Komjáti napló 2009 - XXXI. rész

Péntek

Járkáltam körbe a portán, mint a mérgezett egér, és alig csináltam valamit. Délelőtt a Szomszédok c. teleregényben gyönyörködtem -- tévéjavítás ürügyén -- és közben a betonozáson járt az agyam.
Dél felé átmentem a boltba partont cserélni. (Nufi azt hitte, hogy festék a nyomtatóba, de közönséges szódáspatronról volt szó.)
A kocsma előtt -- egy épületben van a bolttal, jobbra a bolt ajtaja, balra a krimóé -- kicsit pocakos hölgy állt, és sokszor elnézést kért, meg hogy nem kapott pénzt, stb. Igen, a számítógépes néni volt. Belül legyintettem, és bementem a boltba. Józsival is ott futottam össze. Ő meg azt mondta, hogy a hét végén összerakhatnánk a hegesztő trafóját. Mondtam, akár most is. Eddig sem rajtam múlt. De neki még mára vannak teendői. Jó.

Délután csak nem hagyott nyugodni a lelkiismeret, és odamentem a kerítéshez, megkérdeztem Józsit, mennyire barátjuk a terhes hölgy?
Nem terhes. Ilyen.
Jeleztem, hogy nekem egy hazugság elég, a továbbiakban a köszönésen kívül nem tervezek más kapcsolatot vele.
Semmi gond, egyszerűen csak falubeli. Nem barát és nem ellenség. Tegyek belátásom szerint.
Ha már így összejöttünk, Józsitól kaptam jó nagy köveket.
A házunk verandájának első oszlopa kidőlni látszik, s az alsó tömbjén is jelent meg repedés.
A föld kissé alámosva körülötte, oda fogom bedöngölni a sziklákat, és a tetejére betonjárdát húzok a kiskapuig.
Ezzel az is elérem, hogy a vizet kivezetem az építmény alól, és Nufi 'száraz lábbal' juthat el a verandáig esős időben is.
A legfontosabb feladata pedig az lesz, hogy terhelhető felületet képezek az oszlop újrarakásához.
A járdára akarom kiékelni és felállványozni a boltívet, majd visszabontani az oszlopot. A volt tulaj szerint ez téglából van. Tehát az oszlop lebontása után még egy üreget nyitok alatta, amit szintén kővel és betonnal megerősítek. Amint a talapzatnak szánt beton meghúz, újrarakom az oszlopot is.
Tehát szombaton a nagymosás után fürdőszoba betonozás, és ami idő marad válogatom a köveket a járdához.
Vasárnap járdabetonozás.
Hétfő fatelep gerendáért.
Az oszlop újrarakásához pedig valami sablont fogok szerkeszteni, mert nem bízom a kőműves szemmértékemben.
A vízmértékkel meg már ma gyakorolok. (hihi)
Este még volt fél órám a telefonig, gondoltam kicserélem a kemping bringában a hátsó lámpához futó madzagot a vázban.
Nem sikerült. Beszakadt a vázba. Átkötöttem kívülről, úgy mentem vele T-Com butykába.
Közben jókora zápor hullott a fülkére, pedig előtte épp csak szemetelt a málnázásom alatt.
Haza is úgy jutottam, hogy a di-manó csúszott a vizes gumin, hiába hoztam rendbe a lámpát, kézzel kellett a kerékhez nyomni útközben. Ezzel én egy kemping bringán úgy mutatok, mint a ló hasa alatt ügyködő kaszkadőr.
Szelaví.
Itthon meg már dühös voltam, bevittem a konyhába a bringát, és merev dróttal átkaroltam a csövet, kivettem a gumitömítést és tisztességes vastagságú -- Precisa 3400 asztali számológép hálózati zsinórjából kimentett 1mm átmérőjű - kék vezetékre cseréltem.
A hátsó (rész vezetéke) is beleszakadt áthúzáskor. Ott pedig le kellett volna venni a pedált, kivenni a középső tengelyt, de elegem lett belőle. A csatlakozótól az első lyukig a vázban, utána rátekerve jutott el a lámpáig a 6Volt.
Végre rákerült a búra is. Már csak az első patkófék nem ér le a ráfig. Valószínűleg oroszt kell keresnem, hátha az hosszabb.
Pedig a miskolci kempingemre leltem jó méretűt. Az mintha Altenburger volna. Mit tegyek, szívügyem ez a kis piros is?

Szombat

Fogalmam sincs, mit csináltam szombaton. Illetve tovább takarítottam a fürdőszobát, és este még 1 m2-t lebetonoztam az ajtó előtt.

Vasárnap

Hajnalban keltem. Hétre már kinn álltam a mosógéppel az udvaron, nyolcra minden a szárítón, s a gépek a helyükön.
Fél kilenckor ott vártam a vonatot a lebontott őrház helyén. (Nagyon hiányzik ez a vityilló. Még az eső elől sem tud behúzódni, aki vonatra vár. De hát a MÁV szegény, inkább bontott, mint karbantartott.)
Nem jöttek anyuék.
Telefonáltam.
Laci bácsi közölte, hogy kilenc után indulnak.
Később kaptam egy SMS-t, hogy anyu Csámpival jön.
Otthon még rámoltam egy kicsit, de csak alibimunka volt. Fél tizenegyig csak az időt vertem, el.
Mire az állomásra értem, a vonat elment, anyuék beszálltak kis Jolikához (épp akkor jött valahonnét utánfutóval) a kocsiba, és fordulhattam vissza újra.
Bemenni csak velem tudtak, hát megvártak a kapu előtt.
A két "lány" elcsámborgott a kertben, majd a Bódvapartra készültek sóskát szedni. Mondtam, én még beszintezem a kádat, utánuk megyek.
Két furiknyi betonnal aládolgoztam a vasnak, majd én is kigurultam a Bódvapartra.
Ők már hazafelé vették az irányt nejlonszatyrukkal. Nem adták ide, cipelték inkább.
Megmutattam még a homokozómat, és anyu lemászott egy kavicsos partszakaszon kezet mosni, majd kijelentette, hogy ő most fürdött a Bódvában.
Az érdekes pedig az volt -- nekem -- hogy nem találtam kagylót, ő meg azonnal kiszedett két 'békatekenőt' a vízből. Lakója már nem volt.
Itthon még meglátogattak Erzsikéék is. Jánossal megtekintették a fürdőszobát, és elmesélték, hogy sikerült eladni a kisházat a szüleik mellett. Kassáról vette meg valaki. Most ürítik ki az átadáshoz.
Az idő haladt. Anyuék már átöltöztek, hogy meglátogatják még Jolikát, de a kapuban összefutottak vele. Jó kis traccsparti lett a délutánból. Csak a fél hatossal indultak haza anyuék.
Este még elkezdtem a kád oldalát letakarítani.
Ez a kád régi öntöttvas. Kaptuk. Korábban a másik oldalával volt befalazva, most a falas rész kerül külső oldalnak. (A kifolyó határozta meg így) Nem valami szapora munka.
Nehezítésképpen még a tavalyi nyárból kinn töltött hosszabb időt, s a belehullott diólevelek is megfogták. Súrolással nem nagyon akar kopni a barnaság. A gumiszerű szigetelő réteget és a maltermaradványokat is spaklival kapargattam. Már ahol hozzáfértem, mert a hosszabb oldalon még híg a beton.
Majd holnap.

Hétfő

Reggel héttől vagyok fenn ismét. Ez a szeptemberi ritmusom?
Reggel lekentem hipóval a kád belsejét és benzinnel meg szitált homokkal is dörzsöltem, amíg elfogadható lett.
Ennél többet már akkor érdemes sikálni, ha használatba vesszük.
Délelőtt még bringakerekeket szabályozgattam, még nincs felkészülve a derekam a kövekre. Tegnap meg tegnapelőtt megnyaggattam. Majd délután folytatom.
De inkább diót szedtem, málnáztam, mindent csináltam, ami nem munka.
Aztán egyszercsak kihordtam az udvarra a 110-es csöveket meg a 40-eseket. Húzogattam, illesztgettem, és ki-bejártam a fürdőbe.
Vittem a rajzfüzetet, és a gérvágóval metéltem a csöveket, mert azzal tudok szebb véget elérni.
Végre összeállítottam a földön a padlóösszefolyót.
Időben voltam telefonálni, aztán a Beugró helyett inkább becipeltem egy hosszúfénycsövet a fürdőszobába, és méretarányos rajzot skicceltem a pókról. (Ez lenne a padlószifon)
Újraszámoltam, hány könyök kell még, majd átvonultam a vendégszobába, és ott kibogyóztam, hová tegyem a zuhanytálcát a vécét és a mosdót. Újabb rajz és számolgatás a könyökökről, mert holnap Miskolc.
Hajnali kettőkor volt lámpaoltás.

Kedd

Lótifutinap.
Jolikát Feri ma vitte a kórházba vizsgálatra. Még a hét végén anyunak is elmesélte, és megbeszélték, hogy megyek én is.
Most belefért a programomba, mert kellett a kádhoz lefolyó és túlfolyó alkatrész, meg 87°-os könyökök a csapok és a mosógép lefolyójának fali csatlakoztatásához.
Reggel hatkor és fél hétkor ébresztett a telefon. Fél nyolcig ráncba szedtem magam. Pontosan érkeztem az udvarra.
Kis Jolikát beadtuk Színben az iskolába tanítani. Feri szabadnapot intézett, és beszaladt az intézménybe megerősíteni. Természetesen kapott feladatot a 'cégtől' is. Ha már úgy is Miskolcon jár, töltessen meg néhány nyomtatópatront.
Miskolcon anyu mindenfélével készült, de csak én rohantam fel hozzá, a többiek a kocsiban vártak.
A közterület-felügyelők most is vámolták a parkoló kocsikat. Hogy ilyen ingyenélő foglalkozást ki tudott kitalálni? Esküszöm, megnyitnék pár újabb külszíni kőbányát, és visszatérnék a maradandó anyagokból dolgozó házépítéshez. A fölöslegesen energiapazarló téglaégetés helyett újból kőművesek faragnának épp a megfelelő helyre illő köveket. Stabilabb lenne a ház is, meg jobb fizikumú a lakosság is.

