Csütörtök
Elment ez a nap is. Eső, rossz idő. Most épp ez van.
A konyhaasztal koszos. Ma végre sikerült mindent lesöpörni róla, és hypó.
A tetejét félreraktam, a lábát pedig elemeire szedtem. Tudtam, hogy maradt még faragasztóm, és a fiókban ott várakoztak a lábak merevítői. Két éve csak összeütöttem, hogy azonnal legyen min ebédelni, de nem mondtam le az eredeti pompájáról ennek a rozoga fenyőfa alkotmánynak.
No így sem lett tökéletes. A szögeket kihúzkodva előkerestem a faragasztót, és alig volt valami az alján. Nem hoztam pillanatszorítót, ezért mindent azonnal (fa)csavarozni, szögelni kellett.
Mindegy, már nem nyeklik annyira.
Beletoltam még a fejem a Dimarson DVD-be. János hozta tavaly legkisebb fiától, és nem fókuszál. Legfeljebb egy CD-ről hajlandó könyvtárszerkezetet olvasni, DVD lemezt nem lát. (No disk, nincs lemez)
Ráakasztottam a tápjára ennek is a szkópot, és figyeltem az impulzussűrűség ingadozást, de ez még 5Voltos ickkel készült, és stabilan tart minden tápfeszt. Sokkal komolyabban vették az energiaellátást, mint az ócska Daewoo-ban. Vagy mégis az a jobb?
Még a fejegység jelét fogadó panelon kutattam, hátha felfedezek valamit, de nem hozott eredményt.
Sajnálom a kukatóriumba helyezni, mert olyan szép.
Közben a Sherlock Holmes kalandja újra végigment kétszer. Mire hazaérek, már kívülről fogom fújni. Sebaj!
Este sötétedéskor jutott eszembe a felsőmaróm.
Itt az ideje megalkotni azt a template-t, amit otthon kinéztem. Jig meg sablon meg mindenféle néven jár a fejemben. Helyre kell már igazítani a fogalmakat. Ha elkészül, biztosan kap tőlem valódi nevet.
Addig pedig pár szóban elmesélem, mire gondolok.
Két deszka közé lehet szorítani az asztallábnak, vagy hasonlónak szánt fadarabot.
A két deszka egy állatkára hasonlít. A törzse vízszintes, a feje egy kör alakú rész, és középen lyuk van a szeme helyén, alul a mellső lábait előre nyújtja, a hátsókat hátra. A hasa nem éri az asztalt.
A használathoz a lábainál fogva a munkaasztalhoz rögzítik pillanatszorítóval.
A párhuzamosságot a megmunkálandó asztalláb oldala biztosítja. A szemének helyén illetve még a két lábában szárnyas csavarral két oldalt megszorítható tengelyek haladnak át. Ezek fogják a munkadarabot, mint satu.
Az állat testénél lehet felülről, középen belógatni a felsőmarót, és forgácsolni. Ez a sablon megvédi a munkavégző kezét a rossz mozdulattól mert nem is lehet ferdén vagy mélyebben beleszántani az anyagba, csak szándékosan.
A tetejére csavarozott további sablonlapokkal akár azonos mintákat lehet marni több munkadarabba is. (Ezért sablon, de mindegy, én vagyok a butus, csak magamnak értelmezem.)
Az eszközt Bernie Maas készítette. 1986-ban a Fine Woodworking magazinban már megjelentete. Lassan összerakom a mozaikomat. Ennyit fejlődött a világ. A kis kefebajszú fickó lelkesen magyaráz és mutogat. Csak a rajzról felejtette le a méretezést. Mindegy, majdcsak megleszek méretek nélkül. Legalább nem olyan lesz az enyém, csak hasonló.
2010. szeptember 10., péntek
2010. szeptember 9., csütörtök
Szerda
Eső.
Nagyon vacak bezárva lenni.
Reggel hétkor keltem, és lassan melegedett a fürdővizem. Nem vártam meg, amíg mindkét fazékban felforr. Mintha éreztem volna, hogy anyuék nem fél 11 körül, hanem a korábbi vonattal jönnek.
Megettem a szőlő felét, és a tegnapi naplót néztem át, már nyílt is az ajtó.
