Komjáti napló 2009 - XXI. rész

Hétfő

Ha nekiindulok a fürdőszobával, vagy a vízzel itthon egyáltalán, biztosan lesz, ami megakaszt. Erről szólt a hét.
Hétfőn jött egy telefon Feritől, hogy ki tudnék-e menni, mert egy pótkocsi nem világít, akármit csinálnak vele.
Ki tudtam menni.
A búrákat leszedve a lámpákon látszott a be nem fejezett átépítés. Vezetékek meredtek az égbe, és volt, amit a helyén találtam. Kaptam hozzá egy akkumulátort is, no meg két hatalmas (pőcsik) legyet, hogy csípkedjem magam, mert ők fognak megcsípkedni.
Elöl a csatlakozón három rögzítőcsavar helyett kettőt találtam. Egy elnyírta magát, a másikat sikerült levennem. A vezetékek szépen ültek a helyükön. Minden csupa mocsok meg zsír.
A csatlakozófelületeket kikapartam, amíg végre megjelent a fémszínű persely és a dugó is. A testfelületen lekapartam a rozsdát, és kértem még valami hosszú vezetéket. Bontottak is nekem valamiből, meg kaptam kölcsön bikakábelt. Így elég jó műszerezettséggel álltam neki a keresgélésnek.
Persze ráérő ember nem volt, és olyan traktor sem, amelyikkel kipróbálhatnám, de kaptam egy ötletet, dugjam fel a saját kocsimra. 
Na, csak oda kellene összekötő kábel is. Merthogy az utánfutókból kilóg. A teherkocsiknál meg külön van.
Na jó.
Viszont ez azt is jelenti, hogy a sajátomból megtudhatom, melyik kivezetés mire jó.
Nosza!
Már az indexnél megfeneklettem. Páka nem volt nálam, próbalámpát nem tudtam gyártani, a műszerem meg lassú volt, nem mutatta a változást.
A féklámpát és az országúti világítást megtaláltam.
Na, most mi legyen?
A forgalmimban van egy leírás a vonóhorogról. Ez már majdnem jó volt. Az irányjelzőhöz mindenképpen.
Az első két lámpát leburkolva az akkuval kiderítettem, hová kössem hátul a városi fényt. Elmondjam, hogy eddig a féklámpára volt kötve? Merthogy a féklámpa madzagja állt bekötetlenül a búrában.
A két búrában kicserélték a foglalatokat. Két búra, két fajta.
A vezetékelés úgy sikerült, hogy jobb oldalon meg hátra a csatlakozótól a kábelköteg, és a hátfalban a baloldali ág. Ez utóbbi ágat a közelmúltban cserélhették. A többi vezeték színjelzéses volt, ezek pedig feketék.
Újabb rejtvény.
Hátulról 12voltot adogattam a lámpatest érintkezőire, és körbejárva azonosítottam az égőket, és a vezetékeket.
Közben megérkezett egy főnök, és érdeklődött, de nem a munka érdekelte, hanem az, hogy mikor leszek kész.
Már képben voltam, és még egy órát kértem.
A bal első lámpában még izzót kellett cserélni, a szétszakadt 8-as csavar helyére másikat keresni, és még összerakva újra végigjárni akkuról a csatlakozási pontokat. Visszahordtam a kölcsönkapott segédeszközöket. (Bikakábel, akku) és mehettem.
Mindez harminc fok fölötti hőségben.
Otthon alig vártam, hogy becsobbanjak a kádamba, és lehűtsem magam, és végre jól elvakarhassam a legyek nyomát.

Kedd

Körbejártam a terepet, kerestem még egy csapot. Ezt az ágat is át akartam mosni, mielőtt felteszem az újat a konyhába. Kis takarítás, gumiforgatás után nem passzolt a falba.
De jó!
Kerestem csövet. Majd megmenetelem, és közdarabbal. (Majd megnézem a nevét, hogy is hívják őket, de lett megoldás.)
Most már csempézhetnék is.
Délután jött Józsi, hogy nem megy a bojler az anyósánál.
Mondom egy óra múlva, de ő megy dolgozni, akkor most kéne,jó menjünk.
A bojleren pontosan ugyanaz a hiba, mint a Feriékén.
Felsaruztam a megfelelő méretű vezetéket, és kiváltottam a hibás részt. Utána még elintéztem az ADSL szolgáltatónál, hogy visszakapcsoljuk az internetet. A vihar óta nem volt neki. Még a Balázs notebookjának megállt a tápegysége. De már nézte valaki. Nem lehet megcsinálni.
(Balázs a Józsi sógora)
Mondom, elvinném, majd holnap megmondom, leégette a tekercse, mert ha nem, akkor megcsinálom.
Még megnéztük Balázs fényképalbumát. Nemrég jött haza Kanadából. Lőtt medvét, agancsos állatokat, és nagyon hideg helyeken járt. Megdicsértem, mert láttam, hogy fontos neki. Menne már vissza, de még nem lehet. Nem mondja, de tűkön ül.
Este még megnéztem a tápot. A kétraszteres biztosíték helyére bekötöttem egy 25W-os izzót, kicseréltem a zárlatos graetzet, és megjött a 18volt. Nyugovóra tértem.

Szerda

Reggel hétkor már felfrissülve a hűs hajnali fürdőtől gyorsan beforrasztottam egy üvegcsöves biztit zsugorcsőbe húzva, és vittem is vissza a tulajnak.
Balázs festett valamit, és azt mondtam neki, ne pénzben, hanem munkával egyenlítsünk. A házunk bal oldalán a nyeregtető egy hosszú deszkával van lezárva. Mellette a palák jönnek fel, a habarcsrögzítés elporladt, és a hosszú deszka is rossz. Van deszka, fel kellene szögelni.
Beleegyezett. Majd hétvégén. Szombat vagy vasárnap átjön.
Anyuék szombaton jönnek, de ez nem túl hosszú munka. Ács a fiú szakmája. Szerintem kerítünk hosszú létrát is. Ott leszek a keze alatt.
Na, akkor Miskolc.
Mégis a teherbiciklivel megyek. A 2 m2 csempe nem lesz könnyű.
Móricka ismét közbeszólt.
A Favorit váltó műanyagja hosszan megrepedt.
Üvöltsek?
Inkább kicserélem.
De nem hoztam tartalékot.
Levettem Ildi bringájáról a váltót. Otthon van másik, vagy veszek Miskolcon.
Ez más módon rögzíthető, és rövid a lánc.
Lánc van három is tartalék, és a leszedett régiben egy szem el is tört. Csak az egyik oldalon tartotta a vas, a másik egy nagyobb taposástól el is szakadt volna.
Ki vele.
Az új lánc is rövid.
Majd toldok a régiből.
A láncszétszedő tengelykitolója elgörbült, majd eltört.
Szöget bele.
Nem jó. Görbül.
Számológéptengelyt.
Törik.
Fúrót.
Zömül.
Mégis összekínoztam. A váltó fordult egyet, és megakadt.
Ezen állítani kell.
Hátul addig gyötörtem, amíg a kerekek egy síkba kerültek a racsnival.
Még így is laza, de mentem telefonálni.
Ugrik.
A telefonálásból hazajövet reccsent és szétugrott.
Majd reggel, már sötét van.

Csütörtök

Mégis a szürke Favorittal megyek!
Még feltettem rá egy csomagtartót, és közben hallgattam a dörgést, de inkább a dög meleg volt jellemző.
Tízkor bezártam mindent, és elindultam. Majd a zöld biciklivel jövök haza. Az talán elbírja a csempét is.
Először János integett a kocsiból Bódvaszilas után, majd Feri hívott, hogy valami sípol a kombájnon. Nem áll el. Át tudnék menni?
Mondom most indultam Miskolcra brngával, visszaforduljak? Mert holnap jövök vissza. Nem fontos. Akkor menjek.
Perkupa után ismét csörög a mobil. Zsuzsi szülei, hogy megint tele van vírussal a román windows. Mikor hozzák a gépet?
Mondom most nem Budafokon vagyok. Ha a benzint állják (kb. 12000Ft) akkor holnap beülök a kocsiba, és oké.
Annyira nem sürgős.
Perkupa után az út szélén egy utánfutós Lada állt. Ha jól emlékszem. A futó biztos  Szóval mögötte két ember, és az egyik visszahívott.
Látom, hogy köztük egy jókora disznó áll, és szabadulni igyekszik. A fülénél-farkánál fogva tartják, de nem jutnak ötről hatra.
Megkértek, emeljem fel a ponyvát és eresszem le az utánfutó hátfalát. Így már fel tudták tenni a jószágot. Addig patt helyzet volt. Vagy disznó, vagy kocsi.
Legalább valakinek hasznos voltam! Nufi mondta, hogy reméli, nem lopott, mert akkor bűnrészes lettem én is. (Nufi ilyet nem mondott - a szerk.)
Szendrő felől sötétedett. Amikor a benzinkúthoz értem, már zuhogott a langyos eső.
Megvárom.
Bevackoltam magam fedett helyre, és felhívtam Ferit, mit intézett a kombájnnal. Elmondattam, mit észlel, és mit néznék meg én.
Az eső jó ¾ órát verte a környéket, és már a feketeség áthaladt rajtunk. A csepegő esőben tovább indultam. Persze amint a fák közé értem, jött az újabb áldás.
Innét már nincs megállás. Ha megállok, megfázom.
Ferim újra hívott – Finkén jártam – hogy eljöjjön-e értem, de megköszöntem, és folytattam az utam Miskolcra. Fél egykor másztam be anyu ajtaján, és mondtam, hogy esik.
A cipőmből önteni lehetett a vizet, az összes ruhadarabomat szárazra cseréltem. Ettem valamit, és a zöld biciklin mentem vissza az Obiba csempét venni. Még vettem váltót a másikra is, meg cipőragasztót a szandálomhoz és a szürke tornacipőhöz.
Anyunál aludtam.