Visszatérve a programra, Jolika beült a kórházi váróba, mi -- férfiak -- átbumliztunk a belvárosba számítógép alkatrészeket venni Feri öccsének, aztán a Búza térre műanyagelemekért a vízrendszeremhez.
A bevásárlás után még mindig korán jutottunk vissza. Anyu már megtalálta Jolikát, s immár négyesben vártuk, hogy behívják.
Dél alig múlt el, jöhettünk vissza... a belvárosba alaplapot cserélni, mert nem megfelelőt vettünk. Én is befektettem egy 15m-es patchkábelre. Ezzel már feljutok a tetőtérbe, és átrendezhetem a hálózatom. Ha hideg lesz, akkor odalenn (a szobában) írom majd a naplót, innét (a padlásról) csak feltolom a wifin keresztül a leveleket.
Holnap felvések egy műanyag csövet a veranda falán, és ott húzom fel a 230Voltot, meg a műhold antennát is egy dobozon keresztül lakótérbe hozom. Jönnek a hűvösebb éjszakák, már számítani fog az a rés is, ahol a vezetéket betoltam, és újra be tudom zárni az ablakot.
De még Miskolc.
Anyut kitettük a Szentpéteri kapuban, aztán irány a TESCO. Feri ott töltette meg a festékpatronokat, Jolikával pedig begördültünk a sok holmi közé.
Bár nagyon hívogatott a kerékpár alkatrészes, most lefogtam magam. Én csak kísérő vagyok. Meg sem álltunk a húspultig.
Választottam egy lecsókolbászt. Ha nem szól közbe semmi, főzök egy paprikás krumplit. (Tudom, tele a hűtő.)
A pénztárnál pedig nem tudtam ellenállni egy Magnumnak. (Jó,.. hárman voltunk.)
Kisétáltunk a holmival, Feri nyitotta a Skoda csomagtartóját, s kit látunk?
Anyu hozott még egy szatyor almát, mert ott felejtettem nála.
A hazaúton (anyu) már nem előzött meg.
Edelényben tankoltunk, kis Jolikát felvettük Színben és hazatértünk.
Én sok mindent nem ettem az úton, betörpöltem anyu máglyarakását, és pihentem vagy 20 percet az ágyon. Közben rakosgattam a műanyagcsöveket, mit és hogy...
Felpróbáltam a túlfolyót a kádra. A csavarja ezt sem érte át, de volt hosszabb csavarom. Ez már meg fog felelni.
A korábbi más rendszerű.
A kád alatti (új) betonból így is vésni kell vagy 5cm-t, mert mélyebbre nyúlik a cső belőle.
Ez az a fajta, ahol az összefolyót a kád alá tervezik, de nekem nem lábakon áll, csak (öntvény)csonkokon, s be is fogom burkolni a kád oldalát. Szerencsére a 32-es átmérőjű könyök jó lesz rá. Azzal viszem majd jó fél métert tovább a padlószifonig a kifolyó vizét.
Kicsit pilledt voltam. Nem akarózott vésni. Inkább megraktam a zsebkohót, és csináltam parazsat.
Elővettem a hűtőből egy zacskó virslit. Megsütöttem.
Vacsora után rátettem a fürdővizem melegedni a zsebkohóra. Bevittem a konyhába. Ott nem éri a szél, és a parázs már nem büdös.
Az első melegvizet beöntöttem a kádba, s csörgött a telefon.
Géza hívott Miskolcról.
Van itt neki egy barátnője Komjátiban. Együtt dolgoztak az áramátalakítóban, és amikor a hölgy nyugdíjba vonult, hazaköltözött Komjátiba. Itt született és nőtt fel.
Vele akart beszélni, de a telefonját nem tudta elérni Géza.
Három éve nyaraltunk itt Nufival először egy hetet, és Géza meglátogatott minket, akkor néztük meg Szádelőt egy biciklis-gyalogos túrán. Szóval útba esett a néni, bemutatott minket egymásnak. Viszont azóta nem láttam. Remélem, emlékszik még rám.
Azt a feladatot kaptam, menjek el hozzá, és szeretne beszélni Géza a nénivel. Ott felhívja a telefonom, majd adjam át neki ott.
Bringára pattantam. 1-2 perc az út.
Csengője neki sincs, de észrevett. Sikerült nem megijeszteni, és két mondatban bemutatkozni. Beeresztett.
Megmutatta, hogy csinálták meg a fürdőjét és a wc-t. Megkínált nagyszemű szőlővel, s beszélgettünk. Géza csak nem telefonál.
Küldtem neki SMS-t.
Na, így már sikerült összekapcsolni Gézát Erzsike nénivel.
Sötétedésig maradtam. Akkor irány a telefonfülke. Mire hazaértem, a víz már nem volt langyos. Nem is fürödtem, csak mosakodtam lefekvés előtt.
Ma nem lesz 24. Lehet, hogy tíz előtt már aludni fogok?

Szerdától szombatig

Nem voltam fenn naplót írni. Megnéztem a leveleim, de ennyiben kimerült a tevékenységem.
Hazudok, csütörtök este még AGP-s videokártyát és DVD írót kerestem a NET-en, hogy árajánlatot adjak az egyik családnak. Felkeresett az asszony, hogy menjek már át, mert ő nem kapott pénzt, de az ura kifizeti a múltkorit.
Alig több, mint két hete történt. Mégsem volt bátorságom elzavarni, hogy felejtsen el.
Persze nem túl új gép, s az autóverseny szaggatva megy rajta. 32 megás Nvidia kártya van benne. Nem épp rakéta.
Megbeszéltük, hogy pénteken születésnapom van, akkor nem dolgozom, jöjjön át szombat délután valaki, addig utána nézek az áraknak.
A szombati látogatás valahogy ismét kimaradt.
De csütörtökön is volt egy hasonló találkozóm.
Szerdán egy úr a kocsma előtt megkért, nézzem meg a rádióját.
Jó. Mikor hozza?
Holnap.
Mondom, délután Ferivel hozunk sódert, nézzen be később, ha nem találna otthon éppen akkor.
Csütörtökön ismét összefutottam az úriemberrel, és kérdezte, mikor vagyok otthon.
Mondom, most megyek haza. - A sóder már otthon volt. -- Várom.
Várhattam.
Azért frankó, hogy kikészítem az asztalt a vendégszéket, és a műszert az udvarra. Majd előtte megnézem. A zsebrádiók az elemcsatlakozók korrodálásától szoktak nagyon szenvedni. Két krokodilcsipesszel tápról azonnal beindulnak, látványosan lehet eredményt produkálni.
Hát le voltam szarva. Se oda nem jött, de még csak üzenetet sem küldött, hogy ne várjam.

De jöjjön még a szerdai kalandom.
Feriékkel megálltunk a hazaúton Szendrőben. Megkérdeztem, mennyibe kerül a 110-es cső. Majd egy ezressel olcsóbb 2m-enként, mint Miskolcon. 16db-nál ez már tétel. (Külön viszem a szürkevizet és a vécé tartalmát ki a házból. A fekáliás szmötyi műanyag tartályba kerül, s onnét fogom átszivattyúzni a komposztdombba. A szürkevizet pedig ülepítő betonmedencében fogom kezelni, majd később oxigénnel /akváriumi buborékoltatóval/ dúsítva öntözésre használom.)
Meleg volt, és nagyon jó idő. Nézegettem, hogy jól elbarikádoztam a tetőcsomagtartót. Megemeltem egy csövet, majd úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a bringás utánfutó is. Műanyag. Nem lesz 50-60kg-nál nagyobb a szállítandó tömeg. A futó pedig 100kg fölött kibírt már. A Józsitól kapott köveket húztam a kert túlvégéről a házunk elé a szántott hepehupán keresztül. Nem lesz baj.
Ugyan a rögzítő patkót nem leltem meg, ezért újat kellett csinálnom a vonórúd végére, de két fúrás egy laposvason, meg U alakra hajtottam. Negyed óra alatt menetkész lettem.
Ha hallgatok a babonámra, akkor már nem indulok neki. Ilyenkor mindig ér baleset.
Viszonylag jó tempóban, 21-22km/h sebességgel haladtam a vontatmánnyal sík terepen. Lejtőn 27-ig engedtem, felfelé meg nem néztem, mert nem arra kellett az energia.
Szendrőben megpakoltam a futót, és felültem.
Szitált. Mozgatta a rakomány a seggét, mint egy indiai hastáncosnő.
Kézzel toltam fel a bolt melletti emelkedőn. Ott ismét felültem, és úgy 100-200 méterenként megálltam igazgatni a csöveket.
Éreztem, hogy baj lesz.
Szalonna előtt a hosszú egyenesben megbicsaklott az egész, a bal oldalon kipergett egy csavar, és a jobbon meghajlott a kereket tartó idom.
Nem örültem neki.
Innentől már csak tolhatom hazáig.
Próbáltam még felülni, de értelmetlen volt. A spanniferrel összehúztam ugyan a vázat a csövekkel, de a bicikli minden pedálfordulatára rántott a futón, és hajlott a lemezkeret.
Szalonna előtt nem sokkal közelgett egy piros Opel.
A mentőangyalom János képében érkezett.
Kicsit morgott, hogy lehetek ekkora hülye, de bepakoltuk a bringát, a futót a kocsiba, a csöveket meg a tetőcsomagtartóra, és hazahozott.
Megkímélt vagy 4-5 óra gyaloglástól. Vagy még az lett volna a fejemben, hogy beadom Feriék szüleihez a futót, és hazakarikázom Perkupáról a kocsiért. Persze így is rengeteg idő, mert Perkupa is 1-2 óra út lett volna Szalonnán keresztül tolva a bringát meg az utánfutót gyalog.
Itthon persze kitört rajtam a fáradtság, mikor túl lettem rajta. Szerencsés szervezetem van, mert közben nem éreztem.
Estére berámoltam mindent a hálószobába, és telefonálás után hamar aludni tértem.
Szeptember 11-én pedig -- a születésnapom -- munkával ünnepeltem.
A kapu és a veranda között járdát építettem.
Először leraktam a 30-60kg-os köveket, majd alákapartam itt-ott, eligazgattam, minél fixebben és egy síkban álljanak.
Ezek a kövek nem lapos jószágok, és alatta is zúzott kövek voltak. A tereprendezéskor tönkretettem a kapát sokszor. Le is lazult a feje, meg köszörülni is kellett többször.
A nagyobb kövek résébe kisebbeket illesztgettem, majd még kisebbekkel ékeltem tovább.
A végére hagytam a betont.
Nagyjából a felét sikerült lebetonozni. Elfogyott a cement.
Szombatra anyuék ígérték magukat. Jöttek is.
Reggel korán meglocsoltam a betont, majd levettem a kiskaput. Le kellett vágnom belőle.A járdától magasabb lett a terep, felakadt.
Számítottam rá, figyeltem is, hogy mennyire hagyhatom magasan. A kiskapu deszkája alul jó ötcentit felrohadt, és addig vágtam egyenesre.
Később majd a kerítésoszlopokat is fel kell újítani, s akkor szélesebbre csinálom a kaput. A kiskaput tartó fagerendákat vasoszlopra cserélem, arra hegesztem a kiskapu pántjának tartóját, s akkor a küszöbét is újrabetonozom. Nyerek vagy két arasznyit a két oldalon, s nem mindegy, ha egy tévével át kell jönni.
A kiskaput viszont legfeljebb egy deszkával kell megszélesítenem.
Ez még a jövő zenéje.
Most elég volt kibányászni a szögeket, és átmenő csavarra cseréltem rögzítését.
Egy csavar kivételével kész lettem fél 11-ig. Épp húzott ki a vonat az állomásról, mikor kiértem. Anyuék megérkeztek.
Kaptam két farmernadrágot, meg egy csomó hasznos apróságot.
Laci bácsival felszedték a krumplit, és jó hangulatuk volt.
Én átkarikáztam Szilasra, nyitva van-e a tüzép. Csak délig. Vettem gyorsan két 25kg-os zsák cementet. Ettől egykerékre állt a bringa, de ha felültem, haza tudtam vele jönni.
A kapu előtt volt élmény leszállni úgy, hogy ne legyen baj. (sikerélmény)
Jánoséktól kaptam két fotelágyat. Így már vendégek is alhatnak nálunk. Erzsike szülei eladták a kisházat, ki kellett üríteni. Kaptam még két fekete-fehér tévét meg két színeset. Ezek jó fadobozosak, - inkább pozdorja- de polc lesz belőlük.
Közben kedvet kaptam, meg kéne nézni, működik-e valamelyik.
A VT csattogással kiverte a biztosítékot. Ez a Thomson elektronikás, de A56-701X lengyel képcsöves jószág. A Grundig öreg Valvó képcsöves jószág. Csak az impulzus alaplemeze volt benne. Az RF rész meg az RGB hiányzott. Ebből kivettem a képcsövet (már fűtve is volt átkötve ónnal az áramkorlátozó ellenállás), meg a műanyagot is. Kimostam és már keresem bele a félbe osztó középső polcnak való deszkát. Olyan keskeny, hogy a kisasztal fölé pont jó lesz.
A fekete fehéreken nem volt hátlap. A stiroflex kondikat megrágták benne az egerek. Egy szerencsétlent meg is találtam kiszáradva a képcső alatt.
Apropó egerek.
A csapdában találtam egy apróbb jószágot. Cickánynak hívom, de majd azonosítanom kell.
Hosszabb az orra, mint egy egérnek, és ormányszerűen mozgatni tudja. A test térfogata kb. negyede a kifejlett egérnek. Olyan kis bumfordi.
A csapdában sem szaladgált, verődött, mint egy egér, hanem komótosan minden lyukat kipróbált, hátha valamelyiken kifér.
Kimostam neki a négyliteres üveget, nem raktam be a kannibálok közé.
Olyan pici, hogy szinte elvész benne.
Az újságpapíron szétvetett lábakkal fekszik, mint anno volt osztálytársam tacskója, és rágcsálja a háztartási kexet, meg az almát is.
Simogatásra bepisil, de nem támad.
Este még fogtam egy új egeret, beraktam hozzá.
Először még ment az ugrálás. A csöppség behúzódott az alomnak berakott újságpapír egyik redőjébe.
Később meg, amikor az egér megnyugodott, rámászott, átölelte a karjaival, és nagyon bújt a kis ormányos.
Este már közös mosdatás is volt. A csöppség hanyatt fekve élvezte.
Tévé helyett őket néztem.
Anyutól kaptam egy üveg Tokaji aszút. Mire elfogyott a fél liter, húzott a fejem aludni. Egyébként sem vagyok hozzászokva. Karácsonykor ittam talán utoljára. Majd Nufi helyesbít, ha rosszul emlékszem.

