... a fényképező gépem. Pedig úgy örültem neki eddig.
Minden homályos.
Már a gólyás képeknél kiderült, hogy nem az igazi, de most minden képem vacak.
Tudom, garis, de a csalódás járja át a szívem, és lehet postázni, meg egyéb kellemetlenségek. Csak Budapesten van javító szervizük.
Meggyógyult.
Kaptam az elektrotanyán egy infot. Bevallom, kerestem előtte is, de nem voltam elég kitartó.
Van gyári értékek visszaállítása menüpont. Ezek az okos készülékek már csak olyanok, mint a vindóz. Újra kell indítani.
Az impulzus görög eredetű szó, lökést jelent.
Így maradt meg a fejemben az iskolai tananyagból. Persze az elektronika külön ágát jelöli az impulzustechnika.
Egyébként a szervezet erőforrásait is lehet tágítani ilyen módon. Az 'emberfeletti' erőfeszítések között pihen a szervezet, és újra használható lesz.
Most például a tegnapi felpörgésem lihegem ki, de itt vannak anyuék is, és az is másfajta figyelemösszpontosítást igényel.
Például a múlkor arról nyafogtam, mennyire nem figyel rám az anyám, amikor mondanék valamit, és a mostanában hallgatott előadók - nem ismétlem a nevüket, majd csinálok link-csokrot, és kiteszem oldalsávra, ha el nem felejtem.
Az egyikük elemzett egy amerikai filmet, amiben egy professzort a saját alkotása - egy robot - akarta meggyógyítani, és az elhessentette magától. Az ő ideje lejárt. A rendszere korhadt, nem alkatrészcserés.... mondhatnám.
Az én anyám is szinte csak egyirányú kommunikációra hajlandó. Meghallgathatom, mit akar ő.
Végülis a többi előadó is arra lyukadt ki, hogy az isten a maga képmására teremtette az embert, és ha már mi is teremtőkké váltunk, akkor csak az utód felé lehet hatásunk. Visszafelé nem. Nincs visszacsatolási pont. Vagy ha van, az nem hozzáférhtő, a belső szabályzó mechanizmustól függ. Engedélyezi, vagy nem.
Nekem ost ráült egy angyalka a fejemre, és itt lóbálja a lábát a szemem előtt. Legszívesebben ledőlnék szundítani. Aztán újra felpörögnék.
Aztán kiveszem az Erzsi néni szétszedett óráját, és megnézem a csengőt rajta.
Most elegendő hallgatott szöveg van a fejemben. Fel kell dolgozni.
....
Még valami. Ez persze nem az én felfedezésem, csak én is rácsodálkoztam.
Egy öreg pap szövegét - (Gál Péter) - vágták össze a Szántai Lajos és Pap Gábor rövid videojával. Az öreg olyan fennsőbbséges hangnemben beszélt, amit nagyon régi szinészektől hallottam eddig csak.
Érdekes.
Érdekes, egy öreg ember, mennyire elszakad a környezettől. Az a tisztelet sincs benne, hogy a másik munkáját legalább értelmezze.
Persze értem. Felfogtam. A 'jövő nemzedéke' (ld. Heribert Illig) már nem tud hangot találni egy vénemberhez, de Papp Gáborék nem az ő 'teremtményei'. Ha nem is az ő korosztálya, azért nem lehet nagy korkülönbség.
Hm.
Jó lenne megőrizni a a kíváncsiságomból valamit öregkoromban is!
Géczy Gábor a Síppal dobbal nádi hegedűvel előadásában elejtett egy nevet. Rákerestem. Ismét egy gondolkodóra bukkantam.
Érdekes, hogy őket hallgatva-nézve már felsem merül bennem a hivatalos médiumok nézegetése.
Nem öt perc, és ma rádiójavítás közben végighallgattam.
Valójában a rendszerszemlélet az újdonság. Ha jól sejtem, tanárember, és olyasmit érzek rajta is, mint a zenészeken. Amíg 'be nem melegedik a fejük' , kín szenvedés a toprgásuk - bár pont Géza az, aki erre fel is hívja a figyelmet - aztán jön a 'lebegés'.
A Tisza kanyargásából levezetett ártéri gazdálkodás megfűszerezve mesékkel, kis történelemmel, nyelvészettel.
Egy kecskéről szóló sumér monda első mondataiból kiderül, hogy a Lúdas Matyi ikertestvérét meséli el, és ebből is le lehet vonni következtetéseket, majd visszavonulót fúj, és az értelmezést a hallgatóra bízza.
Ezt hívják szónoki képességnek? Erre nem vennék mérget, de nehéz utána önálló gondolatokat megfogalmazni. Korai is még billentyűzetet ragadnom, inkább a közelmúltat dokunemtálom a naplómban.
Tegnap eőtt kértem Feritől vídia hegyű fúrót, hogy felbicajozzak Becskeházáta. Sehogy sem fért a sok szerszám a bringámra, és közben jöttek a Csinos fiúk - ez vezetéknév - a számítógépükkel, cseréljem le a külföldi oprendszerüket magyarra.
