Élményhömpöly

Végre mindkét harang teszi a dolgát Becskeházán.
Hétfőn a nagy harang gyógyult meg. Kedden a kicsi is újra erőre kapott. A nagy harang diódáit 400V-osra cseréltem. Eredetileg 120V-osak voltak a graetzben, és az nagyon kis tartalék, mióta felemelték 230V-ra a hálózati feszültséget. A Komjáti katolikus templomban is cserélték már. (Ott még eredetire.)
Tegnap Nufi biciklijén tettem meg az utat. A múlt heti kirándulás nem tett jót az enyémnek. A szántásban megakadt kerék megütötte a vázat, és az alsó rúdja reped, a férfi biciklikre jellemző összekötő pedig elgörbült. Lehet, hogy vázcsere lesz. A cső is rozsdás, még átgondolom, érdemes-e 'patkolni'. Szép már biztosan nem lesz akkor sem.
Itthon befűtöttem jól a 'masinát' - így nevezik itt a takaréktűzhelyet - és melegvízben lubickoltam le magamról a koszt. Estére pedig igazi Tropfehérkének öltöztem. Úgy mentem a templomba.
Készítettem magamnak füzetet, fényképező gépet, legyen mivel leküzdeni a zavaromat. Jól is jött. Akkora tömeg ömlött a templom felé, hogy már megfordult bennem a menekülés gondolata. Ez nem az én világom. Én csak egy-két emberre vagyok hitelesítve.

Megláttam Pető bácsit, megbeszéltük, hogy majd hozzá csatlakozom.  Az ő feledata ki-bekapcsolnai a harangokat. Ha jól vettem észre, akkor először csak egyet-egyet indít el, és az esemény kezdete előtt mindkettőt megkongatja.
Egyre több ismeretlen arc között ott voltak Erzsi néniék, Mari néni, a szomszéd Valika, Jolika is bebicajozott a háromkerekűjén, de jöttek Szögligetről is meghallgatni a görög katolikus parókust. Ilyen címet írtak a meghívóra Martincsák László neve mögé. Edelényből jött evangelizálni. (Remélem, jól használom a kifejezést.)
Ahogy nőtt a tömeg, és úgy húzódtam be Péterék kertjébe. Közben fényképezgettem. Sok-sok bicikli  állt már köröttem. Beállt egy kocsi is, és  a sok bicaj közé. Péter is előkerült. Jött ki a templomból, én egy fa alatt álltam, meglepődtem, hogy felém jön. Belül valami azt súgta, hogy ez érzéki csalódás. Gyors kézfogás után tovább robogott az autóhoz, és fogadta a vendégelőadót. :-) A megérzés pontos volt.
A tömeg pedig csak gyűlt... gyűlt. Megtöltötte azt a kis templomot.
A jónép utolsó fecskéi szállíngóztak be. A vendégpap is 'munkaruhát' húzott, én pedig vártam Pető bácsit, hogy majd mellé ülök.
Péter mutatott, hogy előtte..., és adott  tanácsot, hogy ne a nők közé üljek. Pető bácsi mögöttük jött, mégis volt lehetőségem előre engedni mindenkit.
Megálltam a  bejáratnál.Ott fogott meg a rögzítő fék. Én is láttam majd' mindenkit, engem is láthattak, és fényképezhettem.
A műsor a miatyánk elemzése volt. Másfél oldalt körmöltem a füzetembe róla. Felfedeztem a két pap közötti különbséget. Péter behunyt szemmel belehintázza magát a mondandóba, és érzelemmel beszél, Az edelényi pap körbenézeget, egy-egy ember szemébe nézve élvezi a tömeget. Péter odalenn az asztalnál, László a szószékről.

...
folyt később új bejegyzésben.

