Komjáti napló 2009 - XXVII. rész

Szombat

Hétvége. Ma Ildit este csak 8 előtt lehet hívni, mert bemutató tanítást hallgat az interneten.
Reggel megálltam a kávés bödön előtt, és nem kívántam meg. Megszemléltem újra a száradó falat. Jobb, de még nem az igazi. Viszont legalább büdös.
Akkor bicaj.
Kihoztam a Polszkira való kis tetőcsomagtartót, s a zöldre festett kemping bringám maradékát összecsavaroztam az újabb pirossal. Oldalkocsis bicajt csináltam. Mondjuk nem ártott volna egy merevítés még előre a vázhoz, de ki akartam próbálni minél hamarabb, ne toljak bele több energiát, ha nem lesz vezethető.
Nem volt. Kanyarogtam, ugrált a jobboldal, hajlott a csomagtartó. A ráhelyezett 20-30kg-os kő öt méter után leesett.
Visszabontottam.
Nézegettem az első villát aztán bemásztam a kincseim közé, és előhúztam az orosz dexion elemeket.
Már hozzáfúrtam a keréktengelyhez a vasprofilok közepét, és kialakítottam az alakját.

l
l
-----o------

Ez karakteresen nehezen képzelhető el.

De fent a képen látható. (Telefonnal készült fotó jobb híján - a szerk.)
A szaggatott vonal még csak terv. Az később kerül bele.
Közben meglátogatott Jolika. Hozott nekem gőzgombócot. Nem tudtam, mi az. Valami lufira gondoltam, vagy fagylaltnegátra.
Nufi tudja mi az, majd ő elmagyarázza szakszerűen, ha valakinek fontos.
Ismét tárlatvezetést tartottam az ajtókerethez. Minél többet mutogatom másnak, annál többet foglalkozom vele. Lesz megoldás, csak mennyi idő alatt....
A délután további része a kerékfűzés és az utánfutóbarkácsolással telt. Egy kis szellemi pihenő.
Hétkor mentem telefonálni, és nyolc előtt már hazasértem. Meglocsoltam a borsót.
Kitámasztottam a hálószoba ajtaját is, és nyitva hagytam a konyha és a komora ajtaját is. Éjszaka biztos volt macska a házban, de már nem érdekel. Kaja nincs elöl, illetve a kenyeres nejlon nem keltette fel az érdeklődését. A vaskukán viszont gyakorolt. Hallottam félálomban.

Vasárnap

Hétkor tápászkodtam fel. Feri jön kaszálni kilencre. Addig behúzom az udvar közepéről a kádam a szőlő alá, meg kitárom a kaput, meg reggeli, meg...
Már fél kilenctől kitárt kapuval ténferegtem a házban. Negyed tízkor feljöttem a padlásra naplót írni. Majd jön....
Aztán két öccsével megjelent, és én meg ugráltam a gereblyével, hogy felemeljem a diófa lelógó gallyait, hátha megmarad a traktortól. Nekem nem csak a dió fontos rajta, hanem az a hűs, amit alatta kapok bringaszerelés közben. (is)
Három körrel elvitte a fél kertet. Jó, nem teljesen, de az a pici utánfutó hasznos szerkezet.
Ebédre megettem a maradék fasírtot, és ami uborkasaláta még belém fért, ma már beüvegezem a maradékot, és bevágom a hűtőbe. Majd addig döngölöm a tartalmát, amíg nem sikerül betenni. Az ubi a forrás határán van.

Hétfő

Bringautánfutó.
Elkészült egy keret a kerékhez. Aztán egy másik. Forgattam a rácsos vaskereteket, de nem jött meg az ihlet. Inkább a dexionféle lyukacsos L vasból alkottam össze a keretet. Egész nap fúrtam, csavaroztam, s este anyu rámküldte Jolikát, mit csinálok, mert nem veszem fel a telefont.
Jó, majd felhívom. Egyébként is rámsötétedett.
Gyorsan tisztáztam, hogy nem húzott be a lúdvérc a Bódvába, és Ildivel is újra megbeszéltem ugyanezt.
A vonórúd okozta az igazi gondot. Merthogy fordulni is kell, meg vízszintesen is tartani a rakterületet.
Először hozzácsavaroztam egy kapura való pántot, s a pánthoz a kis Polyákból maradt tetőcsomagtartót, de nem lett jó. Vagy ferde lett tőle a futó, vagy libegett, mint a mérleghinta.
Józsi is felkeresett, hogy holnap hozzák a homokot.

Kedd

A megoldás a horganyzott vízcső.
A kpr még merevítést ad a futónak, és meghajtottam egy csövet, azt szereltem fel úgy, hogy a végére került egy fül.
A bringa csomagtartójára pedig felcsavaroztam egy lánckereket úgy, hogy a biciklipedál hátul kiáll a csomagtartóból.
A pedál hagyományos (Még a Budapest bicajomról marad meg az 1970-es évekből). Lehúztam a gumi hasábokat, most nagyobb hézag kellett, és nem számít a taposó felület. Ezen keresztül fűztem a fület, s a fület a rúd végére csavaroztam. Ez biztosítja, hogy kanyarodásnál elfordulhassak a rakományhoz képest.
Még le kellett kapnom az egyik kereket megragasztani. Addig bedeszkáztam a futó alját, és kapott keresztmerevítőt a tetejére is.
Közben még Józsi mondta, hogy mégsem ma délután, hanem holnap délelőtt hozzák a sódert. Visszakaptam a hegesztőtrafómat is, bár még az övét nem raktuk össze. Most csak útban volt. Pakolhattam át az istállót miatta.
Kb. este ötkor jött a próbakör.
Nem túl kényelmes, és biztosítani kell megálláshoz a bicikli függőben tartását. A töltésen a műanyagvödrökkel támasztottam meg, de a második körhöz vágtam tuskót a futó alá is, hogy a pakolásnál is tartsa valami.
Nem profi megoldás, legszívesebben zártszelvényből hegesztenék egy jobbat, de az pénzbe kerül, s ez is működik. Majd, ha meggazdagszom.
Korábban mentem telefonálni, de Ildi nem vette fel. Biztos dolga van, karikáztam egyet a kemping bringával. Összefutottam Jolikával.
Az unokáját vitte biciklivel. Mentek a temetőbe virágot locsolni.
Kérte, hogy ha ráérek, nézzem meg a háromkerekű biciklit.
Telefonálás után felmásztam a padlására. A két kemping biciklit hamar megleltem, de a kis háromkerekű nem tűnt fel. Aztán megláttam a földön egy műanyag valamit, ami olyan homokozó-játékvárnak tűnt.
Nem az volt. Illetve az volt. Szóval a tricikli.
Lemásztam vele a létrán, és a fényen kiderült, hogy a kormányoszlopok egyik tartólemeze két helyen kiszakadt.
Vékony vascső és vékony vaslemez.
Ezt hegeszteni kell. De én nem tudok.
Azért csak nézzem meg!
Jó, elviszem.

Szerda

(Józsi honnan érzett rá a trafóra?)
Délelőtt hozzák a sódert, tehát itthon kell maradnom. Szétszedtem a tricajt. Lekaptam a motort stilizáló műanyagelemeket. Kidobtam a kifolyás határán álló elemeket a tartóból. Van benne olyan nyomógombra induló zenegép, ami az áltelefonokban is van. Mindig mást nyiszog.
A beltéri távirányítójából raktam át az elemeket. Azzal működik.
De inkább a hegesztéssel kellene törődnöm!
Vettem egy nagy levegőt, és előcipeltem a trafót egy zacskó 2-es pálcával.
Összetaknyoltam. Szép nem lett, és erős sem. Az anyag maga annyira vékony, hogyha három másodperces ívet fogtam, már örültem neki.
11-kor még sóder sehol.
Jolikáéktól még látszik a bejárat, átszaladtam a kis járgánnyal, mert a kislány még kb. négy éves, vagy öt, s egy ekkora hölgyet nem illik várakoztatni.
Még a sírós nénihez is átkarikáztam. Tegnap homokhordás közben csípett el, mégis nézzem meg a tévét. Mára ígértem, de így lehet, hogy csúszom.
(Már megint én magyarázkodom, mert valakinek kölcsön adtam valamit, ami az enyém. Másnak is ilyen bonyolult a világa?)
Persze azt is jeleztem, hogy a szkópom még várja a kondi megérkeztét, tehát ami a kis kéziműszerrel megtalálható, olyan hibát vállalok, ha más, akkor várni kell.
Dél felé már lógott az eső lába, és dülöngéltem, mint a részegek. Biztos a hideg front hat a vérnyomásomra, de most nem kívánja a gyomrom a kávét. Nem ettem, csak gyümölcsöt reggelire, és akkor mar.
De nem is. Málnázás után még májast is ettem hagymával és kenyérrel.
Akkor sem esne most jól a kávé.
Tényleg, tegnap sem ittam, azért maradtam le a 24-ről.
Leültem az ágyra, magam elé vettem a vályogkönyvet, és arra ébredtem, hogy jött Józsi.
Mondom, nyitom a kaput, de nem kellett. Csak holnap reggel fél nyolckor.
Ez azt jelenti, hogy megint hatkor ébresztő, és várhatom azt, aki messzi ás.
Most esik. Fél kettőt mutat az óra, és megírtam a másfél napnyi bejegyzésemet.
Mindjárt megyek falazni.