Péntek

Reggelre a zöld bicikli leeresztett. Mégis a versennyel megyek haza, majd megkérem Jánost, hozza el Miskolcról a csempét.
A vékony talpú tornacipőben nyomta a lábam a pedál, de jól haladtam. Borsodszirákon ittam először az utcai kútból. Edelénytől volt erős felmelegedés. Szendrőben már tátogtam, mint a hal, de az első két kútnak nem volt nyomója, a harmadik el volt zárva. A rendőrség előtti végre működött.
Még vettem golyókosarat a hátsóagyhoz (bicikli), és Perkupán tartottam egy fagylaltnyi pihenőt (360Ft a 3 gombóc citrom). Bódvaszilasig tartott a lendület. Ott már hiába akartam inni, egy kék vasoszlopból sem lehetett vizet facsarni. Komjáti bejáratánál frissültem fel újra.
A telefonfülkéből felhívtam Nufit, megvagyok, és odabenn buborékosan forr az agyvizem.
Otthon csobb a kádba, és hüsi.
Délután visszaállítottam Ildi váltóját. Felraktam az újat magamnak.
Holnap jönnek anyuék.

Komjáti napló 2009 - XX. rész

Csütörtök – péntek

Bringa. No nem, mintha megengedhetném magamnak, mert a fürdőszoba kezd a Luca székére emlékeztetni.

Főzés.
Kaptam gombát Mari nénitől. Vargányát. Még amikor Jánosnak kellett a csaphoz a kivezető szerelvény.
Mi készült?
Leírom:

Vargánya Hanczur módra:

Hozzávalók:
5db tojás
1villa (ami ráfér) margarin púpozva (most Flóra volt itthon)
3db vargánya gomba
2 csirke felső combja (nem 2 csirkéből, 1 csirke 2 combja)
1 fej vöröshagyma (lila nem jó)
3 gerezd fokhagyma
2 csokor petrezselyem
4-5 karika paprikás kolbász
1 nagyobb tv paprika
Az olvadó margarinba beleszórom a felaprított hagymát. Amíg pirul, megmosom, és szétcincálom a csirkecombokat. Az épp piruló hagymára rászórom, majd fakanállal forgatva oda-odalépkedve felaprítom a gombát is, és rászórom a fehéredő húsra. Fedővel letakarom, amíg a kertből hozok két nagyobb csokor petrezselymet. Amikor már a hússzeletek elvágva sem pirosak, akkor ütöm rá a tojást, és állok neki a petrezselyem aprításának, s a folyamatosan kavart kulimászhoz keverem. A kezembe akadó paprikát is hozzákarikázom, majd megszórom borssal. (Sót nem teszek bele!)
Immár fedő nélkül elpárologtatom a fölös vizet.
Ez idő alatt beledobok egy fazékba főni sós vízbe 3 db nagyobb burgonyát, de már sejtem, hogy mire kész lesz, addig jól lakok. A krumpli pedig várhat a következő étkezésig.


Bár egy nagyobb mosás belefért az időbe, és Józsinak is át tudtam adni a hegesztőtrafót, de nem működött a szabályzója. Aszerint, hogy vastag vagy vékony pálcát akar használni, nagyobb vagy kisebb áramot állít be egy induktív szabályozó. A rég variometeres rádiók mintájára, műanyag csavarpályán mozgat a trafo magjai közé egy lemezekből összeszorított tömböt a külső tárcsa. Ez a tárcsa nem volt meg, a tengely végét csavarhúzóval lehetett tekerni, de a hangolómag nem mozdult.
Leburkoltuk.
Nekem is ilyenem van, csak az enyémen rézből van a csavarpálya is.
A hangoló lemezeket összeszorító mechanizmust három pár csavar fogja össze. Ebből kettőt kitekertünk, és a műanyag ‚anyát‘ eltörtem.
Jó, megragasztom, de mielőtt bármit csinálnánk, be kell állítani, mennyire szoruljon. Mert ugye ha túl laza. Elmozdulhat, ha túl szoros, akkor nem viszi.
Megleltük a beállító csavarokat, s én kimostam, meg megragasztottam a törött részt, és vissza is adtam, hogy holnapig száradjon a kétkomponenses ragasztó, aztán összerakjuk.
Közben tett Józsi egy kijelentést, hogy akkor kelleni fog.
Ez kissé meglepett, mert én nem üzleti célból vettem és adom el neki, hanem neki vettem. Fel sem merült bennem, hogy esetleg nem kellene. Az ember mindig tanul valamit.
Mondjuk talán a Vaterán is tovább lehet passzolni, de nem esett jól.

Szombatra bejelentkezett Géza. Lehet, hogy meglátogat.
Indult a nagytakarítás.
Hozza egy ügyfelét, vagy munkatársát is, - gondolom, fotózni – és ha akarok valamit, elhozza nekem.
Rögtön a (műhold-beltéri)távszabályzóra csillant fel a szemem. Megússzuk a postaköltséget.

Szombat

Géza nem jön. Küldött SMS-t, hogy túl hosszú az út. Későn érne haza.
Ha akkor reggel írtam volna a naplóbejegyzést, elszenvedtem volna, mint egy intézetben felcsigázott gyerek, akit majdnem meglátogattak.
Főztem egy kávét. Aztán még egyet.
Elszórakoztam a villanyszerelős táskámmal.
Még a németországi munka előtt takarítottam ki egy barna bakelit táskát, de nem túl jól. A műszaki munkatáskák régen acélból voltak. Füle volt, és amikor kinyitotta a szerelő, jól szétosztható volt benne a szerszám, sokszor az anyag is.
No ez már bakelit, csak a fülek vannak fémből, és az egyik vasfül nem volt meg, Kivettem egy jót, előhúztam a nemrég szétszedett VT Favorit tévé tartóbakját. Azonos vastagságú lemez, és abból fúrtam-vágtam-reszeltem egyet. Közben a lemezolló is megadta magát. A törött tengelyt szintén tévéalkatrészből fűrészeltem. (Ha jól emlékszem, a robbanás ellen védő plexit egy acéllemez rögzítette körbe a képcsőhöz. Ezt húzatta meg a csavar, melyből fűrészeltem a lemezollóba valót.
A lemezolló kissé rozsdás volt. (Az előző gazdája nem gondozta. Én meg mint a mosómedve, mindent először kitakarítok.) Csiszolókövön megigazítottam az élét is. Összeraktam, és jó is lett.
Közben a kis satum szorítója pergett szét. Találtam hozzá Magyar Népköztársaság idejéből származó 10 Forintost. Majd meg is fúrom, de már így is remek.
A Favorit bringáról sötétedéskor letakarítottam a TESCO-s sebességmérőt, és szétszedtem a küllő mellé szerelendő jelvevőt. Vezeték nélküli jószág, és nem akar működni. Betartom a 60cm-nél kisebb távolságot az órától, de így is csak a pedálfordulatot mutatja.
Este a szobában két mágnessel sem mutat 5-6cm távolságból. Még nem tapostam meg.