Kávét főztem, megbeszéltük, mit csináltam eddig, és hozott nekem hypót, győmölcsöt. Főzött külön nekem rakottkelt rizs és tejfel nélkül. Azt sem bírtam megenni. Még két ebéd kifér belőle.
Mesélt Csámpiról. A férjét tavaly verték agyon. Az alkoholista öreg kiköltözött a Miskolc közeli telekre. Ott élt már régóta. Egy család telepedett rá a jövedelmére. Nyugdíját a postással összejátszva magukhoz irányították az avasi lakcímükre. A lakhelyét – hétvégi telken - kifosztották, és az öreget eszméletlenre verték.
A szikszói kórház orvosa hivatalból tett feljelentésére a tettest letartóztatták, majd amikor a halál beállt, a fickót kiengedték, mert már nem veszélyes az áldozatra.
Úgy tűnik, hogy három év elzárás néz ki, de az előzetest levonják belőle.
Ezt a műveletet családi vállalkozásban művelték. Az asszonya pedig most szült – ugye terhesen nem mehet börtönbe – de már újra áldott állapotban van.
Most itt tart a történet. Biztosan benne van a közvetett információáramlás torzító hatása. Minden esetre a hétvégi telken maradt holmi napok alatt eltűnt.
A lebontott sufni lécei már másnap nem voltak a portán.
Anyuék hazatértek. Én meg felvittem a történetem a padlásra – onnét lövöm fel a blogra - , meg egy húszliteres műanyagkannát mosogatóvíznek. A hordóban most szilva gyűlik cefrének.
Nehezen akart megindulni. A megtört műanyagcsövére merevítő drótot tekertem, és hogy nagyobb ívet kapjak, középtájt feldrótoztam a gerendára is.
Persze két művelet között le a konyhába a padlásról, és szívogattam a csapot, majd vissza a padra igazgatni, és le-fel, mint a mérgezett egér.
Apropó egér.
Már nem tudom megszámolni, de húsz közeli a létszám.
Reggel négy háztartási keksz meg a szőlő „csutkája” - de jó, fogalmam sincs, hogy hívják a bogyók nyelét! - került be a börtönükbe. Szerintem nem lesz elég. A vidám kerékforgás persze ilyenkor rémült lapítássá és fejvesztett futkosássá nemesül. (Ha hallaná ezt Pató Pál, hogy nemesi tulajdonságnak vélem a lapítást és futkosást, biztos kiigazítana.)
Délután pedig előhúztam egy roncs DVD lejátszót. Ráaggattam a szkópot a tápegységére, és figyeltem, mi történik.
Az 5V-on felfedeztem egy fél volt közeli amplitudomodulációt, de amikor olvasási nehézségei voltak, DC (egyenszint) ingadozás is mutatta a bajt.
Négy kondit cseréltem ki. Így már végigjátszotta a lemezt, de Divix-et nem ismer. Tehát úgy tűnik egyetlen filmet fogok nézni amíg itt tartózkodom. Legfeljebb hangos könyvet hallgathatok. Az MP3-at ismeri.
Este még egy rézkilincset csiszolgattam. Anyu szerezte valahol. Ki is fogom cserélni az összeset a héten.
Ezen ronda kalapálásnyomok vannak. Még nem biztos, hogy lepolírozom.
Rendbe tettem az örökölt vésőmet. Csupa Palmatex volt, meg rozsda. Most már csillog és a gyártó emblémája a cseresznye is jól kivehető. Az éle még domború. Ha meglelem a fenőkövet, azt is kiigazítom. Meg a kis gyalut is.
Fél éjfél. Még olvasok egy kicsit, de szigorúan ma lesz villanyoltás.
Nagyon vacak bezárva lenni.
Reggel hétkor keltem, és lassan melegedett a fürdővizem. Nem vártam meg, amíg mindkét fazékban felforr. Mintha éreztem volna, hogy anyuék nem fél 11 körül, hanem a korábbi vonattal jönnek.
Megettem a szőlő felét, és a tegnapi naplót néztem át, már nyílt is az ajtó.
Kávét főztem, megbeszéltük, mit csináltam eddig, és hozott nekem hypót, győmölcsöt. Főzött külön nekem rakottkelt rizs és tejfel nélkül. Azt sem bírtam megenni. Még két ebéd kifér belőle.
