Kedd

Fél hétkor már kinyílt a szemem. Hét óra körül másztam ki az ágyból. Borult idő és hideg fogadott.
Az alomszékhez levelet kellett gyűjteni, vagy egyszerűbb megoldással inkább hoztam a padlásról. Addig persze féken kellett tartani a vadlovakat. Mit mondjak? Nem túl egyszerű!
Reggelire egy banán és egy barack. Nem mixeltem. Rágtam. Miszmajsz áll, ana túr. :-)
Odakinn az adagot megfejeltem még málnával a bokorról.
Kaja megvolt.
Hol is kezdjem a „munkát”?
A konyhát kellene működőképessé tenni.
A hypót a kút előtt hagytam. (Sötétben nem is találtam meg) Este már nem lógattam be a búvárszivattyút. Reggel ivóvízzel kevertem a hypót, és mostam át a hűtőt. Mármint nem a kútból, hanem a hálózat vízből. Anyu hozta még az utcai nyomós kútból.
Most ne igyak a kútból, mert magas a talajvíz!
Mondjuk ő soha sem iszik belőle. Mindegy.
A következő lépés az egérkalitka. A kiszuperált akvárium ott telelt ki lefordítva a diófa alatt. Moszat, békák és mindenféle kosz telepedett meg rajta. Most pedig csill-vill.
A két egerenty – budafoki példányok – félénken, de örömmel vették birtokba. A mókuskerék most is forog. Behallatszik a gangról.
Tettem fel melegedni mosogatóvizet.
Éppen kitöltöttem, amikor beköszönt Feri és Jolika a kapun. Pár szó után pedig János.
János kocsija megállt valamiért. Villáskulcs, meg akkutöltő kellett neki. Volt mindkettő, de az akkutöltőhöz nem volt zsinór.
Mondtam, elmosogatok – két perc, mert gázon melegítettem a vizet, nem bojlerből jön – aztán keresek zsinórt, és átszaladok vele. Addig szerelje ki az akkut.
Úgy tűnik, nem hoztam el a hozzávalót. Vastag, 220V-ra szánt sokszálú vezetékkel másztam le a padlásról, de még ki kellett szaladnunk gázolajat venni Bódvaszilasra.
Jó.
A kapun a nagy lakat szorult. Két kulcs kell bele. Az egyik nem fordult el. Már tegnap is akadt, de még be tudtam jönni.
Kis olaj segített. Éppen csak annyi, hogy mindenhol olajos legyen a mancsom. Mondjuk, ha János odatette volna az aksit fél órát tölteni, azalatt bőven megjártam volna bicajjal, de rajta nem akartam spórolni. Magamon biztos.
Négy km, max öt. Jánost kitettem a házuk előtt. Visszajöttem. Éppen beálltam a volna az udvarra, megtalált Erzsi néni is.
Bemutatott egy hölgynek, akinél az automata mosógép  dugulást jelez.
Mondtam, most még megyek Jánoshoz, majd délután meglátogatom.
Az akkunak fél óra sem kellett. Szerintem magától is regenerálódott volna pár óra alatt, de így biztosabban indult az autó.
Mari néni – János anyja – és Erzsike – a felesége – szilvalekvárt főztek az udvaron.
Biolekvár. A szőlőben szedték :-), oda még traktor sem jár. Reggel óra kavargatták. Megkóstolhattam.
Finom. De tényleg.
Nem kell ebbe se cukor, se egyéb tartósító E anyag. Színezék meg másba sem kellene.
Kaptam egy kis edénnyel. De gyorsan fogy. Majd teszek félre Nufinak, mert mutatóba sem marad itt 2-3 nap alatt.
Ebédre belakmároztam a maradék vaddisznópörköltet. Laci bácsi nem sokat vett ki belőle.
Utána irány a málnás, és kávét főztem.
Közben az itteni egerek látogattak meg. A láda mögé bújva kukkoltak.
Kitettem a csapdát.
Nem kellett semmi belőle.
Jó.
Átmentem a mosógéphez.
Jött belőle víz.
Kicsavartuk a leeresztő és tisztító nyílást. Ettől elöntötte a padlót a víz. Már nem lehetett letérdelni. Húzta is a görcs a lábamat azonnal. A szervezet tud ám kedveskedni.
A kivezető csőbe belefújva jelentéktelen mennyiségű kosz távozott. Azért én reménykedtem.
A zuhanyrózsát lecsavarva visszafelé is átöblítettem, és megkérdeztem, hogy most jól jön-e a víz.
Nem.
Akkor megyünk mélyebbre. (Műtét, nem boncolás.)
Áldom az eszemet – most volt – hogy beraktam a thorx készletet. Szét sem tudtam volna szedni nélküle. Így viszont hamar lekaptam a 30 csavarral felrakott hátlapot és a műanyag szorítóval rögzített kifolyócsövet.
Nem kellett volna. Ha az oldalára fordítom, akkor alulról hozzá lehet férni.
A pumpán rugós szorítókkal találtam gumicsöveket.
Kézzel nem mozdultak.  Inkább kicsavaroztam a vízpumpát. Szintén thorx. Csak kisebb méret.
Nem tűnt hibásnak. Kiöblítettem a csatlakozási felületeit egy vödörben. A hangja is normális működés közben.
Még egy arasznyi gumicső indult a forgódob irányába. Ha nem ott a baj, akkor a pumpa.
Meg kellett mozdítani a gumin a rugót.
Meglepően könnyű volt. Ahhoz képest, hogy 5 perce még lyukat vágott az ujjam végén...
A gumiharang alatt egy golyót és egy zokninak tűnő tárgyat véltem felfedezni.
Valami kék rongy. Megkönnyebbültem.
A dobot megforgatva még előkerült egy hímzett terítő foszlánya.
Eztán már csak helyre kellett tenni a golyót, a gumikat, a szivattyút és a hátlapot, s a mosógép újra jól dolgozott.
Így végződött első automata mosógépjavításom.
Itthon pedig ennek örömére tovább majszoltam a szilvalekvárt. A sarokban pedig szemügyre vettem a leselkedőt.
Elbújt.
Elrángattam a ládát a faltól.
Sehol senki.
A láda és a fal között A/3-as papírlapok.
Odaléptem.
Már csak ki kellett dobnom szegénykét.
Leültem még szalonnázni. A húsos részhez kis hagymát is haraptam, amikor csattant a csapda.
Immár hárman töltik szabadságvesztésüket az akváriumban. (Juszt sem terráriumozom.)

