szerda-csütörtök

Miskolc

Tegnap reggel felszedtem a diót a fa alól, már amennyit sikerült, és úgy indultam anyuhoz. A konyhafestésen túl voltak, és a gáztűzhely első rózsája – amit a legtöbbször használ – nem gyullad meg.
Ez volt az indok, miért menjek de mindegy, mert ilyenkor be van tervezve a látogatás. Egy nap Miskolcon.
A hibabejelentés erősen elnagyolt, mint mindig. Vittem piszkáló és oldószereket. Ehelyett a gáz kijött, és meggyulladt, de elaludt, amint elengedtem a gombját.
Előkerestettem vele a jótállási füzetét. Oda belenyomtatják a típusszámot. (a tűzhelyét) Tudom az évjáratot, és komoly vevőnek látszom majd a gázos boltban.
Tehát hőelem.
De előtte még a telekről le kéne hozni a cefrét. Laci bácsival felkerekedtünk. Közben szorult a gyomrom, hogy rángat a kocsi, és gyertyacsere csak otthon lesz. Addig óvatos gázadagolással, mint az ideúton. Nem lesz baj.
A Soltész Nagy Kálmán utca ypszilonja előtt jó nagy kékre festett épület. Van neki parkolója is az udvarán. A hölgy fiatal kollégájához irányított a raktár felé.
Nekem hőelem kell T5-ös gáztűzhelyhez. FÉG gyártmányú. Az a biztonsági lángőrző bigyó.
Vegyem ki, hozzam el, mert többféle menettel van.
Ezt akartam elkerülni, hogy szétszedett tűzhelyet hagyjak a konyhában.
Na, mindegy.
Bár előtte már kezdtem lecsavarni a rögzítő anyát, nem erőlködtem. Megfordult mindenestől sokszor.
Most viszont kiemelem, ha addig élek is!
Négy rózsa, négy különböző küzdelem. A rossz gázrózsa melletti hőelem viseltes lett, a többinek csak a menetét nyúztam meg. Ezeken a hőelemeken van az a menet, amire anyát lehet tekerni. Négy rózsa, négy anya. Ezzel rögzíti a tűzhely fedelét a FÉG. Az ötletes megoldásnak több hátránya is van, de nincs fényképezőgép nálam, elmondani pedig körülményes lenne.
Bringára pattantam, és zárás előtt fél órával visszatértem.
A srác nagyon segítőkészen kikérdezte a látszólag kiszálló embereket, kinél van ilyen. Meg a hozzávaló mágnesszelep. Áttelefonált a másik telephelyre.
Jöjjek vissza holnap 10-re. Akkor lesz.
Lehajtott fejjel csurogtam vissza a Soltész Nagy Kálmánon. Egy nagyobb kirakatban szerelvények, gáztűzhelyek. Leparkoltam a bringát. Ott nincs ilyen, de a lámpánál jobbra a második házban kapok.
Ja, ha 4 előtt odaérek. Ez sem ma lesz.
Vele szemben ismét egy rokonbolt. Ott sincs ilyen, de szemben... igen de 16 óra elmúlt.
Hát jó.
Visszakarikáztam a Búza téren keresztül. Gyalog járok az ötödikre. Gondoltam egyet, és a harmadik emeleten becsöngettem Gézához. Neki sincs ilyenje, de a Centrum mögött van egy maszek, akinél lesz. Az még ilyenkor is ott lesz.
Nem volt kedvem visszamászni. Nem hoz szerencsét. Ha vissza kell menni. Ez babona, de nem vagyok babonás, vagy letagadom.
Hazamentem.
Anyu a bal hátsó égőt használja a legkevesebbet. Átrakom onnét.
Előtte gyertyával ellenőriztem, hogy a spirálba gyilkolt régi termoelem 10mV-ot ad le, az új, ami nem belevaló, 20-at.
A hátsót átrakva sem maradt égve a láng, tehát a mágnesszelepet is cserélni kell.
Közben még zsíroldóban kimostam a gombokat, és folyamatosan takarítottam a lerakódásokat.
Egyik vödör vízzel leúszott a vécén keresztül a sütő tekerője.
Este még vissza-összeraktam a tűzhelyt, reggel tudjon anyu teát főzni.