Az eső lebeszélt róla. Vagyis benedvesítette a kertet, és mehettem végre kaszálni.
Érdekes, most ez esett jól. Bár a vékonyabb szárú növények buja összevisszasága eltakarta a buckákat, s bele-beleszaladtam a földbe is, lépdeltem rendületlenül kifulladásig. Akkor -- már jóval túl a felén -- visszakutyagoltam vizet inni. Vittem magammal a fenőkövet, mintha meg akarnám magyarázni magamnak is, hogy csak ezért jöttem, de a következő lendület a Józsival határos kerítésig tartott. Ott derékig érő csalános fogadott. Újabb lihegés. Mészáros szomszéddal paroláztunk. Megdicsért, hogy jól vágom.
Ez akkor is jól esett, ha nem több egy hajdujudunál.
A bal szeglet a legnehezebb. Ott fordult a traktor a szántáskor, és ott nem csak laza a talaj, de boka fölött érő ráncai vannak. Ha beindul a robikapám, a legelső terület ez lesz. Addig rombolom a rögöket, amíg le nem tudom taposni egyenesre.
Ugyanez lesz a hátsó kert bejáratánál is. Ott nem akkora, de a legrosszabb helyen van. A vékony szálú selymes fűben meg a kasza is akad.
A kaszálás végeztével bevonultam újabb pihenőre az ágyra. Az átizzadt pólóm hamar hideggé vált. Ráöltöztem.
Csak az esti telefonálásra vettem vissza a rövidnadrágom.
Kár volt. A térdem fázott.
A fülke a kocsma mellett van, ezért ott sok embernek kell köszönni. Megismerem az arcokat, s engem is mások látásból. Imre pedig meg tudta kérdezni, hogy áll a tévéje. És már megint szabadkoztam, pedig előre szóltam, hogy a műszerem rossz, és az alkatrészt Angliából rendelem hozzá. Utána tudok majd dolgozni.
Időnként annyira vágyom arra, hogy a teljes összefüggésrendszert a nyakukba öntsem. Hogy a készülékek terveit mondjuk a Philips találja ki közös fejlesztésben a Grundiggal, a Siemenssel. Ezután a célIC elkészül, és beépül sokfajta motyóba. A használhatóbb ötleteket mindet, a kevésbé használhatókat, vagy luxus szolgáltatásokat megtizedelve a távolkeleten elkészítik az olcsóbb változatot. Ezzel megszórják a piacot, és már nem kötelező kapcsolási rajzot adni a készülékhez. Tehát a javításhoz az alkatrészgyártó - nem a készülékgyártó - honlapjáról letölthetem (ha megtalálom) az IC doksiját. A gyári ajánlás hasonlít a készülékre, és így jutok hozzá az elvhez. A különböző jelalakokat pedig nagyrészt fejből, meg a készülék logikájából derítem ki.
Eddig minden ok, csak ezt ma már fűszerezik a programozással.
Az intelligens perifériák a készülékgyári mikroprogram nélkül mit fognak csinálni?
Figyelmeztető promptot adnak a képernyőre? Az előlapi kijelzőre? Esetleg RS232 vagy I2C buszon kívülről kell rátölteni a firmware-t? Vagy célprogramozó készülékkel?
Azt hiszem, jobban járok, ha csak az mondom, hogy még várom az alkatrészt. Egy doki sem világosít fel, hogy azért nem vágja most ki a tyúkszemét valakinek, mert csak a jövő héten lesz hozzá szakvizsgája.

Természetesen ismét átaludtam a 24-et.

Szerda

Már fél hétkor túl voltam a mosdáson és a reggelin. Ha éjfélig elalszom, hat tájban frissen ébredek. Nyolc után jött Józsi a barátjával, és lerakták a sódert a betonra. Nem kellett odébb állnom, be tudott manőverezni a srác a kocsival. Józsi elkérte a lapátom, én meg álhattam ott, mint egy kölyök, akit kihagynak a játékból. Aztán csak beálltam a gyalásóval a sorba.
Így alulra került a mosott kavics, és ennek jóval nagyobb a homoktartalma, de meg fogok birkózni vele. Ismét lesz egy rostadélután. De ma 10-től falat rakok, még akkor is, ha vödörszám kell a kávét magamba dönteni.