Kalandra fel!

Komjáti 2010. szeptember 6. Hétfő

Ismét Komjáti.
Már kezdtem beletörődni, hogy ezévben kimarad.
Reggeli után kinyomtattam az ACTEL felmondását, és berámoltam pár szükséges holmit. Nufi még tanított, amikor kocsiba ültem anyuval.
A legelső benzinkútnál vettem matricát, majd irány az M3-as autópálya.
Rángat a motor.  Vagy az új MOL kúton kaptam rossz benzint, vagy egy gyertya nem az igazi.
Esetleg valami más ok. A pályán 100 körüli sebességgel cammogtam. Már egy óra is elmúlt, talán kettő is, mire ebédelni tudtam Miskolcon. Laci bácsi sütött pár csirkecombot.
Fél öt körül pedig Komjátiban voltam.
Fáradt vagyok. Hideg van.
A másik szobában leültem az ágyra, aztán egy órát biztos ejtőztem.
A házat anyuék használgatták.
Én másfajta rendetlenséget tartok. Ami fogadott, attól most is forog a gyomrom.
A konyhában kaja, mindenhol. Bab, kukorica, krumpli. Förtelmes egérszag, A kinyitott hűtőszekrény tele egérürülékkel.
Holnap veszek hypót, addig be sem dugom. A romlékony kaját kiviszem a kocsi csomagtartójába éjszakára.
…
Találtam hypót.  Viszont kaptam SMS-t anyutól a telefonfülke számával. Továbbítottam Nufinak. Tavaly óta már ő is elfelejtette. Én meg, hogy hol tettem le a hypót.
Átmentem Jolikáékhoz. Ferinek Holnap születésnapja lesz – Isten éltesse! -  és a konyhaasztalon már állt egy jókora marcipán Kombájn. Az utolsó simítások, utómunkálatok folytak rajta. Kár, hogy nem hoztam magammal fényképezőgépet. Igazi gasztrobloggerpukkasztó látvány. :-)
Hatalmas energiabomba. A hűtőbe is csak leválasztott kaszával fért be. De ez az életben is így van. Közúton sem közlekedhet teljes felszereléssel kombájn.
Meséltek a lányok az árvízről.
Komolyan veszélyben volt Komjáti is.
A férfiak a Pasnyaggal voltak elfoglalva. Ez a patak látja el ivóvízzel a falut. Már úgy tűnt, minden rendben lesz, és akkor jött a Bódva.
Feri is hordta a homokot traktorral, amíg le nem robbant. Aztán Szlovákiából kaptak segítséget.
Nagy teherautókkal kaptak homokot. Leöntötték a polgármesteri hivatalnál. Ott rakták a nők zsákokba, és traktorral vitték a gátra, ahol a fiúk dolgoztak.
A traktorok első kereke nem látszott ki a vízből.
Ha elakadt, a polgármester gépével rángatták ki a bajba került járgányt.
Igazából itt lett volna a helyem.
Meglátogattam még Irénke néniéket is. (Hm. Már nem Dezső bátyát írok.) Melinda itt van még holnapig Sancival. A kicsi most igen élénk volt.
Kikérdeztek Béláról, pedig mindent tudtak.
Fél nyolckor találkám volt a telefonfülkével. Itthon még összeállítottam a naplóíró gépet. A tévében nincs érdekes semmi. Hamar magamra húzom a takarót.

