Péntek-szombat

Autórádió. Az a fajta szerkezet, amit mindig igyekeztem kikerülni. Zsúfolt. Minden madzag szakad a szétszedéskor, vagy ami még dühítőbb, összerakáskor.

Kettő is. A Philipsben már cserélt valaki végfok IC-t. Egy BU508-cal hézagolta ki a dobozához. Ötletes. Viszont a végfok megint elszállt. A panel középtáján elégett fólia. Amíg át nem kötöttem, semmi életjel, utána a skálavilágítás beindult, és a hangvégfok fűteni kezdett. Hang most sem jött. Ez kuka.

A másik hangos morgással fogadta a tápom. Ha egy bizonyos hangerőt átléptem, megszólalt a rádió.

Közben megérkezett a tulaj. Akkor épp meg sem szólalt, de egy kukkot sem. Persze ez a levehetős előlap bűne. Kilazult, és tiltotta a további életjelet.

A  morgásnál gyanúba kevertem a PC tápot, ezért lehoztam egy fél Junosztot a padlásról, és annak a tápegységéről már tisztán bömbölt a rádió Kossuth és valami szlovák adón. Ez a kettő, és semmi több.

Éppen hátradőlni készültem amikor a gerjedés ismét beindult.

Ez a hangvégfok, tehát valami szűrőkondi lesz a bűnös. Miért hangvégfok? Mert levett hangerőnél is nagy hangerőn morog, és ha szól a rádiórész, azt lehet erősíteni-halkítani.

Ma reggel  - szombaton – hatkor keltem. Hétkor kipakoltam a nagymosást, és nyolcra már ki is teregettem mindent.

Zilinyi Pista bácsi látogatott meg. Megköszönte a porszívót.  Hozott egy csomó tojást, meg uborkát meg paradicsomot is. Én kértem egy kis művezetést majd az oszlop újraépítésénél. Úgy tűnt, szívesen jön. 

Anyuék fél 11-re jöttek. Épp akkor értem ki, és várnom sem kellett.

Megint annyi kaját hoztak, hogy sokat. Én kértem egy kínai kel-t meg egy csomag citromot. Hát a hűtőm már megint tele, de hogy a kenyérrel mit fogok csinálni, az még fejtörést okoz. Merthogy megenni nem fogom. Az egereknek 5 hétre is sok lenne. A padlásról meg csalja a háziegereket. A túl sok gyümölcs, ami nem fér a hűtőbe a muslicákat vonzza.

Beugrott Józsi, hogy nem sikerült megjavítani a csengőjét. Én meg azt mondtam, hogy adok neki. Mondtam, hogy keresek neki,   De hát volt is.

Azt sem sikerült szóra bírnia.

Amikor anyuék elmentek, levetettem, mondom, majd átnézem otthon. Csak először kitakarítom.

A csengő hagyományos. Nem az érintkező lapok értek össze a megszakító helyen, hanem a laprugóhoz ért az érintkező. Az meg összeégett.

Persze a 220V is leszakadt a trafóról. A 6V-os (középső) kivezetésről levettem a rézgyűrűt és abból megjavítottam. A bronz rugót megfúrtam, és csavarral rögzítettem a megfelelő helyen, és visszapakoltam a guman táblára. Aztán már nem volt otthon, mire visszavittem.

Az utcán egy álarcos biciklista jött szembe. Lelógó valamivel takarta el az arcát. Egy néni meg a kislánya ijedeztek éppen. Lehetett serdülő, meg rosszindulatú akárki is. Remélem, csak valami tréfi.

Hazajöttem és lebontottam az oszlopot.

Most pedig leteszem magam holnapra.  

Csütörtök

Zsufi.

Reggel hoztak egy Funai tévét. Sír a sorkimenő. Ez volt az első hallásra. Leforrasztva a vezérlést, nincs zárlat. Amíg poroltam, megérkezett a mikrohullámú sütő is. Nincs ilyen 5cm hosszú biztosítékom , ami kiment. Vékony madzaggal átkötve működik. Persze a kis műszer, amivel  belemértem a készülékbe azonnal meghalt. Ha szerencsém van, akkor csak az osztó, ha nincs, akkor a 7106.