Vasárnap

Reggel mosni készültem. Reggeli fürdés után már eresztettem vissza a kádba a vizet. Ha reggel időben kimosok, délután még van ideje felmelegedni a következő adagnak fürdéshez.
Ez volt a terv.
Bekukkantott Feri, hogy nézzem már meg a villanybojlert, mert nem fűt. Odalenn világít, de nem csinál meleg vizet.
(Ildi szokta megjegyezni, hogy rossz lennék tanárnak, nem tudok magyarázni. Most is biztos sok a töltelék, de én ezekből az infokból dolgozom.)
Vittem 220V-os dugót vezetékkel, - a felújított villanyszerelős dobozban :-) – aztán leburkoltam a készüléket.
Az odalenn világít azt jelentette, hogy éjszakai árammal fűt, tehát az automatánál jó. Odafenn nem.
A sarus vezetékelés a konnektoros táplálástól villant egyet. Kihúzva a felsaruzott kábeldarabok merevnek tűntek. Kértem új sarut és kábelt, és a bekötő vezetéket fogadó csokit is kicseréltem. Ott volt a legrondábban megégve a csatlakozási pont.
Ismét bedugtam a konnektorba, és hallottam, amint mozog belül a víz. Mégis számoltam egy órát, hogy majd újra ellenőrizzük.
Addig lementünk a kombájnhoz, hogy miért nem szól a duda.
Mondom a duda jó, biztos a kapcsolója égett be. Meg is erősített ebben a hitemben, amikor azt mondta, hogy akkuról működik rendesen. Még állított is rajta.
Ettől kissé feszült lettem, mert a beállítása a dudának – ha én csinálom - szétszedve történik, és összerakva akkor a leghangosabb, de csak annyit mondtam, hogy kár volt.
Leburkoltuk a műszerfalat, kivettük a dudagombot.
A duda eredetileg 12Volton van, és a másik végét testeli a kapcsoló.
Elöl a dudán van 10Volt, középen a fülkében nincs.
Biztosíték.
Az egyik olvadóbetét 12 és 4,6Volt-ot mutatott. Megtisztítva a feszültségek helyreálltak, de a duda nem.
Szakadt a kábel.
A nyomozás azt derítette ki, hogy a motortéren átvezető kábelt valaki kettévágta, és csokival újra összekötötte.
Innét szabadult ki a duda vezetéke.
A csokiba visszakötve a kábelt a duda szólni kezdett, de a kapcsolót eleresztve tovább szólt, bár halkan.
Hátul a féklámpa is világított folyamatosan.
Jó, akkor kerestünk logikát, és ellenőriztük a lámpákat. Indexet, helyzetjelzőt, refiket.
Egy madzaggal több lett, a korróziós nyomokat eltüntetve a hátsó világítótesten helyreállt a működés, de a kábel maradt fityegőben.
Mondom, indítsd be a motort!
A töltésjelző mutatója állt rossz helyen.
Adtunk neki 12Voltot, és végre az is mutatott szabályosan.
Visszamentünk a bojlerhez. Odabent szuszogott a fűtés. Jött is a melegebb víz. Visszakötöttem a kapcsolt hálózatra, és megebédeltem velük.
Ebéd után Jolika ment dolgozni. Ő vigyáz az internetpontra. Pár perc múlva érkezett egy kissrác, hogy a kis Jolika menjen már, mert nincs internet.
Megnézhetem?
Megnézhettem.
A router doboz fenn van a falon, de egy fagyott gép megfogta a hálót. Újraindítottam a routert, és a gépet, majd az ADSL modem nem jelzett linket a szolgáltató felé.
Hogy KH volt, vagy csak bedugult, már nem tudom, de külön újraindítottam a modemet, és amint stabil lett a DSL ledje, helyreállt a kapcsolat.
Még megmutattam a Nufi blogját, a magamét meg a honlapunkat, s jöttem haza.
Másfél órás szundikálás után ismét bringa.

Hétfő

Anyu mára vagy szerdára ígérte magát. Kedden dokihoz megy. Nekem a mai nap rögzült, hatkor csörgött a telefon ébresztője, és hétkor már fel is keltem. A kádfürdő 5 percet ha igénybe vett, és pakoltam, rámoltam ezerrel, hogy mire ideérnek Laci bácsival, le is legyen mosva a konyhaasztal.
Fél kilenc előtt kiértem az állomásra.
1 ember szállt le. Nem anyu volt.
Majd akkor fél 11.
Hazajöttem.
Reggelire felfaltam a tegnap kapott sárgabarackot. Megettem pár szelet kenyérrel négy paradicsomot, és teát főztem. Anyu Ceylon feliratú szerzeményéből. A cukortarban legyet leltem, ezért kitessékeltem, és a benne talált őszibarack port beleszórtam a teába. Ugyan másfél literhez elegendő sűrítmény, de nekem alig több, mint 1 literbe ment.
Jó, akkor mosás.
Kihoztam a mosnivalókat, és csodálkoztam, milyen kevés. Igazából a törülközőim miatt éreztem sürgősnek.
Mosás után a hordót is kiürítettem, átöblítettem és úgy töltöttem fel újra.
Kánikula.
A mosott holmik hamar száradtak. A teás oldatomtól elkezdett kalapálni a szívem, hát rázuhintottam még a maradékot. Vagy megdöglünk, vagy jobb lesz. Ledőltem, jobbról a kezembe akadó könyv: Marx Tőke.
Ezt ugyan vagy bibliaként forgatják, vagy sznobériából. Nekem meg csak úgy. Olyan zavaros – a sok apróbetűs magyarázgatás meg kiegészítés miatt, hogy arra a legjobb teszt, képes vagyok-e összpontosítani számomra érdektelen témára. Most leaglábbis így fest.
Is-is.
Közben még a cseresznye és meggy metszéséről olvastam kicsit.
Pl most letermés után kell a beteg gallyakat eltávolítani, és hogy a keresztbe növő ágakat távolítsuk el.
Mindegy. Itt van a fejemben, de újra fogom olvasni, ha nekifogok.
Közben beindult bennem a gépezet, hogy víz. Lefolyó és csap és a locsolótömlő nagyon hosszú, és ha kettévágom, akkor könnyebben mozgok vele, s ha mégis hosszabbra lenne szükségem, van toldó hozzá.
Levettem a megfelelő darabot, és a maradékkal tovább lódult az agyam.
Vagyis ez kell odafenn a hordóba, – a másikba a padláson - és akkor a végére felteszek egy csapot. Van ababilincsem. Letolom a kéményen. Akkor benn is tudok végre fürödni.
Aztán bilincskeresés közben az egyes csapot feltekertem a fali kivezetésre.
Tekertem rá teflont, és újra.
Amíg a racsnis szárat kerestem a házban, elátkoztam magam ezerszer, miért nem hoztam már el azt a szekrényt a fáskamrából. Legalább egy helyre lehetne pakolni. De én nem. Hol ide, hol oda teszek valamit, és amikor kell, nézhetem végig a portát.
Aztán meglett.
Az első bilincs szétjött. Ilyen vackot minek gyártanak?!
A második ugrik.
Anyád!
A harmadik, a negyedik, az ötödik, és végre egy megszorult rendesen.
A hordót ugyan közelebb kellett vonszolni, mert rövidre szabtam a csövet, de nem érdekes.
Megnyitottam a csapot, rátapadtam a számmal, és megszívtam.
Víz!
Víz!
Vííííz!
Elkezdtem rázkódni, bömbölni, sírni a sarokba hajtva a fejemet. Több hónap feszültségét bőgtem ki magamból.
Visszahoztam a gangra kitett edényeket elmosogatni, és közben bőgtem-bőgtem-bőgtem. Mint a zálogos tehén. Mármint anyu mondása, vagy nagyanyámé, ez mindegy. Életemben még nem jártam zálogházban, és el sem tudom képzelni a kispolgári agyammal, hogy teszik fel a becsüs asztalára azt a több mázsás jószágot, de nem baj.
Az az undormány, hogy nem folyóvízzel mosogatok, kultúrsokk lehet. A folyó csapvíz kiverte a biztosítékot.
Pedig a java még most jön.
Le kell vernem azt a három csempét, mert Nufi fehéret akar a konyhába.
A vízművet be kell kötni véglegesre, és a konyhában is felvésni a falat a 230V-nak. A kapcsoló alatt hoztam ki a földből, azóta bebetonoztam, és ott kunkorodik az ajtó mellett. Az első megoldás úgyis a műanyaghordópuffer lesz. Lassan kitehetem a napkollektorkezdeményem is.
Aztán a lefolyó.
Pedig az volt a kezdet.

(A kép olyan-amilyen. Alkonyatkor készült még tavaly, s a gólyák nem szívesen állnak modellt a fényképezéshez...)

