Pénteken a csütörtökről

Komjáti, 2012. augusztus 3. péntek

A Pannon Magbank a Tápiószelei génbank. Ennyi haszna mindenképp volt az esti úszásnak.
Újra megnéztem, és megjegyeztem.

Tegnap egész nap vacak hangulatom volt. Este Nufi azzal hívott, hogy Béla nagyon rosszul van. A pénzeket nem küldik a tanítványai, és a többi. Ráéreztem? Nem akarok vészmadáralkatrészeket magamba. A számítógépes iskola népszerűsítője ismét felhívott. Én meg nem néztem meg a honlapot. Pontosítok. Addig nem néztem meg. Nem töltődött be az URL.

Este kimásztam. Beletekintettem. Szokványos honlap. Amerikai módú öndicséret, reklám arról, mit is árulnak. A szofver üzemeltető és webtervező ingyenes tesztlapot kitöltöttem 70%-osra. Ha ma felhív a leány, már tudok neki mondani valamit. Nem. Az iskola jó lenne. Meg is tudnám tanulni. Amit már tudok, az alapnak elég, és a hézagaim kitöltése is 'jó múlatság' lenne. Mégis miért? Miskolcon van heti x órában, kilenc hónapon keresztül. Innét Komjátiból 3 óra bicajút. Ez OK. Még anyuéknál is tudnék aludni, ha minden kötél szakad. De nem akarok háromnegyed évig külön élni Nufitól. Bp-ről meg nagyon drága lenne az út télen. A tandíjról egy betűt sem találtam, és ha megvan a papír, akkor mit ér? Mit ér egy 48 éves... akarom mondani akkor már 49 éves kezdő webdizájner?

Otthon Laci szomszédom már fizikoterápiás két hetet fog tölteni az Orfiban. Egyidősök vagyunk. Kopnak az izmaink, lustul a felfogóképességünk. Örülhetek, hogy nekem még nem kell orvosokat látogatni.
Most fontosabb a fürdőszoba. Kirámoltam végre a vendégszoba árkából is a csöveket. Ma világítást is eszkábálok, mert alig látok valamit. Az eredeti tervtől eltérően – nem alomszék, hanem kétkörös szennyvíz lesz – dupla csövet kell eligazgatnom. A vécének a lefolyó csövét kell ma végleges helyén rögzítenem és más betonozhatok is.

A mélységekkel voltam még nagyon eltévedve. Elfelejtettem, hogy földszint fölött van a ház. Ha kivezetem a csövet, az pedig fagyhatár alá kéne kerüljön. Viszont a talajvíz elég magas is tud lenni. Most jön a megoldandó feladat. Amíg a csövekkel eljutok az istálló hátsó faláig, ki kell találnom a tároló anyagát. Beton? Tégla és műanyag tartály? Na, hajrá!

Szerda-csütörtök

Komjáti, 2012. augusztus 1. kedd

Ez a nap is elment. A teljes délelőtt az alomszéken. Hogy ez most a szilva érdeme, vagy a lisztes kihágásoké, azt nem tudom. Pár napja egyáltalán nem voltam vécén, most bepótoltam. Akár bekaptam valamit, akár csak egy pohár vizet ittam, már mehettem is. Nem élveztem.

Anyu hívott, hogy Jánossal küldött nekem szőlőt, meg almát. Laci bácsi hozott a telekről. Megérkezett a memóriám is levélben. Szombaton ők hozzák el. Azt az időt, amit nem összegömbölyödve az ágyon begónizáltam, rendezkedéssel töltöttem. Kipakoltam az átjáró deszkákat a fürdőszoba csöveiről. A betonozáshoz készülve gyomtalanítottam a sóderdombot. Felforrasztottam egy ceruza elemet a bringakomputerre. Az Ildié már két éve nem merült ki. Annak a párja került az enyémre. 1,325V van mindkettőben. Pedig egyszerű TESCO gazdagságos-tartós elem.

