2013. augusztus 25., vasárnap

Gyűrűs galaxis - spirál galaxis

Hm.
Pap Gábor előadásában e két  kifejezés az életre gyakorolt hatását elemzi egy videoban. A gyűrűs galaxis félelmetes, a spirál az energiát adhat.Mi ütötte meg a fülemet?
A tekercs.
Ha a transzformátoron spirálisan tekerjük a vezetéket, akkor a kapcsokra vezetett árammal mágneses teret hozunk létre. Egy másik tekercsben - (spirálban) - fémes kapcsolat nélkül is megjelenik az elsőre kapcsolt feszültség egy része, vagy a többszöröse is.
Ha bármelyik spirálban zárlat keletkezik, azaz egyetlen körben zárul a betáplált energia, akkor a transzformátor melegszik, a tekercs  előbb-utóbb leég.
Tehát a gyűrűs galaxis veszélyt jelent az emberekre. Rövidre zárt áramlás. Csak szívja és megsemmisíti az energiát.
Az ember élete a mozgás, ami megfelel az áramlásnak. A körjárat a napi ritmusunknak, s a spirálunk menetemelkedése az idő.
.....
semmi,,, semmi.. Csak gondolkodtam, és kihallatszott..

2013. augusztus 24., szombat

Pár napnyi csönd után

Mostanában talán túl sokat voltam magammal elfoglalva. Hallgattam a jutubi filmeket, és töltődtem a mondákból felépített tudások, világképek sokaságából.
Volt nálam tévé, aminél újra megjártam a megoláshoz vezető út göröngyeit. Mikor már azt hittem, eldobhatom a csavarhúzót, s a szkópzsinórt is szögre kell akasztanom, megjött az 'energia'. Megtaláltam a javításhoz szükséges állapotot, és meglett a hiba oka is.
("Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni")
Két nap áramszünet is volt. Karbantartás a hálózaton. Ezalatt szilvaszedés, istállóaajtó helyreállítás, palacsere a tetőn. Kínlódás, mert amikor verset ír az ember, valami mást lenne jó csinálni. ... szabadon József Attila nyomán.
Tegnap már bezsongtam, és menni akartam Péterhez. Nyafogni, hogy nem akar jönni a triak meg a dióda a haranghoz. Többször is elmentem az udvaráig, de mivel a kopogtatásra nem nyitott ajtót, tovább nem jutottam. Lehet, hogy elég lett volna a kilincset lenyomni. Nem tudom. Lehet, hogy ez jelzés.
Most - pár perccel ezelőtt - csörgött a telefonom. A futárszolgálat hívott, hogy itthon vagyok-e.

Valahogy az idegeim feszíthetőségét próbálja ez a világ.  Persze még nincs a kezemben. Csak megérkezett a megnyugvás. Jön az alkatrész. 

2013. augusztus 17., szombat

Kirándulás


Ma úgy indultam Becskeházára, hogy égni fogok. Nem jön a triak és dióda a héten. Azt írta a kereskedő, hogy az egyik tétel nincs raktáron, csak a jövő hét közepén lesz.
A jövő héten ugye aug. 20. Az ünnepek... én meg amikor a visszaigazolást megkaptam a megrendelésről, máris bejlentettem, hogy e hét végén szólni fog a harang.
Felfújtam a kerekemet, és suhi....
Gyula bácsinál - a templommal szemben lakik - van egy csirip-jelző - csegő gyanánt - , de előre szoktam szólni.

Hangosan, hogy jövök.


Most megakasztottam a főzőcskében.
Elmondtam, milyen híreket kaptam, és ő rákérdezett, hogy vajon meg tudom-e csinálni harangot.
Visszakérdeztem: - Ha én itt az interneten is mesélek a javításról, vajon bohócot csinálok magamból annyi ember előtt?
Utána készítettem pár fényképet róla a kis virágos kertjében.

Amint kiválogattam, őt is bemutatom.  (Lassan beérem magam.)

Nufi jelezte, hogy a templom is érdekli. Arról is készült kép.


Rákérdeztem, a Becskeházáról kivezető út hová vezet. Azt mondta, Szentandrásra.
No az út a falu határában kétfelé ágazott. Földút mindkettő. Az egyenesen haladó mellett magas fák jelezték az irányt, az inkább Rakaca irányába mutatott. A másik jobbra,  az erdő felé haladt. Ezt választottam.

Hamar le kellett szállnom a bringáról. Ismét elágazás következett. Megint a belső iránytűm szerint döntöttem. Hegynek fel. Mellettem szántásban haladt egy traktoros. Gondoltam, megkérdem, de sokkal gyorsabb volt nálam, hát végiggondoltam, amit most hallottam.

A jóistenhez mennek a zsidók, hogy küldjön nekik esőt végre, mert kiszáradnak a földek, éhen hal a falu. El is jutnak az úr színe elé, és térdre vetik magukat, úgy esdekelnek.
A jóisten azzal fogadja a küldöttség szónokát, hogy
 - Ide figyelj, te rabbi! Nem bízolt te bennem.
 - Jaj, dehogyisnem, hát miből gondolja az Úr?
 - Nem hoztál esernyőt.