A sortrafót más módszerrel kéne ellenőriznem. Gyanús lett, hogy kivéve a sortrafót is sírni kezd valami. Lehet, hogy a táptrafó? Az elektrotanyán volt valami trafóteszter. Le is töltöttem a rajzot. Két tranzisztor, két poti, meg két kondenzátor.  12V-ról rezgeti meg a tekercset, és ha szép szinuszos a jelalak, akkor jó a trafó. Lehet, hogy BC tranzisztorom nem lesz, és 2SC-t fogok bányászni a PC tápokból.  Pillanatnyilag lejárt a kvótám, az internetre, még a megrendelést sem tudom feladni a sortrafóra. Addig offline csinálok mindent.

Egy óra felé telefonált Feri, hogy engedjem ki a kiskacsákat náluk, mert Jolikát vitték kontrollvizsgálatra Miskolcra, és nem érnek haza időben. Kulcsom nincs, hát átmásztam a kapun. A kacsákat megtaláltam a megbeszélt helyen. A három részre osztott udvar  harmadik harmadába kellett kiterelnem egy karámocskába. Tényleg tudták az utat, csak az udvar tocsogójában még pihentek egyet, és csak az udvaron talál kórót fölöttük himbálva lehetett továbblépkedésre bírni őket. Közben lelkes libagárda jött a nyakát nyújtogatva kiabálva engem elzavarni.  Felvettem a harci állást. Elszántan szembe fordultam velük egy kóróval a kezemben, miközben a kacsákat is noszogattam, hogy hagyják el a pocsolyát.  Az utolsót pedig kézben vittem a többiek után. Na volt is kétségbeesett hápogás közben.

A karám eddig nyitva volt és üres. Mihelyt odatotyogtunk egy fiatal csirke beszaladt. Akkor benn maradsz! Itthonról még felhívtam Ferit, hogy a feladat végrehajtva, kis szépséghibával. Ő meg szokta emelni a ketrec sarkát, és a tyúk ki tud menekülni, de én már nem akartam visszamászni a kerítésen. Nem stílusom kulcs nélkül más portáján ki-bejárni a távollétében. Zavarban érzem magam.

 Az ebéd három óra körül készült éppen. Megforgattam kis hagymás zsírban egy fél fej karfiolt, és öntöttem rá egy deci vizet. Mire lefőtt, már csak három tojás, bors meg paprika ment rá. Épp jókor lett kész, mert éhes lettem. J

Jolika (a kicsi) akkor érkezett anyutól hozott szatyorral a kezében. Anyu benn járt a kórházban, ahol a nagy Jolika várta a kivizsgálást, és természetesen küldött nekem valamit.

A délutáni szédelgésben megfőztem az utolsó kávémat. Sikerült végre kiinnom a készletet, és tisztulhat a szervezetem. Például mától, mert olajos volt a kezem ügyébe került víztároló kanna, és a kávé ihatatlan lett. Kiöntöttem. Isteni szerencse, hogy Józsi – épp akkor zártam el a gázt a kávé alatt, mikor benézett – nem kért. Égtem volna, mint a Reichstag.

Nagyjából ennyi fért a napba. Nufitól kilenc után  búcsúztam a fülkében, és jöttem haza. Vacsi az egereknek, meg tévé közben naplóírás.

Most meg alvás jön .

Szerda

Ötkor ébresztő. Megígértem valakinek -  a nevét még nem jegyeztem meg – hogy hatkor elmegyek vele megnézni a tévéjét. Nem akartam kóvályogva fogadni. Hideg fürdő, kávé, és vártam, vártam, vártam. Mint a Kocka utca lakója. Aztán munkához láttam. Vagyis olyanhoz, amit azonnal félre tehetek. A gáztűzhely keretére égett szennyeződést vakartam.  Már vasárnap óta ázott a zsíroldós vízben. Ezt kaptuk Nufi unokatestvérétől, nem saját volt.