Mesélt Csámpiról. A férjét tavaly verték agyon. Az alkoholista öreg kiköltözött a Miskolc közeli telekre. Ott élt már régóta. Egy család telepedett rá a jövedelmére. Nyugdíját a postással összejátszva magukhoz irányították az avasi lakcímükre. A lakhelyét – hétvégi telken - kifosztották, és az öreget eszméletlenre verték.
A szikszói kórház orvosa hivatalból tett feljelentésére a tettest letartóztatták, majd amikor a halál beállt, a fickót kiengedték, mert már nem veszélyes az áldozatra.
Úgy tűnik, hogy három év elzárás néz ki, de az előzetest levonják belőle.
Ezt a műveletet családi vállalkozásban művelték. Az asszonya pedig most szült – ugye terhesen nem mehet börtönbe – de már újra áldott állapotban van.
Most itt tart a történet. Biztosan benne van a közvetett információáramlás torzító hatása. Minden esetre a hétvégi telken maradt holmi napok alatt eltűnt.
A lebontott sufni lécei már másnap nem voltak a portán.
Anyuék hazatértek. Én meg felvittem a történetem a padlásra – onnét lövöm fel a blogra - , meg egy húszliteres műanyagkannát mosogatóvíznek. A hordóban most szilva gyűlik cefrének.
Nehezen akart megindulni. A megtört műanyagcsövére merevítő drótot tekertem, és hogy nagyobb ívet kapjak, középtájt feldrótoztam a gerendára is.
Persze két művelet között le a konyhába a padlásról, és szívogattam a csapot, majd vissza a padra igazgatni, és le-fel, mint a mérgezett egér.
Apropó egér.
Már nem tudom megszámolni, de húsz közeli a létszám.
Reggel négy háztartási keksz meg a szőlő „csutkája” - de jó, fogalmam sincs, hogy hívják a bogyók nyelét! - került be a börtönükbe. Szerintem nem lesz elég. A vidám kerékforgás persze ilyenkor rémült lapítássá és fejvesztett futkosássá nemesül. (Ha hallaná ezt Pató Pál, hogy nemesi tulajdonságnak vélem a lapítást és futkosást, biztos kiigazítana.)
Délután pedig előhúztam egy roncs DVD lejátszót. Ráaggattam a szkópot a tápegységére, és figyeltem, mi történik.
Az 5V-on felfedeztem egy fél volt közeli amplitudomodulációt, de amikor olvasási nehézségei voltak, DC (egyenszint) ingadozás is mutatta a bajt.
Négy kondit cseréltem ki. Így már végigjátszotta a lemezt, de Divix-et nem ismer. Tehát úgy tűnik egyetlen filmet fogok nézni amíg itt tartózkodom. Legfeljebb hangos könyvet hallgathatok. Az MP3-at ismeri.
Este még egy rézkilincset csiszolgattam. Anyu szerezte valahol. Ki is fogom cserélni az összeset a héten.
Ezen ronda kalapálásnyomok vannak. Még nem biztos, hogy lepolírozom.
Rendbe tettem az örökölt vésőmet. Csupa Palmatex volt, meg rozsda. Most már csillog és a gyártó emblémája a cseresznye is jól kivehető. Az éle még domború. Ha meglelem a fenőkövet, azt is kiigazítom. Meg a kis gyalut is.
Fél éjfél. Még olvasok egy kicsit, de szigorúan ma lesz villanyoltás.
2010. szeptember 8., szerda
Kedd
Fél hétkor már kinyílt a szemem. Hét óra körül másztam ki az ágyból. Borult idő és hideg fogadott.
Az alomszékhez levelet kellett gyűjteni, vagy egyszerűbb megoldással inkább hoztam a padlásról. Addig persze féken kellett tartani a vadlovakat. Mit mondjak? Nem túl egyszerű!
Reggelire egy banán és egy barack. Nem mixeltem. Rágtam. Miszmajsz áll, ana túr. :-)
Odakinn az adagot megfejeltem még málnával a bokorról.
Kaja megvolt.
Hol is kezdjem a „munkát”?
A konyhát kellene működőképessé tenni.