(Rövid kitekintés, mi is a probléma. A gáz egy csövön a csaphoz érkezik, és a balesetmegelőzés érdekében biztonsági berendezést építenek minden gáztűzhelybe. A miénk egy hőelemes megoldás. A hőelem két különböző fémből áll. Melegítésre a két fém között a potenciálkülönbség nő, és jellemző értékű. Ezt a feszültséget egy elektromágnesre vezetik. Az elektromágnes tartja nyitva a csapot az égő előtt. Ha a láng kialszik, akkor a hőelem kihűl, a feszültség lecsökken, elenged az elektromágnes, így a csapot elzárja. A felügyelet nélkül hagyott készülékből nem jön ki több gáz. Az óvatlan háziasszony nem robbantja fel magát, vagy nem fullad meg a lakásban a feldúsuló gáz miatt. Ez urakra is érvényes. )

Csütörtök reggel esett. Anyuval elbuszoztunk a gázos boltba.  Egy tulajdonosi lendülettel irányítgató hölgy mozgatta az embereket, s mi (anyu és én) vártuk a sorunkat.
Újra elmondtam, mért is érkeztem, kezemben tartva a már tovább cincált, de a menetet még tartalmazó hőelemcsonkot.
Át kéne fáradnunk a másik üzletbe. De mi gyalog voltunk. Az udvaron parkoló egyik kolléga a raktárosnak, vagy eladónak tűnő hölggyel együtt elvitt kocsival oda.
A boltot kinyitották nekünk, és már pakolta is elénk a szépséges rézalkatrészeket  lány.
Mindegyik nagyobb menetes volt.
Megoldás pedig kell, ezért felhívta a FÉG budapesti valakijét, és megkérdezte, hogy van-e.
Van.
Eddig jó.
Egy-két nap, amíg elküldik. De ma csütörtök van. Hétfőn mennék vissza Bp-re... jó, megvárom.
Mennyibe fog kerülni?
3800Ft a hőelem, Kétezer fölött a mágnesszelep, és 440Ft a gomb.
Most kifizetném.
Azt nem lehet, Meg még a futárszolgálat díja kétezer valamennyi.
Rezzenéstelen arccal fogadtam, hogy egy belső szállítási költséget nem az alkatrész árába építenek be, de akkor már az anyu címére postázzák. Ha már mi fizetjük.
Azt nem lehet, mert interneten kell beírni...
Mondom internetes vásárlásnál van számlázási cím, és szállítási cím. Ha a kettő azonos, elég egyszer kitölteni. A FÉG-nél nem így van?
Anyu már mentette a helyzetet, hogy odamegy érte, és kértem SMS-t, mikor beérkezik az alkatrész a boltba.
Kicsit kesernyés szájízzel elbúcsúztunk, és indultunk a piac irányában haza.
Még felmerült bennem, hogy megnézem a honlapot. Nem belső site, hanem www.feg.hu címet diktált a telefonos segítség.
Inkább befordultunk a lámpánál, és a tegnap bezárt boltot most nyitva találtuk.
Mosolygós, ötvenes hölgy jött elénk. A zavaromban T50-es tázhelyből is kitalálta, hogy T5-ösről van szó. Hogyne volna termoelem, és mágnesszelep is. Bár abból két fajta van, de ha nem az,ami kell, akkor hozzam vissza, kicseréli.  Gombja lehet, hogy nem lesz most, mert tegnap elvitték.
Akkor ezt a kettőt kérném.
Nyolcszáz meg hétszáz, összesen ezerötszázat kér.
Anyuból kitört az indulat, amíg fizettem. Még a szeme is csillogott.
Hát igen. Mondom anyukámnak, hogy egy kereskedőnél az áruismeret is fontos, de a szakmai gyakorlat...
Még visszasétáltunk lemondani a rendelést. A kezemben lobogtattam az alkatrészt. Anyu pedig odadörgölte a lány orra alá, hogy nem nyolc, csak másfél ezer volt. (Igaz, a gomb nem volt benne. De nem az a drága.)
Csitítottam, hogy ne rontsa a hitelét a boltnak, mert más árképzéssel dolgozik. Vevő is van benn.
A hölgy udvarias volt, és a kiszolgálásban is előzékeny. Nem rajta múlt. Dolgoztam már én is pusziért, bagóért és pénzért is. Ez egy ilyen világ.
A kis üzlet mégis jobban tetszik. Hadd kapjon ingyen reklámot:

GÁZ DEPÓ KFT. Tüzeléstechnikai szaküzlet
Miskolc, Vörösmarty út 130

Otthon pedig beszereltem, és működik.

Hétfő

Jó idő. Itt járt a meleg. Ezt a meleget szeretem. Rövid nadrág és póló, és harc a szúnyogokkal diószedéskor. Leugattam a sok kis brekkencset, minek vannak, ha nem eszik a szúnyogokat, de este kiderült, hogy énekelni. Ezek nem dolgoznak, csak a szórakozáson jár az eszük.
Ma fel akartam rakni a fadobozt a villanyórára, de kiderült, hogy nincs itt tipli.
Márpedig az kéne.
A Budafokon leszerelt, de teljesen ép doboz sokkal nagyobb, és máshol lehet rögzíteni.
Jó, hát belenyugodtam.
Leszaggattam a törött régiről az előlapot, és metéltem rá újat. Az üveg előlapot pedig kiszedve alaposan lemostam. Ki tudja, mikor lehetett utoljára megpucolva.
Már csak azért is, hogy fogyjon a szögem, inkább nem facsavaroztam. A masszivitást növelendő, kétszer annyi szöget vertem bele. Nem tudom, mennyi időt bírt ki eddig, most ismét jó erős.
A visszarakáshoz egy kampó volt, a másik kiesett korábban. Én már nem találkoztam vele. Tavaly felvéstem egy vezetéknek való csövet, és be is vakoltam . A vakolatban a másik kampónak beraktam egy fatiplit. Szépen eldolgoztam, és el is felejtettem.
Most pedig a vakolatba próbáltam szöget verni.
Nem valami erős. A tipliről azonnal lehullott a takarás, és  a fal legalább olyan ronda lett, mint előtte. A kőmíves munkát még sokat kell gyakorolnom.
(Még szerencse, hogy a doboz takarja.)
Tehát hozok majd két nagy tiplit, és mégis a nagyobb 'szekrényt' fogom felcsavarozni. Annak nyitható ajtaja van, és nem kell mindig leakasztgatni.
Megjegyzem, évekig nem esett le így sem. Most télen kapta le a szél, vagy az óraleolvasó. Az utóbbira azért gyanakszom, mert az üveg nem tört össze, csak a pozdorja előlap. De ez legyen a legnagyobb gondom! Sohse nagyobbat! Erre tudok megoldást.
Ma szétkaptam a tűzhelyet is. Kihypóztam a sok egérszart a sütőből is. Ilyenkor nagyon utálom ám őket. Mit keresnek az égéstérben, amikor semmi ennivalót nem találnak ott?
Rejtély.
(Most megint ugatni fogok, de legszívesebben megharapnám az openoffice helyesírásellenőrzőjét. Sokadszor javít bele hibát az írásomba. A hol és hová kérdésre állandóan összekeveri a ragot. Én meg dühöngök, és javítom, majd újra rábukkanok.)
Ismét fel kellett töltenem a víztartályt a mosogató fölött. 20 liter 1-2 nap alatt elfogy. Vagy vennem kell másikat, vagy csak akkor kell idejönnöm, amikor nincs cefregyűjtés.
Na, mindegy.
Találtam egy konyhavekkert a padláson. MOM gyártmányú. Igazi tanuló szerkezet. A motorja, a tekercsrugó tört el benne.
A szétszedés hamar ment. Az előlapot lehúzni kellett, a kis és nagymutatót három ponton alátámasztva pattintottam le. A csörgő mutatója nem akart lejönni. Nagyon rászegecselték.
A hátlapot egy csavar tartotta, meg a felhúzók.
A csapágylemezek négy anyját levettem, majd a peckeket is kihúztam. Ekkor lejött az előlap a csörgőmutatóval együtt. Még szerencse, hogy nem erőszakoskodtam nagyon a mutatólevételért.
A csapágylemezeket lassan húzkodva csipesszel, kézzel kiemeltem a fogaskerekeket, és vigyáztam, mert ennek a spirálrugónak nincs csapágyháza. A csörgőnek sem volt, de az ép, és feszültségmentesen lógott ki a szerkezet oldalán.
Nem adta meg magát könnyen.
