Eső.
Nagyon vacak bezárva lenni.
Reggel hétkor keltem, és lassan melegedett a fürdővizem. Nem vártam meg, amíg mindkét fazékban felforr. Mintha éreztem volna, hogy anyuék nem fél 11 körül, hanem a korábbi vonattal jönnek.
Megettem a szőlő felét, és a tegnapi naplót néztem át, már nyílt is az ajtó.
Kávét főztem, megbeszéltük, mit csináltam eddig, és hozott nekem hypót, győmölcsöt. Főzött külön nekem rakottkelt rizs és tejfel nélkül. Azt sem bírtam megenni. Még két ebéd kifér belőle.
Mesélt Csámpiról. A férjét tavaly verték agyon. Az alkoholista öreg kiköltözött a Miskolc közeli telekre. Ott élt már régóta. Egy család telepedett rá a jövedelmére. Nyugdíját a postással összejátszva magukhoz irányították az avasi lakcímükre. A lakhelyét – hétvégi telken - kifosztották, és az öreget eszméletlenre verték.
A szikszói kórház orvosa hivatalból tett feljelentésére a tettest letartóztatták, majd amikor a halál beállt, a fickót kiengedték, mert már nem veszélyes az áldozatra.
Úgy tűnik, hogy három év elzárás néz ki, de az előzetest levonják belőle.
Ezt a műveletet családi vállalkozásban művelték. Az asszonya pedig most szült – ugye terhesen nem mehet börtönbe – de már újra áldott állapotban van.
Most itt tart a történet. Biztosan benne van a közvetett információáramlás torzító hatása. Minden esetre a hétvégi telken maradt holmi napok alatt eltűnt.
A lebontott sufni lécei már másnap nem voltak a portán.
Anyuék hazatértek. Én meg felvittem a történetem a padlásra – onnét lövöm fel a blogra - , meg egy húszliteres műanyagkannát mosogatóvíznek. A hordóban most szilva gyűlik cefrének.
Nehezen akart megindulni. A megtört műanyagcsövére merevítő drótot tekertem, és hogy nagyobb ívet kapjak, középtájt feldrótoztam a gerendára is.
Persze két művelet között le a konyhába a padlásról, és szívogattam a csapot, majd vissza a padra igazgatni, és le-fel, mint a mérgezett egér.
Apropó egér.
Már nem tudom megszámolni, de húsz közeli a létszám.
Reggel négy háztartási keksz meg a szőlő „csutkája” - de jó, fogalmam sincs, hogy hívják a bogyók nyelét! - került be a börtönükbe. Szerintem nem lesz elég. A vidám kerékforgás persze ilyenkor rémült lapítássá és fejvesztett futkosássá nemesül. (Ha hallaná ezt Pató Pál, hogy nemesi tulajdonságnak vélem a lapítást és futkosást, biztos kiigazítana.)
Délután pedig előhúztam egy roncs DVD lejátszót. Ráaggattam a szkópot a tápegységére, és figyeltem, mi történik.
Az 5V-on felfedeztem egy fél volt közeli amplitudomodulációt, de amikor olvasási nehézségei voltak, DC (egyenszint) ingadozás is mutatta a bajt.
Négy kondit cseréltem ki. Így már végigjátszotta a lemezt, de Divix-et nem ismer. Tehát úgy tűnik egyetlen filmet fogok nézni amíg itt tartózkodom. Legfeljebb hangos könyvet hallgathatok. Az MP3-at ismeri.
Este még egy rézkilincset csiszolgattam. Anyu szerezte valahol. Ki is fogom cserélni az összeset a héten.
Ezen ronda kalapálásnyomok vannak. Még nem biztos, hogy lepolírozom.
Rendbe tettem az örökölt vésőmet. Csupa Palmatex volt, meg rozsda. Most már csillog és a gyártó emblémája a cseresznye is jól kivehető. Az éle még domború. Ha meglelem a fenőkövet, azt is kiigazítom. Meg a kis gyalut is.
Fél éjfél. Még olvasok egy kicsit, de szigorúan ma lesz villanyoltás.
2010. szeptember 9., csütörtök
2010. szeptember 8., szerda
Kedd
Fél hétkor már kinyílt a szemem. Hét óra körül másztam ki az ágyból. Borult idő és hideg fogadott.
Az alomszékhez levelet kellett gyűjteni, vagy egyszerűbb megoldással inkább hoztam a padlásról. Addig persze féken kellett tartani a vadlovakat. Mit mondjak? Nem túl egyszerű!
Reggelire egy banán és egy barack. Nem mixeltem. Rágtam. Miszmajsz áll, ana túr. :-)
Odakinn az adagot megfejeltem még málnával a bokorról.
Kaja megvolt.
Hol is kezdjem a „munkát”?
A konyhát kellene működőképessé tenni.
A hypót a kút előtt hagytam. (Sötétben nem is találtam meg) Este már nem lógattam be a búvárszivattyút. Reggel ivóvízzel kevertem a hypót, és mostam át a hűtőt. Mármint nem a kútból, hanem a hálózat vízből. Anyu hozta még az utcai nyomós kútból.
Most ne igyak a kútból, mert magas a talajvíz!
Mondjuk ő soha sem iszik belőle. Mindegy.
A következő lépés az egérkalitka. A kiszuperált akvárium ott telelt ki lefordítva a diófa alatt. Moszat, békák és mindenféle kosz telepedett meg rajta. Most pedig csill-vill.
