mostam a motorblokkot, meg ami szutykos volt rajta.
Addig áztattam még a gyertyát is, hátha ettől fog meggyógyulni.
Nem nyert.
Hagytam tehát a napon sütkérezni a kis szerkezetet, és újra erőt vettem magamon.
Behordtam a szerszámokat, nem leltem a pormaszkot. Kívülről hoztam be 230Voltot, mert a szobaajtót bezártam a vésőgép pora miatt.
Már csak a kávé kellett, és még sok apró kézügybe való szerszám. Többek között megleltem a tavaly megvásárolt konyhai csapot is. Odatettem a mosogató alá a szekrénybe. :-)
Gyorsan ellenőriztem a beömlő csatlakozók távolságát, és máris porozhattam.
A szám elé kötött rongy nagyon büdös volt, és még a fúráshoz használt szemüveget is feltettem az orromra, ne menjen a szemembe semmi. Látni így sem láttam semmit.
A két csík kivésése után kiszaladtam a konyhából.
Amíg ülepedett a por, feltettem installálni a FreeBSD-t a kismukira. Ez a próbaszerverem, és hoztam bele wincsit, amiért nem kár. Most az lett volna a célja, hogy a padláson tartom az internet miatt a főgépet, az ócskavasasszámba menő gépen meg írom a naplót. Csak a kismukit olyan felbontásban installáltam, amit a fekete-fehér monitor nem tud.
Három függőleges csíkban ott a kép, de élvezhetetlen.
Már este is megfeküdtem az Opendos-sal, meg a NetBSD-vel de nem adtam fel.
Ez a SCSI adattároló már kihullott egy német Apple masinából. Gondoltam, nekem még jó lehet valamire.
Eddig csak önuralomra tanított meg.
A rendszer feltelepül, de elindulni nem hajlandó.
Hm.
Amint a por látni már engedett, újabb szerszámokat kellett bevonni. Fafúró a palfonhoz és kőzetfúró, mert nem elég nagy a lyuk a csőnek.
Volt. Ezzel legalább elégedett vagyok.
Még a kőműves kalapácsért kellett több kört futnom, de az is megkerült. A hideg és meleg víz csöve elsüllyedt a falban, és a vége kibukkant a padláson.
Közben sok-sok takarítás. Illetve állandó látogatója vagyok az alomszéknek, de nem fáztam fel, csak kihíztam a nadrágom, ezért szorít, és felgyorsítja az anyagcserém.
Ha már kényelmes lesz, tudni fogom, hogy lement pár kiló rólam.
A zuhi azt is jelenti, hogy ma sem kell locsolni. Este fél órával több időm lesz magamra.

Péntek
Nehéz napom van.
Reggel még úgy ébredtem, mint szoktam, de reggeli után hidegrázás, hascsikarás. Mint pár éve Zalakaroson.
Odakinn hideg, párás idő, amint visszatértem a szobába, fordulhattam is meg. Amikor végre kiürült a gyomrom, összekuporodtam az ágyban és aludni próbáltam..
Dél elmúlt, mire jobban lettem.
A töltött paprika volt a ludas. Pedig a hűtőből vettem elő, és anyu csinálta.
Eztán meg annyira éhes lettem, hogy betörpöltem a körömpörkölt másik felét a maradék kenyérrel. Holnap vehetek újat.
A biztonság kedvéért befűtöttem a szobát is.
Épp ideje volt, mert kisütött a nap, és máris huszon fokok lettek az udvaron.
Kivonultam polcot csinálni. A fejem majd megfőtt.
Amíg a polcnak szánt tartót csiszoltam, - egyébként nem önálló polc, csak a régi szekrénysor polcának műanyag füleit kiváltandó metéltem két szögletes rudat, s azt csavaroztam fel a polc alá – lefőtt a kávé a kis kályhán.
Az időzítés pompás.
Folytattam a tegnap kivésett csövek elhelyezésének bámulását.
Ennek az volt a célja, hogy döntsek végre, hogyan rögzítem.
A döntés megszületett.
A felforrasztott két könyököt hosszú szöggel rögzítem. A körötte kivésett árkot több helyen gipsszel rögzítem, és a takarás nagy részét a csemperagasztóval felrakott csempe fejezi be.
Odafenn a padlástérben bilinccsel deszkához fogatom, és a bekötésig így marad.
Még nem meséltem, de kínlódásaim közepette csak lerajzoltam, mit hová akarok majd kötni, és kaptam két nem túl hosszú gerendát Józsitól, azt fogom ma délután felcsavarozni a tetőtéri gerendákhoz. Ezek tartják majd a bojlert.