Komjáti napló 2009 - XXVI. rész

Kedd

Este, még telefonálás után beugrottam Jolikához, otthon van-e Feri. Jó lenne kipróbálni a célműszert. Még nincs, de reggel már hatkor felkel, és fél nyolckor indul csak dolgozni. Talán belefér 5 perc.
Tehát reggel hatkor elnyomtam a telefon ébresztőjét, és aludtam tovább, majd 7:08-kor sebzett vaddisznó vágtában rendeztem magam, és már negyedkor ott voltam az udvarukon. Feri a papkertben kaszál. Menjek utána! Jó, azt sejtem, hol a papkert, és a kemping bringa 1 perc alatt odavisz, de az valakinek -- a református papnak -- a kertje. Van kapu, van udvar, és utána jön csak a kert.
Kissé túlszaladva megláttam a traktort, majd Ferit a gereblyével. A kukoricát pakolta az utánfutóra. Vettem egy nagy lélegzetet, és berontottam az udvaron keresztül hozzá.
Nem volt sem kutya, sem ember a házban. Feri mondta, hogy nincsenek itthon. Akkor szerencse. Szégyelltem volna magam. Vagy mondjuk magyarázkodás, bemutatkozás....
A műszer működik. A feliratok lekoptak hamar, azt jobban kell megcsinálnom, de használható.
Beszéltünk még a vályoghoz szükséges pelyváról. Illetve törött szalmáról. Jolika mondta, hogy kérdezzek rá, Feri pedig, hogy menjek oda, ahol még nem szántották be, és hozzam el.
Mondom, én nem szoktam odamenni valaki földjére valamiért, még ez a Bódvából kitermelt kavics is zavar, de ez valóban nem fog hiányozni senkinek, és a Bódva tudtommal nem valaki tulajdona. (A medermélyítés pedig még hasznos is. Több vizet tud befogadni. Ennyit az önigazolásról.)
Jó, akkor majd odaszól. De van neki is Szentandrás mellett learatott valami, az az övé. A lucernás mellett.
Abban állapodtunk meg, hogy még vagy 3 nap aratás, és utána együtt elmegyünk.
Itthon még az ajtókereten agyaltam, meg megírtam az utóbbi hét történetét.
Nufi ki is rakta. (Gyors volt! Köszönöm!)
Délutánig újraolvastam a vályogos dolgokat, tapogattam a téglákat és kopogtattam a többi ajtókeretet. A megoldás csak éjjel jutott az eszembe, de még nem vágok a dolgok elébe.
Lógott az eső lába. Talán esett is. Átmentem Józsihoz, hogy mikorra számíthatok a sóderemre. Fektetném a lefolyót, azt pedig sóderágyba kell.
Sóderágynak meg elegendő volt, amit kölcsönkért, ősszel pedig (szeptemberben) az emésztőhöz hozatok a tüzépessel nagyobb mennyiséget. Addig megint összevakarok talán 20 ezret.
Talán a héten, de nem tudja, mert ő is várja. Neki is kell már.
Nem volt túl meggyőző, de én türelmes vagyok, és vissza-visszatérek hozzá. Egyszer csak megunja, és megszerzi.
Még Mari néni szomszédja csípett fülön hazafelé, hogy nem jó a tévéje, vagy a távirányító. Menjek már át.
Jó, megnézem. Ő azonnal hátraszaladt megkeverni a paradicsomot (befőzés), és én meg bekapcsoltam a tévét.
A néni siránkozott, hogy a bojlerje is most lyukadt ki, és a tévé is elromlott. Én már épp megnyugtattam, hogy működik szépen, de nem volt ilyen szerencséje. Pár perc bemelegedés után már nem reagált sem a távirányítóra, sem az előlapi gombokra.
Akkor cseréljem ki neki. A másik szobában van egy Panasonic. Ott meg nincs konnektor. Illetve a falban rossz a madzag.
Daewoo le, Pana fel. Megcseréltem. Így már jó.
De állítsam be neki s Dunát.
Megtörtént.
Hogy kell kezelni?
Piros gomb kikapcsolás, azzal be is lehet kapcsolni. Van egy kör. A felső és alsó gombbal lehet lépkedni a műsorok között, a két szélső a hangerőt szabályozza.
A legfontosabbakat elmondtam, ha akarja a többit is, de nem akarta. Ez éppen elegendő neki.
Kaptam tőle egy Sokol 308-as kicsit hibás rádiót, és ha nem garanciális (a tv), akkor megjavíttatja velem a Daewoo-t.
Tudom, hogy nem lesz az, de már azt is, hogy amíg a Pana működik, nem fogom őt látni. A Sokol pedig megy a gyűjteménybe. Nincs elemfedele. Elajándékozni sem tudom, csak ha adok hozzá adaptert. Az FM része régi OIRT normás, és az nem megy. Ráadásul abban van a két orosz IC is.
Tavaly is kaptam tőle egy kitudja mibaja JVC-t meg egy erősen képcsöves Videotont. Az utóbbi fekete-fehér modultv. Ez a dolog mindaddig működik, amíg nem kell bele pénzt fektetnem, de ha alkatrészre lesz szükség, majd jön a sértődés.
Nem volt jó kör.
Akkor is termelni kellene valamit.
Hat óra körül felpattantam a bringára, és tettem egy tucat kört a homokozóba. Nyolckor hallottam a harangot, akkor becsobbantam a kádba, és negyed kilenckor értem a telefonfülkébe.
Megtárgyaltuk -- Ildivel -- hogy a jégkrém dolog engem a görög drámákra emlékeztet. A Thébai mondakörben Polüneikész és Eteoklész vitája a testvérharchoz és mindkettejük halálához vezetett, és ezért rendelte el Kreon, hogy a városra törő árulót nem temethetik el.
Csak Antigoné halála döbbentette rá Kreont, hogy hülyeséget csinált. Értelmetlen és embertelen dologhoz ragaszkodott, amikor a szavát állta.
Én, mint Kreon álltam a hűtő előtt, és nem tudtam volna elviselni senki elvesztését, ezért inkább megettem az utolsó jégkrémet a hűtőből. Annál is inkább, mert pótolni tudtam frissel, mire a nagyzsákos asszony megérkezett.
No, jó éjszakát! Mék aludni.

Szerda

Hinta-palinta. Egyszer fenn, egyszer még lejjebb. Ma már nem bírtam ki kávé nélkül. Vettem egy zöld Eduscho duplát. Sajnos nincs kis csomagban, csak félkilósban, vagy húsz dekás, meg sem néztem. Esett az eső, s kicseréltem a szódásflakont is. A boltban az eladóval épp jópofizott egy hölgy, de olyan hadarósan, mintha külföldiül beszélnének. Valószínűleg a kitört koffeinéhségem is rásegített, de menekültem volna, s tettem is, amint lehetett.
Itthon kifertőtlenítettem a virágvázaként is bevált sörösüveget, és végre megkönnyebbültem.
Amíg lefőtt a kávé, lemostam a bringát, és kézzel meghúztam a fékrögzítő csavart.
A barna lötty végre meghozta a mókakedvem.
Az eső még javában szemetelt, de már odaültem a sóderkupac mellé homokot szitálni. A rosta plusz a sóder úgy megizzasztott, mint a múltheti kombájnlátogatás, és nem volt haladós. Valami jobbat kéne kitalálni. Valami rázógépet.
Négy karót vagy rudat leütni, és kurta láncon a furik fölé lógatni.
Hát, nem kis munka. De van olyan hegymászókötelem, amit először a vödörhöz használtam a kútba.
Mintha volna vasszem is, amivel a beakasztós zárakat szerelik a budiajtóra.
Hát volt, de mint más méretű, és csak három. Akkor gyilok.
Gyorsan fúrtam négy 10-es lyukat a rosta oldalán a karokra. Átfűztem rajta a zsinórt, és felkötöttem a vasoszlopokra. Alá a talicska, és már hordhattam is a ráznivalót.
Ettől ugyan nem éreztem könnyebbnek, de jobb lett.
Közben pihenésképpen megmértem a megrakott vödör tömegét. A legalacsonyabb becslésem volt jó. 20kg. Amivel több lehet, az a víz, de attól megszabadul a betonplaccon. Tehát netto 20kg 12 fordulóval, de veszem inkább 10-nek, és akkor nem számolom túl magam három nap alatt 600kg. A hét végére ebben az ütemben összejöhet az 1 tonna. A három és fél tonnának vásárolt sóder tavaly 19000Ft-ba került, amit durván osztva keresek 5000Ft.-nyi sódert (öt napszor két óra=) 10 órás munkával. 500Ft-os órabér. Nem fizetem túl magam.
De ha aerobik edzésnek fogom fel az 500m bringázás üresen, pár perc lapátolás, majd 500m teherrel vissza. 20kg-mal karhajlítás (fel a vödör a csomagtartóra-lea vödör a csomagtartóról.)
Esténként azóta nem kell a pokróc sem. Fűtenek az izmaim.
Negyed hétre lettem meg a homokrázással. Először még úgymond szárazon, majd fejlesztettem a módszeren, és egy kisvödör vizet adagoltam hozzá.
Ettől a nagyobb kavicsok oldalán tapadó homokszemcsék is lejöttek. A kavics is szebb lett, meg az éles homok is több. Egy második rostálás kisebb likú szűrővel talán eredményezne finom homokot is, de most nem kínzom magam vele. Ha már a vakolatot kell simítani, vehetek valamelyik tüzépen egy zsákkal.
Negyed hétkor felpattantam a bringára, és irány a Bódva.
Három kislány játszott a házunk előtt a kút körül. Olyan 6-8 évesek.
Az első két körben még csak néztük egymást, aztán már mosolyogtak, s az egyik bátortalanul köszönt is.
Utána pedig mindig más koreográfiával álltak sorba, vagy hasaltak a füvön, s egyszerre zendült fel a Hello!
Én pedig hol utánoztam a bújkáló magándetektívet, hol a lábaimmal integettem.
A falu vége előtt megkergettem a biciklit, és lendületből jutottam a fűre. Csak úgy ugrált mögöttem a vödör és a gyalásó.
Szinte észre sem vettem, és megvolt a tucat kör. Nyolc előtt tíz perccel már felállítottam a paravánt a fürdőkádam előtt. Most különösen precízen kellett, mert a lányok ott huncutkodtak a kerítés előtt. Jöttek leselkedni. A kifeszített pokróc aljára is tettem nehezéket, ne lebbentse fel a szél. A létra alsó fokára pedig egy jókora sziklát, hogy ne dőljön fel.
Időben jutottam a telefonfülkébe is. A beszélgetésünk rövidebb volt, mert más is akart telefonálni.
Este ráállítottam a Dr. House felvételére a videót, és a Tűzvonalban után megnéztem. A 24 után pedig még mindig lestem a tetőgerendát hajnali kettőig. Hát ennyit tesz a kávé több hetes kihagyás után.