A két egerenty – budafoki példányok – félénken, de örömmel vették birtokba. A mókuskerék most is forog. Behallatszik a gangról.
Tettem fel melegedni mosogatóvizet.
Éppen kitöltöttem, amikor beköszönt Feri és Jolika a kapun. Pár szó után pedig János.
János kocsija megállt valamiért. Villáskulcs, meg akkutöltő kellett neki. Volt mindkettő, de az akkutöltőhöz nem volt zsinór.
Mondtam, elmosogatok – két perc, mert gázon melegítettem a vizet, nem bojlerből jön – aztán keresek zsinórt, és átszaladok vele. Addig szerelje ki az akkut.
Úgy tűnik, nem hoztam el a hozzávalót. Vastag, 220V-ra szánt sokszálú vezetékkel másztam le a padlásról, de még ki kellett szaladnunk gázolajat venni Bódvaszilasra.
Jó.
A kapun a nagy lakat szorult. Két kulcs kell bele. Az egyik nem fordult el. Már tegnap is akadt, de még be tudtam jönni.
Kis olaj segített. Éppen csak annyi, hogy mindenhol olajos legyen a mancsom. Mondjuk, ha János odatette volna az aksit fél órát tölteni, azalatt bőven megjártam volna bicajjal, de rajta nem akartam spórolni. Magamon biztos.
Négy km, max öt. Jánost kitettem a házuk előtt. Visszajöttem. Éppen beálltam a volna az udvarra, megtalált Erzsi néni is.
Bemutatott egy hölgynek, akinél az automata mosógép dugulást jelez.
Mondtam, most még megyek Jánoshoz, majd délután meglátogatom.
Az akkunak fél óra sem kellett. Szerintem magától is regenerálódott volna pár óra alatt, de így biztosabban indult az autó.
Mari néni – János anyja – és Erzsike – a felesége – szilvalekvárt főztek az udvaron.
Biolekvár. A szőlőben szedték :-), oda még traktor sem jár. Reggel óra kavargatták. Megkóstolhattam.
Finom. De tényleg.
Nem kell ebbe se cukor, se egyéb tartósító E anyag. Színezék meg másba sem kellene.
Kaptam egy kis edénnyel. De gyorsan fogy. Majd teszek félre Nufinak, mert mutatóba sem marad itt 2-3 nap alatt.
Ebédre belakmároztam a maradék vaddisznópörköltet. Laci bácsi nem sokat vett ki belőle.
Utána irány a málnás, és kávét főztem.
Közben az itteni egerek látogattak meg. A láda mögé bújva kukkoltak.
Kitettem a csapdát.
Nem kellett semmi belőle.
Jó.
Átmentem a mosógéphez.
Jött belőle víz.
Kicsavartuk a leeresztő és tisztító nyílást. Ettől elöntötte a padlót a víz. Már nem lehetett letérdelni. Húzta is a görcs a lábamat azonnal. A szervezet tud ám kedveskedni.
A kivezető csőbe belefújva jelentéktelen mennyiségű kosz távozott. Azért én reménykedtem.
A zuhanyrózsát lecsavarva visszafelé is átöblítettem, és megkérdeztem, hogy most jól jön-e a víz.
Nem.
Akkor megyünk mélyebbre. (Műtét, nem boncolás.)
Áldom az eszemet – most volt – hogy beraktam a thorx készletet. Szét sem tudtam volna szedni nélküle. Így viszont hamar lekaptam a 30 csavarral felrakott hátlapot és a műanyag szorítóval rögzített kifolyócsövet.
Nem kellett volna. Ha az oldalára fordítom, akkor alulról hozzá lehet férni.
A pumpán rugós szorítókkal találtam gumicsöveket.
Kézzel nem mozdultak. Inkább kicsavaroztam a vízpumpát. Szintén thorx. Csak kisebb méret.
Nem tűnt hibásnak. Kiöblítettem a csatlakozási felületeit egy vödörben. A hangja is normális működés közben.
Még egy arasznyi gumicső indult a forgódob irányába. Ha nem ott a baj, akkor a pumpa.
Meg kellett mozdítani a gumin a rugót.
Meglepően könnyű volt. Ahhoz képest, hogy 5 perce még lyukat vágott az ujjam végén...
A gumiharang alatt egy golyót és egy zokninak tűnő tárgyat véltem felfedezni.
Valami kék rongy. Megkönnyebbültem.
A dobot megforgatva még előkerült egy hímzett terítő foszlánya.
Eztán már csak helyre kellett tenni a golyót, a gumikat, a szivattyút és a hátlapot, s a mosógép újra jól dolgozott.
Így végződött első automata mosógépjavításom.
Itthon pedig ennek örömére tovább majszoltam a szilvalekvárt. A sarokban pedig szemügyre vettem a leselkedőt.
Elbújt.
Elrángattam a ládát a faltól.
Sehol senki.
A láda és a fal között A/3-as papírlapok.
Odaléptem.
Már csak ki kellett dobnom szegénykét.
Leültem még szalonnázni. A húsos részhez kis hagymát is haraptam, amikor csattant a csapda.
Immár hárman töltik szabadságvesztésüket az akváriumban. (Juszt sem terráriumozom.)
Az alomszékhez levelet kellett gyűjteni, vagy egyszerűbb megoldással inkább hoztam a padlásról. Addig persze féken kellett tartani a vadlovakat. Mit mondjak? Nem túl egyszerű!