Komjáti napló 2009 - XXX. rész

Szeptember

Beköszöntött az első ember hónap. Hűvös, távolságtartó fickó.

Kedd

Munkanap. Tegnap még elhoztam egy Samsung tv-t. Rondán ugrál a képen egy zavarjel. Mintha nejlonfüggönyt ráznának a képernyő előtt. Állítólag szaga is volt.
Kiporoltam, s bekapcsoltam. Elszíneződött alkatrészt nem találtam, égett szagot nem érzek. A nagyfesz trafóból hangos sztochasztikus ciccegés hallatszik. Kivettem a sortrafót kimosni. Közben megörültem, hogy a képcsőfoglalat egyik forrasztása elvált. Ha a változó terhelés okozza, akkor még megúszhatok egy 6-8 ezer Forintos megrendelést.
Amíg száradt, utána néztem az áraknak. A HQ tényleg olcsóbban adja, mint a SINI.
Kipróbáltam a mosogató lefolyóját. A fürdőszobában a cső végére húztam nagyobb vödröt, oda érkezett a kancsó tartalma. Nem tudtam elég gyorsan körbeszaladni. A víz győzött. Kevertem egy vödör betont, betakartam a hálószoba padlóján a kavicssávot. Sikerült a ragasztás. A ragasztott lefolyócsövön nem jött ki oldalt víz.
Átfúrtam a falat a hálószoba konnektorja alatt, és a fürdőszoba csapja fölé eső lyukat koronafúróval megfelelő méretűre bővítettem. Így már lesz a fürdőben is konnektor.
A 2,5 --es rézdrót megizzasztott. (Borzasztó merev, ha a bejövő mellé elmenő vezetéket is beerőszakolok.) Ma át fogom alakítani. Kell egy dobozt telepítenem mellé, és a régi konnektor helyére csak a kötés fog kerülni. Onnét pár centire rakom át az aljzatot.
Délutánra megszáradtnak ítéltem a trafót és visszaforrasztottam.
Fókusz nincs, húz minden.
Foglalat ki, előhúztam a napkollektornak szánt (már mattfeketére festett) fűtőtestet és leborítottam a foglalatot egy befőttes üveggel. Felnéztem a napra: 'Most fűccsé be!'
Egy órát a távirányító kimosásának szentelem. A korábban beömlött folyadéknak szerencsére nem volt nagy savtartalma, mert nem marta meg az érintkezőket. Kétszeri átmosás és szárítás után úgy működik minden gomb, mint egy újon.
Akkor vissza a foglalatot.
A hiba alig láthatóra csökkent, a zaj is szinte megszűnt. Viszont a hangszóró elhallgatott.
Litze.
Azért kerestem egy kis hangfalat, és hozzányomtam a madzagját a hangszórókivezetésekhez.
Megszólalt.
Kibányásztam a hangszórót.
A litze nincs eltörve. A fekete takony is ép, és nem súrol és visszatolva a sarukat a helyére, többé nem hallgat el.
Imádom ezeket a hibákat.
Este még sötétben körbenézek, hátha látok húzást, de olyan sokszorozós húzás kinézete van a képen. Holnapig hagyom száradni, aztán még megnézek pár kondit, és megyek árajánlani a tulajhoz.
Délután még egyszer szétszedtem a futót. Először csak egy feszítődrótpárt alkottam a vonórúdhoz, ne fordulhasson az oldalára. Nem akartam a merevítőt vaslemezből. Ne legyen már harckocsi! Nekem kell a plusz kilókat is vonszolnom.
A gumiragasztás már jött is lefelé.
Na, majd adok én neki!
Kivágtam a szakadt gumiból egy darabot, és azt kentem be gumioldattal. Pillanatszorító, és hagytam száradni.
Ezalatt elővettem a menetmetszőt, és a válogatott rozsdás csavarokat, anyákat kis zsírral átjárattam. Mintha kispolszkiból maradtak volna, csak megáztak Budafokon a kinti asztal alatt. Rozsda és por volt a menetekben.
Mondjuk direkt ezeket hoztam. Itt vannak üresjáratok, és ettől a tevékenységtől hasznosnak is érzem magam.
Holnap már csinálnom kellene egy polcot, és oda tornyozni ezeket a dobozokat, mert földön sok helyet foglal, és a héten átérek a második komorába a csövekkel.
Onnét akkor megy minden anyag és szerszám az istállóba, a ritkábban használatos dolgok pedig a padlásra.
Este még voltam telefonálni, s éjjel megnéztem a nagyfesz környékét. Semmi árulkodó lila fény.

Szerda

Tv nap. Nem száradt ki a hiba a készülékből. Meg kellett keresni.
Ha már semmi ötletem nincs, le szoktam ülni elé, és nézem a képcsövet. A műsor nem jut el az agyamba, csak a zavarjelekre koncentrálok.
A felső és alsó harmadban is fénylő pontok ugrálnak, mint egy fejhibás, vagy koszos videofelvételen.... aztán, aztán egy apró beszívás. De ezek a zavarjelek állnak.
Hát persze!
BRUMM Ez 100Hz --es brumm! Hogy nem jöttem rá!
Meg hát ugye régen hullámzott a kép oldala egy tisztességes csöves tévén és a videojelben is volt világos meg sötét sáv.
Nem is beszélve arról, hogy a tápfeszültségre superphonálódott csomagocskák sem tűntek fel. (Minek a szkóp, ha nem értelmezem, amit látok?)
Kipenderítettem a 220uF --os pufferkondit a tápból és kapott újat. Olyan sima lett a képe, hogy táncot lejtettem örömömben.
Felejtek-felejtek, de az agygyantám, a kávé csak kigyötri belőlem az eredményt.
A párom szokta mondani, hogy ha tévé, akkor sorkimenő, ha számítógép, akkor táp.
A hibák zöme valóban ez, de kihaltak a fázisdiszkriminátorok, az AGC kondik egyre megbízhatóbbak, s a boosterdióda is félvezető. Már ha nem integrálják bele a sorvégtranyóba. Mit mondjak? Egyre egyszerűbb ez a szakma nem?
Ennek örömére visszavittem a tulajnak délután és előhúztam a GoldStart.

( A visszavitelről jut eszembe. A sokadik ragasztás sem jó a gumin. Nem tudja valaki, lehet-e valahol sallert kapni?)
A bringának rossz helyen vannak a kidörzsölései. A küllők felé esnek. Ezért tolja szét a levegő, de nem adom fel. Amíg van itthon ragasztó, újra szétszedem. Most találtam TIP-TOP-ot is Ildinél. Szmötyi nincs hozzá, de folt van.

Még egy kis GS. A táp bekapcsol és STDBY működik. A bekapcsolásra letilt. Megáll az oszcilláció.
Egy darlington tranzisztor összegzi a három diódából jövő feszültségeket, s juttatja vissza az STRS-nek.
Ezt azt jelenti, hogy valaki azt mondja az STRS-nek, hogy zárlat van.
Feljöttem rajzot vadászni a NET-en. Egyszerűen nem hiszem el, hogy a táptrafó menetzárlatos. Ha legalább egy Videoton vagy Orion tápom volna itt, akkor vígan kísérleteznék vele. Bekötném a TDA4600 mellé, és megvallatnám. De még egy nyamvadt 4,7V-os zenert sem találok.
Előhúztam a leválasztó trafót, de fáradt voltam, nem fejeztem be. A primer körben kell mérnem szkóppal, oda muszáj.
Ja, és közben két nap alatt 16db egeret fogtam a csapdával. Kezdem unni ezt a tevékenységet. A fogyasztásuk is felment napi fél zsömlére. Még van csontszáraz, de fogyóban. A löttyedt paprikából sem maradt semmi.

Csütörtök

Mint a nap neve mondja, óvatosan.
Kirámoltam a fürdőszobából a kitermelt földet. Nem akartam, de betonozni fogok. A fürdőkádig első körben, és vennem kellett párnafát. Még két vagy három gipszkartonlapot is. A kád mellé vízmentes gipszkartonból rakok fel, és arra ragasztom majd a csempét. A csemperagasztó is cementes alapanyag, nem maradna meg a vályogvakolaton. Téglát meg ne rakjak oda -- mondta Nufi -- mert keskenyebb lesz a szoba. Mondjuk gyorsabb is a technológia.
Azt a három darabot most kell megvennem, amit a kád mellé felrakok, mert ezt a mázsás monstrumot nem akarom többet kiemelni. Vasöntvény. Van vagy 100kg.

Tehát tegnap lebeszéltem Rolandnál 10 db 6m-es tetőlecet. (50Ft/m). Kifizethető ár.
Délben hívott vissza, hogy mehetek érte.
Felpattantam a bringára -- bár felmerült bennem az autó is, csak több, mint 1m lelógna elöl-hátul róla, az meg rendőrveszélyes -- bringára ilyen korlátozás nincs.
A fatelepen már összekötve várt a fa. Így ugyan nem tudtam rendesen kiegyensúlyozni. A tervem az volt, hogy ötöt-ötöt keresztülfűzve a csomagtartón két oldalról a vázhoz kötök gumipókkal, és úgy tolom haza, de csak rágumiztuk a segítőmmel a csomagtartó tetejére, meg a kormányra, és így kutyagoltam haza 5km/h sebességgel nagyjából egy óra alatt. (Van haszna a kerékpárkomputernek is.)
A fura az volt az egészben, hogy kicsit keresztben volt a rakomány. Vitte a szememet, pedig a kerék mutatta, merre kell menni. Olyan volt, mintha csálén állna a világ. Kacsáztam is, akár a részegek. Váltani kellett. Úgy nézni magam elé, mint vezetésnél. Ne lássam az autót, jelen esetben a bringát és a leceket.
Nem álltam meg, - csak egyszer Szilas után tüsszenteni - mert ledönteni (oszlop nem volt) nem tudtam volna, felemelni a földről meg két esélyes.
Az oldalam lett kék, meg vízhólyag a talpamon. Ettől eltekintve simán ment.
Nufi jelezte, hogy biztos sokan kiröhögtek, de szerintem itt ez nem kuriózum. A fizikai erőnek van értéke, és pénzt spórolni sem bűn.
Itthon betuszkoltam az istállóba, mert esőt jeleztek, és feljöttem a tetőre papírra rajzolni a múltkor letöltött GS tévé táprajzát. Elavult technológia (és lassú is a kézi rajzolás), de az EPSON FX-870-esemhez nincs festékszalagom, s a leporellót is Bp-n hagytam. Annak a másodpéldányán látszott volna minden az indigó miatt.
Még egereztem egy kicsit, meg körbelocsoltam a kertben a tavasszal ültetett fákat és a bokrokat. Bemálnáztam degeszre magam.
Este megrendeztem az első monogrillpartyt. Egyedül 'ültem körbe' a zsebkohót, és megsütöttem a hűtőből a húsokat.
A disznóhús gyönyörűen bezárult, és fehérre sült a belseje. Meg sem égett, csak szépen megpirult a rácson.
Nufi, most fogd be a füled! Nem tettem rá sem sót, sem egyéb fűszert. Maga a hús volt finom.
A csirkecomb vastagabb volt. Azt gyros módjára ettem.
Ami megsült, azt lefaragtam aztán vissza a rácsra.
A bőréből lecsurgó zsírja felszította a tüzet és meg is kapta több helyen.
Mindegy, jól bezabáltam.
Este a beszélgetésnél másodszor sütöttem el Nufinak azt a szöveget, hogy az egereink valami gyíkkal pározhattak, mert az rak ennyi tojást. Úgy jönnek a falból, mint a hangyák.
Ezer bocs érte!