Kinn a vizes fűben a hajnal hűs is volt. A tüsszögésből rájöttem, hogy fázhat a lában. Bemenni padig nem igazán akartam a házba, mert esetleg nem veszem észre, ha jön az emberke.

Később meguntam a vakargatást. A zöme már lejött, inkább csak én látom, amit még le kell szedni, Laci bácsi szandáljához kerestem ragasztót, és a Klej feliratú orosz tubust szét kellett vágni, mert az orrán beszáradt, de puhának tűnt.

Belekapartam a tartalmát a szandál üreges talpába, és  a felpúposodott résszel még a tornacipőm éppen leeső talpát is visszataknyoltam. Ha megragad, akkor jó, ha nem, akkor egy tubussal kevesebb. Akkor majd veszek Palmatex-et. Ha víz nem éri, azzal jó szokott lenni a cipő.

Van itt még valaki, akivel gombászni megyek majd. Neki hoztam a rádiójához trafót meg hangszórót, és meghajtó gumit is. Szóval egy másik magnós rádiót. Ezt a mindenfokozat javításra előkészített zajkeltőt tettem fel a műtőasztalra, és eldőltem, mint a zsák. Odakint zuhogott az eső, én meg aludtam, mint a tej.

Ennyit a koránkelésről. Maradok én a hét órához közeli időpontoknál. Nem vagyok én pacsirta.

Délután is csak pakolászás ment, mire előkerült a hajnali emberke, és vele is kávéztam egyet.

Este még átmentem Irénke néniékhez, hogy megkérdezzem Lacit, mi lett a kocsival. Az autó ott áll az udvaron, ő pedig iderendelte egy barátját otthonról kocsival. Hajnali háromkor már Budafokon volt. Most vesz hozzá alkatrészt, és mégis itt javíttatja meg. Nagy úr a pénz. Bár kaptam ötletet, mert ha nekem is lakatos munkát kell majd a Hondán csinálni, talán célszerű lesz itt. Mindegy, Sanci örült, hogy megint volt, aki az ölébe kapta, és megmutatta a gólyát a fejünk fölött.

Nufival megbeszéltük a napot a telefonfülkében, és már csak a 24 van hátra. Ma nem voltam túl hatékony.

van itt élet

Kedd

Korán ébredés, téblábolás. A reggeli miszmajsz összeállt, mert nincs benne narancs. Józsi notebookja ellenállt. Boot közben kiírta, hogy compressed file, és crtl-alt-del. Értem, de ezt a saját javító lemeze nem tartja hibának.

A notebook DVD írója rossz, megcsikarat az intall lemezem is. Szerencsére még tudtam másolatot csinálni róla.  Az enyémből kiszerelt PC-s író USB kábelen még felbootol, de később ledobja a kommunikációt. Ez van.

Kivettem a wincsit a noteszből, és úgy próbáltam a PC-ben. A helyreállító művelet ott sem él. Viszont nem fér a boot partícióra az installálás. Közel 8gb kellene neki.  A menteni való anyag nagyobb, mint amit le tudok tárolni másikra, maradt a második partíció. Oda installáltam újra az oprendszert. Ettől viszont felkelt az eredeti Vistája. Már csak le kellett tiltanom az újat a bootmanagerből, és megszüntetni a lejárt win képernyőt.

Amikor éppen ébredezett a gép, akkor kukkantott be Józsi. A szeme előtt állt fel, Mondtam neki a jó és rossz híreket is.

A kalandok ezzel még nem fejeződtek be. Laci szomszéd – Bp.-i, a Melinda ura – itt nyaral s Melindával, Sancival  Edelénybe mentek hivatalos dolgokat intézni. Telefonált, hogy haza tudnám-e húzni tréleren, mert szétszakadt a futóműve a Xantiának.   Hm. Nem tudom, hogy szabad-e ekkora terhet vonszolni a Hondával, de ha elbírja, akkor természetesen.