Eltelt a tél

Kimerészkedtünk a világ másik végére.
Kilenc tájban becsüccsentünk Miskolcon az autóba, és négyesben - Nufi, anyu, Laci bácsi, meg én - kirobogtunk Komjátiba.
Óriási változás. Térdig érő fű, madárfészek az ablakban, meg csönd.
Az utóbbi időben Budafok alapzaja a meghatározó. Ehhez képest ott... Ha hazamegyünk, teszek már ki hangmintát. Talán sikerült pár másodpercnyi videofelvételen rögzíteni.
Mindegy, a falu határán ismerős arc fogadott. Irénke beszélgetett valakivel.
Még épp csak beálltam a kocsival az udvarra, s nyitogattuk az ajtókat, meg is látogatott.
Kaptunk tőle krumplit, meg babot ültetni. Azonnal át 'kellett' kerekeznem érte. Majd a vödröt később visszaviszem.
Eztán jött a fűnyíró.
Egy tanknyit elzörgettem a 360 Forintos benzinből. (Nem bírom megállni, mert nagyon zavar az ára)
Kipróbáltam a wifi antennát. Működik.
Nufi notebookja az udvaron is használható. Ez azért biztató.
Megkerestem a maradék védőcsövet a GDO tekercsekhez, és bevágtam a kocsiba. Nufi berámolta a dió nagyrészét zsákokba. Azt is elhozzuk. Lesz belőle sok-sok diós sütemény.
Megnéztük a Bódvát. Már járható az út Szentandrás felé, de a falu határán ott a belvíz. A kutunk is tele, meg a betonakna is.
Hátul az félkész emésztőben békalencse.

Meglátogattuk Jolikát. Télen megműtötték a térdét, s most telik le a három hónap, lassan újra tanulhat járni.
Feri a traktorra szerelt fel épp műtrágyaszóró tölcsért.
Kikérdeztem a friss hírekről. Mi történt azóta.
Természetesen ott a választások voltak a fontos események. Jegyzőváltás, meg szavazások.
Politika mindenütt van.
Nufival körbejártunk egy Bódvaszakaszt kettesben. Egyik hídon át, majd a másikon vissza.
Még világosban jöttünk haza anyuhoz. Bár jó lett volna maradni még.

2009 történetének befejezése

A naplóírást otthon is folytathatom, de az nem Komjáti.
A zsebműhely lesz, és a Gondolkodom és kihallatszik . Már ha jól emlékszem a címére. Majd összelinkelgetem a témákat, s biztosan többet is fényképezek majd.
Otthon is kell lépcsőt javítanom, meg a fürdőszobában is befejezni a csempézést. Van még megkezdett sörkollektor kísérletem is. Ha valaki a stílusomért olvas, az meg fog találni. Talán csak kevésbé leszek szorgalmas. Több időt kap Nufi.