Reggelire egy banán és egy barack. Nem mixeltem. Rágtam. Miszmajsz áll, ana túr. :-)
Odakinn az adagot megfejeltem még málnával a bokorról.
Kaja megvolt.
Hol is kezdjem a „munkát”?
A konyhát kellene működőképessé tenni.
A hypót a kút előtt hagytam. (Sötétben nem is találtam meg) Este már nem lógattam be a búvárszivattyút. Reggel ivóvízzel kevertem a hypót, és mostam át a hűtőt. Mármint nem a kútból, hanem a hálózat vízből. Anyu hozta még az utcai nyomós kútból.
Most ne igyak a kútból, mert magas a talajvíz!
Mondjuk ő soha sem iszik belőle. Mindegy.
A következő lépés az egérkalitka. A kiszuperált akvárium ott telelt ki lefordítva a diófa alatt. Moszat, békák és mindenféle kosz telepedett meg rajta. Most pedig csill-vill.
A két egerenty – budafoki példányok – félénken, de örömmel vették birtokba. A mókuskerék most is forog. Behallatszik a gangról.
Tettem fel melegedni mosogatóvizet.
Éppen kitöltöttem, amikor beköszönt Feri és Jolika a kapun. Pár szó után pedig János.
János kocsija megállt valamiért. Villáskulcs, meg akkutöltő kellett neki. Volt mindkettő, de az akkutöltőhöz nem volt zsinór.
Mondtam, elmosogatok – két perc, mert gázon melegítettem a vizet, nem bojlerből jön – aztán keresek zsinórt, és átszaladok vele. Addig szerelje ki az akkut.
Úgy tűnik, nem hoztam el a hozzávalót. Vastag, 220V-ra szánt sokszálú vezetékkel másztam le a padlásról, de még ki kellett szaladnunk gázolajat venni Bódvaszilasra.
Jó.
A kapun a nagy lakat szorult. Két kulcs kell bele. Az egyik nem fordult el. Már tegnap is akadt, de még be tudtam jönni.
Kis olaj segített. Éppen csak annyi, hogy mindenhol olajos legyen a mancsom. Mondjuk, ha János odatette volna az aksit fél órát tölteni, azalatt bőven megjártam volna bicajjal, de rajta nem akartam spórolni. Magamon biztos.
Négy km, max öt. Jánost kitettem a házuk előtt. Visszajöttem. Éppen beálltam a volna az udvarra, megtalált Erzsi néni is.
Bemutatott egy hölgynek, akinél az automata mosógép dugulást jelez.
Mondtam, most még megyek Jánoshoz, majd délután meglátogatom.
Az akkunak fél óra sem kellett. Szerintem magától is regenerálódott volna pár óra alatt, de így biztosabban indult az autó.
Mari néni – János anyja – és Erzsike – a felesége – szilvalekvárt főztek az udvaron.
Biolekvár. A szőlőben szedték :-), oda még traktor sem jár. Reggel óra kavargatták. Megkóstolhattam.
Finom. De tényleg.
Nem kell ebbe se cukor, se egyéb tartósító E anyag. Színezék meg másba sem kellene.
Kaptam egy kis edénnyel. De gyorsan fogy. Majd teszek félre Nufinak, mert mutatóba sem marad itt 2-3 nap alatt.
Ebédre belakmároztam a maradék vaddisznópörköltet. Laci bácsi nem sokat vett ki belőle.
Utána irány a málnás, és kávét főztem.
Közben az itteni egerek látogattak meg. A láda mögé bújva kukkoltak.
Kitettem a csapdát.
Nem kellett semmi belőle.
Jó.
Átmentem a mosógéphez.
Jött belőle víz.
Kicsavartuk a leeresztő és tisztító nyílást. Ettől elöntötte a padlót a víz. Már nem lehetett letérdelni. Húzta is a görcs a lábamat azonnal. A szervezet tud ám kedveskedni.
A kivezető csőbe belefújva jelentéktelen mennyiségű kosz távozott. Azért én reménykedtem.
A zuhanyrózsát lecsavarva visszafelé is átöblítettem, és megkérdeztem, hogy most jól jön-e a víz.
Nem.
Akkor megyünk mélyebbre. (Műtét, nem boncolás.)
Áldom az eszemet – most volt – hogy beraktam a thorx készletet. Szét sem tudtam volna szedni nélküle. Így viszont hamar lekaptam a 30 csavarral felrakott hátlapot és a műanyag szorítóval rögzített kifolyócsövet.
Nem kellett volna. Ha az oldalára fordítom, akkor alulról hozzá lehet férni.
A pumpán rugós szorítókkal találtam gumicsöveket.
Kézzel nem mozdultak. Inkább kicsavaroztam a vízpumpát. Szintén thorx. Csak kisebb méret.
Nem tűnt hibásnak. Kiöblítettem a csatlakozási felületeit egy vödörben. A hangja is normális működés közben.
Még egy arasznyi gumicső indult a forgódob irányába. Ha nem ott a baj, akkor a pumpa.
Meg kellett mozdítani a gumin a rugót.
Meglepően könnyű volt. Ahhoz képest, hogy 5 perce még lyukat vágott az ujjam végén...
A gumiharang alatt egy golyót és egy zokninak tűnő tárgyat véltem felfedezni.
Valami kék rongy. Megkönnyebbültem.
A dobot megforgatva még előkerült egy hímzett terítő foszlánya.
Eztán már csak helyre kellett tenni a golyót, a gumikat, a szivattyút és a hátlapot, s a mosógép újra jól dolgozott.