Beszaladtam Ferihez, hogy kitől lehet itt alkalmas szállítójárművet bérelni. Közben csörgött a telefon – biztos Laci az, hogy megoldotta, de nem Gyöngyösi Jóska haverom keresett, hogy vett egy Riga rádiót, meg kapok tőle egy VED204-et. Mondom, szicsasz, csak szeptemberben megyek vissza a nagyfaluba, addig vetesse át a recsegővel a műhelyszagot.  

Feri Barcikán tudott legközelebb húzható trélert. Meg még azt is mondta, hogy kicsi lesz hozzá a Honda. Nem a 3500kg össztömeg a korlátom, hanem a vonóhorog. Neki 1200kg.

Itthon megnéztem, az enyém 1050kg. Hát ha a Laci kocsija 1600kg, + a kétkerekű ráfutó fékes jószág ki tudja mennyi, nem kéne a 22 éves Civic-et kétszeres túlterheléssel 250km-t kínozni.

János közben hazahozta Melindát és Sancit ide a nagyszülőkhöz. Józsi is benézett hozzám, hogy áll a gép, én meg Lacinak telefonáltam, hogy adja le Edelénybe, biztos olcsóbban megcsinálják, és menjen haza a Hondával, majd visszacseréljük később.

Nem jó. Neki otthon kell megjavítani. De hét végén neki iskola, szombaton otthon akar lenni.

Odamegyek, hol van, majd beszélünk.

Beraktam egy ásványvizet. Kinn áll a tűző napon, ha kaja kell, legfeljebb fordulok még egyszer. Zilinyi bácsi is hozott egy porszívót. Új viszonylag, de hiába zúg, nem szív. Jó, megnézem.

Laci a Bódvarákói elágazás után állt az árok mellett. A motorháztető úgy nézett ki, mintha karambolos lenne az autó. Ezt önállóan húzni sem lehet, tényleg csak olyan lenne a legkisebb szállítójárgány, amivel a parkolási cégek viszik az autókat. A két első kerék felemel, és a hátsón gurul.

Edelényből ígértek segítséget. Közben több telefon volt. Kijött Kata (Roland felesége) a kislányukkal, és ő is azt kérdezte rögtön, hogy kaja van-e Lacinak.

Megfordult egy rendőrautó is . Látta a bringámat az árokban, de megmutattuk, hogy nem baleset, csak műszaki hiba, és a szerv tova…

Három utánra igérték magukat az autószerelők, de négy után jöttem el, hírük-hamvuk nem volt még. Engem pedig szólított a természet.

Itthon kipucoltam a porszívó elejét. A Csukló-nyeklő szőnyegre való szívófej tömődött el. Nedves lehetett, amikor bement, és beleszáradt. A porszívó majd összeroppantotta a műanyag házát, de nem volt neki keresztmetszet a bejövő levegőhöz.

Befejeztem a Józsi gépet. Átvittem, és megkértem Józsit, tartsa oda nekem a hullámpapírt. Át akarom rajzolni a boltívet. Holnap már igazán oszlopjavítás. Vagyis támfakészítés.

 Este még nyolckor hívtam Nufit. Korai volt. A kocsma elé ült emberekkel beszélgettem, mire végre előkerült Nufi, és kitárgyaltuk a vasárnap óta történteket.

Éjfélig még csutakoltam a tűzhelyet, és hallgattam közben a tévét.

Itthon is itthon

2011. augusztus 7-8.

Vasárnap

Nufit hazavitte a vonat, én meg jöttem Komjátiba.

Otthon anyu ismét úgy pakolt, hogy egyedül nem voltam elég lehozni a cuccaimat. A műhelyembe már be sem mentem a régi bringagumiért. Persze ott is maradt így a cd-dvd-s  hátizsákom… de nem vágok elébe semminek.

Komótos 60-70-es tempóval jöttem. Közben jut időm a tájat is nézni. Már előre fáztam a porta rendrakásától.

Délben érkezem. Mari néni, a szomszédja és Erzsi néni  volt a fogadóbizottság. Biztos miséről jöhettek haza. Örültünk egymásnak, majd beálltam a kocsival, és becuccoltam.