Felvittem megint két rossz tévét a padlásra. Lehoztam a Samsung monitort. Egyébként HP, de a Digital PCXBV-SA nak felel meg. Jól megmagyaráztam, mi?
A nagyobb cégek a számítástechnikában komplett megoldást szállítanak. Illetve így volt ez a 90-es években. Tehát ha elad egy számítógépparkot, akkor ad hozzá billentyűzetet, monitort, egeret, egéralátétet a saját címkéjével.
Ezt a 15 hüvelykes Samsung monitort is ismerem az amerikai cég kínálatából. A Digital monitor majdnem sík, eredeti Samsung képernyővel készült, ebbe a HP-ba domborúbb Toshiba gyártmányú került.
Nem az előnyére. Biztosan olcsóbb volt. Vagy így drágább? Pl. nem tudom elképzelni, hogyha van a cégnek saját alkatrészgyára, akkor miért vesz máshonnét? Illetve ennek a rejtvénynek is a pénz körül lesz megoldása.
A hátrány a domború képcsővel a szemfárasztó olvasás. Állandó fókusztávolság-változtatásra kényszeríti a szemet. A sík is, de kisebbre, ezért kímélőbb.
Kicsomagoltam. A múltkor a hideg padláson csattant nagyot, azóta négerek az alagútban.
Ennek a monitornak a talpát fémlap tartja. Ahhoz csavarozták belül a paneljét.
Hogy a panel ne deformálódjon, alul középtájt ragasztottak bele két 'radírgumit'.
Ez a két gumibigyó pont a sortrafó és a táptrafó alá esik. Logikus, mert ezek a legsúlyosabb alkatrészek a panelon.
De ott van a legnagyobb feszültség is.
Korábban már a sortrafó alatt átégett a panel. Onnét eltávolítottam a gumibakot, és kivéstem a bakelitet. A tápjavítás után jó volt mostanáig.
Most a másik oldalon jött elő a hiba. Onnét is kivettem a bakot, de kivakarás előtt kimostam a panelt. A gumi tetején valami barna, rászáradt folyadékra emlékeztető folt volt a fekete áthúzásnyom mellett.
Ismét minden ment a kályhára holnapig.
Ha már monitor, kaptam én egy nagy Belineát a volt kollégámtól, mert vagy kétszer javították 40 ezerért a cégének, és most inkább leselejtezték. Ugyanaz most is a hibája.
Örömmel vettem birtokba, és vagy két hétig működött is hiba nélkül.
Akkor jött valami cicegés, és az üzemi sötétség.
Idő nem volt rá, de elhoztam Komjátiba. Nyáron kicsomagoltam, s őt is kimostam. Ráfért.
Azóta itt rakosgattam védett helyeke magam elől, de most jött a tábori műtőasztal. (kicsi)
A szivacstömböm nélkül sokkal nehezebb boldogulni, de legalább pukkantós műanyag jut a képcső alá.
Eddig sikerült elküldenem belőle a graetz két diódáját, meg a biztit. Leért egy kábel rossz helyre.
Helyreállítás után átugrott egy szikra egy kondin a tápban. A kondit kicseréltem, a füstöt lemostam, és ott nincs baj.
Azóta a következőt tudom róla.
Bekapcsoláskor feláll a nagyfeszültség. Hallom a hangján. Pár másodperc múlva megszűnik a nagyfesz vezérlése, a TDA4853 -as ic letilt.
A monitor kap szinkron jelet. Ha nincs, akkor villog a tápfeszültséget is jelző LED. Ha van, sárgán világít. Amíg van nagyfesz, addig zölden.
A sortrafóról érkező impulzust megkapja az egyes lábon, a kettesen pedig egyenirányítva, szűrve és osztva.
A kondikat cseréltem, nem az ELKO-k miatt tilt.
Éjjel fél kettőkor még felmásztam letölteni a procinak a doksiját a NET-ről. Most azt olvasgatom. Jó volna a szótár, de az még otthon van.
Lehet, hogy ez is otthon fog megoldódni?
Még a sugáráramkorlát is beszólhat – jár az agyam elalvásig – de ehhez is kell az alvás.

Péntek

(Szeged környékén péntök?)
Ki kellene kérdezni az I2C buszon, mi a kínja. Olvastam a Poniprog nevű vallatóról. Nem fogom én ezt a szakmát teljesen abbahagyni! Olyan ez mint egy házasság. Minden korszakában más lesz benne szép.
Odakinn végre süt a nap. Meleg nincs, de nem fáztam. Kimentem tüzelőért az istállóba. Lehet, hogy ma még ásni is fogok?
Nem. Zárat takarítottam és olajoztam a szembe szomszéd néninek.
Tavaszra hoznom kell neki újat, mert ez igen elkopott már. Így, hogy könnyebben jár, be lehet csukni, meg ki is nyílik, de rá kell nyomni kicsit az ajtóra.
Reggelire felfaltam a maradék kenyerem pirítósnak, és már nem is veszek másikat. Holnapra főzök vagy sütök még krumplit, és vasárnap robogok vissza.
Tegnap a telefonban megkaptam a nagy kérdést, mi lesz a blogommal?
Nagy kérdés.
Szombat
Tegnap megint túltengett az optimizmusom. A nagy Belinea monitor procija (TDA4853) pont fordítva működött, mint amit olvastam róla. Amint megkapta a sorimpulzust az egyes lábra, (HFLB) letiltott. Ha leszívtam róla az ónt, akkor volt sorvezérlés, de blank a képernyő.
Aztán külön mértem volna az egyenszinteket, de a fóliát és a leforrasztott lábat működés közben összeérintve zárlatba ment valami. A táp kattog, s én idegesen megfogtam valami 300Volt körüli pontot – kihúzva a készülék – és mondtam egy cifrát. Aztán félretettem a készüléket. Inkább összeraktam a kimosott Samsungot.
Ébredt.
Jó!
Összecsavaroztam. Nagyfesz van, fény nincs. A fényerő poti és a rács nem szabályoz.
Lekaptam a konzerves dobozt az RGB-ről. A G2 -n 3V.
Tehát ebből sem lesz monitor. Leszakadt a belső poti a sortrafóban.
A Samsunggal jártam már meg így régen is. A NEDIS-nél vett trafót azonnal vissza kellett volna vinnem, de nem jutott rá idő. Ott is buktam a javítást is meg a trafó árát is.
Még lehoztam a tetőről a kis öreg monitort, aminek neve sincs. Az előlapon lepergett a ragasztott felirat.
Annak ronda barkhausen csíkok voltak az elején, és nyúlt minden kontrasztátmenet.
Kicseréltem a video végfok szűrőkondiját és vihettem is a helyére.
Ennyi sikerélményre szükségem volt, Különben már a kardomba dőltem volna.
Ma reggel pedig hat óra után felébredtem. Fél nyolcig már a reggelin – birsalma mézben mikrózva – túl voltam és a ruhás csomagok is bepakolva.
Friss vagyok?
Még most jön a neheze.
Itt a szobát is összébb kell kapni.
A kocsit csak később indítom be, ha már nincs fagy. Nem kínzom az akkut.
Pár szó még a tegnap estéről. El akartam tüzelni azt a sok reklámújságot, amit elhoztam. A papírtól is jó meleg volt Budafokon, amíg cserépkályhám volt.
Most itt is állandóan lazítva mozgatva az izzó tömeget jól felfűtöttem a szobát. Viszont akkora füstöt csináltam vele, hogy majd megfúltam. A szobán nincs jó huzatlehetőség. Alig tudtam elaludni. A parázs még reggel is tüzes volt, nem lehetett kiszedni.
A pakolászással pedig elvoltam este hatig. Hátravittem a köveket a ház mögé, hogy lehessen falevelet gereblyézni, a bringákat is bepakoltam a vendégszobába, és hozzáférhetővé tettem a szerszámos állványt az istállóban. Anyuék ki fognak látogatni télen is.
Miskolcra fél nyolc tájban érkezhettem, és még meglátogattam Gézát is. Visszaadtam a kamerát. Meg is köszöntem neki. (Ha jól emlékszem. Ha nem, most pótolnám.)