A depiből pedig megint az úszás húzott ki. Egy hossz – jó, mert keresztbe teszem mekk :-) - öt perc. Egy út ezek szerint 10 perc. Utána kiültem megszáradni. A gyerekek közben elmentek a másik sarokról. Csak a fecskék száguldoztak a víz fölött. Mint a kacsázó kavicsok, abban a szögben közelítették meg a víztükröt, majd vissza fel. Még két kört úsztam, immár egyben. Érdekes, mert a vállamat, pontosabban a kulcscsontomat most is érzem, de a mozgásban nem akadályoz. Viszont a kimozgatás lelazít, és így napközben nincs a görcs a bal karomon.
Ezek az utazások Hypochondriában már mindennaposak. Több, mint huszonöt évig nem volt semmi bajom. Most meg jön csőstül.

A hazaúton megint cincogott a telefonom. Anyut hívta fel egy ügynök. Munkát vagy tanulást vagy valamit ajánl, de ne küldjem el. Megadta a mobilomat. Jó. Hétkor újra hív. Rendben. Megálltam András háza előtt. Gombóc – a kutyája, aki csengő is egyben – hamar előcsalta a gazdit. Most nem az úszás, hanem a gombázás felől érdeklődtem. - Holnap akkor megyünk? Persze. Hánykor? Tízkor? Hatkor- hétkor- Inkább nyolckor... …. megjegyzem – csütörtök reggel írom - , már elmúlt nyolc óra, mozgás meg még nincsen a szomszédban. :-) Na, odacsapok a lovak közé....

Komjáti, 2012. augusztus 2. csütörtök 

Nem lesz gombázás. Nem lepődtem meg nagyon. Reggel hatkor keltem. A fél hétkor csörgő órát már a teafőzéskor hallottam. Tettem-vettem mosogattam, kisöpörtem a légyhullákat. Kimostam egy fehér vödröt a gombáknak, bejöttem naplót írni, és semmi. Negyed kilenc után hallom kiabálni Andrást, hogy mégse. Nem látott nálam mozgást, azért nem szólt. Még este szólhatott volna, mert a vezetőnek kiválasztott Imre – még nem ismerem, csak András emlegette – nem ér rá. Edelénybe kellett menni. Este volt nála, de már nem szólt. Ez azért kellett nekem a kávééhségtől szenvedő idegrendszeremnek.

Bekapcsoltam egy rádiót. Olimpia. Kikapcsoltam. Éhes vagyok. Kivettem a két olajos lengyel ruszlit, és felfaltam az egészet. Meg a keserű csokoládét is. Csak szédelegtem. Ledűltem, fáztam. Felmásztam a padlásra. Ott legalább meleg van. Aztán a mozgás, a csőrakodás húzott ki lassan a depiből. Valamelyik gépemen letöltve megvan a Szendi Gábor könyv. A depresszióipar. Alighanem ma este azt fogom olvasni. Utoljára akkor voltam ilyen állapotban, amikor a Portokomból küldtek el. Teendő van itt elég, csak melyikkel kezdjem. Aztán a mindegy melyikkel, csak elkezdtem a kiút.

Az meg, hogy felkészülök valamire, és egy másik ember erre fittyet hány, vagy nem fontos neki, az a megfelelési kényszerem leépítésére kellene ösztönözzön. Igen, most egy kicsit sok egyszerre. Anyunál töltöttünk egy hetet, és szinte minden beszélgetésben a mondókámba úgy szólt bele, hogy köze nem volt a történetemhez. Egyszerűen levegőnek nézett. Ha Nufinak olvastam fel a szobában, akkor is. Üvöltsek? A gyerekkorom úgy fejeződött be, hogy csak olyan feladatokat tűztem ki magamnak, ami erős koncentrációt igényelt és kevés sikerélményt ígért.
Szerintem ezért ragaszkodtam annyira, hogy én orosz tévét javítsak. Megbízhatatlan volt, mindenki utálta, és nehéz, mint a sár. De most már nincsenek orosz tévék. Most van egy több, mint 100 éves ház, ahol a műanyag csövekben ki fogom vezetni a szennyvizet és a szart, és akkor is fürdőszobát csinálok, ha belehülyülök. 17h-kor pedig ismét felülök a bringára, és megyek úszni, és viszem a füves könyvet, és megint megtanulok egy gyógynövényt.