Meghívó

Tegnap végre elcsíptem Pétert, és elmeséltem neki, megvannak az alkatrészek.
Szombaton dél felé meghozta a futárszolgálat. Bekaptam anyu süteményét, majd leszaladtam Szendrőbe sorkapocsért. Ez oda-vissza negyven kilóméter körül van, és mire felmálházok meg átgondolom, mit vigyek magammal, már kifutok az időből. Úgy döntöttem, teszek egy kört. Megnézem a Rakacai tavat, és Ardó felé megyek vissza.
Meg is kérdeztem a boltban, van-e Szendrőből is út, vagy csak Szalonnán tudok átvágni.
Szalonna volt a jó megoldás.
Meszes, Rakacaszend, Rakaca, Viszló, Tornaszentjakab, Bódvalenke. A határ mentén bő 80km-es körút. Rakacán egy hosszú hajú sráctól kaptam kölcsön pumpát, mert lassúdefektes a hátsóm. (A kútnál ragasztott autóbelsőt ellenőrzott a vízbe nyomva a karikát. )Ott ittam vizet, meg Viszló után egy vackorfa alatt belakmároztam, és hoztam magnak valót belőle. Pont jókor, mert emelkedő következezett.
Sajnos most nem volt nálam gép, ott nem készültek fotók. A Becskeházi elágazásról  - útba esett - rakhatok fel képet.

Megkértem még - Pétert - , hogy hadd készítsek felvételeket a komjáti református templom belsejéről a felújítás előtt. Sajnos a gép 640x480-ban maradt, ezért a kis felbontás. Oda kellene jobban fgyelnem. Sebaj, majd megismételjük.
Még megosztottam élményeimet az indián nyelvet kutató fickó jutubis előadásáról, aki 20 évet töltött Kanadában, és felfedezte, hogy Amerika őslakói szintén ragozó nyelvet beszélnek, és még nyelvrokonságot is talált a számjegyekben, más szavakban, hanglejtésben, énekekben... itt-ott. Azóta még a genetika is igazolni látszik őt.
Nekem ez mind újdonság, mint a fény-játékok értelmezése a templomokon, és a vallások összefésülése a hiedelmeken, meséken,  mondákon keresztül.
Ez Péternek nem újdonság, nekem az.
Kaptam tőle meghívót a jövő hétre. Evangelizáció. Egy héten keresztül minden nap más egyházi gondolkodó mesél majd itt a templomban.
Hm.
Elmenjek? Fogas kérdés.
Most összepakolok, és irány Becskeháza, de még megy a hasam, és amíg ki nem ürül, nem ülök fel a nyeregbe.

Gyűrűs galaxis - spirál galaxis

Hm.
Pap Gábor előadásában e két  kifejezés az életre gyakorolt hatását elemzi egy videoban. A gyűrűs galaxis félelmetes, a spirál az energiát adhat.Mi ütötte meg a fülemet?
A tekercs.
Ha a transzformátoron spirálisan tekerjük a vezetéket, akkor a kapcsokra vezetett árammal mágneses teret hozunk létre. Egy másik tekercsben - (spirálban) - fémes kapcsolat nélkül is megjelenik az elsőre kapcsolt feszültség egy része, vagy a többszöröse is.
Ha bármelyik spirálban zárlat keletkezik, azaz egyetlen körben zárul a betáplált energia, akkor a transzformátor melegszik, a tekercs  előbb-utóbb leég.
Tehát a gyűrűs galaxis veszélyt jelent az emberekre. Rövidre zárt áramlás. Csak szívja és megsemmisíti az energiát.
Az ember élete a mozgás, ami megfelel az áramlásnak. A körjárat a napi ritmusunknak, s a spirálunk menetemelkedése az idő.
.....
semmi,,, semmi.. Csak gondolkodtam, és kihallatszott..

Pár napnyi csönd után

Mostanában talán túl sokat voltam magammal elfoglalva. Hallgattam a jutubi filmeket, és töltődtem a mondákból felépített tudások, világképek sokaságából.
Volt nálam tévé, aminél újra megjártam a megoláshoz vezető út göröngyeit. Mikor már azt hittem, eldobhatom a csavarhúzót, s a szkópzsinórt is szögre kell akasztanom, megjött az 'energia'. Megtaláltam a javításhoz szükséges állapotot, és meglett a hiba oka is.
("Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni")
Két nap áramszünet is volt. Karbantartás a hálózaton. Ezalatt szilvaszedés, istállóaajtó helyreállítás, palacsere a tetőn. Kínlódás, mert amikor verset ír az ember, valami mást lenne jó csinálni. ... szabadon József Attila nyomán.
Tegnap már bezsongtam, és menni akartam Péterhez. Nyafogni, hogy nem akar jönni a triak meg a dióda a haranghoz. Többször is elmentem az udvaráig, de mivel a kopogtatásra nem nyitott ajtót, tovább nem jutottam. Lehet, hogy elég lett volna a kilincset lenyomni. Nem tudom. Lehet, hogy ez jelzés.
Most - pár perccel ezelőtt - csörgött a telefonom. A futárszolgálat hívott, hogy itthon vagyok-e.

