Vasárnap és hétfő.

Délelőtt megjöttek anyuék, ezért nem volt időm a naplóbejegyzést írni. Talán nem is történt említésre méltó.
Ma reggel sikerült negyed kilencig aludni. Világos, hűs reggel fogadott. A konyhában takarítottam anyuék érkezéséig. Már csak azért is, hogy megint megteljen mindenfélével.
A diófa alatt kötöttünk ki.
Anyu és Laci bácsi szedte a vödörbe, én meg a leveleket söprögettem és cipeltem a a komposzt dombra. A diót pedig kiteregettem a padláson. Ott fog kiszáradni.
Volt egy csörtém Laci bácsival. Azért van az állvány, hogy azon tartsuk a szerszámokat.
A betonkádban pedig beszáradt az oltott mész. Ráfogtam, hogy azért, mert kilyukasztotta a nejlonzsákját. De nemes cél érdekében. Az állványon áttekinthetően, és biztonságosan megmarad a kasza, és az ásó is, meg az összes éles földtúró bigyó.
De hát odaraktam a deszkákat.
Ha nem fért hozzá elölről, akkor az az én bűnöm. Most átrendezem az istállót. Minden eltakarítok, hogy ez ne legyen indok.
Holnap még hazaindulásig lesz teendőm bőven.
De most befűtök, mert odakinn hirtelen nagyon lehűlt a levegő.

Megint nyolc tájban keltem fel. Úgy látszik, a szervezetem felkészül az otthoni ritmusra.
Párás hideg van odakinn, de nem fázom. Az egerek már felvannak. Nemsokára beüvegezem a bandát, és kiviszem a Bódva partra elengedni. A hideg miatt ilyenkor még úgyis összebújtak a 2 literes uborkás üvegbe. Csak a kilyukgatott tetők kell rácsavarni.
Végig benne hagytam az akváriumban nekik egérlyuknak.
Oda hurcolták be a füvet alomnak.
Na, megyek pakolni, mert az idő ma megint futócipőt húzott.

szombat

Délelőtt nyűglődtem mindenfélével. Odakinn esett. Rányomja a bélyegét mindenre. Ha röntgengép készülne az agyam tartalmáról, hasonlítana a harminc éve raboskodó elítélt mindenmndegy képéhez. A naplóírással ráztam fel magam, amennyire tudtam.
Délben ráütöttem a karfiolra tíz tojást, megszórtam rengeteg borssal, és magamba tömtem. Lenyomtattam egy kávéval, és folytatódott a kóválygás.
A változást a napsütés hozta.
Kicuccoltam a szitált homokot, a bedöglőfélben talált cementet és a kiszáradt meszet. Kisvésővel felszabadítottam a téglát a fal mellett. Az üreget kitöltve visszakopogtattam a téglát, és a maradék kutyulékkal a ház elején húztam egy spakli szélességű rézsűt.
Nem mondom, hogy kemény beton vagy vakolat lesz belőle, de ami bepergett a résen, az azért hasznos, ami pedig kinn maradt, az elvezeti a rápermeteződő esőt.
Ha volna oltott meszem, még végigfestegetném a házat.
Igazából munka közben jön meg az alkotókedvem.
Este a telefonfülkébe korán érkeztem. A Samsungom ismét nem adott képet. Vakon nyomogattam a megszokott gombokat. Az utolsó számot tárcsáztattam vele többször is.
A falu pedig zsongani kezdett.
A kocsma egyfajta kulturális központ itt is. Hülyén hangszik ez a szó az én billentyűim alól – én hallom belül – de itt naponta megbeszélik a történéseket az urak.
Már megérett annyira az ismeretségünk, hogy egyre többen Szevasz Imi!-vel köszöntenek. Odalépnek, paroláznak, kapok mazsolákat az itteni életből.
Amikor Nufi felvette a telefont, nagy dirrel-durral épp egy szlovák rendszámú Škoda ért haza.  Mesélik nekem az öregek, hogy a harmadik vagy negyedik házat veszik meg a határon túlról.
Ez is ilyen csoport. Harsány tülköléssel kiabálós beszélgetéssel várják, hogy aki itthon van, kinyissa a kaput. Fiatalok. Magyarul beszélnek.
Kapok egy magnót és egy DVD-t, hogy nézzem meg, mi baja.
Este itthon kicseréltem a hálózati kábelét a DVD-nek. Semmi külsérelmi nyom. Fogalmam sincs, hol szakadt meg. Gyanítom, hogy a klimpelés nem sikerült a beöntött dugóban.