Meg is ijesztett az órás könyv, hogy nagyot tud ütni. Nem csak a billegőre, meg a fogaskerekekre jelent veszélyt, hanem kézsérülést is tud okozni.
Mindegy, megúsztam.
Kimostam a – nekem nincs kotyva – hideg zsíroldóval. A nap sütött hétágra, és kifújkáltam a vizet, ahonnét lehetett.
Tudom, ezt már zsebóránál nem illenék, mert ki tudja mi van a leheletemben.
Elolvastam, mit javasol javításnak a könyv.
A spirálrugókat szabványosították, és ezt a rugót árulják(-ták), legegyszerűbb venni, és beilleszteni.
Ha nincs, akkor kilágyítani a végét. Lyukat fúrni, kireszelni, és visszaedzeni.
Persze a rugó hossza meghatározza a 32 órás ciklust két felhúzás között. Ezt biztos megrövidíti a kurtítás, tehát ki kellene számolni, érdemes-e megjavítani a rugót. Ha nem jár több, mint 24 órát két felhúzás között, akkor kuka, mert napokon belül eljuthatunk az éjjeli-hajnali játékig. Az meg kinek jó?
Pl. nekem. Hogy van-e hozzá még kezem, és pl. a billegő beállításához olvasott módszer egyszerűbb változatát kipróbáljam.
Mi is lenne az?
A billegő hangja mikrofonnal elektromos jellé alakítható. Jelformálóval, szűrővel addig lehet faragni az elektromos jelet, hogy a frekvenciamérőmmel már mérni tudom.
Ha a szűrőt hangolom, akkor az oda és visszafordulást is meg tudom különböztetni (a felharmonikustartalomból), és ha két különböző jel van, akkor az alsó és felső csapágyak állapotáról fog árulkodni.
Ha mozgás közben megpiszkálom a kereket egy kicsit, az is kiderül, melyik tengelyvég a szkópon látott vagy frekimérővel mért hibaforrás.
Ez lenne az elméletem, és tudom, hogy hosszú út vezet még a megvalósításig.
Az óra alkatrészek most száradnak, a bunsen égő Budafokon van. A szerkezet egy porvédett dobozban fogja megtenni az utat hazáig.
Az idő jó, jöhetett a következő feladat.
Kicipeltem a maróasztalt, és elemeztem, mivel lehetne a belemart csíkokba vezető csapot alkotni.
Ez a körfűrész pontatlan. Nem sikerült jót csinálni fából.
Lehoztam a padlásról pár alumínium kilincsre való siltet. Nem egyenletes, de a kulcslyuktakaró jónak tűnt.
A rétegelt lemez túl vastag csúsztató lapnak. A pozdorja lap lesz talán használható, de  az eső csak visszazavart a konyhába.
Nem volt sok, de a villanyos szerszámoknak árt.
Este fél nyolcra volt találkánk a telefonfülkében. Nufival csak pár szót váltottunk, mert más is akart telefonálni. Illetve így gondoltam, mert nyolc előtt be is fejeztem.
Aki beköszönt a fülkébe, inkább beszélgetni akart.
A nevét még nem jegyeztem meg. Majd Jolikától megkérdezem, a malom volt tulajdonosa. Elmesélte, hogy a módszerváltáskor visszakapta a családjától elvett malmot, aztán később eladta annak az embernek, aki most polgármester a faluban.
A beszélgetés túlnyúlt kilenc órán is. Volt mit mesélni. Megbeszéltük, hogy mutat majd fényképeket arról, hogy nézett ki korábban a malom. Megvan a műszaki dokumentációja is.
Most sajnálom igazán, hogy nincs itt a fényképező gépünk. Igazi nagy riportot tudnék róla kanyarítani.
Ami késik, nem múlik. Ha el tudom kérni Gézától pár napra a gépét, még  lehet esélyem.
Este most nagy lubickolás volt.
A jó idő miatt töltöttem vizet a kádamba nappalra. Így 20 fokos vízhez kevesebb energia is elég, tehát a két fazék vizem többet vízhez lett elég.