Komjáti napló 2009 - XIX. rész

Péntek

Reggel a naplót írtam, és vártam a nagy zuhit. Éreztem, de nem jött. Tizenegy felé felkerekedtem megvenni a lottót – a héten találtam két négylevelű lóherét és találkoztam kéményseprővel is – meg hát anyu nem issza a kútvizünket, így a két szódás flakont is betettem cserére. Bódvaszilason pont akkor nyitott a posta. Lehet, hogy dél is volt már? Mindegy, kértem egy gépi lottót, a hét végi számokkal. Remélem, jót adtak!
A bolt viszont tele volt. Hogy mondjam szalonképesen? Megvan! Segélyosztás lehetett. Sok napcserzette család fejenként két-három kosárral kézikocsival állt a pénztár előtt, valamennyi bolti alkalmazott a tér stratégiai pontjairól minden szemével és érzékszervével figyelt., és én a kemping bringa belsőgumival és csereszódásüvegekkel csendben szidtam az időzítő képességemet. Kínomban még magamhoz vettem a hűtőpultból egy Boci jégkrémet.
A sorakozási idő sem lehetett túl hosszú – csak annak tűnt – mert a jégkrém még megállt a pálcikán. Nyugodtan hazakarikáztam.
Az égalja setétnek tűnt. Odafenn kugliztak az égi tekepályán.
Otthon felnyitottam a töltött paprikás edényt, és elfogyasztottam.
Közben tört ki a háború.
A szél száraz gallyakat vert le a diófáról, a bringát is feldöntötte volna, ha nem az oszlop mellé támasztom a verandán. Pár nejlonzacskót kapott csak fel a szemetesből.
Ebben a zajban a legjobb aludni.
Öt óra felé ébredtem fel. Hétágra sütött a nap, a fű vizes, mehettem kaszálni.
Hátul a kert vége embermagasságú növényeket nevelt. Ideje volt rendet teremteni.
Az elején tartottam, amikor lefordult a kasza éle.
Ilyet még nem láttam. A kasza felfogatása egy szorítós gyűrűvel történik az éle alatt közvetlenül, de a vasszár elfordulás ellen egy cápafogszerű valamiben végződik, ami belesüllyed a nyélbe.
No ennek mentén hasadt el a nyél.
Először megkötöztem villanydróttal, de pár suhintás, és még a szorítógyűrűt is megnyújtotta,
Visszakullogtam a fás szerszámokhoz, megkurtítottam egy kisarasszal, megvéstem a ‚cápafog‘ helyét, és jól felhúztam.
Meg is fentem – ha már úgyis lenn volt az éle – a lassú köszörűvel.
Nyolc órakor fejeztem be a kaszálást.
Az átázott cipőt lerúgtam, lábat mostam, mert hihetetlenül emlékeztettem egy dagonyázó disznóra, és bringára pattantam.
Út közben Jolika figyelmeztetett, hogy anyu már telefonált.
Láttam a telefonomban, hát először őt hívtam. Ildivel hosszabban beszélek, anyu meg valószínűleg a holnapi érkezést akarja megbeszélni.
Így is volt.
A fülkében addig beszélgettünk, amíg a leizzadt pólóm kezdett hideggé válni. Itthon már nem volt kedvem a fürdéshez, meg sem ágyaztam, csak a ruhát rúgtam le magamról és pokrócot terítve magamra elaludtam az Almodovar filmen.

Szombat

Reggel négykor ébredtem először. Odakinn tejköd. Ebben a völgyben nem ritka, de nekem látványosság a hűtővíz leeresztése közben. Mi mindenről marad le egy városi a fürdőszobája miatt?
Visszavackolódtam, majd hangos szuszogásra ébredtem.
Már tegnap láttam két hőlégballont Komjáti határában. Ebből az egyikük reggel fél hétkor a házunk fölött pöfékelt.
De jó!
Már nem alhattam vissza. Koszosnak éreztem magam, de nem volt nagy mozgás, berohantam a tusfürdőért, mert az gyorsabb, mint a szappan, és becsobbantam a hideg vízbe.
Azt hittem jön a szívgörcs, vagy valami nagyon rossz, de még csak a szokásos tiltakozása sem volt a szervezetemnek. Talán ha öt-hat percet tölthettem el benne, és már nyúltam a törölközőért.
Anyuék érkezéséig pár dolgot el kellett pakolnom a konyhában, és koppanásra ott voltam az állomáson is.
Jöttek málnát szedni.
Ez annyit jelentett, hogy anyu beült a veteményesbe újkrumplit szedni, és kigazolta a borsót, a tököt a babot. Laci bácsi pedig megtépázta a szőlő levélzetét és hajtásait.
Persze nekem a kávéhiány lezárta a szemeim, és szundítottam egyet.
A málnából alig tudtak leszedni valamit. Az eső tegnap sokat levert a földre.
A mai zuhany ebéd után jött. Nem volt annyira heves, de bőséges.
Anyu még átment tejért Jolikához, Laci bácsival megvitattuk a kerti teendőket, és hogy anyunak mozogni kellene.
Elkezdtem piszkálni a biciklivel, de folyton arra hivatkozott, mennyire megkínozták az EKG kerékpárral. Pedig az más. Aztán csak felült a kemping bicajra, ami kifordult alóla.
Mondom, ülj rá, és úgy pedálozz!
Minden rossz volt. A kormány nem egyenes, és nem olyan, és....
Igazából ez egy könnyű bicikli, és a lendületéből láttam, hogy nagy női vázas kell alá, azon tanulhatott, és a mozdulatok is azt szolgálnák ki.
Majd szerzek neki egyet valahol. Kell, hogy legyen valami mozgásélménye, mert ez az életmód tíz évet is elvesz az életéből.
A fél négyes vonathoz kísértem ki őket. (Laci bácsit és anyut)
Délután ismét szundi. Közben olvastam a Körkép egyik kötetéből egy hosszabb novellát.
Este még mindig nem volt internet, Nufi-telefon után újraindítottam a szélső kismegszakítót a templom oldalában.
Nem változott semmi.
Visszakarikáztam az ellenőrzés után, és a levert másik kismegszakítót is bekapcsoltam.
Megjött a bejelentkező ablak, és a jelerősség soha nem tapasztalt 92%-ot mutat. (85%-os minőség mellett.)
A nyolcas számot nehezen vette be a gépem. Remélem, ez a verzió kerül a blogra.!
Csak a NET-re nem enged ki.
Majd reggel újra ellenőrzöm.

Vasárnap

Semmi különös. Nem akarózott felkelni. Megettem egy nagyobb adag meggyet, és feljöttem a padlásra. Most sincs kapcsolat a külvilággal. Csak a szerver enged be. Ki nem.
Lesz még egy újraindítás.
Hátha. Ha nem, akkor hétfőn meglátogatom Szentandrást.  Jó a kép. :-D
Most viszont jön a mosoda.

Az újraindítás nem jött be. Marad a nyomozás- A névszerver címe nem válaszol a pingre.
Feri ismét benézett, hogy nem mutat a sebességmérő. Nem túl nagy öröm. Levette, elhozta. Az első elképzelésem a törés volt, e a reed relé ép. Mágnessel kapcsol is. Akkor elmozdulhatott a mágnes a ragasztóban.
Majd este visszajön – mert most elmennek valahová – és akkor újra megnézzük.
Jó!
A nap a magam emésztésével telt. Vajon mi a búbánat lehet még ezzel a bringacomputerrel. Leszakadt a madzag, vagy valamit elrontottam?
Takarítgatás, mosogatás közben is ezt rágtam, meg elkezdtem felrakni az új sebességmérőm a szürke bringámra.
Naná, hogy ekkor jelentkezett be Feri.
A hiba az volt, amit előre sejtettem. A ragasztáskor elcsúszott a mágnes. Másik mágnessel jelzett a fülkében a műszer. Letörtem a rossz helyről, pillanatragasztóval feltettem a biztonságosan kattogtató síkre, és megvártam, amíg nem mozdul húzogatásra.
Kipróbáltuk. Feri megkergette a kombájnt 5km/h sebességgel. 
Még átrohantam a kétkomponensesért, és körbetaknyoltam. 1-2 nap múlva az is kőkemény lesz.
Feri még mondta, hogy kedden elhozza nekem a kádat. (Anyu kolléganőjénél volt most fürdőszoba felújítás, és a régit megkaptam. Keresztanyám udvaráról lehet elhozni.)
Ferinek 40 ezer kilométeres szervizre kell vinni az autót, és onnét kb. 2km. Szóval felakasztja a kedvemért az utánfutót.

Hétfő

Volt egy tervem. Befejezem a bringakomputer felhelyezését. Ez a pedálforgást is figyelő TESCO-s készülék, és délután elmegyek vele Miskolcra. Kedden majd együtt jövünk vissza. Felfér a kád mellé.
Meg ahogy azt Móriczka elképzeli!
Tehát a nagyobb utak előtt meg szoktam nézni a kerekeket és a világítást is.
Egy küllő szakadt.
Kb. negyed óra kicserélni. Leveszem a kereket, van a racsnihoz kulcsom, és utánahúzom a küllőkkel a keletkezett nyolcasokat minimálisra.
A favorit biciklimben orosz agy van. Eredetileg orosz bicajt építettem át. Hoztam Kassáról még a 80-as években mindent, amit Szűcs úr – akkor volt kollégám – tanácsolt. Ráfot, küllőt, 4-es racsnit. Az agy jó, sőt erősebb, mint a favorit, hagyjuk benne. Zoli bácsi át is fűzte nekem.
Őrá már nem emlékszem, és Pista le is hülyézett, mert a bácsizást én komolyan gondoltam. Mindegy, ő hozta-vitte, és valóban eddig szolgált becsülettel a kerék.
Most viszont nem jött le. A racsni.
A négyes racsni érték. Nem lehet már sehol hozzájutni, és az orosz vázhoz az a jó. Gondoltam átcserélem, megkapja a másik bicaj.
De nem jött le.
A célszerszámot is utánareszeltem, mert nem pont méret.
Nem jött, a célszerszám konyult.
Vettem elő laposvasat. Pont a racsniba illő vastagságút. Volt nagy erőkar, a racsni nem mozdult. A küllők nyögtek, az asztalos munkákhoz való barkácsasztal görbült, a satu alá hosszú L alakú szögvasalátét került, a racsni kivéste a laposvas szélét, és állt szilárdan.
Levettem a ráfot, kifűztem a másik oldalt, leütöttem az agy bal felét, de nem mozdult semmi.
Az istálló előtti vasoszlopra felszereltem a nagyobbik satut, ott téptem vizes munkához való franciakulccsal, de nem.
Elég.
Előkerestem egy másik agyat, és újrafűztem. Majd ha legyógyítottam a racsnit, átteszem.
Pihenésképpen háromszor átfűztem a kereket, mert nem mértem meg, mennyivel nagyobb a tajvani agy pár paraméterében.
Átrakva a csapágyazást, a golyók sem stimmelnek.
Újabb golyógarnitúra.
Összeraktam.
Negyed kilenckor felültem rá, hogy megyek telefonálni.
Amíg a telefonfülkéig eljutottam, a hátsó agy megszorult. Feszült beszélgetésünknek a zuhi vetett véget. Tolhattam haza a szürkét, mint valami félkarú talicskát. Az első kerék imbolygott, de nem volt nagy eső. Mára feladtam.