Tényleg, még nem is meséltem! Tegnap a Bódvarákó határában levő elhagyott bányaüzem épületén elolvastam a táblát. Az Aggteleki Nemzeti Parkról szól – gondoltam – hát illenék megnézni mit is ír. A génbankról szól. Magyarországon, az itt élő növényekből hoztak létre génbankot, és a vésztartalék, vagy másodtartalék magokat itt, az Esztramos kőbányájában őrzik. Az elsődleges valahol az Alföldön van. Majd lefényképezem, és ideillesztem a teljes táblát is, de a fejemben nem maradt meg az elsődleges 'bankfiók' neve.

Hétfő-kedd

2012. július 30. hétfő

Ma jönnek anyuék. Hétkor keltem, és azóta egyfolytában rámolok. Még reggeli közben is. Pedig tudom, hogy csak 1 mozdulat, és tele lesz a konyha összes sík felülete. Az asztal, a konyhaszekrény, a pad, a székek, és ki fogok menekülni, hogy ne sírjam el magam.

Már a békákból is elegem van. Nappal beóvakodnak a nyitott konyhaajtón, és elbújnak, este meg hallom, hogy csattan az egérfogó, megyek, hogy kidobjam az áldozatot, erre ott vigyorog egy brekkencs. Meg sem kottyan neki a lecsapódó vas.

Tegnap éjjel még pihenésképpen fel kellett törnöm egy Mandrake linuxos gépemet, mert egy jelszó sem jutott eszembe, amivel bejuthattam volna. Aztán kiderült, hogy üres. Mármint webszervernek csináltam a Muki helyett, de már nem volt rá szükség.

A net most is akadozik. A forróság miatt nincs kedvem visszaköltöztetni a gépet a padlásra. Valamit valamiért.

A naplóbejegyzések offline készülnek, a kipakolás pedig izgalmas, mint a lottóhúzás. Egyszer-egyszer találok időszeletet, ami felviszi a világhálóra. Nufi megjegyezte, hogy neki kevesebb képe lesz, mint nekem, de majd emilben küldöm haza, és az SMTP toleránsabb talán. Ő meg otthon felgörgeti.

…

Ma szilvaszedős nap volt. Meglátogattam anyuval Irénkééket. Irénke néni lába csúnyán bedagadva, de jobb hangulatban fogadott, mint a múlt héten Erzsikééknél.

Átmentünk Jolikához is, ő meg éppen elindult a lányához a hét végéig nyaralni Göncruszkára. Így villámlátogatás lett.

Volt egy jókora zápor. Több hullámban, aztán abbahagyta. Váltottam pár szót a másik ház tulajával, de semmi új info. Ildi már mindent elmondott neki telefonon, a szlovák vevő pedig a hét végén jön. A két testvér – tulajdonosok – barátságosak, és nem tartogatják fölöslegesen az ingatlant, mert nekik van vele költség. Értesítettek, mert megígérték. Mi voltunk az elsők, de a szándék nem pénz.

A szilvával az egyik hordó már megtelt. Nem is fért bele minden felszedett. Most azon ügyködöm, hogy behúzzam a Csámpitól kapott kádat az istállóba, mert a másik hordót jó lenne még használni a vízmelegítőnek.

Felmerült még bennem az úszás is. Alighanem ma itt fogok csak lubickolni, mert lóg az eső lába most is meg anyuék is későn indultak haza. Inkább levágom még a polcot a szekrényemhez.

Még fotózni is jó lenne. Óriási szedreket találtam. Anyu le is szedte a reggeli miszmajszhoz. Még azt sem tudom, hogy dugjam addig a hűtőbe. De ez már a bőség zavara.