Így végződött első automata mosógépjavításom.
Itthon pedig ennek örömére tovább majszoltam a szilvalekvárt. A sarokban pedig szemügyre vettem a leselkedőt.
Elbújt.
Elrángattam a ládát a faltól.
Sehol senki.
A láda és a fal között A/3-as papírlapok.
Odaléptem.
Már csak ki kellett dobnom szegénykét.
Leültem még szalonnázni. A húsos részhez kis hagymát is haraptam, amikor csattant a csapda.
Immár hárman töltik szabadságvesztésüket az akváriumban. (Juszt sem terráriumozom.)
2010. szeptember 7., kedd
Kalandra fel!
Komjáti 2010. szeptember 6. Hétfő
Ismét Komjáti.
Már kezdtem beletörődni, hogy ezévben kimarad.
Reggeli után kinyomtattam az ACTEL felmondását, és berámoltam pár szükséges holmit. Nufi még tanított, amikor kocsiba ültem anyuval.
A legelső benzinkútnál vettem matricát, majd irány az M3-as autópálya.
Rángat a motor. Vagy az új MOL kúton kaptam rossz benzint, vagy egy gyertya nem az igazi.
Esetleg valami más ok. A pályán 100 körüli sebességgel cammogtam. Már egy óra is elmúlt, talán kettő is, mire ebédelni tudtam Miskolcon. Laci bácsi sütött pár csirkecombot.
Fél öt körül pedig Komjátiban voltam.
Fáradt vagyok. Hideg van.
A másik szobában leültem az ágyra, aztán egy órát biztos ejtőztem.
A házat anyuék használgatták.
Én másfajta rendetlenséget tartok. Ami fogadott, attól most is forog a gyomrom.
A konyhában kaja, mindenhol. Bab, kukorica, krumpli. Förtelmes egérszag, A kinyitott hűtőszekrény tele egérürülékkel.
Holnap veszek hypót, addig be sem dugom. A romlékony kaját kiviszem a kocsi csomagtartójába éjszakára.
…
Találtam hypót. Viszont kaptam SMS-t anyutól a telefonfülke számával. Továbbítottam Nufinak. Tavaly óta már ő is elfelejtette. Én meg, hogy hol tettem le a hypót.
Átmentem Jolikáékhoz. Ferinek Holnap születésnapja lesz – Isten éltesse! - és a konyhaasztalon már állt egy jókora marcipán Kombájn. Az utolsó simítások, utómunkálatok folytak rajta. Kár, hogy nem hoztam magammal fényképezőgépet. Igazi gasztrobloggerpukkasztó látvány. :-)
Hatalmas energiabomba. A hűtőbe is csak leválasztott kaszával fért be. De ez az életben is így van. Közúton sem közlekedhet teljes felszereléssel kombájn.
Meséltek a lányok az árvízről.
Komolyan veszélyben volt Komjáti is.
A férfiak a Pasnyaggal voltak elfoglalva. Ez a patak látja el ivóvízzel a falut. Már úgy tűnt, minden rendben lesz, és akkor jött a Bódva.
Feri is hordta a homokot traktorral, amíg le nem robbant. Aztán Szlovákiából kaptak segítséget.
Nagy teherautókkal kaptak homokot. Leöntötték a polgármesteri hivatalnál. Ott rakták a nők zsákokba, és traktorral vitték a gátra, ahol a fiúk dolgoztak.
A traktorok első kereke nem látszott ki a vízből.
Ha elakadt, a polgármester gépével rángatták ki a bajba került járgányt.
Igazából itt lett volna a helyem.
Meglátogattam még Irénke néniéket is. (Hm. Már nem Dezső bátyát írok.) Melinda itt van még holnapig Sancival. A kicsi most igen élénk volt.
Kikérdeztek Béláról, pedig mindent tudtak.
Fél nyolckor találkám volt a telefonfülkével. Itthon még összeállítottam a naplóíró gépet. A tévében nincs érdekes semmi. Hamar magamra húzom a takarót.
Ismét Komjáti.
Már kezdtem beletörődni, hogy ezévben kimarad.
Reggeli után kinyomtattam az ACTEL felmondását, és berámoltam pár szükséges holmit. Nufi még tanított, amikor kocsiba ültem anyuval.
A legelső benzinkútnál vettem matricát, majd irány az M3-as autópálya.
Rángat a motor. Vagy az új MOL kúton kaptam rossz benzint, vagy egy gyertya nem az igazi.
Esetleg valami más ok. A pályán 100 körüli sebességgel cammogtam. Már egy óra is elmúlt, talán kettő is, mire ebédelni tudtam Miskolcon. Laci bácsi sütött pár csirkecombot.
Fél öt körül pedig Komjátiban voltam.
Fáradt vagyok. Hideg van.
A másik szobában leültem az ágyra, aztán egy órát biztos ejtőztem.
A házat anyuék használgatták.
Én másfajta rendetlenséget tartok. Ami fogadott, attól most is forog a gyomrom.
A konyhában kaja, mindenhol. Bab, kukorica, krumpli. Förtelmes egérszag, A kinyitott hűtőszekrény tele egérürülékkel.
Holnap veszek hypót, addig be sem dugom. A romlékony kaját kiviszem a kocsi csomagtartójába éjszakára.
…
Találtam hypót. Viszont kaptam SMS-t anyutól a telefonfülke számával. Továbbítottam Nufinak. Tavaly óta már ő is elfelejtette. Én meg, hogy hol tettem le a hypót.