Csütörtök

Kilenc tájban ébredtem. Nem sokkal előtte. Reggeli után kevertem a könyv alapján mésztejet, és a kirostált éles homokkal összekavartam. Először túl soknak tűnt a víz, aztán kicsi lett a próbalábos, és műanyagvederre váltottam. Csak nem lett világosabb, tettem hozzá még meszet, és tovább kavartam. Aztán meguntam, és felpacsmagoltam a leszedett csempe helyére. A maradékkal pedig a konyha sarkában ásott -- és már visszabetonozott -- gödör találkozásánál levert vakolatot pótoltam.
Bár feltapadt, de nem volt túl biztató az eredmény.
Elmosogatva a szerszámokat betértem a szobába a vályogos könyvet nézegetni, és közben bebandázsoltam a célműszerem kábelkötegét. (Aki nem ismeri a szót, annyit jelent, hogy több vezetéket néhány centinként zsinórral összekötünk. Egy kicsit a pelenkaöltésre hasonlít a módszer.)
Ekkor jött Józsi. Hétfőn hozzák (vissza) a sódert.
Örömömben végigmutogattam a beállítás előtti ajtókeretet és amit haladtam, mióta nem járt itt.
Bevallottam, hogy megfúrtam a rostáját, de örült is neki, mert ő hagyományosan rázta erőből, s neki is segíthet a módszerem.
Közben már járt az agyam a bringautánfutón, hogy a szögvasrácsok keretéből négyet összehegesztek -- Józsi szerint elég kettő is, és hallgatok rá -- és két kempingbringakerékkel elbír 100-120kg-ot. A tengelyterhelhetősége a bicikliknek 90kg, azaz alig a felén túl használom ki. Meg hát a Bódva töltésére is fel kell bírnom húzni.
Amikor magamra maradtam, tovább agyaltam, hogy miképpen lehetne a kerékösszetartást és a függőbentartást elfogadható értékre hozni.
Mostani elképzelésem szerint két első villa fogja majd a kereket, és kell egy szögvas keret vízszintesen is. Vagy van otthon még vízcső. Az is megfelelhet. A vízcső még talán erősebb is, mint a korrodált szögvas.
Nem ma fog eldőlni. A fontos, hogy 3-4 db nagy Diszperzites vödör ráférjen. Az egy körrel 1q-t jelenthet, illetve később is bármi szállítható rajta kenyérgőzzel.
A következő program az ajtó.
A bevakolt területek egyre jobban néznek ki, próbáljuk meg akkor a vályogot is!
Előkerestem a nagy fúróval a keverőszárat, és az ajtórésből kitermelt vályogvakolatból kiválogattam a meszes részt, és a tiszta zúzalékből kevertem egy vödörnyit. Szépen folyósra, mint a friss tehénlepény. Az első adagba tettem két kőműveskanálnyi homokot, a többibe hoztam szalmát is.
A függőleges síkot meghatároztam a legjobban kiálló tégla élével, és odaékeltem három deszkát. Az ékelő lecek a másik ajtófél helyéhez támaszkodtak. Majd oldalról tölteni kezdtem a szmötyit.
Remek mulatság volt. Tapadt is, meg ki is folyt, kísérleteztem többféle állaggal. El is ment az idő. Ma ki is hagytam a sódergyűjtést. Épp csak a szerszámok letakarítására és elpakolására volt időm. Este telefonozás után még nem lehetett levenni a támasztó leceket.
Végignéztem az esti műsoraimat, majd újra a szalma és földépítész könyv. A német vályogszabványt olvasgattam hajnali egyig. Végre eljutott az agyamig, hogy a törek, a szalma és a homok, a soványítási folyamat arra kell a vályognak, hogy ne zsugorodjon. Ezt ugyan már többször elolvastam, de elsiklottam felette. Ettől nem repedezik a kikevert massza.
Újra és újra elolvasva rájöttem a mai napi melléfogásomra is. Vagyis az én majdnem iszap finomságú beöntéseim nem fogják majd elég erősen az ajtókeretet, mert azt írja a könyv, az ilyen minőségű fal csak önmagát tartja. Ne bízzanak rá terhelést. Igaz, hogy ez a függőleges terhelésre vonatkozott.
Mostani elképzelésem szerint a ,vert fal' technológia lesz a következő kísérletem.

Péntek

Reggel még a mosdás és reggeli előtt leszedegettem a zsalut, és megszemléltem a művemet.
Puha.
Tömörítésképpen kalapáccsal zömítettem a falon tapadó vályogot. Csak a közepén, de az oldala ettől elválni látszik.
Ha oldalról újrazsaluzom, és dróttal összefogom, akkor újra döngölhető lesz a rendszer, és kis szerencsével még beiszapolhatom a korábbi rést is.
Száradás után meg a hepéket és hupákat mészvakolattal kiegyenlítem.
Ez a terv.
Ma még jönnek anyuék, tehát lesznek hosszabb szünetek, de utoljára a remény hal meg. Ma ismét bal ajtófél.

Csak az nem volt.
A konyha kitöltve mindenféle kajával, kezdődik az új harc a legyek távoltartására és a penész ellen. Ma is volt kávé, és amikor anyu kivette az új Segafredo-t vákumcsomagolásban, annyit mondtam: Köszönöm szépen, nem kérem. De hiába mutattam meg a kávésdobozomat, hogy tele van, a kávé itt maradt.
Laci bácsi bevette magát a málnásba. Újrakötözte, hogy hozzáférhetőbb legyen. Én feltöltöttem a víztározóimat. A tetőtéri volt a legfontosabb. A végén már hangos volt a kút. Belenéztem, és alig van benne víz.
Anyunak felástam a borsó helyét, és ő újra beszórta nekem. Majd esténként a fürdővízzel fogom locsolni.
Visszaszereltem a rostát a két oszlopra, és kirostáltam, átmostam a sódert.
Közben meglátogatott Mari néni, és kicsit kibeszéltük a falut. Tényleg nagyon talpraesett, okos asszony. Ha jól tudom, már 86 éves, de szellemileg bárkivel felveszi a versenyt.
Kérdeztem, hátha van kétkerekű kézikocsija, és még az is volt.
Amint anyuék elmentek, és befejeztem a rostálást, átkerekeztem érte.
Masszív kis járgány. Egy baj van vele, hogy a két kerékhez tartozik egy támasztóláb, s az a bringához kötve hamar leér (a földre), s mint egy vasmacska a hajót, úgy fog meg.
Beleraktam a két nagy műanyagvödröt. Belefért. Ez 4x-es sebességet jelent.
Felkötöttem a csomagtartóra a fülét.
Nem fordul. Így borulni fogok vele. Az udvaron kipróbáltam. Irányíthatatlan.
A zöldre festett kemping bringáról leszedtem az első részt. A villát felfelé fordítottam, a kormányt kihúztam oldalt, s a helyére bebilincseltem a kézikocsi fülét. (Húzóját.) A kormánytól azt a fél méteres vázat, ami az összecsukható vaslapig halad, gumipókkal felrögzítettem a nagy bicikli kosarára.
Elég jó volt, az udvaron meg is tudtam vele fordulni.
Irány a Bódva.
Megszedtem négyszer a húszkilós vödröt, azzal hordtam ki a nagyobbakba a sódert, és felraktam az ,utánfutóra'.
Már elindulni sem volt egyszerű. Állandóan fék. A bringával jól kijárt ösvényre nem mehettem, mert a futónak kicsi kerekei vannak, azt kellett a legjobb úton tartani.
A hídra felhajtóig eljutottam, de onnét csak tolni tudtam a falu széléig. Onnét a betonon megint haladtam a házig.
Summa, summa, rum: (sok pénz és pia) csak a kempingbringakerék lesz az igazi saját kerettel.
Még éjjel agyaltam vízcsöves kereten, csak nincs annyi T és L profilom, amiből összeállíthatnám.
A vonórúd még így is tartogat fejtörést.
Nufi újabb felfedezése, hogyha valamit nem eszem meg röptében, az másnak annyit jelent, hogy nem ízlik annyira, de felvilágosítottam, hogy nálam más a szitu.
Ami vacak, azon kell túl lenni, hogy jusson az élvezetnek is.
Ez így hülyén hangzik, de elő a keszonfelszerelés -- hátha túl mélyre merülök magamban, és visszatérve túl sok nintrogén lesz a véremben -- és indulhat a lélekbúvárkodás.
Gyerek koromban beteges kölyök voltam. Persze tömték belém a gyógyszereket, s az keserű, s nyomja nyelőcsövet. Ezért nagy korty tea, vagy utána pogácsa, vagy ami módszer csak létezik: ki kellett próbálnom.
Az ételt is ezután úgy csoportosítottam a tányéromon, hogy a krumplit, a rizst, a köretet megettem előre, és a végén kiéltem magam a húsban. A csirkecombban, stb.
Ezeket a szokásokat később le kellett vetkőzzem, de itt-ott maradt nyomokban. Pl. a csirkecsontot szétrágom a velőért ma is. Az az ebéd fénypontja.