Hétvége

Vasárnap

A szenvedés napja.
A hét elegendő volt arra, hogy három főzésnyi kávéval dícsérjem a napot. Nem használ nekem. A folyamatosan emelkedő adagok nem érnek el figyelemjavítást, és a közérzetem is csak először-másodszor jobb tőle.
Már szombaton le akartam tenni, de nem sikerült. Délben elfogyott az akaraterőm, és töltöttem is a fekete leveses edényt.
Estére jött egy újabb roham, s akkor újra.
Tehát vasárnapra maradt az akaraterődemo.
Ilyenkor ugye a legfontosabb, hogy nem gondolok a kávéra. Hideg kaját eszem. Ha útba esik a kávéfőző, akkor más utat válsztok.
Végre abbamaradt az eső is.
Kicuccoltam a famegmunkáló szerszámokat az udvarra. Kiválasztottam a pallót, amelyik elég vastagnak tűnt, levágtam méretre. Alacsonyabb lesz a szerkezet, mint a Bernie Maas eredeti találmánya, de ezt beta verziónak szánom.
A méretre vágás már gonddal kezdődött.
Az orosz barkácsgép körfűrész része íves nyomot hagy, és gyenge a motorja. Ha már a vastag deszka a fűrészlap közepét elhagyja, megfogja a a lapot, csúszik a meghajtószíj.
A felfordított blacki-decki körfűrész vígan viszi, de annak nincs asztala, és kézzel kell fogni a bekapcsoló gombját, csak a másik mancsom marad a deszka irányítására.
Jöhet a szúrófűrész. (Én csak varrógépnek becézem) Kis karbantartás után lassan, de biztosan vágja az anyagot.
Kicsit hepés-hupás, de majd a felsőmaróval kiigazítom.
Nem ártana hozzá egy sokkal hosszabb marófej, mert a deszka feléig lóg be csak.
Az oldala elég ronda, és a talpait sem ártana síkba gyalulni.
Lekaptam a körfűrészt a barkácsgépről, aztán szemre beállítottam a gyalukéseket. A derékszög hosszabb lapjának vastagsága volt a mérce.
Kezdtem egy szőrös tűzifa darabbal.
Sima lett. A tölgyfa keményebb, és a sablonkám fenyőből lesz. Megpróbáltam a leesett darabkákat is. Ott is működött.
Most  jönne a sablon talpa. Ott már volt mit egyengetni.
Összecsavaroztam a két egyformát, és úgy húzogattam a gyalugép fölött.
A sikeren felbuzdulva nekilódultam volna a hátának is.
Hát nem. Megakad.
A felső rögzítő megállítja -  az állatka feje.
Megpróbálom paintben lerajzolni.
Nem tudom szépen. Rondán meg nem teszem ki. Majd inkább lefényképezem.
…
Azt sem most. A telefonom fehér képernyővel fogad. Lassan elátkozom a Samsung céget. S telefonjai mind nagy csalódás. Szép, mint egy királynő, de ő használ engem, nem én őt.
Este hívott anyu, hogy ugye holnap nem megyek Miskolcra, mert festik a konyhát.
Megnyugtattam, hogy nem. Meg a gázrózsái sem akarnak működni.
Rendben, csak el ne felejtsem betenni a kocsiba a szilikon sprayt. (Betettem)
Még Leskó Pista kollégámtól tanultam, hogy jó hozzá. Együtt karbantartottuk a Miskolci Egyetem Vaskohászati tanszékének indukciós kemencéit. Vajon most hogy él?
Talpraesett fickó volt. Nem féltem.
Már majdnem nyolc óra volt, amikor a telefonfülkébe jutottam, és kilenc után fejeztük be.
A két tehetségkutató műsort beszéltük át jól. Igazából szurkolnék annak a csodatorkú nőnek, de nem ártana neki egy pszichológus, akivel helyretennék a művészet és közönség és alázat kérdését. Ha a gyereke dönt a sorsa fölött, akkor a saját örökségét húzza ki maga alól. Annak a nőnek már most kiderült, hogy hattyúéletet élt egy baromfiudvarban.
Na, szundi, mert mindjárt éjfél!