Klimpelésnek hívjak, amikor a vezetéket – jelen esetben a 230V-os villásdugóban – a csatlakozó felülethez nyomással rögzítik. Pl csőszerű vége van a dugvilla érintkezőjének belül. A csupasz vezetéket beletolják, és egy fogóval, kalapáccsal, célszerszámmal rálapítják.

A magnó már érdekesebb eset. Ennyire bóvlit még nem láttam. President névre hallgat.
Meg sem mukkan. A hátlap mögött mindenféle törmelék. Kosz.
Kiráztam belőle. A trafó büdös. Leégett. A magnó részből két kis gumiszíj hullik elő szakadtan. A hangszóró vezetékek lógnak mindenfelé.
A magnó bár  monó, két hangszóró van belül sorba kötve.  A kéz hangszóró közötti összekötő madzagból kiderül.
Ráforrasztom a zsinórokat. A páka süllyed a hangszóró kivezetésbe. Műanyagból van, de nem csak a kivezetést tartó bak, hanem a hangszóró kosár is.
Négy elem mehet bele, tehát 6Voltos.
Rákötöttem a tápegységet.
Semmi.
Húzogatva a potikat, fülsértő recsegésből előtűnik valami zúgás. Talán FM-en mutat KF zajt, de a kapcsoló gyötrése közben mindig leugrik a krokodilcsipesz az elemérintkezőről.
Megcsináljam?
Ezt ki nem fizeti senki.  Ja, és mennyiért? Ha egy trafót rendelek ide hozzá, a postaköltsége 2000Ft körül van a Sinitől.
Lám-lám.
Itt csak bartell jöhet szóba, de az is a következő visszatérésemkor. Trafóm van otthon. Mechanikai elemek is. Meghajtó szíj akadna itt is. De a kapcsolóival ellennék egy délelőttöt, és előre figyelmeztettek, hogy nem megbízható a tulaj.
Mennyire idepasszol Vekerdi Tamás interjújából (Müller Péterrel beszélgetett tegnap éjjel a tévében) az a mondat, hogy az az igazi munka, ahol az ember nem tudja előre, képes-e elvégezni. Van-e megoldás?

Péntek

Péntek

Egész nap azt hittem, hogy szombat van. Valószínűleg, mert megírtam a két nap történetét, és egyszerre ugrottam két lépcsőt. Hármat? Még korán van, nem megy a számolás.
Csütörtök délután naplóírás után egy pihenő állapotba süllyedtem. Még nem aludtam, de lassú légzés, kevés ingerfelvétel volt a környezetből.
Időnként a telefon ugrasztott ki belőle.
Ha itt vagyok, Budafokon van rossz számítógép, ha ott, akkor itt lenne valami.
Beletörődöm. A jövő hétre marad egy ismerősöm. Keressek vevőt a notebookjára, mert elúszott anyagilag.
Mondtam, hogy Vatera, de nem ismeri. Meg a gépről sem tud semmit. Nem is az övé, hanem az apjáé. Emiatt az adósság.
Bár meginogtam, hogy még egy hetet maradnék Komjátiban, de így nincs erkölcsi alapom sem... és otthon is szükség van rám.  A diót majd tovább szedik itt anyuék. A málnából is egyre több penészes.
A gang végén a megsüllyedt téglákat fogom ma kiemelni, és bebetonozom alatta az üreget. Legalábbis ezt remélem. Hogy lelek kitölthető üreget. Utána  vissza a téglák.
A bejárat előtt is repedezett a gang. A repedéseket csemperagasztóval akarom kifugázni.
Nem sokat, de jövő tavasszal kiderül, volt-e értelme, vagy más technológiát kell kipróbálnom.
Nufi  tegnap megdicsérte a felvételeim. A tavalyihoz képest jobbak.
Persze, mert nem a Géza felvevőjével készültek, hanem telefonnal.
Az olcsó kamerája szerintem neki sem okoz örömöt. A régi Sanyo fényképezőgépe sokkal jobb. Azt kértem volna kölcsön pár napra, de nem volt bátorságom.
A Samsung telefonom meg annyi bosszúságot okoz, hogy csak most jutott eszembe használni.
A legtöbbször kifehéredett képernyővel idegesít fel. Ilyenkor kiismerhetetlen, milyen trükkre indul el.
Még ha engem hívnak, hagyján. Vonalason sem jelzi semmi, ki hív, de ha én akarok telefonálni,már régen nem tartom fejben a számokat. Akkor jön a szidalmazás, könyörgés, ki-bekapcsolgatás, akkukivétel-visszarakás. Ha telefonálni akarok mindenképp, akkor kínomban visszarakom a sim modult a régi Siemensbe. Persze, ha SMS érkezett, az már nem kerül át a másik telefonba. Akkor marad a gyötrés.