Átmentem Jolikáékhoz. Ferinek Holnap születésnapja lesz – Isten éltesse! - és a konyhaasztalon már állt egy jókora marcipán Kombájn. Az utolsó simítások, utómunkálatok folytak rajta. Kár, hogy nem hoztam magammal fényképezőgépet. Igazi gasztrobloggerpukkasztó látvány. :-)
Hatalmas energiabomba. A hűtőbe is csak leválasztott kaszával fért be. De ez az életben is így van. Közúton sem közlekedhet teljes felszereléssel kombájn.
Meséltek a lányok az árvízről.
Komolyan veszélyben volt Komjáti is.
A férfiak a Pasnyaggal voltak elfoglalva. Ez a patak látja el ivóvízzel a falut. Már úgy tűnt, minden rendben lesz, és akkor jött a Bódva.
Feri is hordta a homokot traktorral, amíg le nem robbant. Aztán Szlovákiából kaptak segítséget.
Nagy teherautókkal kaptak homokot. Leöntötték a polgármesteri hivatalnál. Ott rakták a nők zsákokba, és traktorral vitték a gátra, ahol a fiúk dolgoztak.
A traktorok első kereke nem látszott ki a vízből.
Ha elakadt, a polgármester gépével rángatták ki a bajba került járgányt.
Igazából itt lett volna a helyem.
Meglátogattam még Irénke néniéket is. (Hm. Már nem Dezső bátyát írok.) Melinda itt van még holnapig Sancival. A kicsi most igen élénk volt.
Kikérdeztek Béláról, pedig mindent tudtak.
Fél nyolckor találkám volt a telefonfülkével. Itthon még összeállítottam a naplóíró gépet. A tévében nincs érdekes semmi. Hamar magamra húzom a takarót.
2010. május 2., vasárnap
Eltelt a tél
Kimerészkedtünk a világ másik végére.
Kilenc tájban becsüccsentünk Miskolcon az autóba, és négyesben - Nufi, anyu, Laci bácsi, meg én - kirobogtunk Komjátiba.
Óriási változás. Térdig érő fű, madárfészek az ablakban, meg csönd.
Az utóbbi időben Budafok alapzaja a meghatározó. Ehhez képest ott... Ha hazamegyünk, teszek már ki hangmintát. Talán sikerült pár másodpercnyi videofelvételen rögzíteni.
Mindegy, a falu határán ismerős arc fogadott. Irénke beszélgetett valakivel.
Még épp csak beálltam a kocsival az udvarra, s nyitogattuk az ajtókat, meg is látogatott.
Kaptunk tőle krumplit, meg babot ültetni. Azonnal át 'kellett' kerekeznem érte. Majd a vödröt később visszaviszem.
Eztán jött a fűnyíró.
Egy tanknyit elzörgettem a 360 Forintos benzinből. (Nem bírom megállni, mert nagyon zavar az ára)
Kipróbáltam a wifi antennát. Működik.
Nufi notebookja az udvaron is használható. Ez azért biztató.
Megkerestem a maradék védőcsövet a GDO tekercsekhez, és bevágtam a kocsiba. Nufi berámolta a dió nagyrészét zsákokba.
Azt is elhozzuk. Lesz belőle sok-sok diós sütemény.Megnéztük a Bódvát. Már járható az út Szentandrás felé, de a falu határán ott a belvíz. A kutunk is tele, meg a betonakna is.
Hátul az félkész emésztőben békalencse.
Meglátogattuk Jolikát. Télen megműtötték a térdét, s most telik le a három hónap, lassan újra tanulhat járni.
Feri a traktorra szerelt fel épp műtrágyaszóró tölcsért.
Kikérdeztem a friss hírekről. Mi történt azóta.
Természetesen ott a választások voltak a fontos események. Jegyzőváltás, meg szavazások.
Politika mindenütt van.
Nufival körbejártunk egy Bódvaszakaszt kettesben. Egyik hídon át, majd a másikon vissza.
Még világosban jöttünk haza anyuhoz. Bár jó lett volna maradni még.
2009. november 3., kedd
2009 történetének befejezése
A naplóírást otthon is folytathatom, de az nem Komjáti.
A zsebműhely lesz, és a Gondolkodom és kihallatszik . Már ha jól emlékszem a címére. Majd összelinkelgetem a témákat, s biztosan többet is fényképezek majd.
Otthon is kell lépcsőt javítanom, meg a fürdőszobában is befejezni a csempézést. Van még megkezdett sörkollektor kísérletem is. Ha valaki a stílusomért olvas, az meg fog találni. Talán csak kevésbé leszek szorgalmas. Több időt kap Nufi.
Felvittem megint két rossz tévét a padlásra. Lehoztam a Samsung monitort. Egyébként HP, de a Digital PCXBV-SA nak felel meg. Jól megmagyaráztam, mi?
A nagyobb cégek a számítástechnikában komplett megoldást szállítanak. Illetve így volt ez a 90-es években. Tehát ha elad egy számítógépparkot, akkor ad hozzá billentyűzetet, monitort, egeret, egéralátétet a saját címkéjével.
Ezt a 15 hüvelykes Samsung monitort is ismerem az amerikai cég kínálatából. A Digital monitor majdnem sík, eredeti Samsung képernyővel készült, ebbe a HP-ba domborúbb Toshiba gyártmányú került.