Szeptember 11

Méghozzá szombat.

Ez egy ideje pihenőnapot jelent a dolgozóknak.
Reggel volt már negyed nyolc is, mire kinyílt a szemem. Odakinn ömlött az eső, amíg összeszedtem az alomszék vödrébe való leveleket. Meg ugye addig várat a megkönnyebbülés is.
Reggeli után kitelepültem a gangra az akkutöltővel. Leforrasztgattam a két zárlatosnak mutatkozó tirisztort, majd újra ellenőriztem a panelon maradt diódákat, tranzisztorokat. Durva zárlatot és szakadást nem találtam, hát felhívtam Jánost, mire van szükségem.
Hétfőn elmegy az EMO-ba, és vesz. Vagy miben van még olyan?
Igazából semmiben. Orosz tévéje nincs. Más nagy fogyasztású eszköz... talán még a régi Robotron számítógépben rémlik, de mérget nem vennék be rá. Budafokon van nekem. Legfeljebb majd Melindáékkal hazaküldöm. Vagy postán.
Az eső hol elállt, hol esett.
Gumicsizmát húztam diószedéshez. Most úgy néz ki a kezem, mint aki vécélefolyót takarított, és nem hagyták kezet mosni.
Rengeteg apró dió volt a földön. Sámlin ülve, guggolva, hajolva haladtam  körbe a fa alatt, és mire megvoltam 3-4 négyzetméterrel, már újra hullott az utánpótlás.
Ez  jó is, meg nem is. Felállni nehéz, de ha a héten fel tudom hordani a padlásra száradni, hazatéréskor nem tapossa szét a Honda, meg anyuéknak sem kell hajolgatni.
Délután jött a szédülés.
Kíváncsi voltam a Biszku filmre a tévében, de hiába főztem kávét, és még cukrot is raktam bele, használhatatlan voltam.
Anyu köszöntött fel telefonon, és jelezte, hogy Móni is fog hívni. Legyen nálam a mobil!
Nem kellett.
Késő délután a Laci bácsi gyűjtötte szőlővesszőket vagdostam fel apróra a diófa alól tüzelőnek.
Jó nagy füsttel, de ez a kis kályha elégeti, és jó meleget csinál belőle.
Ilyenkor elfogy a papír- és éghető szemét is.
Este a telefonfülke meglátogatása következett volna, de csörgött a mobil.
Feri volt.
Jó volt hallani a hangját.
Náluk sem minden fenékig tejfel.
Miska – a nagybátyja – meghalt Franciaországban. Évike – a lánya – odaköltözött egy méhészhez, és Ferike – a fia – jól veszi Budapesten az akadályokat. Másodéves lett az egyetemen. Okosabb, mint az apja. :-)
Nagyjából ennyi. Fél órányinál nem volt több a beszélgetés. 19:40 lehetett, mire a fülkébe jutottam.
Este jól esett a fürdés, csak az alvás nem akart sikerülni.
Sebaj.
Holnap sem kell korán kelni.