Volt még egy sötétebb bőrű kereskedő a kapunál, és megpróbált Hiltit és egyéb szerszámot, szőnyeget rámsózni.
Megköszöntem udvariasan, de nem kértem belőle.
Ha tudná, hogy nem csak az akarat, de a pénz is hiányzik hozzá, talán be sem kopog. Akarom mondani kiabál.

Kitelepültem az asztalos szerszámaimmal, és fel-felmászkáltam a padlásra méregetni. A két oszlop bőven kiadja a méretet. Durván méretre szabva az első oszloppal felmásztam bejelölni a lecsapás szögét és a pontos, vagy inkább végleges méretet. Itt tudok igazán rácsodálkozni, miképpen kell a görbe fát úgy beszabni, hogy a végeredmény pontos, kívülről nyílegyenes látványt nyújtson.

Azt még hozzáteszem, nem is vékony gerendákról van szó. A monitorom most úgy áll az egyiken, mint az asztallapon. Ferde, de fix.  :-) 
A leszabott fenyőgerendát állványcsavarral rögzítettem, majd jól megrángattam. Ha 95kg  nem rántja le, akkor a 40 literes bojlert is el kell bírni.
Hét után ismét a kigördültem a telefonfülkébe, és kibeszélgettem magam.
A Beugrót időben elértem, meg a Tűzvonalban is  kitelt az energiámból.

No, megnézem, kiengedi-e a szerver a levelem.

Komjáti napló 2009 - III. rész

Hétfő
Ma Erzsi néni látogatásával kezdődött a nap. Mosogatás közben jött, és a paraboláról faggatott. Merthogy be kellene kötni, vagy mennyit kell fizetni, és megéri-e.
Ugyan nem először vetődött fel a téma, de valamiért most sürgősebb, ismét azt kértem, hozzon szerződést, és elolvassuk. Ki mit vállal, mennyit kér érte és mi a belépés, hogy lehet kiszállni belőle.
Papír nélkül nem tudom, mit mondjak, tanácsot meg végképp nem. Kérjen a tanácsházán, vagy önkormányzaton papírt.
De ő nem vette el, és Mari néninek van. Tőle kérjem el.
Mari néni szegről-végről rokon, és a műanyag hordóim is nála vannak pálinkafőzés óta. Itt az ideje a látogatásnak.
Anyukám csokoládészállítmányából kiválasztottam egy szép kis táblát, és elrobogtam.
A kapu zárva, de a kulcs belülről a kapuban. Már hallottam, hogy a fiával beszélget. Ha pedig János is otthon van, az még jobb.
Erzsi néni már ott csücsült, közösen rágódtak a szórólapon. Megkaptam.
Arról van szó benne, hogy a régi hálózat rossz, és ingyenes. Az önkormányzat átadja felújításra egy magáncégnek, és az csillagpontosra átalakítva (vagyis csak oda kötnek be, ahol fizetik a díjat, és könnyen le is tudják kötni) két csomagban kínálnak 12 vagy 25 műsor vételi lehetőségét. 1300 vagy 2700Ft-ért havonta. Új bekötés 6000Ft, réginél nincs bekötési díj.
Mondom ez az ígéret, de ez nem szerződés. Megrendelésnek jó. Ha aláírja, akkor lehet szerződni.
De akkor ami most van az nem lesz?
Hát nem.
Ezután még beletenyereltem a lecsóba, mert felmerült a digitális átállás. Ígéret szerint 2012-től megszűnik az analóg műsorszórás, de ott még nem tartunk, sok víz folyik le addig a Bódván. Addig még az UPC és a Digitv is izmosodhat, és egyedi megoldás is lehet. Akármi is lehet.
Ha neki csak az egyes és a kettes meg az RTL Klub elegendő, akkor most nem kell befektetni. Nem magyaráztam agyon. Ha kell a Duna Tv, akkor kell a központi antenna, ha nem, akkor nem kell.
A hordókat a bringán toltam haza. Fel is vittem az egyiket a padlásra. Itt 27 celsius fok is van, a kis kéményen le tudom tolni a slagot, és alig kell melegíteni a fürdéshez.
Este még átvittem Jolikának a kiürült vizes flakonokat. Ők tejet adnak oda benne másoknak. Sajnos tisztítani tej után nem lehet normálisan. Az ásványvíz után viszont még egy használatra jó.
Kikérdeztem a hálózatról őket is. Hogy is van ez a wifi itt?
Felhívták telefonon a szomszéd falu polgármesterét. (Krajnyáknak hívják, sajnos a keresztnevét nem jegyeztem meg.) Holnap reggel szán rám fél órát. (Én kértem tőle találkozót, nem akartam a mobil számlát fölöslegesen növelni)