Az alomszéken üldögélve pedig rájöttem, hogy ma megint nem betonoztam. Igaz, ma van rá indok.

Erzsi néni felől meg le van szakadva vagy 10m kerítés. Azzal is foglalkozni kell.

Hhhh. Most inkább egy kis favágás.

2012. július 31. kedd

Totál depi. Reggel kávé, és rosszullét. A zokni, a papucs, minden baj. Fáj a lábam. Beletapostam egy szögbe. Megérdemeltem. Az istállóban zörgött egy egér, arra akartam rálépni, de ott volt a hulladékfa. Nem olyan hely, ahol bárki is beleléphet, de én képes vagyok.

A tegnap fogott egeremet elengedték a macskák éjjel. Leverték az üvegről a követ, feldöntötték, és megfogták, vagy ki tudja mit csináltak vele. Reggelre egyik sem volt meg.

Kipateroltam amit lehetett a konyhából. A frédi-béni asztalt is. A tömérdek reklámújságot – anyuék hozták gyújtósnak – egy dobozba gyűjtöttem, felraktam a kis kályhára. Legalább öt évre elegendő.

A konyhában talált kiskapát, kéziásó, minigereblyét, a palántamagokat is az istállóba.

Anyu közben hívott, hogy Irénkééktől kapok kölcsön hordót a szilvának. Csak érte kell mennem.

Az első dolgom a feltekeredett pókot leoperálni a lánckerékről. Levágtam egy hosszabb madzagot a kútba eresztett szivattyúról. Azzal kötöttem fel a hordót a bringára. Irénke meg hüledezett, hogy még fel akarok ülni? Mondtam, hogy nem vagyok én gyalogbéka.

Leszabtam a polcot végre a szekrénybe, és be is tudtam pakolni a ruhákat.

Erzsi néni jött át, hogy cseréljek neki óraszíjat. A régi elszakadt, hozta az újat is.

Ismét mondta, hogy vegyem meg a házát.

Ha a negyedéért adná, amit a múltkor mondott,.. akkor igen. Akkor Nufi lakásából meglennénk költözéssel együtt. Csak tartok tőle, hogy ekkorát nem tudok alkudni.

Mindegy. Ha nem sikerül a másik, azaz megveszik a szlovákok, akkor elég lesz agyalni rajta.

Csak abból indulok ki, hogy ez a ház negyedakkora, a földterület hozzá egy tizede, és drágábbra mondta, mint a másik ember.

Megint olyan fura idő van. Mennék is úszni, meg nem süt a nap.

Valami pozitívat is kéne tennem.

Irány az uszoda!

Vasárnap

2012 július 29. vasárnap

Még maradt 20 percem az ingyenes 1 órából. Kilátogattam Attila oldalára. Azonnal 'felfaltam' a maróasztalka írását, meg a magyarságát feszegetőt is.

Ki a betelepült, meg ki a valódi tulaj....

Éppen azt kellene tisztázni, hogy Erdély már régebben levált. Önálló politikai és gazdasági egység volt a középkorban is. A germánoknak miért természetes, hogy két azonos nyelvű nép él egymás mellett? A kereti birodalom (Österreich – Ausztria) meg Németország. Miért kell nekünk folyamatosan a vizet gereblyézni? Erősebbek voltak, vagy jól helyezkedtek a románok, ezért hívják ma Romániának Erdélyt. Ha az a fene nagy kultúrfölény létezne, akkor ma is magyarul beszélne a parlament Bukarestben. Nem?

Én már nem fogom megérni, hogy beás meg lovári nyelven karattyoljunk, de akár ez is bekövetkezhet. Van rá esély? Mindenre van. Ha amerika ezt akarja, el fogja érni. Ma reggel Bogár László beszélt a tavalyi lehúzásról, amit a bankrendszer csinált velünk. (A Forinttal.) Nyögünk, nyafogunk, behódolunk, aztán káromkodunk. Szövetséges meg nincs. Sem a tótok, sem az oláhok. Ők már szlovákok, és románok. Besértődnek, ha a régi nevükön említik őket, pedig külföldinek mi sem vagyunk magyarok. Ongoá, ungáris, hangérien, vengerszki, bozgor (Ha jól jegyeztem meg Attilától). Egy olyan bonyolult, és nehezen kiejthető szó, mint magyar... csak az arabok képesek akcentus nélkül kimondani.