Komjáti napló 2009 - XXV. rész

Csütörtök

Ma már sokkal jobban sikerült a túra. Ugyan a szlovák racsni lekerült a bringáról, és visszatettem a Shimanot. A küllőcseréhez miszlikbe kellett szednem, de ezt az agyat már nem akartam szétdrincsolni. Leszedtem a fogaskerekeket. A racsni belsejében szolgálatot teljesítő golyókat a Delta tévéből származó plexitálra szitáltam. (Nem tudtam kihagyni a szójátékot.) Ez az újrahasznosítósdi itt is remek. A robbanásmentesítő plexi burok már maratótál funkcióban is megfelelt. Kevés vasklorid, nagy felület. Nem borul fel, és nem korrodál.
A küllőt a használt gyűjteményemből pótoltam, és le sem vettem a gumit, úgy tekertem a helyére. Kap ez a kerék még ezután is akkora terhelést, hogy attól koldul.
Negyed nyolckor már itthon voltam, kiszórva a kavics. Hááát, nem túl hatékony a játék. Ebből nem épül palota.

Péntek

Ajtó. A délelőtti fullasztó melegben behúzódtam a házba. A maradék földet kifurikoltam a kupacra, kibontottam a lapos köveket, amiken a fal nyugodott, és alászedtem az ajtókeretnek a helyét egy pár hüvelyknyit. Ott a baloldalon (a háló felől) jókora lapos kő állt, ahhoz fogom kiszintezni a többit.
És lőn.
Hátul a furik tartályában megkevertem a betont, terítettem egy ágyat a küszöbnél kb. 35cm szélességben. Eztán válogatva a lapos köveket beleágyaztam ebbe a friss betonba, és kevertem újabb adagot. Ezzel már vízszinteztem. Na jó, picit húz a vízmérték, de majd kiegyenlítem, ha sikerül. Mindenesetre a kövek még vízben voltak, amikor zömítőugrálást hajtottam végre a tetején, akkor került bele a lejtés. Ez még durva kavics, és a fakeret alját fogó két deszka homokos betonba kerül. Ott lesz még lehetőségem korrigálni.
(Ez utóbbit nem tudom, hogy hívják, de rostálok annyit, ami majd megfogja a keret alját. Később a küszöb erre kerül.)
A maradék betonhoz tettem egy kanál meszet, és bekentem a kőkerítés kipergett fugáiba. Előtte meg kellett nyírnom a rózsát, és ilyenkor a metszőolló kámfort játszik. (Fenn maradt a padláson. A zöld locsolócsövet csak azzal bírtam elvágni a múltkor. Persze így utólag könnyű, de akkor ez nem jutott eszembe. Blogíráshoz meg mellette vezetett el az út.)
A dobódéli halom még érintetlen. Sóder nagyon kevés. Meg kellene kapirgálnom Józsit.
Este vacilláltam, tegyek-e még egy kört úszni, de dörgött az ég, és meleg volt, mint a múltkori miskolci útnál. Persze most nem volt eső. Bezzeg, ha mentem volna.
Egyébként a lapátomat sikerült elhagynom valahol. Kicsi az esély, hogy meglelem.

Szombat

Ma nagytakarítás. Már tegnap elkezdtem, de mire Nufi ideér, vissza kell állítanom a teret a szobában.
Délelőtt anyuék tették tiszteletüket. Fél kilencre már a konyha készen várta őket. A szoba mutatott még csatatéri állapotokat.
Nem terveztünk különösebb programot. Én fűrészeltem, gyalultam egy polcot az íróasztalom belső részére. Még nem éri el a lábamat, de a műholdas műszert, a frekvenciamérőt, a routert s ami védendő kicsi odafér, azt el tudjam oda suvasztani.
Anyu telefonja ismét leesett, és csak itt-ott jelentkeztek sorok az LCD-n. Szétszedtem, de A-50-esem nincs. Pedig jó telefon volt. Ettől (a szétszedéstől) eltűnt végleg minden. Majd nézek a vaterán donort, de most nem erre kell az idő. Kínomban odaadtam a C-45-ösöm. Siemens mindkettő, alig különbözik. Nekem mondjuk hiányzik majd, mert kevesebb sávot ismer, és beállítható, hogy ne jelentkezzen be a szlovákokhoz. Samsungom meg vagy nem találja, vagy kiteszi a listát, hogy választhatok a sok szlovák meg Pannon meg Vodafone között. Siratom a Siemenset. Meg hát a német motyók műszaki logikáját.
Anyuék kipakolták a tömérdek kaját, és Laci bácsi megtépte a szőlőt. Én pedig a szőlőlevelekből meg csalánból pótoltam az alomszék dobozába való növényi törmeléket. Érdekes, de a csalán így baltával összeroncsolva 1 nap után már nem csíp, és természetes szagtalanító is.
Ildi késő délután érkezett. Még volt időm felmosni a padlót is a szobában. Csak a mosás marad a jövő hétre.
Még erre kanyarodott a "Mondd anyádnak, hozzon pénzt"-autó is, és így vettem egy zacskónyi jégkrémet. Rátelefonáltam, hogy hol járhatnak az autóval, mert olvad a jégkrém. Nufi megjegyezte, hogy lelkifurdalásból vettem, pedig már tegnap este óta neki készítettem elő a terepet. Még virágot is tettem az asztalra. (Most váza lett a kávékifogó sörösüvegből.)
Ez egy kicsit nagyon rosszul esett, de nem hagytam elrontani a hangulatom.

(Hanczur időnként csak a saját poénjait érti, a másét nem. Pedig ő írta két bejegyzéssel ezelőtt:
"Közben megebédeltem, és elfogyasztottam a Nufinak szánt jégkrémből négyet. Egyet akkor is meghagyok, ha tátogó halként fogok a hűtő előtt szenvedni!"
Persze az is elfogyott hip-hopp, mindenféle tátogás nélkül... csoda akkor, hogy lecsapják a magas labdát? - a szerk.)

Lacival és Melindával betértek megnézni az ajtókeretet és távoztak. Ildi itt lesz holnap háromig. Laci holnap visszaviszi.
(Ez most kicsit hamis, mert már hétfőn írom, de talán nem lóg ki a lóláb.)
Megtárgyaltunk bizonyos fejlesztéseket, és hogy Budafok után (ott homokkő) a vályogház sokkal jobb alvást hoz.
Egyéb.ként meg holnap kimehetnénk a tóra fürödni, de nem hozott fürdőruhát. Akkor menjünk gombázni. (Mondjuk ebben a száraz melegben nem lesz gomba, de üsse kő.)