Kedd

Miskolc. Reggel nyolc után mentem Ferihez.Még nem került elő, a két Jolikánek elmeséltem, mit szenvedtem a kedvenc kétkerekűmmel. Miskolcon beadtuk a szervizbe a kocsit.
A szerelők ugyan a takarítást meg akarták spórolni, de Feri biztosította őket, hogy van ideje, megvárjuk.  Meg a diagnosztikai képernyőn volt hibajelzés.
Ezek után felkerekedtünk, begyalogolunk anyuhoz. Illetve először a TESCO-ba szatyrot venni, és az OBI oldalába pénzt felvenni automatából. Az OBI-s automata karbantartás miatt nem üzemelt, Visszatértünk a TESCO-ba, és örömmel tapasztaltuk, hogy az is OTP.
Még szemben a kerékpárszervizben vettem egy racsnit. Már nem bízom, benne, hogy le tudom szedni a Favoritot. Anyunál pedig a miskolci bicikliket kiveszem a műhelyből, s azzal kényelmesen visszakarikázunk az autóért.
A nagy bicaj jó volt, de a kemping lapos. Felfújtam.
Vesztemre.
A szelepgumi szétszakadt. Kutyagolhattunk megint az autószerelőig az apostolok lován. (Nem túl sok a hasonlat? Elég lett volna a gyalog szó is.)
Anyuval megbeszéltük, hogy telefonálunk, ha kész a kocsi, elég akkor elindulni ajtót nyitni.
Még javában ülünk a váróban, anyu telefonált, hogy már keresztanyámnál beszélget a kutyával. Mikor megyünk?....
Majd.
A szerelők udvariasak, jókedvű, normális társaság. Ugyan fogalmuk sincs, mitől jelzett vissza a kocsi komputere, de ráfogták a nyuszira. Nézesse meg az utánfutót és betettek az anyós ülésre egy rossz piros olvadóbiztosítót. Ez 10A-est jelent.
Szóval az OBD olvasójukkal kitörölhették a hibakódot, majd Ferit lélektani támadásnak kitéve a futóval útjára engedték.
Az utánfutót én is használtam nemrég, és az öccse is, és ő is feldugta, és semmi hiba.
De ne legyünk telhetetlenek. Egy autószerviz negyvenkétezer forintért garanciális olajcserét és ingyen takarítást vállal, meg eltünteti a hibakódot is. Csak azokat a lapos pillantásokat ne ismerném annyira!
Anyu, mivel ebédelni nem akartunk a kaját berámolta egy bőrszatyorba, és mehettünk is.
Itthon pedig jöhetett a bringa újra.

Szerda

A hátsó kerékhez nem tudom, mekkora golyó kell. Vagy golyókosár. Az 5,5mm-es és a 6,25-ös sem jó.
Reggel Józsi kopogott át, hozott némi pénzmagot. Már van hová vetni!
Elmentünk Szendrőbe elhozni a cuccát,- nyugdíjba vonult a rendőrségtől - meg vásárolni festéket és egyéb kelléket a festéshez.
Én is vettem egy másik agyat meg golyókosarat. A kosár a középső (pedál)tengelyre való, a kisebbet kellett volna, de az agyból már át tudtam tenni. Végre jó lett a kerék.
Még felraktam az az első váltót is, de zörög, nem biztos, hogy fennhagyom és a lámpa vezetékeinek végét felforrasztottam a dinamóra. Az eredeti rugós mechanizmus elvásott.
Ennek ellenére nem világított a hátsó.
Telefonozás után itthon megnéztem. Újabb izzót kellett cserélnem. Egy utat bírt ki. Tavaly használtam félórát Bódvaszilas és Komjáti között oda-vissza. Jó ez a fogyasztói társadalom.
Most első lámpába való égővel pótoltam. Abban talán vastagabb a szál.
Meddig fogja bírni?