No, én bíztam az iránytűmben, és bele a bozótosba.
Aztán fal. Mármint áthatolhatatlan tüskebokrok, alul némi vadnyom.
Jobbra tisztás, és nehezítésnek néhány pőcsik.
A tisztás túlsó oldalán magasles.
Megmásztam.

 Csináltam képeket.


A tisztás jókora lejtőn folytatódik a Bódva völgye felé.
'De nekem  az kell!'
Be a bozótba ismét. Vagy 100-150 lábnyi bozótos után ritkult a növényzet, és már járható lett az erdő. Később keréknyomra is bukkantam. Ez az erdészek útvonala, és a következő irtáson ismét ráláttam a Komjáti fölött húzódó hegyre is. Körülbelül Bódvalenke fölött lehettem.

Az a völgy másik partja.  Az irány jó, mehettem tovább.

Aztán kibukkantam a szőlőmáj fölött.

Szemben Tornaszentadrás és fölötte az Esztamos megharapott hegye - úgymond - vállon veregetett. Jó volt megérzés.

Kaszálón csurogtam lefelé, és később befüvesedett szántáson. Vagy kétszer kivette a kormányt a kezemből egy nagyobb rög, de visszaültem.

Jól bírja a bringám. Igaz, lesz mit igazítani rajta.
Hazáig a gáton jöttem. Itthon pedig várt a reggel megfőzött teám, és...
pár perc múlva a Csinos fiúk, majd anyu telefonált, és János is bekukkantott.
Eddig ennyi.
Még főzök ebédet, aztán jöhetnek a fényképek. 

2013. augusztus 16., péntek

Elromlott

... a fényképező gépem. Pedig úgy örültem neki eddig.
Minden homályos.
Már a gólyás képeknél kiderült, hogy nem az igazi, de most minden képem vacak.
Tudom, garis, de a csalódás járja át a szívem, és lehet postázni, meg egyéb kellemetlenségek. Csak Budapesten van javító szervizük.
*** HUHU***

Meggyógyult.
Kaptam az elektrotanyán egy infot. Bevallom, kerestem előtte is, de nem voltam elég kitartó.
Van gyári értékek visszaállítása menüpont. Ezek az okos készülékek már csak olyanok, mint a vindóz. Újra kell indítani.
 

2013. augusztus 14., szerda

Impulzus üzem

Az impulzus görög eredetű szó, lökést jelent.
Így maradt meg a fejemben az iskolai tananyagból. Persze az elektronika külön ágát jelöli az impulzustechnika.
Egyébként a szervezet erőforrásait is lehet tágítani ilyen módon. Az 'emberfeletti' erőfeszítések között pihen a szervezet, és újra használható lesz.
Most például a tegnapi felpörgésem lihegem ki, de itt vannak anyuék is, és az is másfajta figyelemösszpontosítást igényel.

Például a múlkor arról nyafogtam, mennyire nem figyel rám az anyám, amikor mondanék valamit, és a mostanában hallgatott előadók - nem ismétlem a nevüket, majd csinálok link-csokrot, és kiteszem oldalsávra, ha el nem felejtem.
Az egyikük elemzett egy amerikai filmet, amiben egy professzort a saját alkotása - egy robot - akarta meggyógyítani, és az elhessentette magától. Az ő ideje lejárt.
A rendszere korhadt, nem alkatrészcserés.... mondhatnám.
Az én anyám is szinte csak  egyirányú kommunikációra hajlandó. Meghallgathatom, mit akar ő.
Végülis a többi előadó is arra lyukadt ki, hogy az isten a maga képmására teremtette az embert, és ha már mi is teremtőkké váltunk, akkor csak az utód felé lehet hatásunk. Visszafelé nem. Nincs visszacsatolási pont. Vagy ha van, az nem hozzáférhtő, a belső szabályzó mechanizmustól függ. Engedélyezi, vagy nem.
Nekem ost ráült egy angyalka a fejemre, és itt lóbálja a lábát a szemem előtt. Legszívesebben ledőlnék szundítani. Aztán újra felpörögnék.
Aztán kiveszem az Erzsi néni szétszedett óráját, és megnézem a csengőt rajta.
Most elegendő hallgatott szöveg van a fejemben. Fel kell dolgozni.
 ....
Még valami. Ez persze nem  az én felfedezésem, csak én is rácsodálkoztam.
Egy öreg pap szövegét - (Gál Péter) - vágták össze a Szántai Lajos és Pap Gábor rövid videojával. Az öreg olyan fennsőbbséges hangnemben beszélt, amit nagyon régi szinészektől hallottam eddig csak.
Érdekes.
Érdekes, egy öreg ember, mennyire elszakad a környezettől. Az a tisztelet sincs benne, hogy a másik munkáját legalább értelmezze. 
Persze értem. Felfogtam. A 'jövő nemzedéke' (ld. Heribert Illig) már nem tud hangot találni egy  vénemberhez,  de Papp Gáborék nem az ő 'teremtményei'. Ha nem is az ő korosztálya, azért nem lehet nagy korkülönbség.
Hm.
Jó lenne megőrizni a a kíváncsiságomból valamit öregkoromban is!