Apróságok

Visszavittem Erzsike néni lámpáját. Kicseréltem a kapcsolóját. Felmentem megmérni a harangokat húzó tekercsek induktivitását. Megjavítottam a másik horgászszéket is. A kicsi alattam esett össze, a nagy anyu alatt. Az a múltkori program volt.
A nagy vastagabb anyagból van, elég volt vastagabb csavarral megfogni, de a kicsi rétegelt lemezből van, és kiszakadt a szegecseléssel a széle is.
Volt még dirib-darab szögvas, amiből kivágtam pótlást, és menetet vágva bele két kisebb csavarral fogattam a kiszakadt helyre. A lyukba hamar találtam csavart, de anya nem akart könnyen kerülni. Azért sokat kellett kutatni.
Hoztam a sarokról egy magnót, amibe beszorult a kazetta. Jó erős ujja volt valakinek, de bűnös a magnó automata szalagvégkapcsolója is. Ha a rugója már úgyis kihullott korábban, eltávolítottam a szerkezetet is belőle. Műanyagvégű kar, ami inkább csak koptatja a kazettát, mert kikapcsolni nem szokta a magnókat.
Hupikék törpikék dalok kazettája volt benne. Nem ismertem még. Nemrégi slágerek átírt szöveggel gyermekhang magasságba felturbózott ének. Jót nevettem rajta.
Málnáztam egy jót, és még nincs is vége a napnak.
Letöltögetem még a fényképeket, és meglátom, mit alkottam.

Ajtó!

Molnár Ferenc egyik színdarabjában üvölt a szolgáló lányra a főszereplő. Ajtó! Csak ennyit.
Ez azt jelenti a kislánynak, hogy húzza be maga után, ha kimegy.
Nekem is van egy ajtó, ami most bejött.
Erzsike néninek hívják a tulajdonosát.
Kicseréltette az ajtót, csak nem lett jobb. Ez a nyílászáró szerkezet fenyőfából készült. Méretei viszonylag jók lehettek, de vagy a ragasztás, és-vagy a szárítás nem sikerült. Bánatos a néni. Se bezárni nem lehet, se a levegő járását nem akadályozza megfelelő módon.
Csináltam pár fényképet elrettentésképpen.
Mindjárt körbemetélem, és hozzáfűzöm a szöveghez.

Az első képen a konyhából látszik az ajtó. Leoltott villany, odakinn borús idő, a fénykép így is árulkodik.
A kilincses zár nyelve helyett az a tolózár tartja a keret síkjában az ajtót.
A világosabb felületeken a fény átvilágítja a fát.

Ez a sarokvas nem került egy (c)síkba a többivel.

A repedés - nekem úgy tűnik - a ki nem szárított alapanyag miatt keletkezett. Lehet, hogy eredetileg sík is volt, nem ilyen hullámos.

A kazetták - ha rosszul írtam, majd megkérdem Attilát, hogy hívják, és kijavítom - mozognak.
Csak belülről fényképeztem, de kívülről vannak lécek odaszögelve, hogy ne essen ki, mint az ablakból az üveg.
Én most azon gondolkodom, hogy kiveszem a kazettákat. Derékszögbe állítom az ajtó keretvázát, és belülről sarokvasakkal szögelve megfogom, majd beleragasztom a kazettákat, és még ráragasztom a léceket. De mindből szélesebb takarólécet kellene, mert így már kibújik kívül itt-ott.

Itt is egy gond. Ennyire széles ajtó nehéz is. Annyira húzza a súlya, hogy szét fog peregni. Tudom, hogy nem vagyok asztalos, de talán vastagabb léc megtartotta volna. (A kép nincs függőlegesre fordítva, mint az ajtó.)

Nem is csak távolodik, de kunkorodik is.

... meg reped. Ez a kép nagyon homályos volt. Kozmetikáztam rajta. Érzésem szerint nem volt alapos kezelés. Át kellett volna itatni valamivel, vagy bezárni olajfestékkel, de egy bejárati ajtó a konyhában kap hideget, meleget, gőzt, esőt.
Merjek én ezzel foglalkozni?
Igazából segíteni akarok.
Sajnos a régiről is levágták a sarokvasakat, és a keretről is. Azzal könnyebb dolgom volna.
Az ajtósarokvasat így is átalakítanám.
Három forgáspont van. Mindháromhoz felcsavaroznék egy egy vaslemezt. Lemezvastagság 2mm legalább.
Abba fúrnék négy-négy lyukat, és ráhegeszteném a tartó forgáspontot.
A négy-négy lyukat pedig oválisan képezném ki, hogy állványcsavarral hozzáhúzathassam a kerethez, de állítható maradjon a magassága.
A repedéseket pedig gittel és vastag festékkel takarnám.
Na, nehéz döntés előtt állok.