Péntek

Reggel még volt rövid esőmentes pár óra. Ki tudtam cserélni a műanyaglapot a tetőn. Laci bácsi illesztette be a leesett pala helyére, de a napfénytől meghajlott, és sok időt nem tartott volna, megint beázik a ház.
Ezen a palán már volt két lyuk fúrva. Rémlik, hogy a drót érett el benne, most kapott újat, és feltoltam a helyére. Kinn a létra legfelső fokán állva éppen elértem, majd spuri a padlásra, és rögzítés.
A műveletet többször meg kellett ismételni, mert a régi palaszöget muszáj volt eltávolítani, és utána csúszott csak a helyére a palalemez.
Mire megvoltam, mehettem a málnásba ebédelni.
Jól megtömött kávéfőzővel ünnepeltem az utolsó ebédemet 46 évesen. Holnap már 47 éves vénség fog az asztalhoz ülni. Hát nem borzalom?
Meg röhej is.
Ha egy amerikai vízumkérelembe beírnám a születésnapomat, már csak azért sem engednének be, hogy ne emlékeztessem őket a chílei junta hatalomra jutására a 70-es években.
Nem sikerült kihúznom az UTP madzagot a plafonból. Meg akartam cserélni, mert a DELL gép felé túl nagyot csillapít a másik. A noname pedig működik vele.
Ez most nem jött össze. Legfeljebb, ha mindkét antennazsinórt felhúznám, és együtt. Semmi kedvem hozzá. Inkább felviszem USB-n az internetes géphez a naplóbejegyzéseket.
János elhozta az akkutöltőjét. Anyu telefonált, hogy holnap nem jönnek. Nufitól kaptam csomagot. Elküldte a Rádiótechnika szeptemberi számát.
Én meg bekattantam, és újabb kávékat főztem, mert jól esett.
Meg lesz ennek még a böjtje.
Sötétedésig kirámoltam pár fadarabot a sablonkészítéshez, kimostam zsíroldóval az akkutöltőt. Végighallgattam a Piszkos 12 c. filmet. Közben rá-rápillogtam a képernyőre is.
Begyújtottam a kályhába, és kikerekeztem a telefonfülkébe.
Nufi küzd az egerekkel. A Kis Vándor – arról kapta a nevét, hogy egyszer meglógott a lakásban, és órákig randalírozott – kikezdte Szüribabát – ő pedig albínó-szerű piros szemű vörösesszőke szőrű mongol futóegér.
Szüribaba már behódolt, terepszínűvé vált, a dobozuk másik végébe költözött egyszobás vécékarikájába, de Kis Vándor ott sem hagyja békén. A két néger – Korom Benő alias Fater és Kis Herceg – a diktátornak behódolt, és már tompítani sem igyekeznek a feszültséget.
Nufi most magánzárkába csukta Kis Vándort. Hátha egy éjszaka egyedül megtöri a haszontalan ördögi lendületet.
Este az akkutöltőt tettem a boncasztalra. Hideg méréssel a két tirisztor vezérlése vagy két elektródája kötött van zárlat.
Amíg ki nem szárad teljesen – legalább 24 órát – nem próbálom bedugni. A gyanúsnak tűnő diódákat kiforrasztgatom, de inkább megyek csucsukálni.
Holnap is lesz nap.