A hypót a kút előtt hagytam. (Sötétben nem is találtam meg) Este már nem lógattam be a búvárszivattyút. Reggel ivóvízzel kevertem a hypót, és mostam át a hűtőt. Mármint nem a kútból, hanem a hálózat vízből. Anyu hozta még az utcai nyomós kútból.
Most ne igyak a kútból, mert magas a talajvíz!
Mondjuk ő soha sem iszik belőle. Mindegy.
A következő lépés az egérkalitka. A kiszuperált akvárium ott telelt ki lefordítva a diófa alatt. Moszat, békák és mindenféle kosz telepedett meg rajta. Most pedig csill-vill.
A két egerenty – budafoki példányok – félénken, de örömmel vették birtokba. A mókuskerék most is forog. Behallatszik a gangról.
Tettem fel melegedni mosogatóvizet.
Éppen kitöltöttem, amikor beköszönt Feri és Jolika a kapun. Pár szó után pedig János.
János kocsija megállt valamiért. Villáskulcs, meg akkutöltő kellett neki. Volt mindkettő, de az akkutöltőhöz nem volt zsinór.
Mondtam, elmosogatok – két perc, mert gázon melegítettem a vizet, nem bojlerből jön – aztán keresek zsinórt, és átszaladok vele. Addig szerelje ki az akkut.
Úgy tűnik, nem hoztam el a hozzávalót. Vastag, 220V-ra szánt sokszálú vezetékkel másztam le a padlásról, de még ki kellett szaladnunk gázolajat venni Bódvaszilasra.
Jó.
A kapun a nagy lakat szorult. Két kulcs kell bele. Az egyik nem fordult el. Már tegnap is akadt, de még be tudtam jönni.
Kis olaj segített. Éppen csak annyi, hogy mindenhol olajos legyen a mancsom. Mondjuk, ha János odatette volna az aksit fél órát tölteni, azalatt bőven megjártam volna bicajjal, de rajta nem akartam spórolni. Magamon biztos.
Négy km, max öt. Jánost kitettem a házuk előtt. Visszajöttem. Éppen beálltam a volna az udvarra, megtalált Erzsi néni is.
Bemutatott egy hölgynek, akinél az automata mosógép dugulást jelez.
Mondtam, most még megyek Jánoshoz, majd délután meglátogatom.
Az akkunak fél óra sem kellett. Szerintem magától is regenerálódott volna pár óra alatt, de így biztosabban indult az autó.
Mari néni – János anyja – és Erzsike – a felesége – szilvalekvárt főztek az udvaron.
Biolekvár. A szőlőben szedték :-), oda még traktor sem jár. Reggel óra kavargatták. Megkóstolhattam.
Finom. De tényleg.
Nem kell ebbe se cukor, se egyéb tartósító E anyag. Színezék meg másba sem kellene.
Kaptam egy kis edénnyel. De gyorsan fogy. Majd teszek félre Nufinak, mert mutatóba sem marad itt 2-3 nap alatt.
Ebédre belakmároztam a maradék vaddisznópörköltet. Laci bácsi nem sokat vett ki belőle.
Utána irány a málnás, és kávét főztem.
Közben az itteni egerek látogattak meg. A láda mögé bújva kukkoltak.
Kitettem a csapdát.
Nem kellett semmi belőle.
Jó.
Átmentem a mosógéphez.
Jött belőle víz.
Kicsavartuk a leeresztő és tisztító nyílást. Ettől elöntötte a padlót a víz. Már nem lehetett letérdelni. Húzta is a görcs a lábamat azonnal. A szervezet tud ám kedveskedni.
A kivezető csőbe belefújva jelentéktelen mennyiségű kosz távozott. Azért én reménykedtem.
A zuhanyrózsát lecsavarva visszafelé is átöblítettem, és megkérdeztem, hogy most jól jön-e a víz.
Nem.
Akkor megyünk mélyebbre. (Műtét, nem boncolás.)
Áldom az eszemet – most volt – hogy beraktam a thorx készletet. Szét sem tudtam volna szedni nélküle. Így viszont hamar lekaptam a 30 csavarral felrakott hátlapot és a műanyag szorítóval rögzített kifolyócsövet.
Nem kellett volna. Ha az oldalára fordítom, akkor alulról hozzá lehet férni.