No de minek füstölögjek!

Reggel csak kipróbáltam a kávéfőzőt. Mert ugye nem lehet egy esetleges vendéget átfőzetlen masinával megkínálni. A csírátlanító teszkós zsíroldó és sika-mika után kellett egy beüzemelés.

No meg az is bosszantott, hogy nem estek jól a lisztes holmik. Anyu almás süteménye a hét végén, és most nekem direkt sütött mákost.

De hát én oda is jó fiú akarok lenni, és megeszem. Aztán szenvedek. Nyelem a szilvát, majd megfúlok, olyan édes, aztán csak szédelgek a napon.

Leültem a kis sámlira mosogatni, de nyeklett alattam akkorát, hogy éppen megúsztam a földrecsüccsöt.

Lehetett volna gyanús, hogy kivették belőle a fiókot. Pedig tavaly ezen gyakoroltam ki az enyvezést. Nesze neked, Attila. A fenyőbútor. Repedezik, a két köldökcsap, ami összetartotta, már félig előbújt, és a merevítő is alul.

Na adtam én neki. Úgy sem volt akkora facsavarom, amit jó szívvel beletekertem volna, hát kikerestem a 120-as szögeket, és kapott oldalankét hármat-hármat. A merevítőbe is egyet-egyet mindkét oldalról.

Most elbír. Nem nyeklik, Igaz, ezt majd anyuék tesztje dönti el. Nekem sokáig szoktak szolgálni a vackaim. De ha nem így jártam volna a budafoki asztalkámmal, akkor talán dühöngtem volna. Így már csak legyintek, és élvezem a bükkfa székeimet, Azokat már nagyanyámék is koptatták. Most meg én.

Kikerestem egy polcnak való pozdorja lemezt a ruhás szekrényembe is, de nem volt erőm még levágni. Megint izzott odafenn a fűtőtest.

A bejárati kapuból vertem ki a nyelvet befogadó vasat, mert annyit szállt már le az ajtó, hogy művészet volt lábbal alányúlva is becsukni. Kiegyengettem satuban, előfúrtam neki, és bevertem újra. Mondjuk tudnék ennél kíméletesebb fajtát is elképzelni, de ez az eredeti.

A kihasadó részt levéstem, és most épp csak egy kicsit szorul. Annyira, hogy a szél ne rángassa.

Kibicajoztam Dobódélre. A legmocskosabb bejáratnál rengeteg légy fogadott, de már annyira vágytam a vízre, hogy nem érdekelt semmi, csak hogy úszhassak egyet. Nesze nektek kapzsi törvények! Ma még ingyen fürödtem.

Odafelé még a 27-esen gurultam, vissza már a Bódva gátja mellett. A tavalyi 'sztráda' helyén most jókora gaz van. Két keréknyomon lehet haladni, de ahol recés, ott nyög a bringa szegény. Nem baj. Erre készítettem, nem faburkolatú körversenypályára.

Az Esztramos mellett megijesztettem egy hölgyet. Elnézést kértem, majd lefordultam a mezőn keresztül a Komjáti irányába elforduló nyompáron. Ő meg valószínűleg Szentandrásnak haladt tovább.

Apropó Szent András. A szembeszomszédom András érdeklődött anyunál utánam. Tegnap még nem, de ma bekukkantottam hozzá. Hátha kedvet kap feredőzni. Sajnos most éppen a felesége kereke ment szét. Kiperegtek a golyói. (Természetesen a biciklié, de ha már ezt a hibát én is sokszor elkövetem, legalább másnál megmosolygom.) Javítani vitték el.