szerda-csütörtök

Miskolc

Tegnap reggel felszedtem a diót a fa alól, már amennyit sikerült, és úgy indultam anyuhoz. A konyhafestésen túl voltak, és a gáztűzhely első rózsája – amit a legtöbbször használ – nem gyullad meg.
Ez volt az indok, miért menjek de mindegy, mert ilyenkor be van tervezve a látogatás. Egy nap Miskolcon.
A hibabejelentés erősen elnagyolt, mint mindig. Vittem piszkáló és oldószereket. Ehelyett a gáz kijött, és meggyulladt, de elaludt, amint elengedtem a gombját.
Előkerestettem vele a jótállási füzetét. Oda belenyomtatják a típusszámot. (a tűzhelyét) Tudom az évjáratot, és komoly vevőnek látszom majd a gázos boltban.
Tehát hőelem.
De előtte még a telekről le kéne hozni a cefrét. Laci bácsival felkerekedtünk. Közben szorult a gyomrom, hogy rángat a kocsi, és gyertyacsere csak otthon lesz. Addig óvatos gázadagolással, mint az ideúton. Nem lesz baj.
A Soltész Nagy Kálmán utca ypszilonja előtt jó nagy kékre festett épület. Van neki parkolója is az udvarán. A hölgy fiatal kollégájához irányított a raktár felé.
Nekem hőelem kell T5-ös gáztűzhelyhez. FÉG gyártmányú. Az a biztonsági lángőrző bigyó.
Vegyem ki, hozzam el, mert többféle menettel van.
Ezt akartam elkerülni, hogy szétszedett tűzhelyet hagyjak a konyhában.
Na, mindegy.
Bár előtte már kezdtem lecsavarni a rögzítő anyát, nem erőlködtem. Megfordult mindenestől sokszor.
Most viszont kiemelem, ha addig élek is!
Négy rózsa, négy különböző küzdelem. A rossz gázrózsa melletti hőelem viseltes lett, a többinek csak a menetét nyúztam meg. Ezeken a hőelemeken van az a menet, amire anyát lehet tekerni. Négy rózsa, négy anya. Ezzel rögzíti a tűzhely fedelét a FÉG. Az ötletes megoldásnak több hátránya is van, de nincs fényképezőgép nálam, elmondani pedig körülményes lenne.
Bringára pattantam, és zárás előtt fél órával visszatértem.
A srác nagyon segítőkészen kikérdezte a látszólag kiszálló embereket, kinél van ilyen. Meg a hozzávaló mágnesszelep. Áttelefonált a másik telephelyre.
Jöjjek vissza holnap 10-re. Akkor lesz.
Lehajtott fejjel csurogtam vissza a Soltész Nagy Kálmánon. Egy nagyobb kirakatban szerelvények, gáztűzhelyek. Leparkoltam a bringát. Ott nincs ilyen, de a lámpánál jobbra a második házban kapok.
Ja, ha 4 előtt odaérek. Ez sem ma lesz.
Vele szemben ismét egy rokonbolt. Ott sincs ilyen, de szemben... igen de 16 óra elmúlt.
Hát jó.
Visszakarikáztam a Búza téren keresztül. Gyalog járok az ötödikre. Gondoltam egyet, és a harmadik emeleten becsöngettem Gézához. Neki sincs ilyenje, de a Centrum mögött van egy maszek, akinél lesz. Az még ilyenkor is ott lesz.
Nem volt kedvem visszamászni. Nem hoz szerencsét. Ha vissza kell menni. Ez babona, de nem vagyok babonás, vagy letagadom.
Hazamentem.
Anyu a bal hátsó égőt használja a legkevesebbet. Átrakom onnét.
Előtte gyertyával ellenőriztem, hogy a spirálba gyilkolt régi termoelem 10mV-ot ad le, az új, ami nem belevaló, 20-at.
A hátsót átrakva sem maradt égve a láng, tehát a mágnesszelepet is cserélni kell.
Közben még zsíroldóban kimostam a gombokat, és folyamatosan takarítottam a lerakódásokat.
Egyik vödör vízzel leúszott a vécén keresztül a sütő tekerője.
Este még vissza-összeraktam a tűzhelyt, reggel tudjon anyu teát főzni.