Komjáti napló 2009 - XXIX. rész

Kedd (folytatás)

Kihordtam a kisebb köveket, átlapátoltam az árok másik partjára a földet, és lefektettem a fürdőkádat a későbbi helyére. Közben meglátogatott Feri.
Tudnék neki adni egy csokit?
Elég bonyolult arcot vághattam, nem voltam felkészülve ilyen kérésre. Anyutól kaptam egy LOTTO csokoládét. Illetve kettőt, mert Nufi nekem adta az övét. Ebből még egy ott volt a hűtőben.
Feri azzal folytatta, hogy elment az áram. Órát cserélt nála az ÉMÁSZ.
Áhá. Így már érthetőbb. Sorkapocsra vágyik.
Valamiért csak egyre volt szüksége. Nem vitatkoztam, de abba sem akartam hagyni a fürdőszobát. Majd jön újra.
Jött is. Akarom mondani telefonált, hogy mégis kéne a segítség.
Mentem. Még kitoltam a furikot a vályogos kupacra, és vittem egy másik csokit.
Az óra utáni első dobozban réz vezeték volt összesodorva alumíniummal. Jeleztem, hogyha van tizenezer forintja, akkor végleges megoldást is találhatnánk. Három csomag (fekete kék és zöldsárga) gurigából biztos elég a 100m-es. Sajnos az árakkal most nem vagyok tisztában, de biztos nincs húsz a három együtt.
Nem most. Most ablakcserére gyűjt.
Megcsináltam a kötést, és jöttem volna haza. Marasztaltak. Egyek egy kis lángost. De én jöttem volna. Toporogtam, aztán elindultam.
Később Jolika hozta utánam a lángost.
Éhes nem voltam, de nem akartam hűtőbe tenni, a lángos meg frissen jó, hát megettem.
Este mosdás után -- hét óra körül - átnéztem Mari nénihez. Világosban is megszemléltem a biztosítékot. Működött. Nem látszott rajta beégés.
Beszélgettünk még a történelemről. Hogy itt voltak a románok a háborúban, és hozták neki mosni a tetves ruhát. Ő még fiatalasszony volt, vagy lány? Ezt nem kérdeztem. Szóval nem fűlt hozzá a foga, de megcsinálta.
Eztán mindig hozzá hozták a mosnivalót, mert amit kifőzött, abban utána nem maradt tetű.

Majdnem nyolckor értem a fülkébe. Nufival hosszan beszéltünk.
Otthon zsiborogni kezdett a gyomrom, de el tudtam aludni.

Szerda

Kényszerpihenő.
(Harmadszor kezdem el ezt a részt. Az az érzésem, hogy dolgoznak az ÉMÁSZosok. Állandóan kiesik a 230V, és újraindul a gép.)
Reggel valami híg jött ki belőlem. Gyengének éreztem magam. Magamba tornáztam vagy hat kopaszbarackot, s meglocsoltam a facsemetéinket, meg a szederbokrokat. Aztán feljöttem a naplót írni.
Rövid bejegyzés Nufi blogjára, aztán átolvastam az augusztusi történetet egyben. Nekem egy dokumentumban van a gépemen.
Nem tudtam végigolvasni. Azt hittem a meleg miatt van hányingerem, mert a padlást elhagyva elmúlt. Viszont a hasmenés beindult.
Ledőltem az ágyra, és fáztam. Megmértem a hőemelkedésem. 37,6°C. Akkor nem szimulálok. Aludni próbáltam.
Talán két óra lehetett, amikor felébredtem, és újra az alomszékre ültem. Visszajött a kopaszbarack is.
A komposzt dombtól már úgy jöttem vissza, hogy elsötétült előttem minden. Zutty az ágyba.
Még írtam Ildinek SMS-t, hogy alszom, mert jött a hidegrázós hasmenés. Nem megijeszteni akartam, csak jelezni, ha mégsem mennék ki telefonálni este, akkor se idegeskedjen.
Késő délután jött át Feri. Kivonszoltam magam a kapuig, levettem a lakatot, de most nem segítettem semmiben. Húztam vissza az ágyba.
Ő szegény lelkifurdalást kapott, hogy tőlük kaptam el, de hát ez nem egy előre tudható valami.
Mondtam, hogy akartam menni Szilasra kamillát venni, de nem volt erőm. Ő áthozta a gyógyszert, amit kaptak ez ellen, és hozott kamillát is, meg pár szem aktív szenet.
Amíg beszélgettünk, magam elé húztam egy vödröt, de nem kellett.
Este volt még egy köröm, s akkor is ájuláshatáron voltam. A fejem működött, mert amikor éreztem, hogy baj lesz, a lassú csigamozdulatok helyett futásban értem el az ágyat.
Ezt már korábban is észleltem, amikor ilyen sötétedés miatt megállítottam a mozdulataimat. Pl. először a fogínyműtétem után. Ott kitörték a gyökerét egy fogamnak, majd összevarrták a műveletekhez bontott ínyem. A végén valami olyannal fújták le, hogy tiltakozott a szervezetem. Felálltam, de nem mozdultam. Erre le akartak fektetni. Nem hagytam. Pár másodperc után újra minden működött.
A Dr House alatti reklámra esett. Már nem fogom megtudni, mi lett a néger lánnyal. A 24-re pedig ki kellett peckelni a szemem, hogy felmaradjak.
Ekkor kevertem be a kapott port vízbe, és nagy nehezen megittam.
A film után pedig kikapcs minden, és snitt.

Csütörtök

Reggel fél nyolckor jött SMS anyutól, hogy jöjjön-e. Megkértem, hogy ne.
Szétnéztem. A konyhaajtó nyitva, a létra kinn maradt az udvaron, és minden szanaszéjjel.
Óvatosan megmosakodtam, és feljöttem naplót írni a padlásra. Kaja még semmi. Az ördög nem alszik.
Kiakasztott az áramszünet. Még szerencse, hogy gyakran mentek (save.) Pár sornyi veszett csak el.
Amikor harmadszor indult újra a gép, lementem inkább a konyhába. Megettem két szelet üres kenyeret.
Eddig még benn maradt.
Most valami szellemi munkát terveznék magamnak, de lehet, hogy még egy kis alvás lesz.

Alvás nem, de olvasás az ágyon. Gyenge vagyok. Kimozdulni nem merek, mert közel kell maradnom az alomszékhez.
Ebédre megkockáztattam anyu rizses húsát (úgy 15h felé.) Kevés volt, de jól esett. Egyre jobban éreztem magam. Elővettem a piros kemping bringát, és méregettem, hol tűnik el a feszültség a hátsó lámpa felé.
A leggyanúsabb pont a vázban az érintkező. Ott, ahol ketté lehet hajtani a biciklit. Addig 1/10 ohm a különbség, a dinamótól 10 ohm. Ennél jobbat nem tudok elérni, hiába csuriszkolom a felületeket.
A régi kéken úgy emlékeztem, hogy csavaros megoldás. Itt meg visszarugózik. Egyelőre nem bántom.
A nagyobb baj, hogy a karos gyorsszorító excenterje belül repedt. Ezt át kell majd operálnom a zöldből. Azon meg hótt rozsdás. Valószínűleg szétszedem, és csak a belsejét rakom át megzsírozva. Már ha egyforma.
Délután megint jött a szédülés, bevonultam a szobába Mythbusterst nézni. Néha vannak benne aranyos ötletek, de a mostani inkább untatott. Inkább rajzolgattam a csőirányokat a fürdőszoba szennyvízösszefolyóit tervezve.
Ha padlóösszefolyót is tervezek - ami nem ártana - akkor sem kell ásnom, mert elég mély lesz az árok. Igaz, hogy sokkal precízebben kell majd a kövezetet megcsinálnom, de veszek hozzá, és beépítem.
Este már virgonc voltam.
Mit nekem hasmars! Elő a lezárt ovális vödör, és a Pingyomról hozott nagyszemű szőlővel fejeztem be a napot.
Fürdéskor feltámadt a szél, ezért a pokrócparaván elé állítottam a kemping bringát, hogy lefogja a földre az alját. Vesztemre. Épp csak beléptem a kádba. Máris felborult a bicaj. Én meg lestem kifelé, hogy ki fog majd feljelenteni szeméremsértésért. Szerencsére nem jött senki.
Hét után indultam a telefonfülkébe. Feri előtt vezetett el az út. Kíváncsi volt hogylétemről. A szájmenésem majdnem nyolcig kitartott.
Nufi nem is várt. Azt hitte, hogy ma még végigfekszem a napot.
Nem volt jó hangulata.
Röpke félórás csevejünkbe beleszólt a szőlő. Ha sós puskával lőnek combon, akkor sem értem volna haza hamarább. Hajnali kettőig látott el tennivalókkal a gyomrom.

Péntek

S reggel is. Hatkor, nyolckor és fél tízkor ébredtem fel, hogy futni kell. Ekkor mérgemben megettem a pulykapárizsiból vagy 10 dekát és főztem egy kávét. Ez a fekete leves tartja most bennem a reggelit, és remélem, megállítja végre a folyamatot.
Ha nem eszem, szédülök az éhségtől. Ha eszem, akkor átszalad rajtam. Úgy tűnik, eltart egy pár napig, amíg megszabadulok ettől.
Pihenésképpen feljöttem naplót írni, s figyelem a beleim. Úgy tűnik, csitul a mozgás. Megyek, kirakom csövekből a tegnapi terveim a földön a fürdőben. Ha nem szédülök, akkor jön a mosdó is.

Csövek nem jöttek. A szédülős mászkálásból számítógépbuherálás lett.
"Get the Sunshine"
Ha jól emlékszem a Hair egyik dalára.
Én beeresztettem. A 3. Szervízcsomag leszedi az aktiválási folyamatát az XP-nek. Csak a 350MHz-es Pentium II gép wincsdaráló lett a szerény 64 megás ramjával.
Még Géza haverom mondta Budafokon, hogy az M$ szándékosan teszi tönkre a régi programjait, hogy állandóan vasat és programot is cserélj.
A hasam viszont kezdett periodikusan félóráról negyed órás futásra átállni.
Nincs mit tenni, újra bevettem a gyógyszert, amit Feri hozott.
Anyu telefonált, hogy van-e valamire szükségem. Mondom: a jövő heti lottószámokra, de most akkor is helyhez volnék kötve. Még aktív szénért sem tudok elmenni a gyógyszertárba, meg kell várnom, amíg elcsitul ez a roham.
Abban maradtunk, hogy holnap küld Jánosékkal, vagy ha nem jönnek, akkor elhozza ő.
Nem kellett várnom holnapig. Fél egykor kiabált a kapu előtt.
A múltkori betolakodók miatt és óta zárom a kaput.
Hozta a gyógyszert, meg kenyeret, meg háztartási kexet, meg gyógyszertári kamillát. Vonatfordultával ment is.
Nem marasztaltam. Ilyenkor nem vágyom senki társaságára. A panaszkodást utólag megbánom, a szenvedő pofám meg nem épületes látvány.
Látogatás közben csattant az egércsapda.
A kezemben tartottam, ismerkedtem az új jövevénnyel, s az állomásig sem mertem elmenni anyuval. Belül állt a bál.
Ekkor jött a következő napfény.
Nem tettem újságpapírt az akvárium oldalára, és az egereim hőgutát kaptak.
Tavaly már megjártam a kocsiban hagyott mongol futókkal. Akkor a fiúk megmaradtak, de minden lány elpusztult. Most itt a teljes állomány.
Az új jövevénynek még nem adtam át a terráriumot. 4,2l-es befőttes üveget kapott 2l-essel leborítva.
Közben már hatott a gyógyszer, a kávé, és hogy kiürült a gyomrom.
Felszereltem egy foglalatot az első komorába, és kifertőtlenítettem az üvegkalitkát.
Este pedig telefonozás után még egyszer meglátogattam kis halottaimat. Halotti torukat pedig málnával ültem meg. Akarom mondani guggoltam végig.
Olyan mennyiségű érett málna van a töveken, hogy ha megdöglöm is, enni kellett belőle.
Este pedig a sajtos stangli adta meg a kegyelemdöfést a gyomromnak.
Igazi kegyelem lett a feszítő jóllakottság. A 24 alatt ébren is tartott, de lehetett a kávé is.