A pumpán rugós szorítókkal találtam gumicsöveket.
Kézzel nem mozdultak. Inkább kicsavaroztam a vízpumpát. Szintén thorx. Csak kisebb méret.
Nem tűnt hibásnak. Kiöblítettem a csatlakozási felületeit egy vödörben. A hangja is normális működés közben.
Még egy arasznyi gumicső indult a forgódob irányába. Ha nem ott a baj, akkor a pumpa.
Meg kellett mozdítani a gumin a rugót.
Meglepően könnyű volt. Ahhoz képest, hogy 5 perce még lyukat vágott az ujjam végén...
A gumiharang alatt egy golyót és egy zokninak tűnő tárgyat véltem felfedezni.
Valami kék rongy. Megkönnyebbültem.
A dobot megforgatva még előkerült egy hímzett terítő foszlánya.
Eztán már csak helyre kellett tenni a golyót, a gumikat, a szivattyút és a hátlapot, s a mosógép újra jól dolgozott.
Így végződött első automata mosógépjavításom.
Itthon pedig ennek örömére tovább majszoltam a szilvalekvárt. A sarokban pedig szemügyre vettem a leselkedőt.
Elbújt.
Elrángattam a ládát a faltól.
Sehol senki.
A láda és a fal között A/3-as papírlapok.
Odaléptem.
Már csak ki kellett dobnom szegénykét.
Leültem még szalonnázni. A húsos részhez kis hagymát is haraptam, amikor csattant a csapda.
Immár hárman töltik szabadságvesztésüket az akváriumban. (Juszt sem terráriumozom.)
Az alomszékhez levelet kellett gyűjteni, vagy egyszerűbb megoldással inkább hoztam a padlásról. Addig persze féken kellett tartani a vadlovakat. Mit mondjak? Nem túl egyszerű!
Reggelire egy banán és egy barack. Nem mixeltem. Rágtam. Miszmajsz áll, ana túr. :-)
Odakinn az adagot megfejeltem még málnával a bokorról.
Kaja megvolt.
Hol is kezdjem a „munkát”?
A konyhát kellene működőképessé tenni.
A hypót a kút előtt hagytam. (Sötétben nem is találtam meg) Este már nem lógattam be a búvárszivattyút. Reggel ivóvízzel kevertem a hypót, és mostam át a hűtőt. Mármint nem a kútból, hanem a hálózat vízből. Anyu hozta még az utcai nyomós kútból.
Most ne igyak a kútból, mert magas a talajvíz!
Mondjuk ő soha sem iszik belőle. Mindegy.
A következő lépés az egérkalitka. A kiszuperált akvárium ott telelt ki lefordítva a diófa alatt. Moszat, békák és mindenféle kosz telepedett meg rajta. Most pedig csill-vill.
A két egerenty – budafoki példányok – félénken, de örömmel vették birtokba. A mókuskerék most is forog. Behallatszik a gangról.
Tettem fel melegedni mosogatóvizet.
Éppen kitöltöttem, amikor beköszönt Feri és Jolika a kapun. Pár szó után pedig János.
János kocsija megállt valamiért. Villáskulcs, meg akkutöltő kellett neki. Volt mindkettő, de az akkutöltőhöz nem volt zsinór.
Mondtam, elmosogatok – két perc, mert gázon melegítettem a vizet, nem bojlerből jön – aztán keresek zsinórt, és átszaladok vele. Addig szerelje ki az akkut.
Úgy tűnik, nem hoztam el a hozzávalót. Vastag, 220V-ra szánt sokszálú vezetékkel másztam le a padlásról, de még ki kellett szaladnunk gázolajat venni Bódvaszilasra.
Jó.
A kapun a nagy lakat szorult. Két kulcs kell bele. Az egyik nem fordult el. Már tegnap is akadt, de még be tudtam jönni.
Kis olaj segített. Éppen csak annyi, hogy mindenhol olajos legyen a mancsom. Mondjuk, ha János odatette volna az aksit fél órát tölteni, azalatt bőven megjártam volna bicajjal, de rajta nem akartam spórolni. Magamon biztos.
Négy km, max öt. Jánost kitettem a házuk előtt. Visszajöttem. Éppen beálltam a volna az udvarra, megtalált Erzsi néni is.