Komjáti napló 2009 - XVIII. rész

Szerda

Eltelt egy hét, hogy nem láttam bekapcsolt számítógépet. Illetve internetet több, mint egy hete, mert a padláson szenvedő gépet készülök kiváltani, s két napja egy öreg masinát készítgetek fel a munkára.
700MHz-es Dell Optiplex, és van hozzá windows 98 licenszem. Sőt, még a winwordhoz is van. Hoztam Németországból. Apám kapta egy géppel, és az a gép már lefüstölt. Tehát most Microsoft gép előtt alkotok. Ilyen is régen volt már.
Mondjuk a gépre elég nehezen lehet feltenni a wint. Kell bele egy másik videovezérlő, akkor települ. Az eredetivel elsötétül a képernyő, és úgy marad. A setup parancs egyik kapcsolója sem ad megoldást.
Ha már feljött az oprendszer, s felraktam a drivereit, stabilan használható.
Ennyit a körülményekről, és most dióhéjba szuszakolom a múlt hónap végét.
A kölcsönutánfutóval hazatértem, és körberohantam az otthoni javítanivalókat. Mondjuk, még a hűtőszekrényünk is szabályzócserére szorult... de az volt otthon az anyuéból. Igaz, hogy a folyton fagyósba szántam, de most a kisebbe került. (Még nem is kérdeztem rá, vajon azóta üzembiztos-e.)
A TESCO-ban nem bírtam ellenállni egy új kerékpárcomputernek, és meg is szenvedtem vele. A fordítás remekül sikerült, de simán nem értem, miképpen lehet pedálfordulatból következtetni a sebességre. Hosszabb töprengéssel eljutottam odáig, hogy valamiért nem kerületet számoltat, hanem megjelölteti a kereket és az utat, majd a fordulathoz tartozó utat méreti meg. Ezt pedig a versenykerékpárra rajzolta, és van hozzá hagyományos kerékre szerelhető mágnes és jelvevő is.
Talán pályabiciklin, ami örökhajtós és egy áttétel, ott lehet jó, mert sebességváltósnál minden áttételnél más szorzót kellene beállítani.
Felszerelés után majd megírom a tapasztalataim is.
A hoznivalókról jókora listát írtam, és sokfélét el is tudtam hozni. No, azért nem mindent.
A legfontosabb, a fürdőszoba ajtó. Ez a volt spajzomból került ki, és keskeny, és csak Laci bácsi festette le egyszer, tehát nem valami agyonhasznált ajtó. Majd szépen rendbehozom.
No de, ez nem úgy van ám. Volt ott még egy másik, meg egy harmadik, és a szomszéd Lacitól is kaptam egy üvegeset. Masszív faajtó recés üveggel. Már a szobából látszik, ha valaki égve hagyja a villanyt. Még szélesebb is. Tehát akár mosógépet is át lehet rajta vinni.
Beállítottam a futó elejébe, aztán két oldalra felraktam a lapradiátorokat. Közé pedig a zsebkohót, a frissen elcserélt biciklit, egy ágykeretet, abba kaptam egy kisgarázsnyi tetőfedő bádogot. Ez már újfajta szurkos kinézetű szemcsés anyaggal bevont valami, és nehéz, mint a sár.
Megleltem végre a műholdantennám LNB befogóbilincsét, és még sok hasznos dolgot. A 300kg-ra tervezett utánfutón pedig figyeltem a laprugót, ne terheljem túl.
A kocsiba is került egy jókora monitor. Ezt még javítani kell, de jó helyre került. Menetmetszők, és antennás műszerré átalakított Junoszt tévé is. (Az AGC-t kikötöttem a gép oldalán egy potira, és a tetejébe belefaragtam egy deprez műszert, meg mellé két banánhüvelyt, ha tetén kívül nem látszik, akkor hosszú mérőzsinórral csatlakoztatok rá multimétert, és megint nyerek pár métert. )
Nem sorolom fel az egészet, sok hasznos dolog. Majd szóba kerülnek, ha már ott tartok.
Szerdán jött Karcsi, aki szállító is, nem csak barát, megnyugatott, hogy ez így nem csak billegni fog, hanem a rendőrök is belekötnek majd. Túlzottan eláll, és vitorlaként ellenszelet fog és a körfűrészt ki fogják lopni valamelyik lámpánál. Mondjuk az orosz körfűrész elég nehéz, megnézném, mennyit fut vele valaki százon.
Tehát lerámoltuk ismét, és átpakoltuk másképpen.
Így sem tűnt szebbnek, de alacsonyabb lett sokkal.
A légellenállásból biztos visszakaptam pár liter benzint.
Ebéd után 1-2 óra volt az átpakolás. Fél három körül indulhattam el. Az út Gyöngyösig jó volt, pedig a gyöngyösi rendőrök szoktak velem szórakozni. Most nem láttam egyet sem. Utoljára a lakott terület táblánál fogtak meg 61-gyel 6 éve. Bp felől nem volt egyértelmű, csak az, hogy nem pánikszerűen lassítottam, hanem folyamatosan. A szabály az szabály. Fizettem. Máskor a pályalehajtónál tartottak fel, hogy a céges kocsiban rossz helyen van az elválasztó vas. (Ami az utasteret határolja el a raktértől.) Tudom, melyik kolléga rakta át, hogy az iratostáska és a kaja jobban elférjen, de hivatalosan nem értettem, mit is akarnak tőlem. Én így kaptam, s használtam akkor kb. 2 éve. Aztán felajánlottam, hogy szívesen átrakom, mert 3 csavar tartja. Ezt a takarításkor mindig megszenvedtem, mert rongy, szivacs, minden beleakad.
Röpke egy órás várakoztatás után utamra engedtek, hogy majd alkalmas helyen csináljam vissza.
Szóval berzenkedem Gyöngyöstől.
Fellélegeztem, amikor végre kijutottam a városból, és az emelkedőnek száguldottam 60km/h-val.
Napsütés, rekkenő hőség, a nehéz emelkedő tetején már láttam is a két motoros rendőrt. Le is intettek annak rendje és módja szerint.
Kérte az irataimat.
Odaadtam a jogsit, meg a két forgalmit.
Hátrament. Elkérte a lakcím kártyámat is. Aztán bemutatta, hogy lejárt e zöldkártyám 6-án.
Anyám szokta mondani, hogy aki keres, az megérdemli, hogy találjon is.
5000Ft.
Bólintottam. Nagyon udvarias volt, és elment megírni a papírokat a motorjához. Aztán telefonált. Nézegetett, írt valamit, és megint telefonált. Már bóbiskolni kezdtem mire előkerült, megint ott tartott egy órát. Hogy ezt ha kifizettetném vele, 6500Ft+Áfa óradíjjal, az hótt tuti!
Ezután még komótosan bepakoltam a két forgalmit és a személyi okmányaimat a megfelelő táskába-tárcába zacskóba, és továbbindultam.
Fél kilencre értem haza Komjátiba. (Simán megjártam volna világosban, ha nem tartanak fel..)
Feri és Jolika a kapuban elcsípett, és segített lepakolni. Kaptam tőlük egy kg kenyeret. Anyu rendelte, nehogy éhen haljak... Egyébként Ardói kenyér, és nagyon finom. Erősen morzsálódik, de már hét napja nem száradt ki nejlon nélkül a kenyértartóban. Eddig csúcs.
Lerámoltunk, visszavittem a futót és még felhívtam Nufit, megvagyok..
A következő két nap az eső és a kombájn napja volt.
Megérkezett Ferinek a biztosítéktábla. Két helyről is rendelt. Egy használt Opel és egy új univerzális.
Az első nyisszantás ment nehezen, aztán már csak a klimpelés ment. Ha az eső jött, akkor meg a villámlás miatt fedezékbe húzódtunk.
A hét végén jött a számítógépélesztgetés meg a pakolászás. Leütöttem egy csövet az udvaron, és összeállítottam a műhold tányérját. Minden alkatrészt máshonnét húztam elő. A merevítő két csavarját nem találtam csak meg. Oda konvektorből kiszerelt öreg 5-ös csavarokat meneteltem újra, és körömlakkal lefestettem, hogy ne rozsdáljon be megint.
Ja, azt még nem is mondtam, hogy anyuék voltak itt,a míg Budafokon voltam, de az eső nem engedte a kertet művelni. Ezért átszervezték a hűtőmet.
Olyan jól sikerült, hogy a valahonnét előkerült két tejfölöspohárnyi zsírt kirakták a verandán tárolt szemetesembe.
Itt viszont a macskák vették kezelésbe, és az egyiket pl az első komora ajtajánál sikerült kibontani, és azóta szívja a föld a tartalmát. Én meg a fogamat, mert sokszor belelépek. A füvet meg ugye nem lehet felmosni.
Mondjuk avas nem volt, és nekem ez még begyújtásra is jó, de a menetmetszéshez is használtam az udvarról visszamentett doboz tartalmának maradékából.
Tegnap kicsit asztaloskodtam. A 83-ban vett szekrénysorom polcai műanyag tuskókon nyugszanak eredetileg. Ha nincs egymás mellett több ilyen szekrény, az oldalfalak hasasodnak, ezért a polcok lehullanak. „Ráfejleszettem.“
A tüzifának vásárolt széldeszka nagyobbrészt fakéreg, de itt-ott találni benne fát is. Elő a körfűrész, és metéltem belőle 25x1,5 x1.5 cm-es rudakat, és felcsiszoltam. Ezek jól tartják a felső polcot, amióta itt vagyok. Most elhoztam még hármat. Ebből kettőt raktam be.
Felhívtam még Pistát, egy volt kollégámat, hova menjek zöldkártyát csináltatni. Barcikára, vagy Miskolcra a postagarázsba? Ő ajánlott a Búza térhez közel egy harmadikat. Csak közben anyu is szervezkedett Jánossal, hogy majd jön és elkísér.
Mondom, négy évig voltam szerelője ezeknek a masináknak, csak el tudom intézni.
Aztán mégis Edelény lett belőle. János ismeri, meg unokatestvére is.
Jó, akkor odaviszem a pénzt. Legalább egy része családban marad.
Délután még szétkaptam a gyújtáselosztófedelet, mert Budafokon nem akart beindulni a motor, és megállapítottam hogy erősen korrodált az érintkezője. Jó lesz a végére járni.
Még otthon betettem egy szétverésre ítélt kisPolszki gyújtótrafót. A vasmagját már korábban eltávolítottam, most bronzpersely kellett belőle.
A Honda elosztófedele teljesen zárt, a megszakítóházban van a trafo is, de az korábban tönkrement, és az akku mellé csavaroztak egy másfajta trafót, a fedelet megfúrták, oda dugták be a kábelt. Ki tudja mióta mehet ez így, de amikor megvásároltam is ez lehetett a baja, nem a benzinpumpa, amit az eladó füllentett nekem. A hangja alapján erre tippelek.
A lényeg, hogy kicsit nagyobb lyukat fúrtam bele, lefűrészeltem a régi trafó kivezetését, és a középső érintkezőhöz vezető vascsíkról leolvasztottam annyit, hogy hozzáforraszthattam a bronzperselyt.
Még a nagyfesz kábelt is visszavágtam, megcsiszoltam, és újraklimpeltem. Az akkusaruról lemostam szappanos vízzel a rézoxidot, és összeraktam.
Olyan simán indult szivató nélkül is, hogy öröm volt hallani.
Örömömben még a díszrácshoz is alkottam a lerört középső műanyagfül helyett fekete monitoralkatrészből másikat.

Ma pedig nem keltem korán sem későn. Becsomagoltam a szemetet és a tojáskészletem zömét. Tíz felé értem Edelénybe. Ott megkérdeztem az első kerékpárost, hogy jutok el, melyik templomnál kell elfordulnom?
Ő ugyan Finke felé irányított egy másik céghez, de már határoztam, hová megyek.
És... és...
Gyönyörű tiszta porta, nagy hely, a garázsban éppen készült egy környezetvédelmi felülvizsgálat. (Ez a hivatalos neve a zöldkártyának) A srác ott volt, valóban be is jelentett már János, és a műszer a jól ismert 2001-es.
Vagyis GATS gyártmány. Itt már jó helyen vagyok. Ismerős készülék, ismerős szagok.
Rémlett, hogy még én adhattam át nekik, s tanítottam be a kezelését is. Persze 6-7 éve volt. Már tompa az emlék.
Figyeltem a műszert, jók voltak az adataim. Minden manipuláció nélkül hozta a jó értékeket. Az 5%nyi oxigén meg a kipufogómon lévő apró lyuk miatt van, de nem lambdaszondás, tehát nem számít. Az első és hátsó dob illesztésétől egy arasznyira van az első csövön. Ha legközelebb hegeszteni kell rajta, ezt is befoltoztatom.
Még hangja sincs, annyira pici.
Utána anyuékhoz mentem tovább. Náluk most nincs melegvíz a fürdőszobában. A konyhai csap begyújtja a bojlert, de a fürdőszobai nem.
Ebből falbontás lesz.
Leemeltem a mosdót és kinyitogattam elzárogattam a sarokszelepeket. Nem lett sokkal jobb. A hideg víz alig jön, a meleg be-be indult. Volt, hogy felspriccelt a fürdőszoba polcig is, de nem volt meggyőző.A vízórától cserélni kellene a fürdőszoba és konyha elágazásig minimum, de a mosdó sarokszelepeiig még jobb lenne. (Az egész nem több, mint 2m cső.)