Kedd
Hatra húztam az órát, gondoltam fél óra bringával, de elindulok negyed nyolckor.
No, az eső erről lebeszélt.
Nagykapu, autó, és már fél nyolckor ott virítottam a tanácsháza előtt.
Bemenjek?
Mire várjak?
Az udvar végén egy ember rendezgetett szerszámokat, érdeklődtem Krajnyák úr felől.
A polgármestert keresem? Mondom nem tudom, telefonon nyolcra beszéltünk meg találkozót, de jó helyen járok?
Jó helyen jártam..
Mi több, azonnal fogadott is. Nálam fiatalabb srác. Kávéval kínált, és azonnal a tárgyra tértem. Ide fogok költözni, felderítem a lehetőségeket. Tud-e segíteni, mit tehetek?
A rendszer már egy hete áll, aki felelős volna érte, annyit telefonozott, hogy indítsa újra.
Ez nem nagy dolog, ha valaki tudja, mit és hol indítson.
A teljes beszélgetés talán nem túl érdekes, de ő is kocsiba vágta magát, meg én is, visszatértünk a Komjáti haranglábhoz, megmutatta az elektromos hozzáférést, és újraindítottam a rendszert.
Ellenőrzésre pedig hazatértünk, és itt a padláson végre kijutottam az internetre.
A polgár mester úr felajánlotta, hogy tegeződjünk, és én nagyon jól éreztem magam. De tényleg.
Megadtam a telefonszámom, és ő visszatért további teendőihez.
Délután Józsi állított be két nagyobb teljesítményű reflektorral. Erősen elhasznált lámpák, de hozott 'új' kábelt hozzá. Majd nézzem már meg!
Mondom, várja meg. De nem, nem most. Majd....
Láttam ez inkább beszélgetésre való látogatás, hát megkértem, mutasson be a harangozónak, hogyha újra kell indítanom a rendszert, akkor ne suttyomban jussak be, hanem mint valódi szaki.
A harangozó bácsi 70 éves már elmúlt. Ígérem, megtanulom az ő nevét is, mert ő már tudja az anyámét, :-) szóval kerékpárral elvonultunk a kapcsolószekrényhez, és elpanaszolta, hogy mindig lenulláz a harang időzítője, és egyszer már javították Pécsett, de most áramkimaradáskor is nulláz, pedig másik automatára tették a wifit.
Felmásztunk a toronyba. Megnéztük a kis és nagyharangot, a tirisztoros vezérlést, meg egy szekrényben volt sok kicserélt néhány Amperos dióda.
De nekem nem ez kellett, csak az szúrt szemet, hogy a magasba egy hosszú árnyékolatlan 3 eres vezetéken megy fel a villany. Ott, ahol e legegyszerűbb.
Mondom, nem ártana oda legalább vascső. A mellette tirisztorral rángatott 230Volt úgy átlép a wifi routerre, hogy attól fagy meg a hálózat.
No, ez még egy hosszabb túra lesz. Addig is a harangozó automatában kicseréltem a memóriaakkumulátort. A bácsi örült, a fia újraprogramozta az időpontokat.
Este még elküldtem az újabb részt a naplómból, és fél kilenctől odaragadtam a telefonfülkébe. Hideg volt. Csak fél órát traccsoltunk.