Bemutatott egy hölgynek, akinél az automata mosógép dugulást jelez.
Mondtam, most még megyek Jánoshoz, majd délután meglátogatom.
Az akkunak fél óra sem kellett. Szerintem magától is regenerálódott volna pár óra alatt, de így biztosabban indult az autó.
Mari néni – János anyja – és Erzsike – a felesége – szilvalekvárt főztek az udvaron.
Biolekvár. A szőlőben szedték :-), oda még traktor sem jár. Reggel óra kavargatták. Megkóstolhattam.
Finom. De tényleg.
Nem kell ebbe se cukor, se egyéb tartósító E anyag. Színezék meg másba sem kellene.
Kaptam egy kis edénnyel. De gyorsan fogy. Majd teszek félre Nufinak, mert mutatóba sem marad itt 2-3 nap alatt.
Ebédre belakmároztam a maradék vaddisznópörköltet. Laci bácsi nem sokat vett ki belőle.
Utána irány a málnás, és kávét főztem.
Közben az itteni egerek látogattak meg. A láda mögé bújva kukkoltak.
Kitettem a csapdát.
Nem kellett semmi belőle.
Jó.
Átmentem a mosógéphez.
Jött belőle víz.
Kicsavartuk a leeresztő és tisztító nyílást. Ettől elöntötte a padlót a víz. Már nem lehetett letérdelni. Húzta is a görcs a lábamat azonnal. A szervezet tud ám kedveskedni.
A kivezető csőbe belefújva jelentéktelen mennyiségű kosz távozott. Azért én reménykedtem.
A zuhanyrózsát lecsavarva visszafelé is átöblítettem, és megkérdeztem, hogy most jól jön-e a víz.
Nem.
Akkor megyünk mélyebbre. (Műtét, nem boncolás.)
Áldom az eszemet – most volt – hogy beraktam a thorx készletet. Szét sem tudtam volna szedni nélküle. Így viszont hamar lekaptam a 30 csavarral felrakott hátlapot és a műanyag szorítóval rögzített kifolyócsövet.
Nem kellett volna. Ha az oldalára fordítom, akkor alulról hozzá lehet férni.
A pumpán rugós szorítókkal találtam gumicsöveket.
Kézzel nem mozdultak. Inkább kicsavaroztam a vízpumpát. Szintén thorx. Csak kisebb méret.
Nem tűnt hibásnak. Kiöblítettem a csatlakozási felületeit egy vödörben. A hangja is normális működés közben.
Még egy arasznyi gumicső indult a forgódob irányába. Ha nem ott a baj, akkor a pumpa.
Meg kellett mozdítani a gumin a rugót.
Meglepően könnyű volt. Ahhoz képest, hogy 5 perce még lyukat vágott az ujjam végén...
A gumiharang alatt egy golyót és egy zokninak tűnő tárgyat véltem felfedezni.
Valami kék rongy. Megkönnyebbültem.
A dobot megforgatva még előkerült egy hímzett terítő foszlánya.
Eztán már csak helyre kellett tenni a golyót, a gumikat, a szivattyút és a hátlapot, s a mosógép újra jól dolgozott.
Így végződött első automata mosógépjavításom.
Itthon pedig ennek örömére tovább majszoltam a szilvalekvárt. A sarokban pedig szemügyre vettem a leselkedőt.
Elbújt.
Elrángattam a ládát a faltól.
Sehol senki.
A láda és a fal között A/3-as papírlapok.
Odaléptem.
Már csak ki kellett dobnom szegénykét.
Leültem még szalonnázni. A húsos részhez kis hagymát is haraptam, amikor csattant a csapda.
Immár hárman töltik szabadságvesztésüket az akváriumban. (Juszt sem terráriumozom.)
2010. szeptember 7., kedd
Kalandra fel!
Komjáti 2010. szeptember 6. Hétfő
Ismét Komjáti.
Már kezdtem beletörődni, hogy ezévben kimarad.
Reggeli után kinyomtattam az ACTEL felmondását, és berámoltam pár szükséges holmit. Nufi még tanított, amikor kocsiba ültem anyuval.
A legelső benzinkútnál vettem matricát, majd irány az M3-as autópálya.