A hűtőbe épphogy befértem, és kb. három órára sikerült leürítenem az asztalt, hogy lemossam.

Ez mondjuk rám jellemző, hogy nem odateszem a szemetest, és beletolok mindent, hanem először kétségbeesek, leülök, megrágom, mit hová kéne, és utána jön csak a munka.

Na meg a meleg időt kihasználva először a fürdővizet kellett felhúzni a kútból, hogy estére ne kúthidegben fürödjek.

Felmásztam a padlásra, hogy az internetkapcsolatot is beüzemeljem.

A konyhai vizes hordót még a hét elején feltöltöttem, csak a gumicsövet kellett belelógatnom, és alulról kiszívni a csapon keresztül a levegőt.

Ennek örömére odatettem egy kávét.

Leméregettem az oszlop távolságát. Alá kell dúcolnom a boltívet, amíg lebontom a tornác első oszlopát, és  közben hol esett az eső, hol nem. (meseső)

Benézett Józsi, meg a nagy fia, hogy a kisebbik testvérke lebontotta a Vistát a gépéről. Mondtam, hozza át, reggelre helyreállítom. Ekkor még nem tudtam hogy…

Este azon gondolkodtam, hogy miképpen mentsem ki magam  Nufinál. Nem akarózott telefonálni menni. Inkább majd küldök SMS-t, hogy úgyis óravázlatot csinál, majd csetelünk a gmail ablakán.

Sok újdonságot úgysem tudnék mondani.

Aztán ahogy jött a fél nyolc, már húztam is elő a kemping bringát, és  mentem, mint a kisangyal a telefonfülkébe. De Nufinak dolga volt, és nem  hívott vissza. Illetve később, amikor már hazatértem.

Most jöhet a notebook.

Hát nem.

Nincs nálam az install készlet. Az Acer meg nem tesz preinst lemezt hidden partícióba, ami valami bootmenüből előcsalogatható.

Felhívtam anyut, hogyha János jönne, kérje meg, hogy hozza el, de csütörtökön úgyis viszem Jolikát.

-          Majd ő elhozza.

-          De nem! Ne most.

Még végigkutattam a hordozható wincsim,  s azon sem leltem. Éjfél felé meg eltettem magam aludni. Csak nehezen aludtam el. Olyan fülledt, vacak levegő volt. Kinyitottam az ablakot kínomban, hogy járjon a lvegő. Odakinn villódzott az éjszaka. Hogy vlllám, vagy meteor, azt nem tudom.

Hétfő

Reggel negyed hatkor nyílt ki a szemem.  A fürdést reggelre halasztottam. Hát, újra meg kell szoknom a 20°C körüli vízhőmérsékletet. Durva hideg, viszont felébreszt.

Kinyitogattam az összes ablakot, hogy száradjon fel a padló. A hajópadlón szinte mindenhol víznyomok. Az ágyneműmet is kiakasztottam szellőzni a belső kerítésre.

A billentyűzetem is tele van légyköpéssel. Undorodom tőle. Ha befejeztem az írást, az is megy a zsíroldós mosásba.

Apropó zsíroldó. Az mindig kieszi a mancsomat, és a Aldiban talált kézkrém végre elég zsíros, és pillanatok alatt felszívódik.

Attilától még meg kell kérdeznem, hogy miyen hézaggal kell illeszteni az ablakokat a tokjukban, mert ezeket tépni kell kinyitáskor, és több ővegem is végig van hasadva.

Egéretetéskor hívott anyu, hogy mégis idejönnek a CD-kkel. Nufi erre azt szokta mondani: „Mert megbeszéltük.” Csak azért is(se).

…

Most neveket nem tudok. Tegnap a telefonfülkénél találkoztam azzal, akinek a rádióját elhoztam megjavítani, de trafóhibás, meg sokféle baj gyötörte, és most hoztam hozzá másikat, amiből megjavítom. Ő is kérdezte, meddig vagyok, meg hogy egy szintetizátort is meg kéne nézni.

Jó.

-          Reggel értem jön. Nyolckor.

-          Inkább kilenc legyen.

-          Jó.