Szerda
Tegnap vége volt a nyárnak. A ház megtartotta a meleget, de odakinn nagyon hűs volt.
Reggel a paprikacsumával mentem az egerekhez, gondoltam, rég ettek már ilyet, megnézem, mit művelnek.
Semmit.
A két egerenty az odujukban mereven várták, hogy végső nyughelyükre kerüljenek. Béke poraikra.
Nincs jó hangulatom. A korábbi foglyaim ennél hidegebbet is kibírtak, kaja volt elég, nem tudom, mi volt a baj.
Most leszek igazán egyedül.
Odaültem a ládához, és átvezetékeltem Józsi lámpáit. Közben lefőtt a feketeleves.
Dél felé jött János. Anyu küldött megint egy csomagot. Volt benne egy nagyobb törülköző, meg sütemény. Jánostól kaptam egy Elka55-öt. Így egyben hozta el. Van benne vagy harminc darab reed relé. Mindkét bicikliben ki tudom cserélni a töröttet. Lehet újra mérni a sebességet, de leginkább a távolság érdekel. Mennyi km tehető meg javítás nélkül a bringáimon.
János megbírálta a kertem, hogy gazos.
Igaza van.
A szőlőtőkéről lekapkodott vesszőket, hogy az nem hoz termést, csak elviszi az 'erőt'.
Ja, gazdasági szemmel a szőlő is más világ. Nem csak buja növényzet.
A konyhai lefolyót kicsinek találta. Vastagabb szokott lenni.
Hát itt vékony lesz. A mosogatóban mindig is volt szűrő, és a befolyó vízvezeték vastagságának legalább négyszerese.
Nekünk elég lesz.
De betemetés előtt a csatornát úgyis kipróbálom.
Ma a fürdőszoba a fő csapás. Illetve a konyhai bevezető csövek.
Valamelyik ma beépül.