Elmentünk még keresztanyuhoz megnézni a kádat, de utánfutó nélkül nem tudtam elhozni. Csak a repedt mosdókagylót. De az is vagy kukába kerül, vagy maximum a kazánházba teszem fel kézmosónak.
Borzasztó meleg volt. Jöttem is haza,amint tudtam. Most nyomtam neki 90-nel, ahol lehetett, és 50 –nel lakott területen.
Bódvaszilason kellett egy csikorgót fékeznem, mert egy biciklista merőlegesen fordult elém. Mondjuk ha nem 50, hanem túllépem a sebességhatárt, felbillentettem volna. Van előnye a korosodásomnak is. Egyre több szabályt betartok.
Három körül értem haza. Kipakoltam a kaját a hűtőbe, aztán behúzódtam a hűs szobába. El is aludtam, mint a kisangyal.
Este még telefon, és fürdés odakinn. A Dr. House-t nem volt türelmem nézni, pedig nemrég még szerettem. A Tűzvonalban is ismerős volt. Ezt a rész már láttam. Még felmásztam kicsit a padlásra letölteni a leveleim, és aludni tértem.
Csak nem sikerült.
Ezért kapcsoltam be a gépet újra, és írtam meg a közelmúlt eseményeit.
Így már talán leszek olyan fáradt, hogy elalszom hajnali 2-kor.


Csütörtök

Ez egy olyan megint eltelt egy nap.
Reggel nem tértem magamhoz, pótcselekvésekbe menekültem. A meggyfáról leszedett beteg gallyakat hoztam a bejárat elé a betonjárdára. Összeraktam a zsebkohót és nagy nehezen begyújtottam. Mondjuk elég vizes volt a fa. Zöld levelekkel és rekkenő hőség. Ennek ellenére egy egész TESCO-s újságot elpazaroltam, meg egy OBI-st is. ;-) Elégettem a maradék zsírt is. Hiába koszoltam össze rozsdás csavarokkal, így is rájártak a macskák.
Ebéd után nekifogtam az ój szerzeménynek. S piros kemping biciklinek.
Az első kerékagyat elemeire szedtem, egy küllőt is kiegyengettem, s kimosva bezsírozva összeraktam. A Miskolcról hozott Taurus gyártmányú gumi még az első kemping bringámról származik. Nem lett tükörradiál, de azon párban cseréltem, és félretettem rosszabb napokra.
A megtalált belső sajnos már nem volt ilyen szerencsés. Jó 5cm-es darab durrant ki belőle egykor, s valamiért ezt is megőriztem. Csak most nem tűnt fel elsőre, hogy ez már nem lesz helyrehozható. Hacsak a Pesten hozzá vásárolt 16 hüvelykes újból nem vágok hozzá foltot. Az megint melléfogás lett. Kisebb minden kerekemnél. Csak tudnám, mire való!
Levettem a zöld bringáról az első kereket. Az úgysem szép, és le is ereszt mindig. Legalább megkeresem a belsőn a lyukat.
Nem volt rajta. A szelepgumi ért el, azt kellett cserélnem. A lyukkeresés miatt legalább lemostam, és be is hintőporoztam.
Pár perc gyönyörködés után szétkaptam a hátsót is.
A kontrás agy jóval hosszabb művelet. Kimostam azt is brigéciollal, és kitörölgettem fényesre. Kíváncsi voltam a kopásokra.
Nem volt. Fényesedésen kívül nem találtam hibát. Kapott vastag zsírréteget, majd ezen is gumiellenőrzés. Szelepgumicsere után hintőporozva visszakerült.
A künusz beállítása macerásabb volt. Az igazat megvallva még nem vagyok vele elégedett, de már nagyon ki akartam próbálni.
Zsírtalanító fürdő a láncnak is. Holnap, ha már száraz, be is olajozom.
A kerekek a helyükön, a dinamó beleakadt a küllőkbe. Egyenlőre levettem. A jobb oldali hajtókar pedálostól ott pihent a bringa mellett. Volt új ékem is, csak az lepett meg igzán, hogy a hajtókar lötyögött a tengelyen.
De hát van itt nekem a Budapest bringámról hajtókar. Rápróbálom, hogy a tengely kopott meg, vagy a hajtókar.
Nem rávaló. Vastagabb tengelyen is van. Arra ráillett.
Most jön a sokadik akadály. A Budapest bringáról a lánckerekes hajtókar van meg csak, a vastag tengelyhez is csak 1 pedál van.
A rozsdás zöld bringáról telepítettem át mára a próba kedvéért, de nem tetszik.
A felszerelt patkófék nem ér le a kerék ráfjáig. A gumit vésné csak ki. Mégis orosz féket kell rászerelnem. Addig meg csak kontra marad. Ja, mert a felülről fogó hagyományos fék nekem nem tetszik. Hamar elkopik, és egyáltalán nem hatékony.
A lámpa és sárvédő rögzítő füleken a szegecseket jól megvertem. Nem szeretem, amikor zörög értelmetlenül. A kemping bringa az tud csöndes lenni. Nem úgy, mint a hernyótalpas montik.
Felkerült az első lámpa, a hátsóhoz megkerestem a búrát.
Sajnos a vezetékeket is ki kell cserélni. Ez már holnapra marad. Még megdöntöttem a kormányt, mert nekem így nagyon bizonytalan. Az elődje – most Miskolcon van – jó tíz évet szolgált ebben a beállításban, és csak Ildinek húztam vissza. Nekem bizonytalan lesz az egész tőle.
Negyed kilenckor mentem telefonálni. Fürgén gyorsul az apró kerék, és élveztem is. Minden kétkerekűnek megvan a maga varázsa. Aki nem ilyen bringabolond, annak nehéz volna elmondani a külöbséget. Ezt érezni kell, mint a zenét. Más jó a Gepidában, más a Favoritban, és a névtelen Citybike-ban. Mást találtam a saját építésű öszvéremben is.
Egyébként ez a picuri járgány egyszer-kétszer akkora utat tett meg egy nap alatt, hogy elmesélni is nehéz. Biztos 100km fölött. Akkor még nem volt sebességmérő, csak cikáztam Miskolcon és Szikszón és újra Miskolcon, a Bükkben vele legalább 10 órát. Még csak nem is volt ritka tevékenység. Ennek ellenére csak pedálokat és gumikat cseréltem rajta. Illetve a kormányt is, mert elrepedt. De vettem hozzá tartalék villát és hátsó agyat is, de nem kellett cserélnem. A kontrát kétévente szétkaptam, kimostam, de össze is raktam.
Ma nem tartanak...
... bocs, nem szidom az újakat. Más terhelést kapnak. Nem 65kg, hanem 95 csücsül rajta.
Este még megnéztem a Tűzvonalbant, majd kirobogtam a műanyagkádamba lubickolni. Hűs volt, de megszoktam. Mi mindenhez képes egy emberi szervezet alkalmazkodni!

Komjáti napló 2009 - XVII. rész

Vasárnap

Eddig a legmagányosabb napom. Valamiért ma kijött rajtam, Géza írt, hogy talán meglátogat a jövő héten, Miskolcra jön fotózni, de belelkesedett válaszomra jelezte, hogy mégsem biztos, csak ha marad ideje.
A napon olyan meleg lett, hogy majd kipukkant a fejem, bevackoltam magam a szobába, de ott meg fáztam. Betekerve magam a pokrócba aludtam kicsit, majd kinn a bringát nézegettem. Ildi sebességmérőjébe is forrasztottam ceruza elemet, de megint felfőtt az agyam a napon. Bejöttem olvasni, majd kivittem a Spíró könyvet a diófa alá. Ott a szél miatt fáztam, ha kimentem a napra, megsültem.
Bementem a konyhába a kávéfőzőért. Kitakarítottam, de megundorodtam tőle.
Volt már ilyen. Hasznos, de nem jó érzés.
Vissza a fa alá. A Honda árnyékába tettem a könyvet, ne világítson annyira a fehér lap, én meg úgy feküdtem, hogy a hátam érje a nap.
Az első fejezete a Jégmadárnak már nem tetszik. Zavar a hónaljhasadék. El fogom olvasni végig, de csak a sznobériámból bizonyosan. Vagy valami más, de rokonértelmű tulajdonságom. Kukorelly Endrét is így olvastam. Van benne valami, de az nem élvezet. Tényleg, még a Tündérkertet sem fejeztem be.
Hétfőn fürdőszoba. Minden beépítendő bútordarabhoz kikarózom a lefolyó csatlakozási pontjait. Ha senki nem jön közbe, akkor ez a terv.
Most meg irány alukálni.
Ja, csak kutyafuttában még annyit, hogy volt telefonfülke és locsolás is. Fürdés meg hideg vízben lesz.