Szombat

Reggel szokott időben ébredtem arra, hogy elmúlt a hasmars.
Lehet a munkára koncentrálni.
Feljöttem megírni a naplóbejegyzést, letöltöttem a Nufitól kért driver lemez fájljait a levelező szoftver segítségével. A tegnapi küzdelem a wifivel nem hozott eredményt. A ház első szobájából nem jutott el a jel az istálló túlvége fölött a padlásra. Ez van.
A hálószobából sem.
Ma felhoztam a tetőtérbe. Ugyanaz a távolság nem akadályozta. Vagy a vályognak túl nagy a csillapítása, vagy a terjedés síkját nem sikerült összehangolni a két antennával. (Hiába forgattam, döntögetem.)
Most a következő kísérlet a stifttel lesz. USB hosszabbítót lehet olcsóbban kapni, mint ismétlőt, vagy komolyabb routert. De ha patchkábellel hozom fel a hálózatot a tetőtérbe, akkor is talpon maradok anyagilag.
Noná, hogy csak félméteres darabok vannak itt velem Komjátiban.
Illetve még a villanykábeles dobozt nem néztem. Dugóm van, a klimpelő fogóm eltört ugyan, de majd megbuherálom.

Mondtam már, hogy imádom az ÉMÁSZ-t? Illetve a dolgozóit? Ide a rozsdás bökőt, hogy most is dolgoznak valamin. Sikerült újra lekapcsolni a 230V-ot írás közben. (Közben a német Word is kijavította a mondateleji De szót Die-re. Komolyan gondolkodom a konzolos gépen Vi --ban írni. Ott nincs semmi fölösleg, legfeljebb a karakterkészlettel kell szenvedni.)
Most beállítottam 1 perces automatikus mentésre a programot. Ma nem tudom, mennyit dobott el, de többet, mint eddig.
Sikerült visszatenni a szóköz billentyűt is, amely az indulatom levezetésekor röppent le a billentyűzetről.

Nincs UTP kábel. Majd veszek később.
Felszereltem egy mignon foglalatot a komorában. (Most ebből a méretből van több világítótestem.)
Felfúrtam és feltipliztem a falra mosdókagylót. Kitakarítottam és levízkőmentesítettem egy fémszifont alá. A csap és a szifon összekötésére viszont nem volt cső. A legkisebb lefolyóhoz való PVC cső is vastagabb, mint ami kell. A valahol fellelhető fehér csődarabot vagy már felhasználtam, vagy nincs is.
Járkáltam körbe, mint a mérgezett egér. Egyre feszültebben kutattam és rendszereztem újra a vizes cuccokat. Nem volt kedvem emiatt leállni.
A fehér mosdóból kettő is van. A kisebb kézmosót Budafokon vették le a vizesek, mikor felújították a rendszerem. Azt elhoztam ide a vendégszobába. Oda elég lesz.
Erről nem akarózott elvenni, de ha nincs más...
A más volt a jó kulcsszó. A Csámpitól örökölt kicsit repedt zöld mosdótálon ott figyelt a megoldás.
Kis csiszatoló dörzsölés. Nem jött elő a dzsinn, de pont jó lett.
Pihenésképpen ,főztem' zacskós (TESCO) levest kerti petrezselyemmel meg zellerlevéllel. Csípte a gyomrom. Este pedig betörpöltem a pulykapárizsit.
Nem kellett volna.
Nufitól a telefonfülkében sebtiben búcsúztam, és hajnalig tartottam őrjáratomat az alomszéken félóránként.
Reggel már, mintha pirospaprikán ültem volna, nem volt semmi sem jó. Érkezett egy SMS.
Anyu jön fél 1kor. Hoz levest meg rizst.
Ez a fejemben úgy maradt meg, hogy fél 11.
Fél tizenegyig elpakoltam mindent, lefertőtlenítettem az asztalt, a pultot és vártam. Aztán újra elolvastam az SMS-t. Jó, akkor később.
Kókadtam a kitakarított konyhában. Enni nem mertem, nem tudtam semmit, csak éhes voltam és álmos.
Anyu megérkezett. Kipakolt, és én ettem. Először levest, majd rántott csirkét és még zöldséges rizst is.
Ha már meg kell dögleni, legalább ne éhesen.
Aztán az történt, amire nem számítottam.
Megnyugodott a gyomrom.
Mire anyu hazatért, már kedvem támadt zárat szerelni a fürdőszoba ajtajába.
Elég sokat kellett vésnem, de volt zár. Már csak az a vasbigyó hiányzott, amit levettem a keretről a festékégetéskor.
Ilyenkor újat sem lelni sehol, és a régi is össze-vissza nyomorintva került elő.
Kikalapáltam. Lekapartam a festéket egy törött fűrészlappal, ledrótkorongoztam, és visszacsavaroztam.
Ettől még a zár nem zár, de rámszürkült. Ideje volt fürödni.
Az állandó esti gyűrődés miatt már két fürdést kihagytam, és elég közel van az orrom magamhoz.
Ha melegítem a vizet, kifutok az időből. Odakinn már hideg volt.
Be kell húzni a kádat a konyhába.
Körbelocsoltam a kertet, hogy kevesebb víz maradjon, aztán beráncigáltam.
Így sem lett melegebb, de legalább nem kellett paravánt építeni, és nem fújt ki a szél.
Megkönnyebbülés. Fél nyolc.
Tiszta ruhában nyújtóztam egy jót. Odakintről hallóznak.
Erzsike és János látogatott meg.
Megmutattam a mostani állapotokat, kitárgyaltuk a beleimet. (Erzsike egészségügyi végzettségű.) Nyolcra értem a fülkébe.
Este pedig végre átaludtam az éjszakát.
Nem volt sem 24, sem Tűzvonalban sem doktorhausz. Csak döglés mély álomban.

Hétfő

Reggelire vajas pirítós hagymával. Hogy ez milyen jól esett!
Feljöttem naplót írni. Innét pedig dühöngve vissza, amikor lekapcsoltak.
Lemásztam az aknába, ma bekötöm a szivattyút. 17°C. Ide sem érdemes még kaját hozni.
Anyuék telefonáltak az OBIból, hogy visszavették a padlóösszefolyó tetejét. (Laci bácsi vette nekem, mert kértem, de komplett kell, és ő csak kupakot vett.) Közben rámbeszéltek volna kádhoz és zuhanytálcához való bűzelzárót. Mondtam, hogy azt már vettem, vagy kérjenek az eladóktól, vagy majd megyek én. (Holnap bringával, de ezt még nem mondtam nekik.)
Később újabb telefon, hogy találtak szuez szifont.
A könyveim egyikéből kiderítettem, - mert biztos nem voltam benne - hogy az az. Már megint egy olyan szakszó, aminek nem beszédes a neve. Ne legyen padlóösszefolyó, ha már nekem így logikus! A könyv padlószifonnak hívja. (Most nincs idefenn a padláson, de megígérem, hogy csinálok irodalomjegyzéket, amiből tanulom a vízszerelést.)

Komjáti napló 2009 - XXVIII. rész

Szerda (folytatás)

Haladtam is a fallal. A diófa alá hordott kupacból szedegettem ki vályogvakolatnak valót. A nagyját kézzel, az apraját lapáttal. A betonjárdán kis kalapáccsal apróra zúztam, és úgy öntöttem fel vízzel. A keverőszárral is könnyebb volt dolgozni.
Először újratapasztottam a száradáskor levált rétegeket, és feltöltöttem a nagyobb hézagokat, ami a zsaluzással takarásban volt.
Kirámoltam a kövek zömét, és jöhetett a vályogtégla is.
Most hallgattam a könyvre, és bespricceltem a vályogfalat a téglázás előtt vízzel. E célra a kiürülőfélben lévő zsíroldó flakonját használtam.
Előtte gondosan kimostam, átöblögettem. Természetesen újabb időhúzás volt. Így az algásodó kádamat és két vödröt meg a lavóromat is kitakarítottam. A lendületem mégsem tört meg.
Főztem egy kávét, és lekapartam a falról a meszet is. Érdekes, hogy a korábbi falnál – amit az ajtónyílás miatt távolítottam el – nem kaparták le. Volt három kötési hely. Ezt használtam fel én is.
A jobb oldalon csak egész téglákkal raktam fel a falat. A kötés helyén 90°-kal elforgatva kettőt, és csak amikor elkészült az oszlop, akkor nyestem le síkba a kiálló részeket baltával.
A jól végzett munka örömében főztem egy túróstésztát.
Komótosan megebédeltem, s visszatértem gyönyörködni.
Aztán odamértem a keretet.













Jó, de akad.
Némi rugdosás és gumikalapácsos rábeszélés után a helyére cuffant.
Elő a vályogos könyv.
Nem is követtem el hibát. A leírás szerint is egy hét száradás után csinálta a szerző a tapasztást. Csak én vagyok türelmetlen.
Nem mondom, vertem le ott is nagyobb darabot, ahonnét már nem akartam, de a keret jó helyen áll. Ha meghúz a vályog, felakasztom az ajtót. Az ajtófélfa rését (mészhabarccsal) pedig csak akkor töltöm ki, ha már szürkére száradt a keret mellett.
A bal oldal még hosszú lesz, de a jobbon a fugák hamarabb meglesznek. Jóval kisebb a tömeg, kevesebb a víz is.
Rabic háló helyett pedig keresek nádat. Tornanádaska felé biztosan lelek.

Már időben beállítottam a House-ra a felvételt. A Tűzvonalban is megvolt, s legalább nem kellett a híradót végigszenvednem. (Az Este a címe, de nekem híradó)
A 24 viszont újra eltünt. (Tente volt.)
Holnaptól azt veszem fel. Még szerencse, hogy amerikai film, és a lemaradók kedvéért bejátszanak az előzőből fontosabb részeket. Mennyire kimaradt ez a szappanoperálás eddig az életemből?

Csütörtök

A tervek szétlőve. Anyu telefonált, hogy megint úszik a fürdőszoba.
Megvártam a postát, hátha megjön a telefonja, aztán kocsiba vágtam magam, és ami szerszám eszembe jutott. A falbontást úgysem engedi, tehát csak külsőleg kezelés lehetséges.
Délben értem hozzá. Lekaptam a csapot. Laci bácsi izgalomban volt, és nagyon segíteni akart. Anyu már korábban nekem adatta az összes vízszereléshez való fogót, ezért nem tudott hozzáférni.
Sajnos fogóval nem is lehetett. Még villáskulccsal is alig.
Jól diagnosztizált. A sarokszelepre egy másik sarokszelep csatlakozott. Ez adta a vizet a mosógépnek, és az elmenő oldalába tolható be a kézmosó csap tömszelencéje. (Azt hiszem, így hívják.)
Tehát a két sarokszelep közötti tömítés volt rosszul betéve. Ráadásul puha gumiból. A felrakáskor meggyűrődött, és csöpögni kezdett. Erre anyuék addig mozgatták, amíg a gumitömítés betüremkedett a vízcsőbe, és akadályozta a vizet. Nem volt nyomás. Ami nyomás jött, az pedig oldalt a hollandi anya mellett.
Laci bácsi előhúzta a tömítésgyűjteményt. Nem volt belevaló. Viszont a régi csaptelep elzárógumija jó átmérőjű volt. Kértem csigafúrót, kibővítettem a belső lyukat, és meghúztam rendesen a hollandit.
Mehetett vissza a csap a helyére, és helyreállt a rend.
Még telefonáltam Nufinak, hogy minden oké, kaptam elemet a sírós néninek. Anyunak volt otthon bontatlan. Legközelebbi látogatáskor berakom az árát anyu táskájába. Különben biztos nem hagyná kifizetni.
Már három előtt hazaértem.
A csapból egyre nehezebben jön a víz. Megtört a fenti műanyagcső.
Szerkesztettem rá egy méteres rézcsövet kanyarral együtt, és azóta nyomás is van a házi hidroforból.
Átmentem a Daewoo tévéhez. Tudtam, hogy nem helyszíni javítás lesz, de végig kellett játszani a protokollt.
Szétszedtem a tévét az asztalon. Beledugtam egy mérőzsinórt antennának, és kocogtattam a sasszit. Több, mint egy órát beszélgettem a nénivel.
Ez melegedési hiba, nem KH. Ezt be kell bugyolálni, rá kell fűteni, és valahogy rá kell beszélni, hogy hozza a hibát.
Közben jött egy barátnője a szomszédból. Valahol a templomon túl lakik. Én meg összecsomagoltam a tévét, s elindultam haza a kézikocsiért.
Közben a néni foxija egyre dühödtebben ugatott. Rámugrott, és meg akart harapni. A nadrágomon éreztem a fogai nyomát. Ha nem fogja meg a lánc, meg is harap. Akkor meg is rúgtam volna, de így nem kellett.
Hazavittem a táskám és a bringát, a kézikocsival pedig visszatértem a tévéért. Akkor már a két öreg hölgy kiabált a kutyára, pedig az addigra már megnyugodott. Már azt akarta, hogy simogassam.
Mindegy, a tévét beraktam a kézikocsiba, és indultam haza.
Még összefutottam Mari nénivel és Erzsi nénivel. Kinn ültek a kerítésen. Megálltam velük is trécselni egy kicsit. Ez hasznos. Nagyon sok jótanáccsal látnak el. Ha nem is mind pontos, de nekem jó.
Még idéztük Nagy László Adjon az Isten c. versét is. (Mari néni szavalta valamikor, s most is ő hozta fel)
„Nekem a kérés nagy szégyen...“
Vág az esze az öreglánynak, és olyan humora van....
Itthon még nem fogtam a tévének. Málnáztam és telefonáltam. Olvastam a vályogos könyvet. Most ez a bibliám. Remélem, ősz végére fejből tudom majd az egészet.
Az esti műsorokat pedig már záródó pillákkal figyeltem. A 24-re pedig ráindítottam a videót. Kellett is.