Rángat a motor. Vagy az új MOL kúton kaptam rossz benzint, vagy egy gyertya nem az igazi.
Esetleg valami más ok. A pályán 100 körüli sebességgel cammogtam. Már egy óra is elmúlt, talán kettő is, mire ebédelni tudtam Miskolcon. Laci bácsi sütött pár csirkecombot.
Fél öt körül pedig Komjátiban voltam.
Fáradt vagyok. Hideg van.
A másik szobában leültem az ágyra, aztán egy órát biztos ejtőztem.
A házat anyuék használgatták.
Én másfajta rendetlenséget tartok. Ami fogadott, attól most is forog a gyomrom.
A konyhában kaja, mindenhol. Bab, kukorica, krumpli. Förtelmes egérszag, A kinyitott hűtőszekrény tele egérürülékkel.
Holnap veszek hypót, addig be sem dugom. A romlékony kaját kiviszem a kocsi csomagtartójába éjszakára.
…
Találtam hypót. Viszont kaptam SMS-t anyutól a telefonfülke számával. Továbbítottam Nufinak. Tavaly óta már ő is elfelejtette. Én meg, hogy hol tettem le a hypót.
Átmentem Jolikáékhoz. Ferinek Holnap születésnapja lesz – Isten éltesse! - és a konyhaasztalon már állt egy jókora marcipán Kombájn. Az utolsó simítások, utómunkálatok folytak rajta. Kár, hogy nem hoztam magammal fényképezőgépet. Igazi gasztrobloggerpukkasztó látvány. :-)
Hatalmas energiabomba. A hűtőbe is csak leválasztott kaszával fért be. De ez az életben is így van. Közúton sem közlekedhet teljes felszereléssel kombájn.
Meséltek a lányok az árvízről.
Komolyan veszélyben volt Komjáti is.
A férfiak a Pasnyaggal voltak elfoglalva. Ez a patak látja el ivóvízzel a falut. Már úgy tűnt, minden rendben lesz, és akkor jött a Bódva.
Feri is hordta a homokot traktorral, amíg le nem robbant. Aztán Szlovákiából kaptak segítséget.
Nagy teherautókkal kaptak homokot. Leöntötték a polgármesteri hivatalnál. Ott rakták a nők zsákokba, és traktorral vitték a gátra, ahol a fiúk dolgoztak.
A traktorok első kereke nem látszott ki a vízből.
Ha elakadt, a polgármester gépével rángatták ki a bajba került járgányt.
Igazából itt lett volna a helyem.
Meglátogattam még Irénke néniéket is. (Hm. Már nem Dezső bátyát írok.) Melinda itt van még holnapig Sancival. A kicsi most igen élénk volt.
Kikérdeztek Béláról, pedig mindent tudtak.
Fél nyolckor találkám volt a telefonfülkével. Itthon még összeállítottam a naplóíró gépet. A tévében nincs érdekes semmi. Hamar magamra húzom a takarót.
Ismét Komjáti.
Már kezdtem beletörődni, hogy ezévben kimarad.
Reggeli után kinyomtattam az ACTEL felmondását, és berámoltam pár szükséges holmit. Nufi még tanított, amikor kocsiba ültem anyuval.
A legelső benzinkútnál vettem matricát, majd irány az M3-as autópálya.
Rángat a motor. Vagy az új MOL kúton kaptam rossz benzint, vagy egy gyertya nem az igazi.
Esetleg valami más ok. A pályán 100 körüli sebességgel cammogtam. Már egy óra is elmúlt, talán kettő is, mire ebédelni tudtam Miskolcon. Laci bácsi sütött pár csirkecombot.
Fél öt körül pedig Komjátiban voltam.
Fáradt vagyok. Hideg van.
A másik szobában leültem az ágyra, aztán egy órát biztos ejtőztem.
A házat anyuék használgatták.
Én másfajta rendetlenséget tartok. Ami fogadott, attól most is forog a gyomrom.
A konyhában kaja, mindenhol. Bab, kukorica, krumpli. Förtelmes egérszag, A kinyitott hűtőszekrény tele egérürülékkel.
Holnap veszek hypót, addig be sem dugom. A romlékony kaját kiviszem a kocsi csomagtartójába éjszakára.