Vasárnap

Vége a történetnek. Kilenc előtt beültem a kocsiba, és Nufival már együtt ebédeltem itthon.

Komjáti napló 2009 - XXXIX. rész

Vasárnap

Megint kávé. Tegnap elrepedt a főzőhöz kifogónak használt 0,33-as sörösüveg.
A gáztűzhelyet is takarítani kell miatta, meg az asztalig is elcseppentettem, mire észrevettem, mi történt.
Ma a padláson kerestem másikat.
Izgalmas hely ez a padlás. Mindenféle kincsek lelőhelye. Csak vagy túl meleg. Nyáron megfőttek a kondik a számítógépben.
Vagy túl hűs.
Ma például fáztam, és lejöttem versikét fabrikálni a szobába.
Beindultam a sárra.

Hol az egyenes út mocsáron vezet át,
moszkitók is csípnek, s nem csak lábad nyomát.
Ott a sárba süllyed sétáló suta láb
De még a szánk kíván suttogni legalább.

Saras topánkámat én meg nem tagadom.
Nyaranta megszárad, akkor leporolom.
Száraz, apró, szürke víz nélkül az egész
Megbúvik, mint a friss kenyérben a penész.

Spíró tegnap elemzett nekem egy szöveget.
(Tudom, hogy nem tegnap, de az én fejembe tegnap került, ezért nekem ez tegnap volt. NA!)
Nagy a kísértés utána csinálni. Már a Bóbitán is – a DPG irodalomkedvelő csoportja volt – szórakoztam a magam irományainak szétszedésével.
Csináltam magamnak erre a célra másik identitást, és onnét szóltam be saját magamnak, mint szemétkedő.
Egy profi ezt másképpen csinálja.
Nem baj.
A sár ma úgyis téma lesz. Tovább rakom a vályogfalat. A törött vályogtéglákat bezúzva és latyakossá vizezve megint rakok egy sort a nagy kövekből.
Pedig most a Bethel tévés csúszózsalus megoldás jobban tetszik. Csak ahhoz meg nincs nyitott munkagödör agyagutánpótlásnak.
Közben jár az agyam azon, ki lehet az a Gábor, aki pár bejegyzéssel korábban írt. Illetve jó lenne az ő naplójából olvasni,..
Ne legyek telhetetlen! Mindenki másképp éli meg a váltást. Én is. Azért ha újra betér hozzám olvasni, kérek tőle e-mail címet. Hátha kapok tőle is ötleteket!

Akkor a rigmusom szétszedve.

Az első sorok az ellenkezés szülte gonoszkodó játék. Csak azért is sár. Mert zavart, hogy rosszul ragozta Nufi a sarat. (Ez a nyelvhelyességi kérdés még további vita tárgya. - A szerk.) Meg kerüli a kulimászos dolgokat... ha lehet. Én meg nem. Azaz ruhafüggő. Ha kinyalva, kiöltözve vagyok, valóban zavar a kosz. Meg a nikotinos-kátrányos-füstös-poros tévéket is kimosom.
Aztán beugrott Romhányi Moszkitó operájából a „halad alább a láb”, és csak azért sem írtam bele. Inkább valami fontos mondanivalót sejttetve suttogóra fogtam a szót. Mert ugye a lápba süllyedő, valamikor volt valaki nem csinál nagy hírverést a lesüllyedésnek. Szégyelli. Meg mégis beszélne róla.
Persze mitől valaki valaki?
Hát az önmagáról alkotott képnek épp akkor megfelel-e.
Utána egy Arany Jánosi lejtésű sorpár. Hogy mitől érzem őszikésnek? Fogalmam sincs. Csak úgy.
A végére pedig kellett valami súlyos mondanivaló. Ami illik a gasztroblog témájához.
Meg az egész-penész rímpár is jónak tűnt.