Péntek

Ma megérkezett a telefon.
Megbeszéltem a postással, hogy Erzsi néni szívesen átveszi a küldeményeimet, ha nem vagyok itthon. Csak a tehermenteseket, vagy ha hagyok nála pénzt. Ha nem, akkor csak nekem adja át.
Beleraktam az aksit, és töltésre dugtam. Felhívtam anyut, majd Nufit is, hogy megérkezett. Eddig jó. A jövő héten majd megcseréljük az enyémmel.
Bekapcsoltam a javítandó tévét. Lement rajta a 24 videóról, de semmi baja. Kerestem egy kazettát.
A Ripacsok. Jó hosszú film. A vége felé hallgatott el a tévé. A hangerő szabályzással először még visszakaptam a hangot, de később az OSD ráfagyott a képernyőre, a hangerő nem szabályzott. A távirányítót érzékeli. Villog a vörös-zöld led a tv elején, de nem történik semmi. A kikapcsolásra késleltetve reagált, majd még egyszer visszakapcsolódott, és utána maradt a kép, de hang nélkül, és semmi válasz a távirányítóra.
Hálózati kikapcsolás után semmi reag.
Eddig itt tartok.
Most a tapasztáson száradó rések töltögetése következik, és utána tévé.

Szombat

Reggel nyolc előtt telefonált anyu, hogy menjek a barackért. Rendeltem 10kg-ot.
Hová is?
Jolikához.
Még ágyban voltam, mondom 1 óra. Nem volt annyi, de nem várt meg. Csak a kutyákkal találkoztam, az ajtók bezárva.
Nekilódultam a boltok felé. Irénkébe botlottam.
Ő félreértett, hogy palackot akarok cserélni, de megláttuk Jolikát hazajövetben, megoldódott a rejtély.
Kaptam kölcsön egy lapos ládát, amiben hazahoztam a barackot, de mire visszavittem (a ládát Jolikához), már Jolika ismét köddé vált.
Délben hozott még nekem lecsót. Mosolygott, megmutattam a beállított ajtókeretet, meg a bringautánfutót, aztán el is felejtettem megkérdezni, hogy merre járt reggel.
Rosta. A kirostált homokból finom homokhoz jutni. Befogtam a gyümölcsmosó szitát. Nem valami hatékony.
További területek felszabadítására az istálló melletti betont takarítottam le. Nem is olyan egyszerű. A repedésekbe gyűlt föld, meg amit a szél hozott, gyommagvak jobban kötnek, mint a beton.
Késsel, kőműves kalapáccsal, spaklival kergettem ki - amíg bírtam - a a nemkívánatos vendégeket.
A második rostán kiosztályozott homokot pedig 5literes vizes flakonokba töltögettem.
Ez sem túl gyors, és kevés is. Ennél jobb módszer kell.
Még szabóollóval felaprítottam a töreket 2-3cm-es darabokra. Egy kisvödörnyi után abba kellett hagynom, mert szétszedte az ujjamon a bőrt. Csupa vér lett minden.

Megkaptam a kondit a szkóphoz.
Legalább négyszer akkora térfogatú, mint az eredeti. A 15kV-os helyére most 30kV-os megy. Több műgyantával lehet ilyen szigetelést elérni.
Nem fér be. Vagyis a sokszorozó átalakításával. 5mm-es átmérőjű lyukon lehet hozzácsavarozni a panelhez. A négy kondi között kb. 2mm rés.
A rombusz alakú elrendezést kicsit megbontva a közelebb álló kondikat széttoltam, és 6 mm-rel távolabb rögzítettem. Ettől már becsavarhattam a rossz helyére az újat. A vezetékelésnél egyet vastagabb szigetelésűre cseréltem, és a forrfüles kivezetéseket kellett szétforrasztanom, és az új lyukaknak megfelelő helyen újra össze.
Ahol nem ért el, 4,5Voltos lapos elemből metélt rézlemezzel kipótoltam, és a tőből kitört lábú nagyfeszültségű diódát is visszaforrasztottam. Mondjuk terepjáróban, vagy macskakövön haladó gépjárműben nem lenne hosszú életű, de az asztalomon még sokat kell kibírnia.
Első bekapcsoláskor még hallatszott némi húzás. Elrendezve a sokszorozóban a madzagokat, és bezárva a műanyag kalitkáját megszűnt. Nem csak a hangja, de az idővonal is szép kontrasztos és nyugodt lett.
Még kacérkodtam az időalap jaxley tárcsájával. Ott is van gubanc, de most javítani akarok végre vele, marad későbbre.

Vasárnap

Reggel a török szandálomat ragasztottam újra. Most fél órát vakartam, hogy leszedjem a régi ragasztót, s legalább 20 percig száradt összenyomás előtt a két felület. Egyelőre jól tart. Amíg nem lépek vele pocsolyába.
A Daewoo tévé meggyógyítva.
Még tegnap éjjel végigforrasztottam szinte az egész sasszit. Nagyító alatt annyi hidegforrasztás gyanús alkatrészlábbal találkoztam, hogy egy vödör gyanta és egy tekercs ón elfogyott (kis túlzással.)
Az eredmény, hogy egész éjjel ment, és ma is fog.
Találtam a Swiss Jazz és Classic mellett egy olasz komolyzenei adót. Most is az szól rajta.
Érdekes, hogy amilyen pocsék képe van, annyira intelligens a kezelőszoftvere.
Pl. a teletextet lehet fél képernyőn olvasni a kép mellett. Vagy két lapot tenni egy képernyőre. Vagy hogy van rajta vagy négy AV bemenet. 2 Euroscart, egy cicnh és egy SVideo is.

Délután pihenésképpen leszedtem a kereket az utánfutóról. A ragasztás megint biztos elengedett.
Nem. A ragasztás jó, csak a folt hasadt végig hosszában. Ilyet még nem láttam. Legalább kétszer olyan vastag, mint a gumi, és van egy sárga meg egy fekete réteg. Átszakadva.
Lekapartam és most orosz foltot ragasztottam rá.
Közben jött Feri, és megint kaszált egy adagot a teheneknek.
Meglátogattak Laciék is. Melinda kezében ott nyújtogatta a nyelvét Sanyika is.
Holnap reggel mennek haza (Budafokra). Küldök valamit?
Mindjárt.
Ha Feriék elmentek, átviszem.

Amíg Ferinek segítettem csalamádét szedni, száradt a pillanatragasztó alatt a gumi.
Este még újra összeraktam.

Letörtem pár darab kukoricát, meg néhány barackot is becsomagoltam.

Nekibuzdulva a sikeren, jött a Goldstar.
Az STRS táp zárlatot érzékel, és azonnal megáll.
Leszedegetve a terheléseket a helyzet mit sem változik.
Kicseréltem az optocsatolót.
A stdby megjön, a bekapcsolásra a táp megáll.
Anyád!
Leszedegetem újra a tizen voltot. Adtam neki tápról 12V-t. Megeszi.
Adtam nagyobb áramú tápot. (A PC táp nem korlátoz le 2A-nél, mint a labortápom.
Bírja. A távirányítóra látom az órajelet bekapcsolni a szkóppal pl a videoprocin, és kikapcsolni is.
Táp külön a 12V-nak, és a trafóról leakasztom azt az ágat. Bedug, stdby, és röff nagyfesz, de azonnal megáll a táp.
Táp leakaszt a 180V-ról, 12V külön tápról. Stdby ok, bekapcsolásra a táp röffen, majd letilt.
Az STRS tápice doksijában túláramvédelemnek jelölt láb testen van, s a belső kapcsolótranzisztora is emitterrel a földön áll.
Közben éjfél.
Kuss aludni, mert nem állunk át éjszakai műszakra!
(Lehet, hogy más optóval lesz jó? De jó lenne hozzá rajz! CF-2180AB) /Az eservice.com-on találtam LG-ből hasonlót, hátha abból rájövök./

Hétfő

Reggel összeszedtem a lekaszált, és azóta megszáradt füvet.
A gumi ismét leeresztett a futón.
Felfújtam, hogy visszavigyem a tévét.
Nem igazán fért fel rá. Nagyobbat kell csinálnom. Szélesebbet. Legalább 1m rakterületi szélességűt. Abba már rézsút csak belefér a legtöbb tévé.
Ezt pókokkal rögzítve kiráncigáltam a kiskapun. Közben eltört a keresztmerevítő az alján. Elfordult a rúd, csak tolni tudtam a nénihez.
Amíg szerencsétlenkedtem, egy másik hölgy jött. És nézett meg magának. Meg hogy vállalok-e tévét javítani.
Mondtam, hogy szívesen, bár kiestem a gyakorlatból. De ha itt ebből lehet megélni, akkor ebből fogok megélni.
Majd este öt körül átjön, és megnézem a készülékét. Kettő is van.
Aztán Józsi fia két sráccal hozott egy kézikocsin a szomszéd házba kistévét, meg még valamit. Azon merev, a raktér keretéhez hegesztett húzórúd van, és a kereke montiméret. 26 hüvelykes (ránézésből.)
Mindegy, az enyém is jó lesz, csak majd kiforrja magát.
A nénitől nemrég ment el az orvos. Magas a vérnyomása. Feküdt végig, amíg beüzemeltem a készüléket.

A szomszédai elzavarták nekem a kutyát, amíg a tévét bevittem és átadtam. Kifelé pedig botot ragadtam és azzal tartottam távol a foxit magamtól.
Itthon főztem egy kávét és feljöttem megírni a hétvége történetét. Még elég zavaros, de majd letisztázom.
Ez a három nap olyan, mintha egy hetet írnék le. Keveredik a sorrend, mint örvényben a belehajintott száraz fűcsomó.
Most pedig megyek lefolyót ragasztani.
Holnap jön Nufi, és addig be is akarom betonozni a leendő hálószobát a cső fölött.
(A cső megragadt, kavicságyban pihen, és próbára vár. A fali rész pedig bevakolva.)