Komjáti napló 2009 - II. rész

Péntek reggel van.
Fél hat körül kapcsoltam be a tévét. Este már nyolc után ágyba bújtam, az Álakartot sem tudtam követni, szinte azonnal elaludtam. Ez a jó levegő.
A hajnali vödrözés után odatettem a mosogatóvizet, és meglocsoltam a kertet is, meg feltöltöttem a szürke kádat.
Tegnap itt hagytam az egész hóbelevancot.
Bár ez nem így igaz, de anyukám odaégette a rántást egy lábasban. Látva a küzdelmét, kivettem a kezéből az edényt, meg a mosószert, és kiültem a napra súrolni.
[Hatásvadászat be]
Ekkor ért az a villámcsapásszerű érzés, amelynek a gondolata is felállítja a szőrt a hátamon. A szinte vadonatúj szivacs zsírral átitatva került a kezembe.
[/Hatásvadászat ki]
Ez otthon némi zsíroldó, meg forró víz, de itt a tűzhely még foglalt volt, a víz még kézmeleg sincs.
Amint hazatértek, és a leveleket lerendeztem, a tűzhelyet kaptam szét. Arról is lesúroltam a lefolyt-befolyt- rásült rétegeket, és pakoltam-pakoltam-pakoltam.
Kezdem érteni Ildi kitöréseit. Minden volt mindenhol, és jóval több az elégnél.
A rántáshoz használt 1kg liszt maradékát áttöltöttem 2 literes uborkás üvegbe, amiből a mazsolát 1 literesbe.
A kenyeret kivettem a hűtőből, hogy betuszkolhassam a palacsintát meg a megkevert túrót a helyére, de este felszeletelve megtaláltam benne.
Aztán tettem még egy kört, és kiderült, a kenyerem jól megvan a régi helyén, a szeletelt kenyér talán jézusi érintésből született.
A kelkáposzta hűtőbe kerülése érdekében tettem még kísérletet az átszervezésre, s ekkor két szendvicset sikerült hátulról előre kotorni, de a kisfazék így sem fért be. Maradt az asztalon.
Reggel a ládáról pakoltam a szobába a kinn felejtett kesztyűket a többihez, s mit találtam?
Egy egész TESCO-s zacskónyi zsömlét. Mindenféle csokoládék társaságában.
Talán nem véletlenül vagyok ilyen rendetlen.
De most.. most... most majd én... Itt a megváltozás lehetősége.
Annyit már elértem, hogy a ládára le lehet ülni, és a székeken sincs semmi.
A konyhaszekrényen nincs kajamaradék, és az egérveszélyes kaják üvegben illetve bádogban pihennek.
Még hűs van, főzök teát. Az majd átmelegít.

Délelőtt hideg volt. A szobában hanyatt dőlve eltűnt a világ.
Szellemileg vagyok kimerült. Próbálom szervezni a teendőket. Sorba állítani, hogy rendszert lássak, de pont rendszer nem lesz belőle.
Kivittem a kis fehér műanyaglavórt, meg a zsíroldót, és elővettem a tavaly félretett elemes órát. Akkor kicseréltem benne az elektrolit kondenzátort és a kerámiát is. Mérésre semmi hibát nem mutatott, a tekercse sem szakadt, és a tranzisztorában is biztos voltam, hogy jó. Mégsem mutatott életjelt.
A mechanikát is átnéztem a napsütésben nagyítóval.
Ha minden jó, ennek működni kell!
Zsíroldó. Minden gyanta és piszok távoztával a napon megszárított szerkezet mágnesmotorja billegni kezdett.
Ez kellett. Valami sikerélmény.
Örömömben bringára pattantam, és kikarikáztam a posta mellé.... bocsánat, posta már nincs, csak a polgármesteri hivatal épülete meg kocsma van ott... szóval bebújtam a telefonfülkébe, és majd egy órát beszéltem Ildivel.
Hátha valaki nem ismeri – de nagy képű vagyok, mi? - de a mobil nagyon drága. Akinek favorit vagy más országos ingyen-hívásra alkalmas csomagja van, annak jó ez a megoldás. Az utcai fülkében feltüntetik a fülke hívószámát. Ezt elküldi az ember gyermeke SMS-ben, és várja a csörgetést.
Én inkább bemondtam mobilon, mert így biztosra mentem, hogy felhív (vagy nem).
A pénz(hiány) nagy úr, és megdolgozza az embert.
Egyébként érdeklődtem a Matáv utódánál, mennyiért építenek ki vonalat, vagy helyezik át majd a pesti számomat.
Kapaszkodjatok meg. Új vonal kiépítése ingyenes 1 év hűségnyilatkozattal, az áthelyezés 2000Ft. De a számot nem tarthatom meg. Ezt ugyan nem értem meg a számítógépes telefonközpontok világában. Pláne, hogy IP telefont is ajánlanak ugyanannyiért, mint analóg végpontot.
Ja, és most jön a fekete leves.
Több, mint 5000Ft a havi díj. Évi hatvan ezer forint előfizetésre számítanak, miközben én valószínűleg fél évet sem használnám. Rám szabott „termék” pedig nincs.
Ekkor merült fel ez a kicsit kényelmetlen, de takarékosabb megoldás.
Ja, és a megkérdezett ügyintéző ígérte, hogy csütörtökön újra hív a mobilomon.
Még csak szombat van. :-)