Elmaradozok

Előfordul. Hogy ezt még díjazza is valaki, hát megpróbálom értelmezni.
Biztos nem érdemes olvsni.
Itt azért történnek mindenfélék.
Most például kaptam egy felrobbant icés alapalapot. Borzalom, mit képes elfogyasztani a villám.
Majd arról is csinálok fényképet, csak még most ébredezem.
Hadd dicsekedjek is. Vettem fotó masinát. A legolcsóbb Nicon, de új. Mármint az a fontos, hogy szép nagy méretű fájlokat készít, és van miből kivágni a megfelelő részletet.
Nufi azt szokta mondani, hogy inkább jól kell fényképezni.
Ebből a motorképből tényleg semmit sem vágtam, csak azt mondtam a Gimp-nek, hogy metélje 800x600 méretre, és mentse jól összetömörtve.
Feri is berobogott tegnap. A kombájnjából hozott egy relét. A negyedik lába - a relének, nem Ferinek, neki csak kettő van - elfogyott. Addig rozsdált, hogy nem ért hozzá a tekercset tartó vasához. Gondoltam, keresek hozzá rézlemezt, de úgy tűnt, hogy sürgős a dolog, inkább arra kért, huzalozzam ki a megfelelő érintkezőt. Ő majd beköti. Valóban ez volt a leggyorsabb megoldás.
Ma dévédézni fogok. 2-3 perc után leáll a masina, és se távirányítóra nem reagál, se gombokra az előlapon. Kíhúz-bedug után sem.
Egyébként meg hideg van.
Már kezdtem örülni a nyárnak, erre visszajött az ősz.

Leégett tekercsek között

Dobódélen úszom

Minden évben van valami vezető szál a javítanivalókban.
A centrifuga motorja után a szennyvízszivattyúnak is lekalapáltam a burkolatát. Azért rázott a motortengelye, mert leégett az egyik tekercse, és kibújt a villám a tengelyre is. A mélykúti szivattyút is tekercshibásnak véltem, de annak sokkal gonoszabb hibáját találtam. A gumimembránok tengelyén a rögzítő anyákról és a tengelyről is lekopott a menet. Jár benne a tengely szépen, de nincs ereje.
Ezek az elpazarolt idők, mert rossz érzés úgy nekiállni valaminek, hogy nincs hozzá alkatrész.
Azért volt siker is.
Erzsike néni mosógépében megtaláltam a száraz egérmúmiát. Először nem kapcsoltam, hogy megrágott gumialkatrészt keressek. Erzsike néni  túlfolyóra panaszkodott, és én szintérzékelőt kerestem.
A rossz logikából az ebédfőzés és az ejtőzés ugrasztott ki.
A gonosz manó ott is megdolgozott. Amikor visszavittem a mosógépet, a bringautánfutóm vonórúdját rögzítő két csavar eltört. Dróttal varrtam vissza, hogy hazahúzhassam.
Szerencsére volt nálam. :-)
Most kivésőzöm még a leégett tekercseket, és megpróbálom a MÉH-ben értékesíteni. 

Nem értem

A katolikus templom

Nem értem a világot. Mire megértek valamit, már régen nem úgy van.
Ma reggel megdicsértem MJ sámliját. Még rá is kérdeztem, van-e benne szög, vagy pusztán ragasztott.
A szöveg kiment. Begépeltem a csodakódot, és Nufi hívott közben, majd ráfrissítettem az sámli oldalára, és a megjegyzésem köddé vált.
Ez persze csak egy a sok(k) közül.
Végre lepergett a köröm a meglapított lábujjamról, és megünnepelni elbicikliztem a tóra.
A megragasztott kerekem több, mint egy napot kőkeményen állta a napot, az éjszakát, de mikor felülnék a bringára, a gumi lapos.
Nufi drótszamarán 'ügettem' le a tóhoz. Ott pedig két akkora csípős légy fogadott, mint egy szarvasbogár.
A vízbe menekültem azonnal, de ott köröztek a fejem fölött. Most hiába úsztam a  víz alá, nem tágítottak.
Amint kitocsogtam a partra, már belém is vájta a valamijét. Alig bírtam agyoncsapni, és megtaposni.
A másikat pedig folyamatos pörgetéssel tudtam csak távol tartani magamtól. A törölközőt forgattam hol a  fejem, hol a hátam körül.
Aztán  azt hittem, hogy elmenekült, végre lehúztam a fürdőgatyát, azonnal ott termett a lábamon. Csapkodhattam tovább, és el is ment a kedvem a maradástól. Jöttem haza.
Immár a földúton, mert járhatóra felszáradt a mezőn a keréknyom.
Átjött az egy hölgy, hogy valamit csinált a férje a tévével, mert nem tudják nézni. Valami kódot kér.
Hát nem a tévé, és nem kódot, hanem pénzt, és a szolgáltató.
A két téhómos dobozból az egyiket letiltotta a szolgáltató a késedelmes fizetés miatt. Ezt sem tudom, hogy miért nem jutott eszébe a tulajnak.Mert amint rákérdeztem, rávágta a választ.
Átraktam egy nem divixes ócska lejátszóból a mechanikát fejestől a kinyúvadt DVD-mbe. Nem működik. Nem lát lemezt. A másikban látja.
Ránéztem szkóppal a tápjára. Erősen zajos. Rákötöttem egy AT(számítógép) tápot. A zaj megszűnt, az eredmény ugyanaz.
Idehoztam több sorkimenő transzformátort, hogy átválogassam, melyik jó.
Az itteni szkópom (EO 213) a triggerponton visszarántja a fénysugarat. Minél jobban kinyújtom az oszci hupliját, annál kiértékelhetetlenebb a jel. A saját (kalibráló) négyszögjelével nem csinál ilyet. Pedig annak jóval szebb felfutása van.
Tömérdek nem értem van itt.
Az Elektrotanya éppen a nemzeti dohányboltokon rágódik. MJ is leírta a saját tapasztalatát, én pedig reggel kiültem az alomszékre, és felnyitottam a körképet Illyés Gyula novellájánál.
Miről van szó? Naná, hogy a tűzről, parázsról, stb.
Na lassan leállítom a gépemet, mert meleg van itt a palatető alatt, és a másikban így is megfőztem a wincsit. Ezt már féltem.