Nem az előnyére. Biztosan olcsóbb volt. Vagy így drágább? Pl. nem tudom elképzelni, hogyha van a cégnek saját alkatrészgyára, akkor miért vesz máshonnét? Illetve ennek a rejtvénynek is a pénz körül lesz megoldása.
A hátrány a domború képcsővel a szemfárasztó olvasás. Állandó fókusztávolság-változtatásra kényszeríti a szemet. A sík is, de kisebbre, ezért kímélőbb.
Kicsomagoltam. A múltkor a hideg padláson csattant nagyot, azóta négerek az alagútban.
Ennek a monitornak a talpát fémlap tartja. Ahhoz csavarozták belül a paneljét.
Hogy a panel ne deformálódjon, alul középtájt ragasztottak bele két 'radírgumit'.
Ez a két gumibigyó pont a sortrafó és a táptrafó alá esik. Logikus, mert ezek a legsúlyosabb alkatrészek a panelon.
De ott van a legnagyobb feszültség is.
Korábban már a sortrafó alatt átégett a panel. Onnét eltávolítottam a gumibakot, és kivéstem a bakelitet. A tápjavítás után jó volt mostanáig.
Most a másik oldalon jött elő a hiba. Onnét is kivettem a bakot, de kivakarás előtt kimostam a panelt. A gumi tetején valami barna, rászáradt folyadékra emlékeztető folt volt a fekete áthúzásnyom mellett.
Ismét minden ment a kályhára holnapig.
Ha már monitor, kaptam én egy nagy Belineát a volt kollégámtól, mert vagy kétszer javították 40 ezerért a cégének, és most inkább leselejtezték. Ugyanaz most is a hibája.
Örömmel vettem birtokba, és vagy két hétig működött is hiba nélkül.
Akkor jött valami cicegés, és az üzemi sötétség.
Idő nem volt rá, de elhoztam Komjátiba. Nyáron kicsomagoltam, s őt is kimostam. Ráfért.
Azóta itt rakosgattam védett helyeke magam elől, de most jött a tábori műtőasztal. (kicsi)
A szivacstömböm nélkül sokkal nehezebb boldogulni, de legalább pukkantós műanyag jut a képcső alá.
Eddig sikerült elküldenem belőle a graetz két diódáját, meg a biztit. Leért egy kábel rossz helyre.
Helyreállítás után átugrott egy szikra egy kondin a tápban. A kondit kicseréltem, a füstöt lemostam, és ott nincs baj.
Azóta a következőt tudom róla.
Bekapcsoláskor feláll a nagyfeszültség. Hallom a hangján. Pár másodperc múlva megszűnik a nagyfesz vezérlése, a TDA4853 -as ic letilt.
A monitor kap szinkron jelet. Ha nincs, akkor villog a tápfeszültséget is jelző LED. Ha van, sárgán világít. Amíg van nagyfesz, addig zölden.
A sortrafóról érkező impulzust megkapja az egyes lábon, a kettesen pedig egyenirányítva, szűrve és osztva.
A kondikat cseréltem, nem az ELKO-k miatt tilt.
Éjjel fél kettőkor még felmásztam letölteni a procinak a doksiját a NET-ről. Most azt olvasgatom. Jó volna a szótár, de az még otthon van.
Lehet, hogy ez is otthon fog megoldódni?
Még a sugáráramkorlát is beszólhat – jár az agyam elalvásig – de ehhez is kell az alvás.
Péntek
(Szeged környékén péntök?)
Ki kellene kérdezni az I2C buszon, mi a kínja. Olvastam a Poniprog nevű vallatóról. Nem fogom én ezt a szakmát teljesen abbahagyni! Olyan ez mint egy házasság. Minden korszakában más lesz benne szép.
Odakinn végre süt a nap. Meleg nincs, de nem fáztam. Kimentem tüzelőért az istállóba. Lehet, hogy ma még ásni is fogok?
Nem. Zárat takarítottam és olajoztam a szembe szomszéd néninek.
Tavaszra hoznom kell neki újat, mert ez igen elkopott már. Így, hogy könnyebben jár, be lehet csukni, meg ki is nyílik, de rá kell nyomni kicsit az ajtóra.
Reggelire felfaltam a maradék kenyerem pirítósnak, és már nem is veszek másikat. Holnapra főzök vagy sütök még krumplit, és vasárnap robogok vissza.
Tegnap a telefonban megkaptam a nagy kérdést, mi lesz a blogommal?
Nagy kérdés.
Szombat
Tegnap megint túltengett az optimizmusom. A nagy Belinea monitor procija (TDA4853) pont fordítva működött, mint amit olvastam róla. Amint megkapta a sorimpulzust az egyes lábra, (HFLB) letiltott. Ha leszívtam róla az ónt, akkor volt sorvezérlés, de blank a képernyő.
Aztán külön mértem volna az egyenszinteket, de a fóliát és a leforrasztott lábat működés közben összeérintve zárlatba ment valami. A táp kattog, s én idegesen megfogtam valami 300Volt körüli pontot – kihúzva a készülék – és mondtam egy cifrát. Aztán félretettem a készüléket. Inkább összeraktam a kimosott Samsungot.
Ébredt.
Jó!
Összecsavaroztam. Nagyfesz van, fény nincs. A fényerő poti és a rács nem szabályoz.
Lekaptam a konzerves dobozt az RGB-ről. A G2 -n 3V.
Tehát ebből sem lesz monitor. Leszakadt a belső poti a sortrafóban.