Ennyi kitérő – dohogás - után jöjjön a nap további története.
Hazafelé megtekintettem Józsi kapuátalakítását, és megnézhettem a kis kecskéket is. Két aprójószág húzódott be a nap elől az árnyékba, aztán előlünk meg az ólba. Aranyosak, az ember azonnal odarohanna, hogy megsimogassa őket, de ezek itt nem városi ölebek, és visszafogtam magam.
A telefonommal lefényképeztem, de az árnyékban alig látszik valami. A kábelem is otthon maradt. Nem tudom a képet a számítógépre átcsalogatni.
Majd később.

Itthon folytattam a műszaki teendőket.
Az első nap letörtem a benzinmotoros fűnyíró terelőműanyagját. Ez – szándékosan választottam – nem fűgyűjtős változat. Oldalt miszlikbe vágva szórja szét a füvet, és így azonnal zöldtrágyaként működik a levágott növény.
Az elektromos szegélynyíróban a damil gyógyult össze, és kiszabadításakor vagy elugrott, vagy elgurult. A rugója azóta sincs meg.
A két eszköz helyreállításából az utóbbi tűnt egyszerűbbnek.
A Tájfun (orosz) porszívónk csöve rugóból van. Ebből csippentettem le, és hajtottam újat az elektromos fűkaszába.
Otthon azt mondanák, hogy egy 3000Ft-os gép megjavítására 4 órát fordítani nem kifizetődő, de itt a miskolci TESCO is 1000-1200Ft.nyi benzinből elérhető.
Az utolsó 15cm damillal még ki is tudtam próbálni.
Eztán beakasztottam az istállóba, majd venni kell hozzá damilt.
Az akasztás a gerendából kiálló jókora szögre nem különösebben veszélyes művelet. A betonkádnak dűlve éppen elérem.
A meglepetés közben ért. Oldalról lezúgott egy kisebbfajta kasza. Ezt Laci bácsi használta, és be is tette az istállóba.
Először mindig ideges vagyok, hogy az öregnek nincs semmi veszélyérzete, de aztán rájövök, hogy csak azt várhatom el, amire megkérem. Nem mondhatom neki azt, hogy veszélyes, meg ezért-azért. A megoldás az, hogy itt a helye, és legközelebb innen viheti el, és ide tegye vissza.
A betonkád alján sorba rendezve a szerszámokat megleltem a kiskapát is. Telefonon keresték rajtam télen, de mivel szétjött a feje és a nyele, nem emlékeztem, hol helyeztem el, ők meg (anyu és Laci bácsi) nem találták. Vettek másikat.
Ez csak azért dühít, mert nem egy, hanem két kapa is volt a betonkádban. (Tehát a helyén. Minden földszerszám: ásó, csákány, lapát, gereblye ott van.)
Immár három kapánk van.
Mit találjak ki, hogy ezektől a kiadásoktól megóvjam őket? Valami olyan állványt kell a falra tennem amire fejmagasságba kerülnek az eszközök, és nem lehet elcserélni a sorrendjüket.
Azt a piros vasbigyót kell elhoznom, amit Lacitól kaptam.
Addig meg marad a rendcsinálás.
A hosszabb zsaludeszkákat beállítottam a sarokba, és átrendeztem az istállót.
Este a tele kádat alig bírtam megmozdítani. Odakinn még nincs akkora lomb, mint tavaly nyáron, ezért csak a konyhában fürdök. (Paravánépítésre csak 1 oldalról gondolkodom. )
Mit volt mit tenni, fogtam, a locsolókannát, és a veteményesre hordtam az előmelegedett vizet.
Kb. 1/3-ig ki kellett merni, hogy be tudjam húzni a konyhába.
Nem baj, legalább meleg vizet kaptak a növények is.
A Beugró elejét lekéstem, de a nagyobb részét láttam. Utána jött a pancsi-pancsi.