…
Találtam hypót. Viszont kaptam SMS-t anyutól a telefonfülke számával. Továbbítottam Nufinak. Tavaly óta már ő is elfelejtette. Én meg, hogy hol tettem le a hypót.
Átmentem Jolikáékhoz. Ferinek Holnap születésnapja lesz – Isten éltesse! - és a konyhaasztalon már állt egy jókora marcipán Kombájn. Az utolsó simítások, utómunkálatok folytak rajta. Kár, hogy nem hoztam magammal fényképezőgépet. Igazi gasztrobloggerpukkasztó látvány. :-)
Hatalmas energiabomba. A hűtőbe is csak leválasztott kaszával fért be. De ez az életben is így van. Közúton sem közlekedhet teljes felszereléssel kombájn.
Meséltek a lányok az árvízről.
Komolyan veszélyben volt Komjáti is.
A férfiak a Pasnyaggal voltak elfoglalva. Ez a patak látja el ivóvízzel a falut. Már úgy tűnt, minden rendben lesz, és akkor jött a Bódva.
Feri is hordta a homokot traktorral, amíg le nem robbant. Aztán Szlovákiából kaptak segítséget.
Nagy teherautókkal kaptak homokot. Leöntötték a polgármesteri hivatalnál. Ott rakták a nők zsákokba, és traktorral vitték a gátra, ahol a fiúk dolgoztak.
A traktorok első kereke nem látszott ki a vízből.
Ha elakadt, a polgármester gépével rángatták ki a bajba került járgányt.
Igazából itt lett volna a helyem.
Meglátogattam még Irénke néniéket is. (Hm. Már nem Dezső bátyát írok.) Melinda itt van még holnapig Sancival. A kicsi most igen élénk volt.
Kikérdeztek Béláról, pedig mindent tudtak.
Fél nyolckor találkám volt a telefonfülkével. Itthon még összeállítottam a naplóíró gépet. A tévében nincs érdekes semmi. Hamar magamra húzom a takarót.
2010. május 2., vasárnap
Eltelt a tél
Kimerészkedtünk a világ másik végére.
Kilenc tájban becsüccsentünk Miskolcon az autóba, és négyesben - Nufi, anyu, Laci bácsi, meg én - kirobogtunk Komjátiba.
Óriási változás. Térdig érő fű, madárfészek az ablakban, meg csönd.
Az utóbbi időben Budafok alapzaja a meghatározó. Ehhez képest ott... Ha hazamegyünk, teszek már ki hangmintát. Talán sikerült pár másodpercnyi videofelvételen rögzíteni.
Mindegy, a falu határán ismerős arc fogadott. Irénke beszélgetett valakivel.
Még épp csak beálltam a kocsival az udvarra, s nyitogattuk az ajtókat, meg is látogatott.
Kaptunk tőle krumplit, meg babot ültetni. Azonnal át 'kellett' kerekeznem érte. Majd a vödröt később visszaviszem.
Eztán jött a fűnyíró.
Egy tanknyit elzörgettem a 360 Forintos benzinből. (Nem bírom megállni, mert nagyon zavar az ára)
Kipróbáltam a wifi antennát. Működik.
Nufi notebookja az udvaron is használható. Ez azért biztató.
Megkerestem a maradék védőcsövet a GDO tekercsekhez, és bevágtam a kocsiba. Nufi berámolta a dió nagyrészét zsákokba.
Azt is elhozzuk. Lesz belőle sok-sok diós sütemény.Megnéztük a Bódvát. Már járható az út Szentandrás felé, de a falu határán ott a belvíz. A kutunk is tele, meg a betonakna is.
Hátul az félkész emésztőben békalencse.
Meglátogattuk Jolikát. Télen megműtötték a térdét, s most telik le a három hónap, lassan újra tanulhat járni.
Feri a traktorra szerelt fel épp műtrágyaszóró tölcsért.
Kikérdeztem a friss hírekről. Mi történt azóta.
Természetesen ott a választások voltak a fontos események. Jegyzőváltás, meg szavazások.
Politika mindenütt van.
Nufival körbejártunk egy Bódvaszakaszt kettesben. Egyik hídon át, majd a másikon vissza.
Még világosban jöttünk haza anyuhoz. Bár jó lett volna maradni még.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)