Vasárnap

Nem terveztük túl magunkat. Leszedte Ildi a kukoricát, megnézegette a Blogirodámat, és kisétáltunk a Bódva-partra. Ott láttunk egy rogyásig rakott pótkocsis traktort a rakodóval. A Bódvahíd előtt a lengő szállítmány éppen csak nem zuhant le. de a rakodó szépen visszaállította, és mehetett minden tovább. Henger alakú bálákat vitt.
Annyi eszünk lehetett volna, hogy lefotózzuk, de későn jutott eszünkbe.
Maradtak helyette a búzavirágok, a csíkos mezők és az óriásgurigáknak látszó szalmabálák, pár növény. Találtam egy érdekes követ. Úgy nem lett volna nehéz, de a zsebemnél fogva többször vissza kellett ráncigálnom a rövidnadrágom.
Ebédre kukoricáztunk. Illetve Ildinek jutott még anyu tök-ételéből. Úgy csinálja, mint a rakott kelt, de tököt tesz a kelkáposzta helyére.
Elkísértem Ildit Dezső bátyáékhoz. Ott vette fel Laci, és még beszéltünk mindenféléről.
Aztán maradtam a kerítés mellett, és folytattuk a beszélgetést.
Gyorsan kikérdeztem Dezső bátyát, miképpen állítottak ajtót a vályogba, de nem kaptam igazi választ. Majd kiötlöm magamnak. A szomszédjuk is jött beszélgetni, hogy miért nem hajlik a lába, és mennyi gyógyszert szed. Irénke néni szerint az értágítóból (alkohol) kellene kevesebb, talán az egészség is jobb volna.
Itthon az SMS-váltás után belém bújt az ördög. Visszacseréltem az LNB-t a Grundig twin fejre. Mindjárt jobb lett a rendszer. Lineárisabb a karakterisztikája, és a felső tartományból is több adást talál meg.
Este még feljöttem leírni az internetről a DunaII Autonomia és az M2 frekijét és egyéb azonosítóit. Ezeket bepötyögtem a beltéribe, és azóta három műholdas és három földi magyar adást fogok. Mondjuk este egy filmet az ARD-ről néztem, de abból sem maradt meg semmi a fejemben.

Hétfő

Ma Bódvanap. Délelőtt a ténfergés, aztán a vályogos könyv olvasása után rájöttem, hogy Dobódél messze van, és a volt jegyző hölgy is azt mondta, hogy pár vödörért senki sem fog szólni, hát amint a vad meleg elmúlt, betáraztam a gyalásót és a gumicsizmákat egy oldalműanyagszatyorba, a vödröt meg a csomagtartóra, és irány a Bódva.
Az első két kört még a túloldalról hoztam. A harmadik körömnél a Bódva-híd után egy fekete folt kezdett követni. A csendes kis jószág a feje alapján pitbull lehet, de inkább örült a társaságomnak.
A szedőhelynél kisebb társaság fürdőzött. Nem akartam felzavarni nekik a vizet, tovább mentem. A kutya még vagy 100 métert követett. Hol előttem szaladt, hol mellettem. Ettől félek, mert anno szegény Zsömi farkára is rábicikliztem Tétényben. (A főbérlőm kutyája volt, és imádott elkísérni a buszmegállóig, hiába verte el érte a gazdája)
De maradjunk a témánál. Nem nagyon látszott sehol belépő. A sáson vágtam át a vödörrel, a bringát ledöntöttem a töltés szélén. Gumicsizma fel, és póló le. Derék fölött merültem. Így aztán élmény volt homokot szedni. De legalább nem jöttek a pőcsikek.
A negyedik körnél már nem mentem át a Bódván. A jobb parton kerestem meg a gázlót, és minden könnyebb lett. Már a papucsot sem vettem vissza, csak beraktam a kosárba a gyalásó alá és úgy emeltem rá a vödröt.
Volt vagy tíz köröm fél hétig.
Még pár szó a sóderszedéskről.
Először nem ratam bele vizet. A vödör ettől könnyű volt, a víz vitte volna, és minden öt mozdulatból három a csípős nagy legyek elhessentésére szolgált. Ezután ha lemerült az ásó, és bele is tudtam tolni a kavicsba - mert ez sem mindenhol megy - akkor gyorsan ki kellett emelni, mert a nagy részét már vitte is a víz.
Később beletoltam a vödröt a vízbe. A kavics nehezebb, majd kiszorítja a vizet.
Ez is igaz, de a pőcsikek akkor is támadnak, s hívtak segítségnek darazsakat is. A gumicsizmába került kavics is jó kínzóeszköz, de félig-kétharmadig telve vízzel
még tocsog is, és nehezebb tőle lehúzni. Itthon pedig balerina mozdulatokkal pipiskedve próbáltam kirázni belőle. No, ez nem oly egyszerű. Ha lehúzom, a talpbetétben akkor is marad elegendő.
A forróság miatt minden kör után tapadtam a szódásszifonra.
Ha tíz kört számolok, és mondjuk 25kg-mal, az 250kg vizes sódert jelent. Nem túl hatékony. Ha pedig a játékot nézem, akkor mégis jó volt.
Lehet, hogy holnap folytatás.
Este a Beugró és a Tűzvonalban éppen letelt, de a 24-et már átaludtam. Ez van. A fizikai munka jó altató. Merném ajánlani sok nyafogós városi földimnek a drága tabletták helyett.

Komjáti napló 2009 - XXIV. rész

Hétfő (folytatás)

Hát volt tévéjavítás. Csak kettőből semmi.
Először beraktam a táphibás Goldstarba az IC-t. Hangos kattanással jelezte, hogy ébred, a képernyőn három folt mutatta a nagyfesz létrejöttét, de ennyi. A szkópom még mindig alszik, tehát félre. De majd a Grundig.
Hát az meg még annyi életjelet sem mutatott, mint előtte. Eddig legalább a programléptető billentyűre reagált. Bekapcsolt. Most meg tök kuka.
Az asztalon hagytam a tévét stdby állásban, s elindultam megkeresni az univerzális távirányítót. Majd azzal felébresztem.
Még két lépés a prg listát tartalmazó papírért, amikor sziszegéssel, húzással beindult a tévé, és ugrottam is kirángatni a konnektorból, hogy lássam is, mit követtem el. Talán lehagytam valamelyik testmadzagot a képcsőről, vagy más?
Nem. A Grundig vagy Siemens jól fésült, áttekinthető, rendezett készülék – még így tajvani összeszereléssel is – és minden vezeték a helyén.
Eztán többet nem volt hajlandó szóba állni velem.
Ilyenkor egy kicsit nagyon elmegy az életkedvem. Elment az összes most keresett pénzem, pedig már kezdett önjáró lenni az itteni javítás. Legalább az a rohadt szkóp működne, Megpróbálnám külső tápról beindítani az ic-t és képkf-et adni a képmintagencsiről.
Persze megfutottam a körömet, hogy a TDA8361A helyett TDA8361E –t küldtek, de a Philips honlapján nem így család, hanem TDA8360 – 61 – 62. A különbség pedig a három norma. PAL Secam NTSC és ezek kombinációi.
Az is jó, hogy a Műszaki Hiba c újsággyűjteményem otthon Budafokon. Mert ugye mindent nem hozhatok-vihetek. Az internet is 1 óra naponta, és ebbe mindennel bele kell férni. Nem adódik össze, ha nem használom ki.
Akkor hűtőtakarítás. Már nincs benne komolyan romlékony kaja, és a szilvaléből kicsöpögött piros foltot is rendesen ki akartam mosni.
Kirámoltam a vajat meg a füstölt husit az asztalra, és a tojást. Kihúztam a konnektorból, és nekiestem a műanyagkéssel a jégpáncélnak.
A zömét eltávolítottam, majd elmentem az esti csevegésre. Az 1 óra alatt fellazult az utolsó jéghegy is, csak ki kellett dobálnom az udvarra a fűre.

Kedd

Aktív pihi. Miskolc.
Anyunak meígértem, akarom mondani azt mondtam, hogy valószínűleg megyek. Ezt ő be is szokta vasalni rajtam. Egyébként is kiürítettem a hűtőt.
Este hűs volt, nem a kádban fejeztem be, és a reggel sem fogadott hőséggel. A víz még hidegebb volt fürdéskor. De legalább felébredtem. Meg hát minek ez a szalonna az oldalamon? :-)
Nem bringa, mert dinnyét meg kenyeret akarok hozni, meg hátsólámpát, autóra valót. Pormaszkot, meg KPE csőhöz menetes szorítót az OBI-ból. (Ez utóbbi arra kell, hogy a KPE (vízvezeték)csövet csatlakoztatni tudjam a fali rézvezetékhez.
Miskolcon felhívtam Attilát, hogy tud-e nekem kondit intézni a szkópomba. Igazából Bosánszki kellene, mert ő szórakozott ilyesmivel anno, de ki tudja mi lett vele azóta. Majd Imit is bevonja Attila. Most üzlettársak. Imivel anno a 80-as években együtt dolgoztunk Zombornak Diósgyőrben. Akkor még az orosz színes tévé volt a csúcs. Pl. a C430 meg a Raduga. Bár ő már akkoriban is inkább a videót szerette.
Attila visszacsörgött, hogy nincs Iminek, de vagy négy helyen elindították a keresést. Adok nekik egy hetet, aztán rendelünk az E-bay-ről.
Gézánál még feldugtam a Hirschmann-t az LNB-jére. Öreg beltéri. Még van benne analóg tuner is, nem csak digitális. Működött.
Akkor fejet kell vennem.
Nem kell. Géza adott kettőt.
Este teljesen kinyuvadtam, mire elpakoltam a kajákat a hűtőbe meg a konyhában. Telefonálás után szinte azonnal elaludtam.