Ugye, most kiadtam magam. Pedig még a Topánka utcáról nem is meséltem.
Nem baj. Ma vasárnap van, és szabad játszani, és nem is vagyok komoly.

Kell néha a számítógép is. Az a világ, amit otthonról hoztam ide. Ezeket az otthonokat pedig az emlékek teszik élhetővé most, amikor itt egyedül vagyok. Meg a kávé.
Na, gyerünk csövezni, meg falat rakni!

A vasárnap működött. Sem csövezés, sem falrakás nem lett a lendületből, csak kávé. Lestem az egereket, hallgattam a kuruttyoló kávéfőzőt, és töltöttem magamba a sötét löttyöt.
Bekukkantottam a Napkorongra is újraolvasni pár dolgot.
Este pedig bedurrantottam a zsebkohóba. Amíg a deszkadarab és az aprófa lángolt, kiszabadítottam két összefagyott csomagot a hűtőből. Bontogatás közben derült ki, hogy kettő.
A belső zacskó penészesnek tűnt, de csak zöld felirat volt a nejlonon.
Máj volt és valami vastagabb hús. Ezt a gasztronómiában jártasak kiklopfolják, de nekem így is jó.
A májat viszont nem lehet grillrácson megsütni.
Levettem nagyanyámtól örökölt palacsintasütőmet a szögről, és beleszórtam a recsegőre fagyott májdarabokat. Kihoztam a hűtőből a császárszalonna maradványait, és rakosgattam a vaslapocskán. Annak külön örültem, hogy egyszer sem borult fel. Pedig jó hosszú nyele van.
Mire a hús került sorra, elegendő zsír rotyogott az edényben, és el is fogyott a máj és a kenyér dumója. (A helyesírás ellenőrző aláhúzza a dumót, de nekem akkor sem sercli.) A husihoz nem kellett kenyér.
A vacsora befejeztével a parazsat betakartam a kertben szedett diólevelekkel, és néztem. Ez a tüzeskedés már gyerekkorom óta kedvelt játék. Sötétedésig pedig olvastam a Jégmadarat.
Lesúlyoztam a levélpúpot a ráccsal, és bevonultam a szobába tovább olvasni.
Fél nyolc körül indultam telefonálni. Az óraátállítás miatt (tegnap) már fél kilenc lett volna.
Be nem állt a szánk, annyi megbeszélni valónk támadt egy nap alatt. Szerintem túl is léptük az 1 órát. (Annyi ingyenes egyfolytában a szolgáltatónál.)
Este még a kályhát is meggyújtottam, s amíg nem lett homályos a látásom, olvastam. A konyhából pedig beszűrődött a kerékben futó egerek zaja.

Hétfő

Fél hétkor volt pillanyitás. Még ködben a völgy, meg hűsebbnek tűnik az idő a tegnapinál, de nem lesz rossz nap.
Mától ismét kávéstop. Ez meghatározza majd a napom, és sok-sok melléktevékenység beüt majd, de mire hazaindulok a hét végén, ki akarom üríteni az 'anyagot'. Csernus szavaival élve lejövök a koffeinről.
Első kínlódásom a memóriakeresés volt. Ígértem Nufinak fényképet a kertről. Géza kamerájából viszont csak úgy tudom átcsalni a gépemre, ha memóriát dugok bele. A kábeléhez nincs programom.
Meglett. Egy fekete dobozba rejtettem magam elől, és jól sikerült. Hosszan kutattam a házat, pedig karnyújtásnyira volt.
Ez a színvilág és minőség egy kölcsön kapott kamerából jön. Ha kiteszi a blogomra, majd megkérem, kis méretet válasszon.
A videofelvétele is hasonló.
A libák úgy világítanak a szomszéd kertjében, mintha fényforrást akartam volna fényképezni.
Holnap még kísérletezem vele, aztán lemondok róla.
Ki kellene cipelni a gépem, mert a webkamerám talán jobb.


Kiválogattam az újságokat, és az összes blikket begyűrtem a kályhába. Azzal gyújtottam be, mert kifejezetten jól ég.
Kétszer is sikerült felfűtenem vele a kis kályha palástját. Sajnos a hamuja nem olyan szép, mint a fának.
Egy szatyor hamut hazaviszek. Kell az üregbe a másik szobám ablaka alatt. A budafoki lakás két szintje között ebből van a szigetelés. Pár éve kibontottam a fűtéscső miatt. Akkor kellett belőle eltávolítani, és azóta még nem pótoltam.
Azért volt esze az eleinknek is, nem? Egyrészt jó hőszigetelő, másrészt nem éghető, harmadrészt hulladékhasznosítás volt már akkor is.
Vittem ma kisebb reflektort a fürdőszobába. A zuhanytálca alatt a purhab nem tölti ki a teret. Felemelni már nem tudom, mert a szélét fogja. Most tunkolhatom be majd oldalról a földet, vagy homokot. Elment a kedvem az egésztől. (Purhabtól)
Inkább leültem olvasni, meg összeszedni a gondolataim, mit kell hazavinnem a hét végén.
Az olvasás végre kikapcsolt. Nem is tudom, mikor engedtem meg magamnak utoljára ennyit egyszerre. Már az ötszázadik oldalt elhagytam, mikor telefonálni indultam. Meg lesz ennek a böjtje. Ma éjjel még jó volna kiolvasni, és úgy elaludni. Sajnálom is rá az időt, meg örülök is, hogy nem veszem fel a koffein kiürülését olyan idegesen.