Hétfő

(Emlékezetből)
A kávékóválygás, panelbontogatás végre eljutottatott a szintezés befejezéséhez. Levertem a három karót, kikapartam a földet az árokból, és a fürdőszoba méregetésébe fogtam. Ehhez a kádat lefektettem a fürdőszoba közepére, és forgattam a fejem, mint rossz kém a régi filmeken. Járkáltam a szoba és a fürdő között ceruzáért, vonalzóért, vízmértékért, rakosgattam a mosdót, a mosógépet a papíron addig, amíg eljutottam az optimumig. 2M20cm a szélesség, és a hossza 3m40cmre adódott. (Hogy az első méter jelölését miért írja át a szövegszerkesztő nagybetűre, arra kíváncsi lennék. Juszt sem hagyom magam felbosszantani!)
Tehát vissza az ágyra lerajzolni, tisztázni másik papírra, aztán felfirkálni a falra.
A bejárati ajtó szélessége az egyetlen, ami teljesen felboríthatja a rendet, de a kerete Budafokon maradt. Már csak ezért is haza kell jutnom.
Este Feri jelezte, hogy most mehetnék az apja kombájnját megjavítani. Reggel hétkor vár.
Spórolós emberke lévén a telefonos beszélgetés után nekilódultam, és megmértem az útidőt. Odafelé 35 perc, Még lámpa nélkül. Visszafelé több lett. Nem biztos, hogy csak a dinamó miatt. 84 perc összidő. Számoltam rá 45-öt, hátha reggel lassabb leszek, bemelegítés nélkül, tehát reggel 5:45-re állítottam az ébresztést. Csak felébredjek!

Kedd

Felébredtem, de autó lett belőle. A szerszámok miatt. Amit lehetett, bepakoltam. Műszertől a nagy crova-ig. Noná, hogy a kicsihez nem vittem hajtószárat.
De nem vágok elébe.
A hibára figyelmeztető csipogó nem szólt. Hátul elszakadt az egyik kábel. A jobb első reflektor nem világított.
Jó.
A csipogót elhoztam haza. Beöntött műanyag háza van, és piezo. A miniflex-szel vágtam szét. A leszakadt hozzávezető madzagot kellett visszaforrasztanom, és mechanikailag stabilan visszarakni.
Közben odatettem egy teát, mert állva elaludtam.
A felfőtt víz rotyogására ébredtem.
Vissza.
A hátsó vezetéket helyreállítottam. A reflektor lámpába befolyt víz, minden érintkező erősen korrodált. Tűreszelővel helyreállítottam, és visszaszereltem.
Mégsem világít.
Van-e rajz?
Nincs.
Jó, akkor a vezetékekből kell visszafejteni.
A használati utasításból kiderült, külön van biztosítva mindkét refi, ezért onnét kerestem a bajt. Figyelmeztettek, hogy az nem jó. Én viszont tudom, hogy jó szokott lenni.
No, a vezetékkeresgélés elvitte az egész napot. Dél felé már a nyakamra jártak, mikor lesz kész.
Amikor terhessé kezdett válni, megmondtam, hogy sürgős soha munkát nem vállalok, aztán abba maradt a vekzálás.
Szétszedtem a pult összes csatlakozóját, és a lámpatest érintkezőjétől hozott összedugdosott mérőzsinórokkal sem találtam odavezetőt. A csatlakozóig pedig gégecsőbe bújtatták az összest.
Vagy meghámozom, vagy kirángatom.
Rángatással eljutottam odáig, hogy melyik kettőben lesz biztosan.
A hiba az összedugott mérőzsinórokban lesz, leszedtem a csatlakozót. Ehhez hanyatt fekve a kombájn asztalán behunyt szemmel kellett a lehulló növényi maradékok és por között kiemelni a csatlakozósort. Csak egy nem volt elég. Az első után lehetett csak a másodikat. A végén már segített Feri apja is kibányászni.
A sok mérés meghozta az eredményt. A vezetéken meglett a tüskevég, lehetett visszacsomagolni.
Ismét akrobata mutatvánnyal vissza a kétszer három csatlakozót.
A vezetéket lekövetve eljutottam a biztosítékig. Onnét megy. Másik kapcsolóval.
Hívom az ellenőrző emberkét, de nem így kell működni,
Akkor elcseréltem a két egyforma csatlakozót. A másik az országúti világításé.

Viszont a másik megoldási ötletem az volt, hogy a szétfejtett csatlakozókon feldedeztem a vezetékre teljes hosszában felnyomtatott számokat.
Ezek alapján a jobb és baloldali lámpákról csináltam jegyzetet, és abból kikerestem a párját annak, ami rossz. Ezt összekötve végül megjött a fény.
Csak közben hét óra.
Mondom, itt a panelon lesz valami.
Nem baj, menjünk haza.
Holnap.
De ugye elég, ha nyolcra jövök.
Elég lesz kilencre is.

Szerda

Reggel felkeltem, mint tegnap, de nekiültem átforrasztani az összes csatlakozót és biztosítékot. Lassan ment, mert a weller páka csak 50Wattos, és nag felületű fóliák vannak a panelen. Elvitte a hőt. Ráadásul a zöld festékes nyákot még egy lakkal is lekenték – tisztára, mint a régi orosz számítógéppanelek – és sok-sok gyantát használtam.
A lemosásra nem fordítottam elég időd, meg már fél kilencet mutatott az óra. Illenék időben odaérni.
A száradást majd ott befejezi.
Bódvaszilasnál sorompót kaptam. Előttem egy betegszállító autó állt.
A sorompó felnyílt, a vezetője telefonjával sétálgatta körül a kocsit, nézegetett valamit, és nagyon ráért. Mutatta, hogy elnézést. Nem segítséget akart. Csak mondjuk ehhez elég lett volna elállni az útból. A kanyarban a sorompó előtt állt és fogta az utat.
De jó!
Balról záróvonal, jobbról fű.
A füvet választottam. (Olyan voltam mint a nyuszi. Ott ültem, és nem szívtam el.)
Az üdvözlések után visszapatentoltam a panelt, és természetesen nem működött.
Akkor mérünk.
Leszedve a patentokat, de felcsavarozva a vastag bekötő kábeleket nekiálltam mérni.
Mondjuk 1 perc nem volt, eljutottam egy másik biztosítékhoz.
Nem gyűltek örömkönnyek a szemembe, de nagy kő esett le a szívemről.
A biztosíték csere után a refi végre világított.
Ugyan csak az csak izzója, de már fél siker.
Kértem a tartalékot. És volt! :-)
De közben megnézhetném azt a traktort, aminek leállt a töltése.
Hú, ha még látott valaki mocskos gépet,...
A generátor kivezetéséhez közelítve a műszerrel jól megégetett.
Anyád!
Mondtam, és láttam, hogy nincs gerjesztés.
Induljunk a másik irányból.
A műszerfalban a biztosítéktábla.
Mögötte a másik pók és iszonyat kosz. A kapcsolók összeégve, átkötve és a töltésjelző izzója nem világít. Az izzó jó. A töltéshez a táblán jelölt biztosíték nincs is benne.
A fickó mondta, hogy generátor. Én meg azt, hogy nem biztos.
Vegye ki valaki a generátort, és megnézem.
Ha félreáll és kihűl, én is kiveszem, de így nem tudom. Arra neki nincs ideje.
Vissza a kombájnhoz.
Összeraktam a refit – egyébként ez is két ember magasságban van jobboldalt fenn. Az asztalon állva épp csak elérem. Létra nincs.
Összeraktam a pultot, próba.
Az index nem megy.
Pult szét, irányjelző relé nedves. Kifújkálom, már megy.
Még nézzek meg egy villanymotort. 3 fázisú, és beállt a csapágya. Leégett-e.
Már szag után is biztos voltam benne. Egy tekercs 1,3 ohm, a többi szakadt.
Megbeszéltük a traktort, hogy beépített fesszabályzós. Mondom nem, hacsak a műanyagburkolat alatt nincs, de nem férek hozzá. Viszont oda nem jut a 12 vagy kisebb gerjesztő fesz.
Szabályzót meg csak Miskolcról lehet hozatni. De azt már ők is be tudják rakni.
Hm.
Ez itt már más lesz.
Jó, irány haza.
Éppen kijöttem a faluból, amikor csörög a telefon, hogy a motor forog és még mindig szól a csipogó.
Jó, visszamegyek.
Letettem a telefont.
Ekkor mondtam igazán cifrát.
Semmit sem gyűlölök jobban, mintha valaki nem próbál ki mindent, és nekem azért kell visszamennem. Pedig kértem.
Fel a fülkébe, és valóban, a motor jár, de a hibát fütyüli.
Kérdem, miért szokott fütyülni. Milyen hibát jelezhet?
Elöl a pulton több LEDre mutogatott.
Ennyi nem romolhatott el egyszerre, kezdem szétcsavarozni a pultot, valamit elnyomott a dekli.
És lőn!
A harmadik csavar után valami a helyére igazodott, és végre minden ment.
A pult alatti csavar nem volt a helyén korábban.
Nem kockáztattam, azt én sem raktam vissza.
A kikapcsolt gyújtás után még egyszer ráindítottam, és elmúlt a csipogó hang.
Végre hazatérhettem.
Megdolgoztam ezért a pénzért. Illetve ez most egy hazautat jelent Budafokra és vissza.
Nufi! Jövök! Hiányzol!