Szerda

Pakolós nap. Dög meleg odakinn. Még a diófa alatt lehetett valamit csinálni, de a napon semmit.
Átszámoltam, és átterveztem a célműszeremet.
Van vagy 4 szakadt városi világítás-szakadt reflektorizzó itthon hagyományos 40/45W. Ebből a 45W-os jó. Egy indexlámpa 1 vagy 2 db. 21W-ost jelent. Ez 42W. Tehát egy oldali indexhez elég. Kétoldalihoz kettő. A helyzetjelzőből 4 vagy 6db 6W-os van a pótkocsin. Oda is jó lesz a 45W Teherkocsiknál ez kettőt jelent, mert ott van jobb és bal a pótkocsin. Marad a féklámpa, ami szintén 2db 21W-os. Ez 5 db. Izzót jelent, és ha nincs annyi szakadt, majd beáldozok egy jót. Mondjuk az indexhez a két szálat egy búrában.
Holnap összerakom.
Ma még megnézem Dobódélt.
Fél hét felé gurultam ki a tóhoz. Gondoltam, úszással együtt is megjárom 8-ig. Hát ha nem nézem el az utat, akkor igen. Csakhogy megszedtem a vödrömet sóderrel, és ettől már nem is volt egyszerű a füvön közlekedni.
Elvétettem a kijáratot, ahol van híd a Bódván, és Rákóig toltam-vonszoltam a verdát vagy 40kg vizes homokos kaviccsal a csalánban-szederben, néhol még a kukoricásban is. Egy helyen két őzet riasztottam meg. Úgy ugráltak fel a magas növényzetben, mint a delfinraj a természetfilmeken.
A Bódva partján már volt kaszált fűsáv, csak ott meg emelkedett, és a traktornyomok voltak mélyek. Ha gyalog mentem, 2-4km/h. Ha ráültem 7-8km/h. Rákótól már a műúton 17-20km/h lámpával.
Nem is mentem haza, hanem egyből a fülkéhez. Így is este 9 körül járt az idő. Rövid is volt a beszélgetés. Itthon le sem pakoltam, rohantam a gondolkodószékre, és aztán a kádba. Ma kimaradt a Tűzvonalban. Csak a 24, de abba belealudtam. Már a Standard per ment, amikor kinyomtam a tévét.
Ja, és új távkikapcsolóm van. Nem marad stdby, mert egy vezetékes konnektor végén kapcsolóval áramtalanítom az ágyból a tévét, a DVD-t, a radiotunert, meg a videomagnót is. Orosz találmány, de megszerettem.

Komjáti napló 2009 - XXIII. rész

Csütörtök

Ma végre kiittam a kávét. Holnaptól nem lesz fekete víz.
Meglátogattam Ferit. Valami hatalmas hőség van a kombájnban. Nem is értem, hogyan bírja a fiú. A klímája leégett. Minden fényt egyenesen kap, a háta mögött is termel hőt a motor. Behúzódtam mellé, hogy megnézzem, miképpen dolgozik a gép. Szabályosan csöpögött belőlem a víz. Nem túlzás. Apró buborékok jöttek fel a karomon, és a könyökömön leváltak a csöppek.
Egy kissrác nézegette vágyakozva a hatalmas gépet, de Feri nem vette fel. Tavaly már tett vele pár kört, és mondta, hogy büdös a fiúcska. Azért nem szállhat be hozzá.
Kigurultam még a Bódvára is egy 5 literes vödörrel, meg a hamuzó lapáttal, de csak félig bírtam megszedni homokkal, és az is elég iszapos.
Talán majd elnézek Dobódélre a bányatóra úszni, és viszek egy gyalásót (ld. Lex. gyalogsági ásó) és megnézem ott. Most csak annyi kell, amivel a leszedett csempe alatt pótolni tudom a meszes vakolatot. Három csempényi. Egy vödörnyiből biztosan tudok szitálni annyit.
Este még nekiduráltam magam, és összeállítottam a műholdvevőt az ablakra fordított tévével, de hiába húztam maximumra a műszerrel a fejet, nem villant be kép.
Ha ilyen idő lesz, megkérek valakit, hadd dugjam fel a beltérimet a kábeljére. (Valószínűleg Géza haverom lesz Miskolcon) és ha az jó, akkor LNB-t kell venni. Ha az rossz, akkor meg elhozni otthonról a másik digitális beltérit. Ha pedig minden jó, akkor túl nagy a kilengése az árbocnak, azt kell kicserélni.
Az a gyanús igazán, hogy egyetlen maximum van, és semmi több. Nem látok több műholdat.

Péntek

Már hétvégi hangulatom van. A ténfergésben benne van a hőség jócskán, de kellett a mosáshoz.
Kiraktam a mosógépet és a centrifugát is a betonjárdára, és ott serénykedtem. Ha hamar kész – nem lesz több egy óránál – akkor az öblítős ládát újra töltöm a kútból, és lesz ideje újra felmelegedni.
Már elég jó ritmusom van.
Amíg forog a mosógép, addig kiszállítom a szárítót és a következő sötétségi fokozatot a ruhákból.
A fehérneműt és a világos törölközőket kisebb kicsavarás után átdobálom a 4-5m-re lévő öblítősbe, aztán zutty a szürke holmik.
Ismét foroghat a mosógép.
Az öblítőből már 2 körrel átszállítom a centribe, s az is pöröghet.
Akinek már csak automatája van, annak elmondom a trükköt, hogyan kell ebből a táncos lábú hengerből helyben maradó jószágot nevelni.
Először minden mindegy alapon beledobálni egy dobnyi ruhát. Felülről kézzel rátehénkedni, és várni 10-20 másodpercet. A víz zöme ekkor távozik. (Nem szoktam előcsavarni, mert akkor nem úgy igazodik. A víz kútból jön, tehát nem számít a vízóra.)
A fedelét lehajtva megforgatom a tartalmát.
Elsőre mindig verni kezdi valami a tetejét, ezért felnyitva addig rendezem, amíg végre csendben marad. Tenyeremmel a föld felé nyomom.
Ekkor következne a tánc.
A felpörgés azon fázisában, amikor a fordulat nem emelkedik – szenved a motor – felemelem a fülénél fogva a szerkezetet, s ettől hastáncos mozdulatoknak tűnő rezgéssel jól hallhatóan eléri a megfelelő fordulatot, és már le is tehetem. Nem sasszézik tovább.
Közben kihozom a következő sötétségű holmit, a célzásból már elvétettem a zöld törölközőt, de a füvön nem lett koszos.
Felhajtom a centri tetejét is, mert nem akarok túl sok áramot fogyasztani. Ha sürgős lenne, mert fel kell venni – pl nőknek a nylonharisnyát, az más – de itt nem fontos. A farmert meg kifejezetten csurgásban akasztom fel csavarás nélkül. Szebben kihúzza magát, mintha én rángatom ráncmentesre.
Tehát amint a mosógép újra forog, a centrifugát a dob mellett benyúlva átteszem a gangra az x-lábú szárító mellé – majd tudjátok, ki fog kutyagolni annyiszor 6-7 métert, ahány gatya és trikó van a dobban – és így nem kell kupacolni sem teregetés közben.
Nem tudom megállni, de mindig eszembe jut az a hülyítő reklám, amiben zoknipárosító csipeszeket adnak el, hogy ne keresgéljen a háziasszony.
Jelentem, hogy a teregetésnél fel sem merül, hogy két különböző zokni közé ne hagyjak hézagot, vagy hogy ne a párja mellé teregessem, de ha ilyenkor nincs meg valamelyik, akkor majd előkerül később. Meg szokta várni a párját. Sokszor csak az öblítőt kell újratapizni.
Szóval az üres centri mehet vissza a betonjárdára, és kezdődik a kör.
Ma 3 kör volt, plusz a kék farmerom.
Ebédig még izzókat válogattam a célműszerhez. Anyu telefonált, hogy már nem lesz meg a Wartburg-hátsólámpa. Lehet, hogy mást kell kitalálnom. Majd furnért lyukasztok ki, és beforrasztom az izzókat. Kevésbé látványos, és nem is annyira védett. Meg nem lehet talpával egymáshoz csavarozni.
Még Budafokon van a Trabié. „Valamelyik jó lesz.“ /Markos: Esti mese/
Délután pedig szkóp. A saját oszcilloszkópom következett. 200mA-os biztim nincs, hát kapott patkolást. A 25 Voltnak való váltó feszültséget védte. Nem is jött meg, csak 21V.
A pufferkondin a kis c-90-es szkóppal fűrészt leltem. A nagyfeszhez szükséges oszci nem rezeg.
Kicseréltem a 47 mikrós kondit a félamperos bizti előtt. Semmi változás. Aztán az 1000 mikrós puffert. Attól sem gyógyult meg.
Reméltem, hogy nem a trafó.
A sokszorozót leválasztva megjött a rezgés.
Pakoltam is vissza az eredeti kondikat. Amíg jók, addig nem cserélek. Esztétikai okokból sem.
A 8,5kV-ot kapó tárcsakondi –az utolsó a sorban, ő van párhuzamosan a katódsugárcső cumijával – adta ki a lelkét. Persze műszerrel ezt mérni nem tudom. Jóval 20Mohm fölötti, meg ki tudja, mekkora feszültségnél üt át.
Megnéztem a szőrös zöld idővonalat az elején, aztán elcsomagoltam szegénykét.
Ha megint kienged a szerver, utána nézek a NET-en, hol és mennyiért kapok.