Kedd

Nyomasztó reggel. Sötét van. Nem süt a nap, a felhők betakarják a hangulatom is.
Éjjel felzörgött egy egér. Egy darabig hallgattam, majd beeresztettem a többiekhez, s aztán már nem tudtam elaludni. Belenéztem a Kék fény adásába. Aztán ismét Zsonna története.
A szemeim nem bírták. Homályból jött a történet. Próbálgattam hol az egyiket lehunyva hol a másikat,... nem lett jobb. Aztán az agyam beállt valamire, és végre nem a betűket láttam, hanem a szöveg, a történet beszélt hozzám.
A történet mellett pedig az életem. Mármint amikor a madárrá operált lány mesélt az életéről.
Enni és aludni. A repülés pedig nem élvezet, csak odavisz az ételhez.
Hát nem így élünk mi is?
Ha munka van, a két nap között kevés marad a szellemi táplálkozásra.
Itt Komjátiban még egyszer sem próbáltam meg egy sendmail.conf fájlt átírni. Az installálásaim is nélkülözték a kíváncsiságot.
A sokat tudó gépeim szövegszerkesztővé zsugorodtak és sorolhatnám a semmivé zsugorodó dolgaimat.
Pedig amikor csinálok valamit, már az jár az agyamban, miként fogom este a telefonban elmesélni.
Vagyis én is társas lény vagyok, s ha ez a szál elszakadna, nem nagyon tudnék kezdeni valamit is magammal.
Fel kellett fedeznem, hogy én akkor sem itt élek, ha itt vagyok.
A megépített kerékpár-utánfutó nem csak szállítási segédeszköz volt, hanem egy sztori, amit el akartam mesélni. A fürdőszoba készítése is befullad, mert nem tudom kimagyarázni Nufinak, hogy mit miért. A leszedett csempék sem zavartak, mert a felrakáskor sejtettem, hogy ezt én akarom, s nem az én konyhám lesz, tehát próba, csak ujjgyakorlat az egész.
Most a sarok a fehér csempével befedve. A fürdőszobában a csövek elrendezve, és kis igazítás után ráhordok kavicsot, földet. Aztán jön egy réteg beton a vécé kifolyóját és a padlóösszefolyót rögzíteni.
Ma addig nem lesz Zsonna és elérhetetlen magasságokban a jégmadár, amíg le nem győzöm a lustaságom. Mondhatnám szebben is depinek.
Tényleg van bennem nyomottság.
Ráfogom a hidegre, hogy nincs kedvem a gödörben térdepelni, pedig most is csak attól félek, hogy valamit elrontok. Nincs mellettem még valaki, aki figyelmeztessen, ezért sokszor végig kell járnom a fázisokat, és úgy betemetni a jövőben beton alatt működő lefolyókat.
Félek, mert ilyet még nem csináltam.
Akkor is féltem, amikor az első aránydetektort kihangoltam. Amikor az orosz tévében a dekódert hangoltam, mert állandóan lilára váltott a kép.
Féltem, hogy a berakott új alkatrész is tönkre megy majd, mert nem tudtam, hogy az, amit kivettem, mitől lett rossz.
Pedig ebből tanultam. Most is így tanulok. De most a magam kárán.
Már azt is tudom, hogy a fürdőszoba elválasztó falát csúszózsalus megoldással fogom megcsinálni. Másképpen nem lesz egyenletes. És még kell hozzá sok-sok agyag. Lesz-e rá idő e héten? Majdnem biztos, hogy csak jövő tavasszal.
A hálószoba áttelepítése után lesz ebből is műhelyszerű szoba. Polcok és tér kell. A fény is rossz helyről érkezik. Át fogom cuccolni a kétajtós szekrény helyére a munkaasztalt.
A változás hoz mindig új munkakedvet. Meg az is, hogy egy lendületből meddig jutok.