Nem voltam pofátlan, de holnap felajánlom, hogyha mégis kedvet kapna, kölcsön adom a Nufiét. Azzal már jártam Dobódélen, és bírja a gyűrődést.

Mit is műveltem még?

Megnéztem a mérlegünket. Két 3V-os lítium elem való bele. Egyet találtam, de kettő nincs. 5V-ról már beindul. Ha találok megfelelő méretű csatlakozót, akkor kap egy aljzatot, és adapterről fog működni. A franc sem vesz bele évente 400Ft-ért elemet. Az egész került vagy 1000Ft-ba tavaly.

A tegnap fogott egerem mára kimúlt. A csapdából kiették a kaját délelőtt. Lesz még utánpótlás.

Megnéztem a padláson, hol jöhet be a víz.

Nagyon erős zápornál a kémény mellett becsurgó víz kimosta a hőszigetelést. Meg kell tapasztanom ott is. A bádogozást is vízmentessé kell tenni. Most épp lóg az eső lába. Lehet, hogy lesz alkalmam élesben is megfigyelni?

.

Jó estét nyár, jó estét Komjáti!

Ismét Komjáti.

Még a rendezkedés, fészkelődés ideje.

Letoltam a kútba a szivattyút. Feltöltöttem a kádamat vízzel. Kitakarítottam a kávéfőzőket, mert bepenészedtek itt használaton kívül. Ráadásul meg is szaporodott, mert anyu elhozta a repedezett Seherezádé főzőjét.

Az asztalon hagyott eszközöket igyekszem eltirhítani. Még műanyag dobozok vannak zavaró mennyiségben.

Már fogtam egy egeret is. Kitettem éjjelre a fogóval. Ne zörögjön itt nekem. Biztosan nem lesz egyedül. Ha megtalálom a 4 literes üveget, majd újra felszabadul a fogó.

Kirámoltam a holmimat. Holnap kimosom a szekrényeket is, mielőtt belecuccolok, addig Ildi ágyán fog éjszakázni a ruhaneműm.

A számítógép alig akarta meglátni a Hotzone szervert. Vagy tízszer felmásztam a tetőre, és elolvastam az akciójukat, hogy 8000+posta küldenek két havi dupla sebességű hozzáférést, meg egy kültéri modemet is. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, de az 1500Ft-os havidíj jobban tetszik. Ha már muszáj lesz, vagy valamiért kifizetődik, akkor ez lesz a kompromisszum. A madzagolással még tovább játszom.

A kinézett másik ház tulajdonosa telefonált, hogy van érdeklődő a házra. Mi hogy állunk?

Ildi nem kertelt, kellene a ház, de mostanában egy fia érdeklődőt nem hoznak a 'szakemberek'.

Amikor hazamegyek, fel is bontom a szerződést a háromból kettővel, akik egy embert sem közvetítettek eddig.

Itt a következő egér. Nem is fél. A lábam előtt futott át. Még büdös is. Lesz mit holnap hypózni.

Több helyen találtam vízfoltot a padlón is. Át kell néznem, hol sérült meg a tető.

Otthonról elhoztam egy SA antennát, és össze is raktam.

Beüzemeltem a beltéri egységet is. A régi antennával is tökéletes a digitális műsor. Kár volt idehozni az új antennát. Illetve otthon sem arról ment már a tévé, csak a padlástériről. Annak örülök a legjobban, hogy nem kell kitenni a tető fölé, így is elegendő jelet kap.

A műsor az idegesítően vacak. A Taxi2, meg az olimpiai játékok nem érdekeltek, de a két Duna tévén is egyfajta műsor, az Anna bálról szóló semmitmondó közvetítést találtam. Hát erre sem vagyok kíváncsi.

Úgy tűnik, inkább a műszaki érdeklődésem kielégítve. Pont.

A munka úgyis a fürdőszoba kialakítása. Betonozás, és a válaszfal felrakása. Illetve ahány járólapot le tudok rakni... Holnap még hétvégi takarítás, de hétfőtől munka.