Keddtől keddig

Eltelt egy hét a párommal. Ilyenkor nem lehet naplót írni. Vagyis én nem tudok.
A krónika kedvéért elmesélem, hogy jártunk Dobódélen fürödni. A víz pont jó úszásra, bár Nufinak már hűs volt. Nem vittünk pokrócot, csak a törülközőn pihentünk. Olvastuk a 86-os Körképet.
Jókai Anna nekem nagy csalódás volt. Tömény unalomba fulladtam a pontos ‚értelmiségek megszellőztetik a fejüket falun‘ képétől. Lehet, hogy Moldova kurvás történetét már olvastam korábban, de ez most is jó volt.
Hazafelé tartva a hepén-hupán megkerestem a pár hete elhagyott lapátomat.
Ne tessék csodálkozni, megvolt! Ami egy városinak elképzelhetetlen – anno a gyárban dolgozók mesélték kellő humorral, hogy ha valamit leejtettek, nem is koppant, - itt nem így van.
Talán ha értékes lenne, de ez egy hamuzólapát. Már többször visszavágtam lemezollóval, mert kirepedezett és össze-vissza hajlott. (Névszó, nem ige, tehát külön írtam.) Most épp rendezett a külseje, de nem tudnám a Vaterán sem vas-árban eladni.
Megmutattam Ildinek, hol szedtem a homokot.
Most annyira kevés víz volt a Bódvában, hogy kiemelkedett egy sziget a gázlón túl. Most láttam azt is, mennyi műanyagszemetet dobtak bele. (Ez a dobódéli-tó mellett is jellemző sajnos.)
A bódvaparti napozás dörgő éggel és esővel végződött. Hazakarikáztunk, s bár fenn hagytuk a felszerelést a bicajokon, esetleg zápor után visszatérünk, de nem lett már olyan jó idő.
Felkötöttem a rázókámat is, és Nufit befogtam egy utórázásra. Én a nagy rostával, neki összeütöttem egy kézit a régi szúnyoghálóból. (Az még fémből készült, az új már műanyag. Csak nem raktam fel helyette.)
Nem rostáltam át az egészet, mert vártuk Ferit kaszálni.
Hétfőn hozta magával az unokaöccsét is. A rázós napon pont nem jött.
Kitöltöttük az ajtófélfa rését meszes habarccsal. Mondjuk nem 1:3, hanem 1:6 arányban kevertem, de még így is nehezen száradt. Ma (kedd) fogom a következő réteget felvinni a félfa külső oldaláról. Ez már csak 1cm lesz maximum, és jóval töményebb.
Augusztus 20-án ünnepi gyülekezőt tartottunk a falu határán. Bódvaszilason szokott lenni tüzijáték. ¾ 9-re beszéltük meg a találkát Ferivel és kis Jolikával. A sötéthez illett minden világítást felpakolni a bringákra. Az Ildi villogó (elemes) hátsólámpája Budafokon maradt. Amit tartaléknak vettem - kis kerek, ruhára csíptethető -, kimerült benne a gombelem. A szürke Favoritomon dinamós a rendszer, és kipróbáltan jól működik. Hát a gombelem csere után sem lett jó a villogó. Felcicomáztam Ildit a jólláthatósági csíkkal, és én is magamra öltöttem a mellényt.
A társaság egyre bővült. A sötétből pedig fiatalemberek szállingóztak elő. Kilenc táján pedig kerékpáron érkezett Szilas felől a kocsmáros hölgy férjura, és mondta, hogy leállították az ünnepélyt. Túl sok fiatalember gyűlt össze, és (valószínűleg) fél a rendvédelmi egység parancsnoka az incidenstől.
Hát ez van. Gondolom, a rendőröknek is jár az ünnep.
Apropó, ma hallottam, hogy elcsípték a lövöldözős fickókat, és belegondoltam, hogyan élik majd hátralévő életüket a börtönben, ahol a nemzetiség aránya jóval nagyobb, mint a szabad világban. Adrenalinban nem lesz hiányuk, ebben biztos vagyok.
Még egy történet a témában.
Szombaton a kemping bringára illesztgettem a hátsó lámpát. Az esti telefonálások egyre később végződnek, oda is kell a szabályos kivilágítás. (Nem végződnek egyre később, csak előbb van sötét - a szerk.) Ildi is kinn az udvaron tevékenykedett.
Nyílik az ajtó, és betüremkedik egy asszony két csemetével. Eddig még mindenki kinn kiabált, jelzett, ha bármit akart, nem kellett zárnom az ajtót, meglepett ez az antré.
Zárva a szöget elébük siettem, s megkérdeztem, miben segíthetek. Ildi mögöttem hallhatóan szaporábban lélegzett.
Egy winchestert nyújtogatva jött befelé, és mondta, hogy a szomszédasszony ajánlott, csináljam meg. Mondom, 2 óra után - mert ebédhez készültünk éppen dél felé.
A csoportot megállítottam a műholdas tányér magasságában, és sikerült visszafordítani.
Megkönnyebbültünk, hogy nem kellett semmit vásárolni, de ezentúl zárni fogom a kaput, az biztos, és szerelek valami kolompot rá. Túl sok rossz történetet látok a tévében, hogyan dolgoznak a ‚kereskedők‘. Egy lefoglalja a tulajt, a kicsik meg kíváncsian körbejárnak mindent. Ez lehet előítélet, de én óvatosságnak hívom.
Kettőkor beállítottam a már szétszedett géphez, és megbeszéltük, hogy most nincs pénzük, de hétfőn kapnak, akkor fizetnek. (Már kiderült, hogy nem ez a hétfő az.)
A gép bootképernyője sem jelent meg, restart BIOS-t játszott.
Dugtam egy Debian installt, és láttam az NTFS partíciót. A gépet így kapták, mindent letörölhetek.
Fél óra alatt fenn volt a Linux, és bootolt rendesen. Kellett rá XP. Éppen volt nálam, s fel is tettem. 30 nap után meg is vásárolhatják, addig szabadon tudják használni.
A hölgy fiával beszélgettem közben, aki érdeklődött, mennyiért tudok másik ilyen gépet szerezni. Még volna tévé meg erősítő is, amit meg kell csinálni.
Mondtam, hogy pillanatnyi árak vannak, és +12 ezerből járom meg Bp.-et. (Durván 600km oda-vissza a Honda 6-7l-es fogyasztásával.) Ez megfelel, stb.
Itthon már minden másképp fest. Az idő megfelelő rálátást biztosít az altató technikákra, de arra is megtanított, mire való az előleg. Az én bizalmam egy alkalomra szól, mindig az utolsóra, és ha ez az első alkalom, akkor utána inkább nem vállalom a munkát.
Vasárnap ebéd után Miskolcra mentünk. Anyunál töltöttünk magunkba olyan energiabombákat, mint franciakrémes, dobostorta és pogácsa.
Este, hogy legyen kis szünet két rágómozgás között, legurultunk a harmadik emeletre Gézához. Bár felébresztettük – kísértetiesen hasonlított Máris szomszédra a Mézga család filmjéből – most éppen örült nekünk. Este tízig marasztalt.
Reggel már a búcsúra készülődtünk, s anyuval a bankba, hogy hozzáférést adjon a bankszámlájához. Most a szívpanaszai és a vizsgálatok megijesztették, azért ennyire sürgős. Én még nem érzek veszélyt. Illetve annyit, hogy egy állami szerv azt hiheti, van jövedelmem.
Mindegy. Ennél azonban sokkal jobban felháborodtam.
Megyünk a kocsihoz, és ott virít rajta a mikulás csomag. A Kassai utcára kitettek egy táblát, hogy onnét lehet felállni két kerékkel a járdára kocsikkal. Előtte nincs parkolási tilalom.
Ekkor én szidtam a büdös kurva anyját a tetves szemétládának, aki ebből él. 1968 nyara óta használjuk ezt az utcát. Autóm pedig a nyolcvanas évektől van. Mindig is ott parkoltam, ahol volt hely a házunk mögött.
A bolt melletti ficakot ellátták behajtani tilos táblával, ezt megértettük, mert áruszállításnak kell a hely. Nem könnyű kerülgetni senkit teherautóval. De ott, ahol a járdán a két gyalogosnyi helyet meghagyjuk, és húsz éve parkolunk, oda csak szivatásból tehetnek táblát. Mondom ezt azért is, mert a kresz szerint az úttesten szabad volna, csak akkor nem maradna hely az átmenő forgalomnak. A másik értelmetlen húzás pedig az, hogy a korlát ott szűnik meg a járda túloldalán. Azért nincs már korlát, mert a talajszint eléri a járda szintjét. Azaz még a szabálytalan autós mellett is biztonsággal elférne bármilyen térfogatú gyalogos akár triplaszéles hármasiker-babakocsival is.
Rozika néni (szomszédasszony) szerint pedig reggel nyolc körül járnak fényképezni és mikulás csomagot osztogatni ezek a személyek, és szedik az önkormányzat ingyenélőinek a fizetésrevalót. Ha korábban kelek föl, vagy beljebb találok helyet, akkor semmi gond.
Ezután már csak a belvárosban kellett parkoló órába dobnunk egy óra árát, hogy a banki teendőket elvégezhessük, s természetesen a Tiszai pályaudvaron is. Gratulálok! Tudom már, hogy miért jövök falura. Azt sem mondom, hogy itt minden csodálatos, de emberibbnek tűnik pillanatnyilag.
Pénteken-szombaton öt egérrel bővültünk. Mentek mindannyian a szárazakváriumba. Egértóriumunkban élénk társadalmi élet kezdődött. Üres csapdával hagytuk ott a lakást.
Hazatértem, s mi fogadott? Három gumicukor. A csapda üres, de az üvegkalitkában lebabázott az egyik egér. A kis vak rózsaszín görcsöcskék ott vonaglottak a tér közepén estig. Senkit nem láttam köröttük.
Éjjel volt némi kergetőzés, de nem voltam kinn csak egyszer.

Kedd

Reggel nyolckor már kinn voltam az ágyból. Kisegerek sehol. A reggelit négyen lepték el, de több szénacsomó is mozgott. A kannibál még nem mutatta a báliruháját.
Feljöttem naplót írni. A gép bedugva, de semmi életjel.
Lementem megnézni, miért nincs áram. Az automaták nem mentek le, reggel odatettem még töltődni a telefonom, kerestem egy műszert, és megnéztem a konnektort.
Azt még nem mondtam, hogy tegnap nyolckor felhívott János, hogy nincs Mari néninél áram. Pont kezdődött a Beugró. Imádom az időzítéseket. Dugtam egy kazettát a videóba, és előkapartam a műszerem. Nem volt egyszerű, mert a kis sárga valahol van, a nagyobbhoz csak csíptetős mérőzsinór van elöl, ami nem fér be a konnektorba, hát mutatóst találtam a hagyatékból, amit még nem néztem át. Gyors teszt, 250V-ban mutat rendesen. Újra előhúzni a bringát az istállóból, és spuri.
Mari néninél mérőórát cseréltek, de fel volt kapcsolva. Fény nincs.
Fölötte olvadóbetét vigyázza a lakást. Kis mozgatásra fény, szikrázás jelezte, hogy nincs nagy baj. „Majd holnap megnézem fényben is, ma már működni fog.“ – így hagytam ott.
Tehát itt vannak az ÉMÁSZosok a környéken. A konyhában sem volt fesz. Megnyugodtam, hogy fölöslegesen szedtem szét a tetőtéri konnektort.
Közben észrevettem, hogy a konyhai vizesflakonok üresek. De mondjuk a búvárszivattyú sem fog működni 230V nélkül. Kitoltam a teherbringát, és odaálltam a volt polgármester háza elé a nyomós kúthoz. Már a második ötliterest töltöttem, mikor megjelent az úr a kerékpárján az utánfutóval. Felcsillant a szemem. Megkértem, hadd nézzem meg az ő megoldását.
DACIA gömbcsuklót hegesztett a csomagtartóhoz, és arra akasztja a futót.
Ez nagyon jó! Nekem is van otthon kispolszkiból. Cseréltem is az összekötővel együtt, szinte biztos, hogy erre még alkalmas lesz.
Most pedig a fürdőszoba folytatása következik.

Komjáti napló 2009 - XXVII. rész

Szombat

Hétvége. Ma Ildit este csak 8 előtt lehet hívni, mert bemutató tanítást hallgat az interneten.
Reggel megálltam a kávés bödön előtt, és nem kívántam meg. Megszemléltem újra a száradó falat. Jobb, de még nem az igazi. Viszont legalább büdös.
Akkor bicaj.
Kihoztam a Polszkira való kis tetőcsomagtartót, s a zöldre festett kemping bringám maradékát összecsavaroztam az újabb pirossal. Oldalkocsis bicajt csináltam. Mondjuk nem ártott volna egy merevítés még előre a vázhoz, de ki akartam próbálni minél hamarabb, ne toljak bele több energiát, ha nem lesz vezethető.
Nem volt. Kanyarogtam, ugrált a jobboldal, hajlott a csomagtartó. A ráhelyezett 20-30kg-os kő öt méter után leesett.
Visszabontottam.
Nézegettem az első villát aztán bemásztam a kincseim közé, és előhúztam az orosz dexion elemeket.
Már hozzáfúrtam a keréktengelyhez a vasprofilok közepét, és kialakítottam az alakját.

l
l
-----o------

Ez karakteresen nehezen képzelhető el.