Bemásztam a gödörbe. Az 50-es csövet lecseréltem mégis 110-esre. Emiatt ne kelljen bontani később. Aztán jött a szintezés. Ki kellett szednem két nagy követ úgy a falból, hogy fogta minden. Aztán jött az űr.
Átcuccoltam a vendégszobába.
Itt megint a kedvenc szórakozásom, a vezetékek találkozását kell kitalálnom.
De már egy darab Y sincs itthon. Mennyi az idő?
Dél.
Be a kocsiba, és irány Szendrő. Vettem négy Y-t és két 45°-ot. Még hátramentem a tüzépeshez is egy csomag csempéért. Nála volt 150x150-es. Mondjuk a zuhanytálca alá már biztosan elég, tehát megvettem. Curik.
Visszamásztam a gödörbe. Itt még csak árok van, semmi sem áll a helyén, de már kiabáltak is utánam.
Mari néni, meg egy másik szomszéd. Ő már ismer engem, nekem még törnöm kellett a fejem, ki is ő. De a számítógéppel van baj. Jó, mondom sötétedés körül mennék. Addig itt haladni szeretnék egy tyúklépésnyit.
Sok valóban nem lett belőle.
A fürdőszobában az üreget kezdtem feltölteni apró kaviccsal, majd odatettem a vizet a mosdáshoz.
Három furik kavicsot beterítettem, aztán megnéztem a vizet.
Most fogyott ki a gáz.
A kemping bringa majd kikapart, annyira rohantam, hogy nyitva találjam a boltot.
Sikerült.
Fürdés alatt még a mosogatóvíz is megmelegedett.
Mennyivel szebben ég így! Tényleg a végét járta a palack, és attól volt olyan ronda a láng.
Nem baj, most felfrissülve megyek gépet nézni!
A gépnek vége.
A tápegység ad valami energiát, mert az optikai egér világít, de ennél több nem történt.
Kiszedtem minden felszabadítható elemet a gépből. Még a processzort is. Csak az alaplap. Hátha dudál valamit!
Nulla.
Hazaugrottam egy tápegységért.
Füst. A legnagyobb 400W-os tápomban a ventilátorán keresztül látható helyen szénné égett valami másodpercek alatt.
A srác ezután már nem kérte a javítást. Inkább újat vesz, s ami ekkor jött, attól lepődtem meg igazán.
Megkérdezte, hogy mivel tartozik a tápegységem röptéért.
Ezen nagyon meglepődtem.
Tudom, hogy most nem túl népszerű dolgokat írok le, de az emberek hazudnak. Addig kenik a valóságot, amíg a felelősségük nem állapítható meg, s itt a világ másik végén egy nem éppen gazdag huszonéves az önhibáján kívüli károkozásáért vállalja a felelősséget.
Hm.
Hazahoztam még a feltehetőleg működő alkatrészeket megvizsgálni. A wincsi, a videokártya, a dvd író, a memória megúszta.
A RAM-ot kértem el az elfüstölt tápom helyett. Nem akartam pénzt.
Ezt a memóriát már nem tudná használni az új gépben.

Szerda

Éjjel még kimostam a tápot zsíroldóval, és a kihűlőfélben lévő kályhára raktam. Hátha a két rosszból össze tudok hozni egyet.
Az eredetibe tápban semmi füstnyom, és minden feszültségből a felét adja le. Ha belső referenciája van, akkor a PWM IC, ha nem akkor rajz kell.
Leburkoltam a sajátomat.
Természetesen a PWM-hez tartó 22 Ohm füstölt el.
Tehát KA7500BC.
Egyikből a másikba nem hozott eredményt, és a dobozomban talált bánya is üres. Nincs benne 7500.
Igazából a még jó tápot kellene megbontanom belepróbálni. A 386-os alaplapomban van még egy IC tok.
A szerda viszont elment a hatékony megoldás nélkül.
Este visszaadtam a megvizsgált alkatrészeket.
Voltam még az öregeknél. Dezső bátya kórházba került magas lázzal. Csak Irénkét találtam otthon. Irénke néni, és Melinda – ő is hazajött – bementek hozzá a kórházba. Még nem értek vissza. Holnap is átmegyek megkérdezni, mi újság.
Este még felmásztam az internetes géphez, hátha le tudok tölteni doksit a táphoz, de olyan hideg volt, hogy mire felbootolt a gép, már állítottam is le. Inkább nem kell tüdőgyuszi.

Csütörtök

Fél hétkor nyílt a szemem. A telefon hétkor énekelte az ébresztőt a konyhában. Benne maradt a kabátzsebemben. Nem volt kedvem kikelni az ágyból. Olvastam nyolcig a Jégmadarat.
Szeretnék megint örülni ennek a könyvnek, de nem megy. Már azon jár az agyam, hogy a hét végén Budafok.
Odakinn esik. Befűtöttem, s ettől füstös és büdös a szoba. A konyhában a tegnapi főzőcskétől van zsírszag. Az egerek sem dugják elő az orrukat. Csak a Dugó várja a mindennapi betevő háztartási kekszét.
Tényleg, azt még nem adtam oda neki.
Majd utána jön a reggelicsata. A többiek csak akkor jönnek elő, amikor ő már rágja.