Szombat
Nem ébredtem korán. Fél hét körül keltem fel. Azóta locsolás, konyhatakarítás és naplóírás volt. Most fogok neki a csatornafektetésnek.
Meg ahogy azt Móriczka elképzelte.
A munkaterület felszabadítása sem volt öt perc. Miért?
A lefolyócső a leendő hálószoba ajtaja mellett bukkan ki a földből. Kis négyszög alakú lyuk, tavaly eddig jutottam.
Először elhúzni a tűzhelyet. (Ez egy Bosch, amit Ildi unokatestvérétől örököltünk. Hasonlít az otthonihoz, de a sütője is gázos, nem villany.)
A szifon és a csövek más méretűek. Itt van sok vékony cső, elegendő a konyhától a fürdőig, sőt a fürdőszoba is ebből fog készülni, de nem illeszkedik. Az újabb csövek vastagabbak.
Két órás csutakolással és válogatással mégis sikerült találni hozzávalót.
Most jön a faltól a padlóig rész.
A lefolyócső mindenhol 2-3% ejtésű, vagy függőleges.
Lehet, hogy nagyon hülye leszek, de a végpontot jelentő mosogatóból a ránézésből 30˚-os összekötő rész egyéni megoldás lesz. Tudom, hogy eztán a falba rögzíthető tárgyakat ezerszer mérni és dokumentálni kell, de már döntöttem.
Falon kívül lesz.
Később a fal mellett élére állított téglából készítek vendégfalat. A vizes blokk nem veszélyeztetheti a vályogfalat. A téglák között a fal és a cső közé pedig cserépre gondoltam.
A másik ötlet pedig a mészkő.
Tudom, hogy a faragása embertelen munka lesz, de holnap kipróbálom, mit tudok kihozni belőle.
A mosogató fölött-mellett úgyis csempézni kell kb. 3-4 m2-t. Ha ez egy kicsit rücskös betonkemény kőből lesz, talán még jól is mutat.
Nufi, nagyon hiányzol! Hogy fogom én ezt lefotózni, és elküldeni?
Majd megoldom, valahogy...
A vékony csövekhez szükséges gumigyűrűkből egy sincs. A 45˚-os kanyarokból vettem ki egyet, és kibontottam a PVC ragasztót is. Sikerült megnyújtani a csővéget gázlámpával, és beleragasztottam a 45˚ot.
Anyukám dél felé telefonált, hogy mit csinálok, majd felszólított, hogy ne dolgozzak.
Mondjuk pont ezért vagyok itt. Hogy ne dolgozzak. Érthető, nem? Zabálni, aludni és várni a sültgalambot.
Kellőképpen feszült hangulatomat ismét kávéba fojtottam.
Miután a csövekkel is haladtam, a vizes dolgokat is átválogattam, felmásztam a padlásra számítógépestől, és megtekintettem, van-e wifi.
Jelentem, van. Igaz, már elmúlt 6 óra, és csak a hálózathoz tudtam csatlakozni, de remélem, munka idő alatt 13 és 16 óra között ki is enged az internetre. Ha csak a levelezésem sikerülne így bonyolítani, nagy segítség volna.
Este hétre robogtam a telefonfülkéhez Ildivel beszélni.
Meghallgattam a gasztronómiai élményeit és megcsillantottam a reményt, talán egyszerűbb lesz levelezni.
Ilyenkor be sem áll a szánk. A szomszéd épület kocsmaként üzemel, és jönnek hangok, emberek... A kagylót a fülemre kell szorítani, ha megáll egy autó vagy traktor. Izzad is rendesen a hallgató, és zsibbad a kezem.
Hazatérve újra megpróbáltam. Ismét csak a szervert láttam. Most éppen azon jár az agyam, átépítem a kismukit (az itteni webszerverem) routerré, és kiteszem a padlásra. Akkor nem kell felcuccolni mindennel. Elég bedugni lentről, és kihúzni, ha már nem kell.
Este még locsolás.
A krumpli szépen bújik elő, és hátul a kiszáradtnak vélt szeder vagy ribizli – majd ha kiderül, megírom – a tövéről hajt. Még jó, hogy le nem fűnyíróztam az elszáradt csonkok miatt.
A fürdővíz becipeléséhez most elővettem egy csövet, és azon görgettem a kádat a konyhaajtóig. Igazából kettő kéne. Ha már megtudom, mennyi kellett a vécéhez, metélek még görgőt belőle.

