Ez a nap már róla szól.
Ha nem személyeskedni akarok, akkor a rendteremtésről. Kirámolni a szobába beköltözött műhely zömét.
Azért ez nem olyan egyszerű.
Nem lehet lapátra tenni, és bezuhintani valami eldugott sarokba. Itt olyan tárgyak keverednek, amik nem az enyémek.
Még Zombor Janitól tanultam, hogy a készülékeket összerakni akkor kell, amikor elviszik. Igaz, ő a betörések miatt jutott erre a lényegre. Szétszedett motyót a hívatlan áltulajdonos nem vittel el, alkatrészt szintén nem, csak a kész tévét és videót.
Nekem még a számítógépem sincs soha bedobozolva. Igaz, hogy a hűtés miatt, de ez már így megszokott.
A szoba közepén tárolt apróságok jól körbejárhatók, válogathatók.
Ha gonosz lennék, akkor úgy fogalmaznék: ezért kell igazán egy nő minden férfi életébe. De nem vagyok gonosz. Csak a kisördög szólal meg olykor a fejemben.
Vagy példálózzam a frissen tanult STN -nel? A két véglet között csak a magánhangzók döntenek.
Tényleg, az éN és a Nő között is csak a magánhangzó a különbség. Igaz, itt mindkettő magas hangrendű, és a közeledésről szól.
A Naaaa indulatszó pedig a távolodásról. Ez a G.G. tud valamit!
Azóta rágódtam is a teremtő és ember kapcsolatán. Hogy mindenáron egy latin, vagy görög, vagy héber szöveg alapján akarjuk elemezni. Így valóban nem is lehet természetes. Pedig jókora szervezetek 'specializélődtek' erre.
Az anyanyelv adja a legjobb kódkészletet a gondolkodáshoz, és biztosan sok-sok nemzedék átrágta már a témát - a teremtést - a kereszténység előtt is.
Ha pedig a természet működését akarom értelmezni, akkor a legésszerűbb a nyelvben kódolt tudást boncolgatni.
Csak visszaemlékszem: a számítógép működésének tanulásakor mennyire nem fogtam fel, hogy mi a védettmódú működés. Protected. Jó, de mi is védi?
A mag. Kernel.
Egy processzor belsejében kapuk nyílnak, zárulnak, és a végeredmény a betű, a kép, vagy pl. a Skype idehozza Nufi hangját.
Mitől is védett?
Leesett a tantusz azért, és felfogtam. Nem közvetlenül a processzort utasítgatom, hanem a processzoron olyan program fut, ami velem áll szóba.
Az a program megvéd attól, hogy a processzort (számára)értelmetlen munkával bízzam meg.
Olyan, mint egy politikus. Őt kell megbíznom, hogy tegyen valamit, amikor nekem támad ötletem.
Jó, ez vicc volt. Elég durva vicc. Bocsánatot kérek!
Iszom még egy csalánteát, hogy komoly felnőtt módjára gondolkodjak.
Ha visszatértem, 'más' ember folytatja csak.
*
Kitérőnek pár szó a csalánteámról.
Itt a ház mögött szedem le a növényt. Ollóval, kesztyűvel, és amikor felszabdalom a konyhaasztalon, már nem is csípi a kezem. Simán az ujjaimmal felcsippentve - elbambultam, és véletlenül fogtam meg tegnap - szórom bele a kávédarálóba, és felaprítva juttatom a hosszúkávé főzőedényébe. Az egy tartályni vizet ráfőzöm valami gyümölcsteafilterre, és nem is olyan undorító, mint a boltban vett filteres.
A citromfüvet - a reggeli teához - nem is aprítom fel. Azt levelestől dugom a fekete teához.
Értelmezgetem még magam egy kicsit mára.
Elhoztam a haranghúzó tekercs előtét ellenállását. Véletlenül ismerem az eredetét, mert van olyen hősugárzóm, amilyenből készítették.
Jó lenne tudni, hogy már megégett, és azért rövidítették a cekaszt, vagy így állították be az áramkorlátozást. Sajnos a tirisztort nem védte meg. Lehet, hogy a tekercset védi inkább. A tirisztor zárlata esetén felizzik, és ő viszi el a balhét, nem az elektromágnes.
Kihúztam a vezetéket, hogy szebben, egyenletesebben osszam szét a kúpon.
A kivezetésekre szétosztottam a cekasz porcelángyöngyeit, és húztem rá rézcsövet, amit elnyomva rögzíteni tudtam, és így nem pereg le magától. Régi tollbetét kellett volna, de azt nem leltem itthon, hát bontott konnektorból termeltem ki hozzávalót.
Ha volna itt Orilux tévéből a fűtés ellenállásait tartó tengely, azt is kicseréltem volna mert így egy anya tartja majd a helyén újra ezt a valamit. A helyszínen kell majd levenni, és újra visszatekerni Két anyának nem jut menet a tengelyen.
Közben, mintha Péter is ott lett volna, fogalmazgattam neki, mit is csinálok. Azt nem tudom, érdekli-e, vagy csak bólogatott volna, mint Nufi szokott, ha műszaki téma zsong a fejemben, de így legalább megúszta.
Ja, és hasonlítgattam a magam szakmáját az övéhez.
Odamegyek egy számomra ismeretlen helyre, és kibogozom a készülék látható életjeleiből, mit is kellene tennie, hogy ne legyen rám szükség. Közben persze bonyolult arcot kell vágni, vagy szóval tartani azt, aki kíváncsiskodik.
A többfeladatos figyelemmegosztás lassít is, meg emberivé is varázsol.
Vajon neki ott a szószéken beszélve hány felé kalandozik a gondolata?
Emlékszem, Vámos Mikós meghívta Gregor Józsefet és Sztevanovity Zoránt egy műsorába. Ott pedig bejátszott zenerészlet alatt beszéltette a művészeket, mi jár a fejükben pillanatról pillanatra.
Meg fogom kérdezni tőle a legközelebbi találkozón.
Hogy működik a visszacsatolás?
Van itt most gyerektábor, és velük egészen más lehet, mint egy elöregedett faluban vasárnapi misén.
Na de semmit sem előlegezek meg.
Megyek tovább pakolni.