A Samsunggal jártam már meg így régen is. A NEDIS-nél vett trafót azonnal vissza kellett volna vinnem, de nem jutott rá idő. Ott is buktam a javítást is meg a trafó árát is.
Még lehoztam a tetőről a kis öreg monitort, aminek neve sincs. Az előlapon lepergett a ragasztott felirat.
Annak ronda barkhausen csíkok voltak az elején, és nyúlt minden kontrasztátmenet.
Kicseréltem a video végfok szűrőkondiját és vihettem is a helyére.
Ennyi sikerélményre szükségem volt, Különben már a kardomba dőltem volna.
Ma reggel pedig hat óra után felébredtem. Fél nyolcig már a reggelin – birsalma mézben mikrózva – túl voltam és a ruhás csomagok is bepakolva.
Friss vagyok?
Még most jön a neheze.
Itt a szobát is összébb kell kapni.
A kocsit csak később indítom be, ha már nincs fagy. Nem kínzom az akkut.
Pár szó még a tegnap estéről. El akartam tüzelni azt a sok reklámújságot, amit elhoztam. A papírtól is jó meleg volt Budafokon, amíg cserépkályhám volt.
Most itt is állandóan lazítva mozgatva az izzó tömeget jól felfűtöttem a szobát. Viszont akkora füstöt csináltam vele, hogy majd megfúltam. A szobán nincs jó huzatlehetőség. Alig tudtam elaludni. A parázs még reggel is tüzes volt, nem lehetett kiszedni.
A pakolászással pedig elvoltam este hatig. Hátravittem a köveket a ház mögé, hogy lehessen falevelet gereblyézni, a bringákat is bepakoltam a vendégszobába, és hozzáférhetővé tettem a szerszámos állványt az istállóban. Anyuék ki fognak látogatni télen is.
Miskolcra fél nyolc tájban érkezhettem, és még meglátogattam Gézát is. Visszaadtam a kamerát. Meg is köszöntem neki. (Ha jól emlékszem. Ha nem, most pótolnám.)
Vasárnap
Vége a történetnek. Kilenc előtt beültem a kocsiba, és Nufival már együtt ebédeltem itthon.
A zsebműhely lesz, és a Gondolkodom és kihallatszik . Már ha jól emlékszem a címére. Majd összelinkelgetem a témákat, s biztosan többet is fényképezek majd.
Otthon is kell lépcsőt javítanom, meg a fürdőszobában is befejezni a csempézést. Van még megkezdett sörkollektor kísérletem is. Ha valaki a stílusomért olvas, az meg fog találni. Talán csak kevésbé leszek szorgalmas. Több időt kap Nufi.
Felvittem megint két rossz tévét a padlásra. Lehoztam a Samsung monitort. Egyébként HP, de a Digital PCXBV-SA nak felel meg. Jól megmagyaráztam, mi?
A nagyobb cégek a számítástechnikában komplett megoldást szállítanak. Illetve így volt ez a 90-es években. Tehát ha elad egy számítógépparkot, akkor ad hozzá billentyűzetet, monitort, egeret, egéralátétet a saját címkéjével.
Ezt a 15 hüvelykes Samsung monitort is ismerem az amerikai cég kínálatából. A Digital monitor majdnem sík, eredeti Samsung képernyővel készült, ebbe a HP-ba domborúbb Toshiba gyártmányú került.
Nem az előnyére. Biztosan olcsóbb volt. Vagy így drágább? Pl. nem tudom elképzelni, hogyha van a cégnek saját alkatrészgyára, akkor miért vesz máshonnét? Illetve ennek a rejtvénynek is a pénz körül lesz megoldása.
A hátrány a domború képcsővel a szemfárasztó olvasás. Állandó fókusztávolság-változtatásra kényszeríti a szemet. A sík is, de kisebbre, ezért kímélőbb.
Kicsomagoltam. A múltkor a hideg padláson csattant nagyot, azóta négerek az alagútban.
Ennek a monitornak a talpát fémlap tartja. Ahhoz csavarozták belül a paneljét.
Hogy a panel ne deformálódjon, alul középtájt ragasztottak bele két 'radírgumit'.
Ez a két gumibigyó pont a sortrafó és a táptrafó alá esik. Logikus, mert ezek a legsúlyosabb alkatrészek a panelon.
De ott van a legnagyobb feszültség is.
Korábban már a sortrafó alatt átégett a panel. Onnét eltávolítottam a gumibakot, és kivéstem a bakelitet. A tápjavítás után jó volt mostanáig.
Most a másik oldalon jött elő a hiba. Onnét is kivettem a bakot, de kivakarás előtt kimostam a panelt. A gumi tetején valami barna, rászáradt folyadékra emlékeztető folt volt a fekete áthúzásnyom mellett.
Ismét minden ment a kályhára holnapig.
Ha már monitor, kaptam én egy nagy Belineát a volt kollégámtól, mert vagy kétszer javították 40 ezerért a cégének, és most inkább leselejtezték. Ugyanaz most is a hibája.
Örömmel vettem birtokba, és vagy két hétig működött is hiba nélkül.
Akkor jött valami cicegés, és az üzemi sötétség.
Idő nem volt rá, de elhoztam Komjátiba. Nyáron kicsomagoltam, s őt is kimostam. Ráfért.
Azóta itt rakosgattam védett helyeke magam elől, de most jött a tábori műtőasztal. (kicsi)
A szivacstömböm nélkül sokkal nehezebb boldogulni, de legalább pukkantós műanyag jut a képcső alá.