Vasárnap
Ma átlyukasztom a hálószoba alatt a falat a fürdő felé, és az ejtést is beállítom. Látni akarom a vizet, még ha vödörbe is próbálom ki.
Reggel most is locsolás, vízvétel és egéretetés volt. Kilenc is elmúlt, mire megreggeliztem, pedig 7 körül kelek fel minden nap.
Találtam még egy routernek való gépet. Ebben még sem memória sem videokártya nincs. Ez utóbbi necces, bár a BSD-t lehet soros portról is elérni. (Akkor a Debiánt is biztos. Csak kisebb kernelt kell fordítanom.) Legalább egy VT420asom lenne itt. Majd telepítésnél rakok bele valamit. Mondjuk a kismukiét. Wincsi és memória van itt. Elhoztam a memóriás dobozomat. Itt még hálózatfejlesztés is lesz. Juhhéj!
Józsi kölcsönadta a kőműveskalapácsot. Nyelet kell fabrikálni bele. Ezek szerint az orosz gyalugép oldalára az eszterga is felkerül.
Már csak a saját szagomat kell elviselnem. :-) Ez a piacos műanyagpapucs zokni nélkül igazi 'penetra légfrissítő'. Pedig meleg van, és a talpam nem bírja a betont és kőtörmeléket. Este igazi megváltás a fürdődoboz.

A mai nap a vízről szól. Bár lusta voltam árkot ásni, megoldásig vittem a vízművet. Lehoztam a padlásról a KPE cső másik végét, és addig ráncigáltam, amíg sikerült felcsatlakoztatni a házi vízműre. A csövet feltöltöttem a búvárszivattyúval, aztán bedugtam a konnektorba, és amint a csővégi dugulást kipiszkáltam és kimostam, teljes szélességében méltóságteljesen hömpölygött elő a víz.
Ez így elmondva gyors és egyszerű folyamat, de mégis csak délután jutottam el erre a pontra.

A következő lépés a tetőn a kisebbik kémény. Ha lebontom, akkor le tudom vezetni a csöveket, és kevesebb falbontással megúszom. Illetve ez sem teljesen biztos. Inkább ott a bibi, hogy a palát belülről nem tudom megbontani, és a bontáshoz a szomszéd felől kellene felmászni.
Ettől függetlenül két csőnyi lyuk a plafonon nem túl nagy bontás. A kémény több kosszal jár.
Felmerült még, hogy belül ékelem ki, és kiszedve alóla a téglákat, lassan beeresztem a padlástérbe. Ez meg azért nem járható út, mert 13 tégla magasság jókora súly. Mivel tartsam meg, és főleg mivel függőben? Ha megborul, az isten sem állítja meg. A beszakított tető pedig ronda nagy kár.
Ez a megoldás egyelőre elvetve.
Bár a csöveket így is be tudnám vezetni, de akkor meg fentről jönne rá a víz.

(A képen Komjáti látható. A hegyről fotóztam 2007-ben.)