De fent a képen látható. (Telefonnal készült fotó jobb híján - a szerk.)
A szaggatott vonal még csak terv. Az később kerül bele.
Közben meglátogatott Jolika. Hozott nekem gőzgombócot. Nem tudtam, mi az. Valami lufira gondoltam, vagy fagylaltnegátra.
Nufi tudja mi az, majd ő elmagyarázza szakszerűen, ha valakinek fontos.
Ismét tárlatvezetést tartottam az ajtókerethez. Minél többet mutogatom másnak, annál többet foglalkozom vele. Lesz megoldás, csak mennyi idő alatt....
A délután további része a kerékfűzés és az utánfutóbarkácsolással telt. Egy kis szellemi pihenő.
Hétkor mentem telefonálni, és nyolc előtt már hazasértem. Meglocsoltam a borsót.
Kitámasztottam a hálószoba ajtaját is, és nyitva hagytam a konyha és a komora ajtaját is. Éjszaka biztos volt macska a házban, de már nem érdekel. Kaja nincs elöl, illetve a kenyeres nejlon nem keltette fel az érdeklődését. A vaskukán viszont gyakorolt. Hallottam félálomban.

Vasárnap

Hétkor tápászkodtam fel. Feri jön kaszálni kilencre. Addig behúzom az udvar közepéről a kádam a szőlő alá, meg kitárom a kaput, meg reggeli, meg...
Már fél kilenctől kitárt kapuval ténferegtem a házban. Negyed tízkor feljöttem a padlásra naplót írni. Majd jön....
Aztán két öccsével megjelent, és én meg ugráltam a gereblyével, hogy felemeljem a diófa lelógó gallyait, hátha megmarad a traktortól. Nekem nem csak a dió fontos rajta, hanem az a hűs, amit alatta kapok bringaszerelés közben. (is)
Három körrel elvitte a fél kertet. Jó, nem teljesen, de az a pici utánfutó hasznos szerkezet.
Ebédre megettem a maradék fasírtot, és ami uborkasaláta még belém fért, ma már beüvegezem a maradékot, és bevágom a hűtőbe. Majd addig döngölöm a tartalmát, amíg nem sikerül betenni. Az ubi a forrás határán van.

Hétfő

Bringautánfutó.
Elkészült egy keret a kerékhez. Aztán egy másik. Forgattam a rácsos vaskereteket, de nem jött meg az ihlet. Inkább a dexionféle lyukacsos L vasból alkottam össze a keretet. Egész nap fúrtam, csavaroztam, s este anyu rámküldte Jolikát, mit csinálok, mert nem veszem fel a telefont.
Jó, majd felhívom. Egyébként is rámsötétedett.
Gyorsan tisztáztam, hogy nem húzott be a lúdvérc a Bódvába, és Ildivel is újra megbeszéltem ugyanezt.
A vonórúd okozta az igazi gondot. Merthogy fordulni is kell, meg vízszintesen is tartani a rakterületet.
Először hozzácsavaroztam egy kapura való pántot, s a pánthoz a kis Polyákból maradt tetőcsomagtartót, de nem lett jó. Vagy ferde lett tőle a futó, vagy libegett, mint a mérleghinta.
Józsi is felkeresett, hogy holnap hozzák a homokot.

Kedd

A megoldás a horganyzott vízcső.
A kpr még merevítést ad a futónak, és meghajtottam egy csövet, azt szereltem fel úgy, hogy a végére került egy fül.
A bringa csomagtartójára pedig felcsavaroztam egy lánckereket úgy, hogy a biciklipedál hátul kiáll a csomagtartóból.
A pedál hagyományos (Még a Budapest bicajomról marad meg az 1970-es évekből). Lehúztam a gumi hasábokat, most nagyobb hézag kellett, és nem számít a taposó felület. Ezen keresztül fűztem a fület, s a fület a rúd végére csavaroztam. Ez biztosítja, hogy kanyarodásnál elfordulhassak a rakományhoz képest.
Még le kellett kapnom az egyik kereket megragasztani. Addig bedeszkáztam a futó alját, és kapott keresztmerevítőt a tetejére is.
Közben még Józsi mondta, hogy mégsem ma délután, hanem holnap délelőtt hozzák a sódert. Visszakaptam a hegesztőtrafómat is, bár még az övét nem raktuk össze. Most csak útban volt. Pakolhattam át az istállót miatta.
Kb. este ötkor jött a próbakör.
Nem túl kényelmes, és biztosítani kell megálláshoz a bicikli függőben tartását. A töltésen a műanyagvödrökkel támasztottam meg, de a második körhöz vágtam tuskót a futó alá is, hogy a pakolásnál is tartsa valami.
Nem profi megoldás, legszívesebben zártszelvényből hegesztenék egy jobbat, de az pénzbe kerül, s ez is működik. Majd, ha meggazdagszom.
Korábban mentem telefonálni, de Ildi nem vette fel. Biztos dolga van, karikáztam egyet a kemping bringával. Összefutottam Jolikával.
Az unokáját vitte biciklivel. Mentek a temetőbe virágot locsolni.
Kérte, hogy ha ráérek, nézzem meg a háromkerekű biciklit.
Telefonálás után felmásztam a padlására. A két kemping biciklit hamar megleltem, de a kis háromkerekű nem tűnt fel. Aztán megláttam a földön egy műanyag valamit, ami olyan homokozó-játékvárnak tűnt.
Nem az volt. Illetve az volt. Szóval a tricikli.
Lemásztam vele a létrán, és a fényen kiderült, hogy a kormányoszlopok egyik tartólemeze két helyen kiszakadt.
Vékony vascső és vékony vaslemez.
Ezt hegeszteni kell. De én nem tudok.
Azért csak nézzem meg!
Jó, elviszem.

Szerda

(Józsi honnan érzett rá a trafóra?)
Délelőtt hozzák a sódert, tehát itthon kell maradnom. Szétszedtem a tricajt. Lekaptam a motort stilizáló műanyagelemeket. Kidobtam a kifolyás határán álló elemeket a tartóból. Van benne olyan nyomógombra induló zenegép, ami az áltelefonokban is van. Mindig mást nyiszog.
A beltéri távirányítójából raktam át az elemeket. Azzal működik.
De inkább a hegesztéssel kellene törődnöm!
Vettem egy nagy levegőt, és előcipeltem a trafót egy zacskó 2-es pálcával.
Összetaknyoltam. Szép nem lett, és erős sem. Az anyag maga annyira vékony, hogyha három másodperces ívet fogtam, már örültem neki.
11-kor még sóder sehol.
Jolikáéktól még látszik a bejárat, átszaladtam a kis járgánnyal, mert a kislány még kb. négy éves, vagy öt, s egy ekkora hölgyet nem illik várakoztatni.
Még a sírós nénihez is átkarikáztam. Tegnap homokhordás közben csípett el, mégis nézzem meg a tévét. Mára ígértem, de így lehet, hogy csúszom.
(Már megint én magyarázkodom, mert valakinek kölcsön adtam valamit, ami az enyém. Másnak is ilyen bonyolult a világa?)
Persze azt is jeleztem, hogy a szkópom még várja a kondi megérkeztét, tehát ami a kis kéziműszerrel megtalálható, olyan hibát vállalok, ha más, akkor várni kell.
Dél felé már lógott az eső lába, és dülöngéltem, mint a részegek. Biztos a hideg front hat a vérnyomásomra, de most nem kívánja a gyomrom a kávét. Nem ettem, csak gyümölcsöt reggelire, és akkor mar.
De nem is. Málnázás után még májast is ettem hagymával és kenyérrel.
Akkor sem esne most jól a kávé.
Tényleg, tegnap sem ittam, azért maradtam le a 24-ről.
Leültem az ágyra, magam elé vettem a vályogkönyvet, és arra ébredtem, hogy jött Józsi.
Mondom, nyitom a kaput, de nem kellett. Csak holnap reggel fél nyolckor.
Ez azt jelenti, hogy megint hatkor ébresztő, és várhatom azt, aki messzi ás.
Most esik. Fél kettőt mutat az óra, és megírtam a másfél napnyi bejegyzésemet.
Mindjárt megyek falazni.

Az eső lebeszélt róla. Vagyis benedvesítette a kertet, és mehettem végre kaszálni.
Érdekes, most ez esett jól. Bár a vékonyabb szárú növények buja összevisszasága eltakarta a buckákat, s bele-beleszaladtam a földbe is, lépdeltem rendületlenül kifulladásig. Akkor -- már jóval túl a felén -- visszakutyagoltam vizet inni. Vittem magammal a fenőkövet, mintha meg akarnám magyarázni magamnak is, hogy csak ezért jöttem, de a következő lendület a Józsival határos kerítésig tartott. Ott derékig érő csalános fogadott. Újabb lihegés. Mészáros szomszéddal paroláztunk. Megdicsért, hogy jól vágom.
Ez akkor is jól esett, ha nem több egy hajdujudunál.
A bal szeglet a legnehezebb. Ott fordult a traktor a szántáskor, és ott nem csak laza a talaj, de boka fölött érő ráncai vannak. Ha beindul a robikapám, a legelső terület ez lesz. Addig rombolom a rögöket, amíg le nem tudom taposni egyenesre.
Ugyanez lesz a hátsó kert bejáratánál is. Ott nem akkora, de a legrosszabb helyen van. A vékony szálú selymes fűben meg a kasza is akad.
A kaszálás végeztével bevonultam újabb pihenőre az ágyra. Az átizzadt pólóm hamar hideggé vált. Ráöltöztem.
Csak az esti telefonálásra vettem vissza a rövidnadrágom.
Kár volt. A térdem fázott.
A fülke a kocsma mellett van, ezért ott sok embernek kell köszönni. Megismerem az arcokat, s engem is mások látásból. Imre pedig meg tudta kérdezni, hogy áll a tévéje. És már megint szabadkoztam, pedig előre szóltam, hogy a műszerem rossz, és az alkatrészt Angliából rendelem hozzá. Utána tudok majd dolgozni.
Időnként annyira vágyom arra, hogy a teljes összefüggésrendszert a nyakukba öntsem. Hogy a készülékek terveit mondjuk a Philips találja ki közös fejlesztésben a Grundiggal, a Siemenssel. Ezután a célIC elkészül, és beépül sokfajta motyóba. A használhatóbb ötleteket mindet, a kevésbé használhatókat, vagy luxus szolgáltatásokat megtizedelve a távolkeleten elkészítik az olcsóbb változatot. Ezzel megszórják a piacot, és már nem kötelező kapcsolási rajzot adni a készülékhez. Tehát a javításhoz az alkatrészgyártó - nem a készülékgyártó - honlapjáról letölthetem (ha megtalálom) az IC doksiját. A gyári ajánlás hasonlít a készülékre, és így jutok hozzá az elvhez. A különböző jelalakokat pedig nagyrészt fejből, meg a készülék logikájából derítem ki.
Eddig minden ok, csak ezt ma már fűszerezik a programozással.
Az intelligens perifériák a készülékgyári mikroprogram nélkül mit fognak csinálni?
Figyelmeztető promptot adnak a képernyőre? Az előlapi kijelzőre? Esetleg RS232 vagy I2C buszon kívülről kell rátölteni a firmware-t? Vagy célprogramozó készülékkel?
Azt hiszem, jobban járok, ha csak az mondom, hogy még várom az alkatrészt. Egy doki sem világosít fel, hogy azért nem vágja most ki a tyúkszemét valakinek, mert csak a jövő héten lesz hozzá szakvizsgája.

Természetesen ismét átaludtam a 24-et.

Szerda

Már fél hétkor túl voltam a mosdáson és a reggelin. Ha éjfélig elalszom, hat tájban frissen ébredek. Nyolc után jött Józsi a barátjával, és lerakták a sódert a betonra. Nem kellett odébb állnom, be tudott manőverezni a srác a kocsival. Józsi elkérte a lapátom, én meg álhattam ott, mint egy kölyök, akit kihagynak a játékból. Aztán csak beálltam a gyalásóval a sorba.
Így alulra került a mosott kavics, és ennek jóval nagyobb a homoktartalma, de meg fogok birkózni vele. Ismét lesz egy rostadélután. De ma 10-től falat rakok, még akkor is, ha vödörszám kell a kávét magamba dönteni.