Másnapra ígértem. Átmálháztam a holmim Nufi biciklijére. Azon meg úgy rázta a fenekét, hogy csak a Malomig jutottam, inkább megfordultam, és elhoztam a gépet 'újrahúzni'.
Reggelre meg is voltam vele.
Délelőtt bújtam a triakról szóló infókat, és kibontottam egy nagyobb tekercs vezetéket. Ezt úgy örököltem, hogy rengeteg vége volt, de van benne több hosszú is.
Gondoltam, erre fogom bízni a vezérlő feszültséget a két harangnál. Nincs nagy áramra szükség, az elfúrt madzagok helyére könnyeb behúzható, és rézből van, azaz forrasztható.
Kora délután, úgy 3 körül újra útrakészen megálltam a kút mellett. Vizet szoktam vinni, ha a nagy meleg miatt túlhevül a fejem, akkor zúdítok rá. Persze most sem volt rá szükség, de biztos, ami biztos.
Két fekete kendős néni szólított meg, és próbált lebeszélni az útról. Túl meleg van, de bennem most érett meg az indulás, ilyenkor már lendületben vagyok.
Lassan haladtam. Már csak azért is mert nem fújtam fel teljesen a kerekem, a pumpa pedig a málha legalján volt, be-beütött a ráfba egy nagyobb útburkolati hiba.
Megkerestem Gyula bácsit, és elkértem a kulcsot.
Klimatizáódásnak kibontottam újra az induló vezetéket, és megkerestem egy szinttel feljebb a beérkezőt. POntosítottam, milyen vezeték mivel találkozik.
Viszont kiderült, hogy az elfúrt vezeték a villanyvilágításhoz tartozik, azaz nem okozhatta a triak zárlatát.
További visszarajzolás következett. Az automaták burkolatát levéve - ha hatásvadász akarnék lenni, azt írnám, hogy megállt bennem az ütő, de nem vagyok, ezért - kiderítettem, a 15A-es automata látja el a feladatát, a 9A-es át volt kötve.
Az átkötött helyére csokit (sorkapcsot) tettem, és a 15A vezetékeire védőcsövet húztam.
Jöhetett a fatipli bevésése.
Az első fúrás azonnal leverte az automatát. Püff, mg jó, hogy vittem bontókalapácsot is. Kiderült, hogy ezután is csak háromcsavaros rögzítéssel lehet feltenni a guman táblát. Valamivel betömöm a veszélyeztetett lyukat.
Újabb felfedezésem, mennyire belassul a gondolkodásom a melegtől. Nem véletlenül hűtik a mikroporocesszorokat is. A programozók is légkondizott helyen dolgoznak.
Eddig attól féltem, hogy bringázás közben kapok hőgutát, ehelyett ott voltak inkább gondjaim, ahol gondolkozni kellett.
Bevéstem, begipszeltem a fatipliket, és a haranghoz felvittem a hosszabbítóval a forrasztó pákát.
Az új triakot nem lehet felfogatni, a páka vége oxidos volt, nem volt nálam reszelő, az előtét ellenállást felcsavarozni még sikerült, de nem értem fel a sorkapocsig, létra most nem volt. Soroljam? Minek soroljam? Az 1-2 órás munkából jóval nagyobb lett, és a jövő héten még kell vennem diódákat is, és ez egy miskolci utat jelent.
Mindegy, örüljek annak, amit végeztem, még legalább két kiszállás lesz, ha a húzótekercs ép. Remélem, nem lett menetzárlatos, mert úgy vélem, hogy az előtétnek alkalmazott cekasz akkor elégett, vagy legalábbis izzott volna, és annak a harangnak a diódáit jónak mértem.
Este még megtaáltak a fiúk, hogy igértem nekik számítógéphangfalat, de csak az egyik hangszóró volt jó, ezért nem adtam oda.
Mondom, holnap, de nekik sürgős volt. Nincs tévé, valamit kell.... mindegy, gyerekek.
Itthon megnéztem, nem a kábel, hanem hangszóró, és eszembe jutott, van itt egy rádiómagnó, amiben minden rossz volt, és Doditól jött. Dodinak akkor adtam helyette másikat, ebben ép volt a két hangszóró, és az pont jó. Ráforrasztottam a madzagot,, fixre csavaroztam a kazettaajtót, ami mindig kinyílt, kipróbáltam és már jöttek is érte.
Mondom, megoldottam, de nem magszokott módon.
Az egyik srácból kitört :
"- Bazmeg, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!"
Olyan természetesen szakadt ki belőle, hogy jól esett hallani. :-)
Este pedig becsobbantam a műanyagkádba, és nem kellett altatót énekelni senkinek.
A tegnapi napon használhatatlan voltam, amibe belefogtam, inkább félretettem.
Voltam Becskeházán a vezetékelést lerajzolni, lefényképezni. Ez még kedden történt. Vissza is rajzoltam, és még jó, hogy fényképeztem is, mert ott a toronymelegben hagytam ki részleteket.