Eddig sikerült elküldenem belőle a graetz két diódáját, meg a biztit. Leért egy kábel rossz helyre.
Helyreállítás után átugrott egy szikra egy kondin a tápban. A kondit kicseréltem, a füstöt lemostam, és ott nincs baj.
Azóta a következőt tudom róla.
Bekapcsoláskor feláll a nagyfeszültség. Hallom a hangján. Pár másodperc múlva megszűnik a nagyfesz vezérlése, a TDA4853 -as ic letilt.
A monitor kap szinkron jelet. Ha nincs, akkor villog a tápfeszültséget is jelző LED. Ha van, sárgán világít. Amíg van nagyfesz, addig zölden.
A sortrafóról érkező impulzust megkapja az egyes lábon, a kettesen pedig egyenirányítva, szűrve és osztva.
A kondikat cseréltem, nem az ELKO-k miatt tilt.
Éjjel fél kettőkor még felmásztam letölteni a procinak a doksiját a NET-ről. Most azt olvasgatom. Jó volna a szótár, de az még otthon van.
Lehet, hogy ez is otthon fog megoldódni?
Még a sugáráramkorlát is beszólhat – jár az agyam elalvásig – de ehhez is kell az alvás.
Péntek
(Szeged környékén péntök?)
Ki kellene kérdezni az I2C buszon, mi a kínja. Olvastam a Poniprog nevű vallatóról. Nem fogom én ezt a szakmát teljesen abbahagyni! Olyan ez mint egy házasság. Minden korszakában más lesz benne szép.
Odakinn végre süt a nap. Meleg nincs, de nem fáztam. Kimentem tüzelőért az istállóba. Lehet, hogy ma még ásni is fogok?
Nem. Zárat takarítottam és olajoztam a szembe szomszéd néninek.
Tavaszra hoznom kell neki újat, mert ez igen elkopott már. Így, hogy könnyebben jár, be lehet csukni, meg ki is nyílik, de rá kell nyomni kicsit az ajtóra.
Reggelire felfaltam a maradék kenyerem pirítósnak, és már nem is veszek másikat. Holnapra főzök vagy sütök még krumplit, és vasárnap robogok vissza.
Tegnap a telefonban megkaptam a nagy kérdést, mi lesz a blogommal?
Nagy kérdés.
Szombat
Tegnap megint túltengett az optimizmusom. A nagy Belinea monitor procija (TDA4853) pont fordítva működött, mint amit olvastam róla. Amint megkapta a sorimpulzust az egyes lábra, (HFLB) letiltott. Ha leszívtam róla az ónt, akkor volt sorvezérlés, de blank a képernyő.
Aztán külön mértem volna az egyenszinteket, de a fóliát és a leforrasztott lábat működés közben összeérintve zárlatba ment valami. A táp kattog, s én idegesen megfogtam valami 300Volt körüli pontot – kihúzva a készülék – és mondtam egy cifrát. Aztán félretettem a készüléket. Inkább összeraktam a kimosott Samsungot.
Ébredt.
Jó!
Összecsavaroztam. Nagyfesz van, fény nincs. A fényerő poti és a rács nem szabályoz.
Lekaptam a konzerves dobozt az RGB-ről. A G2 -n 3V.
Tehát ebből sem lesz monitor. Leszakadt a belső poti a sortrafóban.
A Samsunggal jártam már meg így régen is. A NEDIS-nél vett trafót azonnal vissza kellett volna vinnem, de nem jutott rá idő. Ott is buktam a javítást is meg a trafó árát is.
Még lehoztam a tetőről a kis öreg monitort, aminek neve sincs. Az előlapon lepergett a ragasztott felirat.
Annak ronda barkhausen csíkok voltak az elején, és nyúlt minden kontrasztátmenet.
Kicseréltem a video végfok szűrőkondiját és vihettem is a helyére.
Ennyi sikerélményre szükségem volt, Különben már a kardomba dőltem volna.
Ma reggel pedig hat óra után felébredtem. Fél nyolcig már a reggelin – birsalma mézben mikrózva – túl voltam és a ruhás csomagok is bepakolva.
Friss vagyok?
Még most jön a neheze.
Itt a szobát is összébb kell kapni.
A kocsit csak később indítom be, ha már nincs fagy. Nem kínzom az akkut.
Pár szó még a tegnap estéről. El akartam tüzelni azt a sok reklámújságot, amit elhoztam. A papírtól is jó meleg volt Budafokon, amíg cserépkályhám volt.
Most itt is állandóan lazítva mozgatva az izzó tömeget jól felfűtöttem a szobát. Viszont akkora füstöt csináltam vele, hogy majd megfúltam. A szobán nincs jó huzatlehetőség. Alig tudtam elaludni. A parázs még reggel is tüzes volt, nem lehetett kiszedni.
A pakolászással pedig elvoltam este hatig. Hátravittem a köveket a ház mögé, hogy lehessen falevelet gereblyézni, a bringákat is bepakoltam a vendégszobába, és hozzáférhetővé tettem a szerszámos állványt az istállóban. Anyuék ki fognak látogatni télen is.
Miskolcra fél nyolc tájban érkezhettem, és még meglátogattam Gézát is. Visszaadtam a kamerát. Meg is köszöntem neki. (Ha jól emlékszem. Ha nem, most pótolnám.)
Vasárnap
Vége a történetnek. Kilenc előtt beültem a kocsiba, és Nufival már együtt ebédeltem itthon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)