(Rövid kitekintés, mi is a probléma. A gáz egy csövön a csaphoz érkezik, és a balesetmegelőzés érdekében biztonsági berendezést építenek minden gáztűzhelybe. A miénk egy hőelemes megoldás. A hőelem két különböző fémből áll. Melegítésre a két fém között a potenciálkülönbség nő, és jellemző értékű. Ezt a feszültséget egy elektromágnesre vezetik. Az elektromágnes tartja nyitva a csapot az égő előtt. Ha a láng kialszik, akkor a hőelem kihűl, a feszültség lecsökken, elenged az elektromágnes, így a csapot elzárja. A felügyelet nélkül hagyott készülékből nem jön ki több gáz. Az óvatlan háziasszony nem robbantja fel magát, vagy nem fullad meg a lakásban a feldúsuló gáz miatt. Ez urakra is érvényes. )

Csütörtök reggel esett. Anyuval elbuszoztunk a gázos boltba.  Egy tulajdonosi lendülettel irányítgató hölgy mozgatta az embereket, s mi (anyu és én) vártuk a sorunkat.
Újra elmondtam, mért is érkeztem, kezemben tartva a már tovább cincált, de a menetet még tartalmazó hőelemcsonkot.
Át kéne fáradnunk a másik üzletbe. De mi gyalog voltunk. Az udvaron parkoló egyik kolléga a raktárosnak, vagy eladónak tűnő hölggyel együtt elvitt kocsival oda.
A boltot kinyitották nekünk, és már pakolta is elénk a szépséges rézalkatrészeket  lány.
Mindegyik nagyobb menetes volt.
Megoldás pedig kell, ezért felhívta a FÉG budapesti valakijét, és megkérdezte, hogy van-e.
Van.
Eddig jó.
Egy-két nap, amíg elküldik. De ma csütörtök van. Hétfőn mennék vissza Bp-re... jó, megvárom.
Mennyibe fog kerülni?
3800Ft a hőelem, Kétezer fölött a mágnesszelep, és 440Ft a gomb.
Most kifizetném.
Azt nem lehet, Meg még a futárszolgálat díja kétezer valamennyi.
Rezzenéstelen arccal fogadtam, hogy egy belső szállítási költséget nem az alkatrész árába építenek be, de akkor már az anyu címére postázzák. Ha már mi fizetjük.
Azt nem lehet, mert interneten kell beírni...
Mondom internetes vásárlásnál van számlázási cím, és szállítási cím. Ha a kettő azonos, elég egyszer kitölteni. A FÉG-nél nem így van?
Anyu már mentette a helyzetet, hogy odamegy érte, és kértem SMS-t, mikor beérkezik az alkatrész a boltba.
Kicsit kesernyés szájízzel elbúcsúztunk, és indultunk a piac irányában haza.
Még felmerült bennem, hogy megnézem a honlapot. Nem belső site, hanem www.feg.hu címet diktált a telefonos segítség.
Inkább befordultunk a lámpánál, és a tegnap bezárt boltot most nyitva találtuk.
Mosolygós, ötvenes hölgy jött elénk. A zavaromban T50-es tázhelyből is kitalálta, hogy T5-ösről van szó. Hogyne volna termoelem, és mágnesszelep is. Bár abból két fajta van, de ha nem az,ami kell, akkor hozzam vissza, kicseréli.  Gombja lehet, hogy nem lesz most, mert tegnap elvitték.
Akkor ezt a kettőt kérném.
Nyolcszáz meg hétszáz, összesen ezerötszázat kér.
Anyuból kitört az indulat, amíg fizettem. Még a szeme is csillogott.
Hát igen. Mondom anyukámnak, hogy egy kereskedőnél az áruismeret is fontos, de a szakmai gyakorlat...
Még visszasétáltunk lemondani a rendelést. A kezemben lobogtattam az alkatrészt. Anyu pedig odadörgölte a lány orra alá, hogy nem nyolc, csak másfél ezer volt. (Igaz, a gomb nem volt benne. De nem az a drága.)
Csitítottam, hogy ne rontsa a hitelét a boltnak, mert más árképzéssel dolgozik. Vevő is van benn.
A hölgy udvarias volt, és a kiszolgálásban is előzékeny. Nem rajta múlt. Dolgoztam már én is pusziért, bagóért és pénzért is. Ez egy ilyen világ.
A kis üzlet mégis jobban tetszik. Hadd kapjon ingyen reklámot:

GÁZ DEPÓ KFT. Tüzeléstechnikai szaküzlet
Miskolc, Vörösmarty út 130

Otthon pedig beszereltem, és működik.

Hétfő

Jó idő. Itt járt a meleg. Ezt a meleget szeretem. Rövid nadrág és póló, és harc a szúnyogokkal diószedéskor. Leugattam a sok kis brekkencset, minek vannak, ha nem eszik a szúnyogokat, de este kiderült, hogy énekelni. Ezek nem dolgoznak, csak a szórakozáson jár az eszük.
Ma fel akartam rakni a fadobozt a villanyórára, de kiderült, hogy nincs itt tipli.
Márpedig az kéne.
A Budafokon leszerelt, de teljesen ép doboz sokkal nagyobb, és máshol lehet rögzíteni.
Jó, hát belenyugodtam.
Leszaggattam a törött régiről az előlapot, és metéltem rá újat. Az üveg előlapot pedig kiszedve alaposan lemostam. Ki tudja, mikor lehetett utoljára megpucolva.
Már csak azért is, hogy fogyjon a szögem, inkább nem facsavaroztam. A masszivitást növelendő, kétszer annyi szöget vertem bele. Nem tudom, mennyi időt bírt ki eddig, most ismét jó erős.
A visszarakáshoz egy kampó volt, a másik kiesett korábban. Én már nem találkoztam vele. Tavaly felvéstem egy vezetéknek való csövet, és be is vakoltam . A vakolatban a másik kampónak beraktam egy fatiplit. Szépen eldolgoztam, és el is felejtettem.
Most pedig a vakolatba próbáltam szöget verni.
Nem valami erős. A tipliről azonnal lehullott a takarás, és  a fal legalább olyan ronda lett, mint előtte. A kőmíves munkát még sokat kell gyakorolnom.
(Még szerencse, hogy a doboz takarja.)
Tehát hozok majd két nagy tiplit, és mégis a nagyobb 'szekrényt' fogom felcsavarozni. Annak nyitható ajtaja van, és nem kell mindig leakasztgatni.
Megjegyzem, évekig nem esett le így sem. Most télen kapta le a szél, vagy az óraleolvasó. Az utóbbira azért gyanakszom, mert az üveg nem tört össze, csak a pozdorja előlap. De ez legyen a legnagyobb gondom! Sohse nagyobbat! Erre tudok megoldást.
Ma szétkaptam a tűzhelyet is. Kihypóztam a sok egérszart a sütőből is. Ilyenkor nagyon utálom ám őket. Mit keresnek az égéstérben, amikor semmi ennivalót nem találnak ott?
Rejtély.
(Most megint ugatni fogok, de legszívesebben megharapnám az openoffice helyesírásellenőrzőjét. Sokadszor javít bele hibát az írásomba. A hol és hová kérdésre állandóan összekeveri a ragot. Én meg dühöngök, és javítom, majd újra rábukkanok.)
Ismét fel kellett töltenem a víztartályt a mosogató fölött. 20 liter 1-2 nap alatt elfogy. Vagy vennem kell másikat, vagy csak akkor kell idejönnöm, amikor nincs cefregyűjtés.
Na, mindegy.
Találtam egy konyhavekkert a padláson. MOM gyártmányú. Igazi tanuló szerkezet. A motorja, a tekercsrugó tört el benne.
A szétszedés hamar ment. Az előlapot lehúzni kellett, a kis és nagymutatót három ponton alátámasztva pattintottam le. A csörgő mutatója nem akart lejönni. Nagyon rászegecselték.
A hátlapot egy csavar tartotta, meg a felhúzók.
A csapágylemezek négy anyját levettem, majd a peckeket is kihúztam. Ekkor lejött az előlap a csörgőmutatóval együtt. Még szerencse, hogy nem erőszakoskodtam nagyon a mutatólevételért.
A csapágylemezeket lassan húzkodva csipesszel, kézzel kiemeltem a fogaskerekeket, és vigyáztam, mert ennek a spirálrugónak nincs csapágyháza. A csörgőnek sem volt, de az ép, és feszültségmentesen lógott ki a szerkezet oldalán.
Nem adta meg magát könnyen.