Megjöttek a triakok a haranghoz. Ugyan én kitöltöttem, hogy a postacím Komjáti, és nem Budafok, de ez csak arra volt jó, hogy a számlát a komjáti címre írta a kereskedő.
Még 450Ft. postaköltség.Összemérhető az alkatrész árával.
A kóvájgások közepedte - lehet, hogy a kávééhség is hozzátett - bukott le a fejem, és 10-20 perceket aludtam is. Lehoztam a padlásról egy hősugárzót tesztelni. Persze nincs 4db akkora diódám, ami azt elbírná, hát lámpára cseréltem a műterhelést. Először 40W, majd 3db 40W-os került rá,
Adtam a triac-nak 2k-ról gyújtást, de nem csinált semmi. A háromlámpás megoldásnál a műszer tapintó érintésére fel-felvillant a fény.
Visszamásztam a tetőre, mert volt ott pár fényerőszabályzós villanykapcsolóm. Egy jó - még Miskolcról hoztam el, amikor a lakásom eladtam - és két rossz.
A rosszba bepróbálva a triakot egy-két húzás után elszállt. Nem örülök neki, de számítottam is rá. Többet rendeltem. A triakos könyvem Budafokon, most a neten keresgélek hozzá irodalmat. Szeretném nem túlbonyolítani a rendszert. Láthatóan tíz évnél is többet működött javítás nélkül, olyan rozsdásak a kontaktusok. Akkor ez a kapcsolás jó lehet.
Az esküvőnket megünnepelni felmentünk Lillafüredre, a Tókert étterembe.
Ebéd után anyu még húzta az időt. Menjünk fel a parkba. Ott leültünk egy padra, és előttünk egy öreg néni toporgott. Nekem nem tűnt fel, anyu pedig figyelni kezdte.
A néni téma lett, hogy felvett valami élelmiszert. Laci bácsi felajánlotta, adjuk oda a briósát, anyu pedig fogta a táskáját, és meghívta fagylaltozni.
Sokat nem beszélgettek, szűkszavú volt a néni. Én még azon tűnődtem, nem fog-e megsértődni, de anyu virult, annyira örült, s kb. egy órácska után hazatérhettünk.
Nekem nehéz volt a gyomrom. A nagy pulykaszelet után Laci bácsi csülkéből is jutott a tányéromra, mentem volna tovább Komjátiba, de anyu meg Laci bácsi mindenfélét kitalált, csak menjünk fel.
Tudtam, ezt már nem úszom meg, biztos lesz még torta, vagy krémes, vagy amivel készült, ez az ő napja is, menjünk.
János és Erzsike várt. Ők is gratuláltak. Volt torta, sültkacsa, pezsgő, limonádé - a fiúknak, mert mi vezetünk, a jogsi pedig fontos.
Utána hazatértünk, Nufival megmásztuk a hegyet, volt szalonnasütés, és szilvaszedés, meg hallgattuk Géczy Gábor előadását.
Azóta visszaraktam Erzsike néninek az régi ajtaját. Tényleg két napi küzdelem volt a 30-40 celsiusban. Most végre nem súrolja a földet, és zárható is kilinccsel és kulccsal is.
Még a keretbe alécek nincsenek felszögelve. Ahhoz még veszek tetőlécet. Most a nyári hőségben nincs jelentősége.
Este még rákerestem a haranghúzó tekercsre, és találtam riportot. Eddig jól fejtettem meg a lényeget.
Tegnap reggel kiporzottam fél kilencre az állomásra, de nem jöttek anyuék. Felhívtam. Tényleg nem.
Ma jöttek.
Anyunak jár a kávé az érkezéshez, adtam neki 2 percet, de kevés lett. Mire elzártam a gázt a főző alatt, meg kirobogtam az állomásra, már itt voltak az utca elején.
Mondom Laci bácsinak, hogy reggel a fogmosó poharamat kimostam a hideg zsíroldóval. Az felmarja a lerakódást, és újra tiszta lesz a műanyag....
... A folyadékot pedig a gang szélét szegélyező téglák közé öntöttem. Már kikopott a fuga, de még nem esett ki. A lépcsőn ugráló békát pedig bedobtam a szőlő alá az árnyékba.
Átöblítve pedig a poharat megint a résbe ürítettem. Ekkor már észrevettem, hogy újabb breki mosódott ki a résből. Szegénykém nem bírta a vegyszert. Nem volt szándékos.
Laci bácsi már a pont pont pont -nál közbevágott, hogy nem érdekli, mit is akarok mondani. Inkább rámutatott az utca egyik kerítésére, hogy ott nő egy tök a fonatba kapaszkodva.
Ilynekor már kellően feszült vagyok, és hallgattam tovább a két öreget, majd ismét próbáltam egy mondatot kiejteni a számon, amit anyu szakított félbe. Jelezte, hogy ez sem érdekli.
Jó. Előre mentem, és kinyitottam a kaput, kitöltöttem a kávét. Elpakoltam az élelmiszert, amit hoztak, és most le fogok higgadni.
Kapcsolási rajzot állítok össze a haranghúzó áramkörről a fénykép alapján.