Na fél kilenckor itt volt.  Pedig előtte nem volt ilyen sietős. A rádiót vagy harmadik megbeszélésre adta a kezembe.

Az utunk Erzsike nénihez vezetett, a miskolci Géza haverom nyugdíjba vonult kolléganőjéhez. Egy asztali játékhangszer – nekem is van hasonló otthon- nem kapcsolt be.

Arra voltam felkészülve, hogy a mozgatott tápvezeték ki szokta szakítani a csatlakozó aljzatot, és azt vagy csak forrasztani, vagy ragasztani is kell.

Ennél egyszerűbb volt a megoldás, de millió csavart kellett kiszedni, és visszatekerni, amíg megtaláltam az okot.

A régi tápegység madzagja eltört. Az új pedig kisebb teljesítményű. Ennek ellenére a piros lednek fel kéne villanni. Az enyém is leülteti a tápot, ha kicsi, de beindul.

Ez semmit sem csinál. Mozgatásra egy apró villanás.

A két dugó egyforma, de mégsem. A belső furata a csatlakozónak az eredetin szűkebb.

Műxik.

Összerakáskor kimaradt a programválasztó billentyűzet gumija, ezért a sok csavart újra ki kell majd szednem, de hazahoztam az adaptert a vezetékcseréhez. Középen befűrészelt csavarhúzót kellett gyártanom a szétszedéshez, meg anyu telefonált, hogy a fél 11-es vonattal jön.

Még átnéztem a szomszédba , mert ott a villanytűzhely sütője nem működött.

A fűtő betét nem szakadt, a vezérlő billentyűkkel állítható minden. A bekapcsolt állapotában a kezelő gomb mögül percegés hallatszik. Kopogtatásra hangosodik-halkul.

Mondom ez relé hiba lesz. Visszajövök, ha anyuék látogatásán túl vagyok, és  kiveszem. Megnézzük az interneten, mennyi, és  honnét rendeljük., de ő már csalódott a készülékében, és inkább kicseréli.

Hát jó.

Anyuék pontosan érkeztek, és a következő vonattal mentek is. Józsi is akkor érdeklődött a gépük után. Mondom, most jött hozzá a helyreállító készlet. Anyuéknál maradt, de ők voltak a gyorsszolgálat. Elhozták.

Laci bácsi még visszaszaladt az állomásról, hogy anyu rálépett a lábára, és leesett a szandálja talpa. Majd ragasszam meg. Sajnos a cipőragasztó megint Bp-n. Venni kell egy kis tubus Palmatexet. Bár most, ahogy írom, mintha lenne itt pár orosz ragasztó,  Majd kipróbálom, mire jó.

A Józsi gépe sem adta könnyen magát. A DVD-je nem olvas. Még gyári lemezt sem. A tapipad nem reagál.

Szétszedtem a saját gépem, és a hordozható wincs helyére feltoltam a DVD írómat, Arról bootoltam USB-n keresztül.

Amíg dolgozott  a javító program, körbefényképeztem az oszlopot. Legyen egy állapot előtti felmérés.

Feltoltam a wifi antennám   zsinórját a tv antenna mellé. Végre lehet a földszintről is internetezni. No nem lustaságból gond, hanem a palatető alatt van túl meleg a gépemnek.

Prímán működik.

Visszavittem Erzsike nénihez az adaptert. Újra szét-össze a gépet, és meghallgattam, amit játszott nekem. Én nem ismerem a templomi énekeket. Egyszerű dallamok, és Erzsike néni élvezi a játékot. Aztán más esett, és nem mentem be Jolikáékhoz.

Itthon pedig folytattam a takarítást.

Este még chateltünk Nufival a G-mail ablakában. Zuhogott az eső. Bár az is hol ömlött, hol elállt.

Éjfél előtt még kipróbáltam a VEF-et. Tényleg rengeteg középhullámú adót talál, meg hallgattam egy kínai magyar nyelvű adást. Azt már rövidhullámon találtam. Még holnap behúzok valami hosszú madzagot neki antennának.  De most már tente.