Meg is ijesztett az órás könyv, hogy nagyot tud ütni. Nem csak a billegőre, meg a fogaskerekekre jelent veszélyt, hanem kézsérülést is tud okozni.
Mindegy, megúsztam.
Kimostam a – nekem nincs kotyva – hideg zsíroldóval. A nap sütött hétágra, és kifújkáltam a vizet, ahonnét lehetett.
Tudom, ezt már zsebóránál nem illenék, mert ki tudja mi van a leheletemben.
Elolvastam, mit javasol javításnak a könyv.
A spirálrugókat szabványosították, és ezt a rugót árulják(-ták), legegyszerűbb venni, és beilleszteni.
Ha nincs, akkor kilágyítani a végét. Lyukat fúrni, kireszelni, és visszaedzeni.
Persze a rugó hossza meghatározza a 32 órás ciklust két felhúzás között. Ezt biztos megrövidíti a kurtítás, tehát ki kellene számolni, érdemes-e megjavítani a rugót. Ha nem jár több, mint 24 órát két felhúzás között, akkor kuka, mert napokon belül eljuthatunk az éjjeli-hajnali játékig. Az meg kinek jó?
Pl. nekem. Hogy van-e hozzá még kezem, és pl. a billegő beállításához olvasott módszer egyszerűbb változatát kipróbáljam.
Mi is lenne az?
A billegő hangja mikrofonnal elektromos jellé alakítható. Jelformálóval, szűrővel addig lehet faragni az elektromos jelet, hogy a frekvenciamérőmmel már mérni tudom.
Ha a szűrőt hangolom, akkor az oda és visszafordulást is meg tudom különböztetni (a felharmonikustartalomból), és ha két különböző jel van, akkor az alsó és felső csapágyak állapotáról fog árulkodni.
Ha mozgás közben megpiszkálom a kereket egy kicsit, az is kiderül, melyik tengelyvég a szkópon látott vagy frekimérővel mért hibaforrás.
Ez lenne az elméletem, és tudom, hogy hosszú út vezet még a megvalósításig.
Az óra alkatrészek most száradnak, a bunsen égő Budafokon van. A szerkezet egy porvédett dobozban fogja megtenni az utat hazáig.
Az idő jó, jöhetett a következő feladat.
Kicipeltem a maróasztalt, és elemeztem, mivel lehetne a belemart csíkokba vezető csapot alkotni.
Ez a körfűrész pontatlan. Nem sikerült jót csinálni fából.
Lehoztam a padlásról pár alumínium kilincsre való siltet. Nem egyenletes, de a kulcslyuktakaró jónak tűnt.
A rétegelt lemez túl vastag csúsztató lapnak. A pozdorja lap lesz talán használható, de  az eső csak visszazavart a konyhába.
Nem volt sok, de a villanyos szerszámoknak árt.
Este fél nyolcra volt találkánk a telefonfülkében. Nufival csak pár szót váltottunk, mert más is akart telefonálni. Illetve így gondoltam, mert nyolc előtt be is fejeztem.
Aki beköszönt a fülkébe, inkább beszélgetni akart.
A nevét még nem jegyeztem meg. Majd Jolikától megkérdezem, a malom volt tulajdonosa. Elmesélte, hogy a módszerváltáskor visszakapta a családjától elvett malmot, aztán később eladta annak az embernek, aki most polgármester a faluban.
A beszélgetés túlnyúlt kilenc órán is. Volt mit mesélni. Megbeszéltük, hogy mutat majd fényképeket arról, hogy nézett ki korábban a malom. Megvan a műszaki dokumentációja is.
Most sajnálom igazán, hogy nincs itt a fényképező gépünk. Igazi nagy riportot tudnék róla kanyarítani.
Ami késik, nem múlik. Ha el tudom kérni Gézától pár napra a gépét, még  lehet esélyem.
Este most nagy lubickolás volt.
A jó idő miatt töltöttem vizet a kádamba nappalra. Így 20 fokos vízhez kevesebb energia is elég, tehát a két fazék vizem többet vízhez lett elég.