Bolti áron pedig 26 Euro+25Euro szállítási ktg. az USA raktárból. Az E-Bay 10Euro /db. és postaktg, de akkor már 2-t rendelnék, és 30kV-osat. A 10kV-os kicsi – eredetileg 15kV-os van benne, a 20kV-os meg nem olyan felfogatású.

Még előhúztam a nagy monitort, amit Csabától kaptam tavasszal, és kimostam.
Hogy ebben ki és mit javított, nem nagyon tudom megtalálni. Olyan koszos belülről, hogy ezt nem az én módszeremmel csinálták. Talán a sormeghajtó tranzisztor mellett van gyantásabb felület. Illetve volt, mert eltávolítottam.

Este telefon, és nézegettem, mifajta sokszorozóval lehetne kiváltani. Ha a Metz tv sokszorozója elérhető a NET-en, akkor megnézem, hány diódából áll. Jó lenne, ha szerencsém lenne.
A VL100-é nem jó. 
Tam-tam-tam! Tratata-tratata-tam!
Ma láttam, mit láttam, felismertem a göncöl szekeret. Esti pisálás közben az égen ott csillogott előttem az az ismert alakzat, amit még soha nem azonosítottam.
Persze ezután kerestem a kismedvét is, meg a nagyot, de biztos a tejúton betértek egy tejcsárdába, vagy málnaszörpre, mert őket nem találtam.

Vasárnap

Esős hideg vacak idő. Valamiért perecre vágyom. Persze nem az lesz. Ebédre összeütök egy borsólevest sok répával meg zöldséggel. Illetve ha eláll az eső, akkor bedurrantok a zsebkohóba, és meggrillezem a csirkemellet. Tudom, nem túl kövér, de esetleg megtűzdelem szalonnával.
Amint elállt az eső, előhúztam a fürdőszobaajtót. Rápróbáltam a keretre, és ha derékszögűre állítom, szépen pontosan nyit-zár. Tehát feljelölhetem a falra.Csak előbb még letakarítom.
Kihoztam az asztalos asztalkámat, meg a frédi-béni asztalt, és lefektettem rá a keretet. Elő a hőlégfúvó, meg a kaparószerszám.
A festék jött mindenhonnan. Felhólyagzott a hirtelen hőtől, és csak kapartam-kapartam, mint óvodás a varas térdét.
A tetejéhez befogtam az asztalos asztalka satujába, de úgy állítottam, ha dőlne, akkor a diófa fogja meg, vagy én.
Elég foltosnak tűnt. Jött a következő lépcső. A fúróba fogható műanyag tárcsa. Erre lehet felcsavarozni a kerek csiszolóvászon lapot.
A sarkok kivételével fatisztára tudtam takarítani. A sarkokhoz meg előkerült a rezgőcsiszoló is.
Közben megebédeltem, és elfogyasztottam a Nufinak szánt jégkrémből négyet. Egyet akkor is meghagyok, ha tátogó halként fogok a hűtő előtt szenvedni!
Még nem is volt öreg az idő.
Az ajtó passzol a kijelölt helyre. Jöhet a vájár munka.
A gerenda alatt próbáltam ki az új kőműves kalapácsom. A vályogtéglákon agyagtapasztás volt meszelve.
Érdekes, de szépen szétvált a két azonos anyagból készült alkatrész.
Az első tégla sehogy sem akart kijönni. Aztán eltörtem, és akkor sem lett sokkal könnyebb.
Tulajdonképpen nem is volt rossz játék.
Ha kikapartam a réseket, akkor jött a neheze. Nem tudom hány kiló egy vályogtégla, – majd megmérem – ledobtam a mögöttem lévő földhányásra, és jött a következő. A földhányás a csatornacsőnek az árkából jött ki, és ha felkerülnek a szerelvények a falra, s benne lesz a cső is, oda kerül vissza. Nem talicskázom fölöslegesen.
Amelyik eltört, szépen leeresztettem magam elé. Végig a széken álltam, és fogtam a keresztgerendát is, hogy érzek-e mozgást. Ha igen, akkor csinálok alátámasztást, de bírja. Nem mozdult.
A hálószobánk felé még nem vertem le a vakolatot. Így kevesebb por fog oda szállongani. A rés ¾-éig bírtam, aztán csak kiszedtem.
A kupac meg egyre nőtt alattam, jött a tereprendezés.
Az egész téglákat kötésben az ablak szintjéig felraktam a korábbi bejárati ajtó mellé. A fele-harmad darabokat pedig később a következő két sorba.
Már az alsó téglák után belefutottam a kőalapba. Ezek lapos kövek egymáson szintén agyaghabarccsal összefogva. Harangoztak. Már hét óra?
Nem. Nyolc.
Csobbanás a kádba, és negyed táján ott lihegtem a telefonfülkében, s meséltem lelkesen, milyen szorgalmas voltam.
Már sötétben karikáztam haza, és hála istennek semmi érdekes nem volt a tévében. Egy fickó azért gyötörte a barátját, hogy részegen felszedett egy nőt, és nem emlékszik rá, de a csaj feljelenti, hogy megerőszakolta.
A következő lépésem az áramtalanítás volt. Zutty az ágyba.

Hétfő

Éjjel szokatlanul sokszor voltam leereszteni a hűtővizet. Még hajnali négykor is. Köhögtem, krákogtam, gyártottam a fekete papírzsepiket. Alig aludtam valamit. Ma vagy maszk, vagy kötök rongyot magam elé, és úgy vések.
Hat körül kinyitottam az ablakot, mert majd meggyulladtam, és hallgattam a ‚csöndet‘.

Reggelire kinyitottam a hűtőt, és megállapítottam, hogy a tíz tojás fele most elfogy. A penészes kenyerek mentek a komposztra, és a szárazból faragtam a fogammal. Alighanem ma már ki tudom pucolni a hűtőt. Ilyen is rég volt már.
A pontossághoz hozzá tartozik, hogy hétfőn valamelyik bolt nincs nyitva, tehát leghamarabb holnap veszek kenyeret.
Egyébként kóválygok itt, mint akit nyakon ütöttek. Fázom, félálomban ülök az ágyon, mennék a talicskáért, de visszaesem.
Tízkor jöttem fel naplót írni. Éppen megnéztem a leveleim. A Sini visszaigazolta rendelésem, s láttam, hogy hiába figyelem majd a postakürtöt. Futárszolgálattal jön a motyó.
Ekkor dudaszó.
El sem hiszem. Megjöttek az alkatrészek.
Akkor délelőtt még tévéjavítás lesz.