Valahogy az idegeim feszíthetőségét próbálja ez a világ.  Persze még nincs a kezemben. Csak megérkezett a megnyugvás. Jön az alkatrész. 

Kirándulás

Ma úgy indultam Becskeházára, hogy égni fogok. Nem jön a triak és dióda a héten. Azt írta a kereskedő, hogy az egyik tétel nincs raktáron, csak a jövő hét közepén lesz.
A jövő héten ugye aug. 20. Az ünnepek... én meg amikor a visszaigazolást megkaptam a megrendelésről, máris bejlentettem, hogy e hét végén szólni fog a harang.
Felfújtam a kerekemet, és suhi....
Gyula bácsinál - a templommal szemben lakik - van egy csirip-jelző - csegő gyanánt - , de előre szoktam szólni.

Hangosan, hogy jövök.

Most megakasztottam a főzőcskében.
Elmondtam, milyen híreket kaptam, és ő rákérdezett, hogy vajon meg tudom-e csinálni harangot.
Visszakérdeztem: - Ha én itt az interneten is mesélek a javításról, vajon bohócot csinálok magamból annyi ember előtt?
Utána készítettem pár fényképet róla a kis virágos kertjében.

Amint kiválogattam, őt is bemutatom.  (Lassan beérem magam.)

Nufi jelezte, hogy a templom is érdekli. Arról is készült kép.

Rákérdeztem, a Becskeházáról kivezető út hová vezet. Azt mondta, Szentandrásra.
No az út a falu határában kétfelé ágazott. Földút mindkettő. Az egyenesen haladó mellett magas fák jelezték az irányt, az inkább Rakaca irányába mutatott. A másik jobbra,  az erdő felé haladt. Ezt választottam.

Hamar le kellett szállnom a bringáról. Ismét elágazás következett. Megint a belső iránytűm szerint döntöttem. Hegynek fel. Mellettem szántásban haladt egy traktoros. Gondoltam, megkérdem, de sokkal gyorsabb volt nálam, hát végiggondoltam, amit most hallottam.

A jóistenhez mennek a zsidók, hogy küldjön nekik esőt végre, mert kiszáradnak a földek, éhen hal a falu. El is jutnak az úr színe elé, és térdre vetik magukat, úgy esdekelnek.
A jóisten azzal fogadja a küldöttség szónokát, hogy
 - Ide figyelj, te rabbi! Nem bízolt te bennem.
 - Jaj, dehogyisnem, hát miből gondolja az Úr?
 - Nem hoztál esernyőt.

No, én bíztam az iránytűmben, és bele a bozótosba.
Aztán fal. Mármint áthatolhatatlan tüskebokrok, alul némi vadnyom.
Jobbra tisztás, és nehezítésnek néhány pőcsik.
A tisztás túlsó oldalán magasles.
Megmásztam.

 Csináltam képeket.

A tisztás jókora lejtőn folytatódik a Bódva völgye felé.
'De nekem  az kell!'
Be a bozótba ismét. Vagy 100-150 lábnyi bozótos után ritkult a növényzet, és már járható lett az erdő. Később keréknyomra is bukkantam. Ez az erdészek útvonala, és a következő irtáson ismét ráláttam a Komjáti fölött húzódó hegyre is. Körülbelül Bódvalenke fölött lehettem.

Az a völgy másik partja.  Az irány jó, mehettem tovább.

Aztán kibukkantam a szőlőmáj fölött.

Szemben Tornaszentadrás és fölötte az Esztamos megharapott hegye - úgymond - vállon veregetett. Jó volt megérzés.

Kaszálón csurogtam lefelé, és később befüvesedett szántáson. Vagy kétszer kivette a kormányt a kezemből egy nagyobb rög, de visszaültem.

Jól bírja a bringám. Igaz, lesz mit igazítani rajta.
Hazáig a gáton jöttem. Itthon pedig várt a reggel megfőzött teám, és...
pár perc múlva a Csinos fiúk, majd anyu telefonált, és János is bekukkantott.
Eddig ennyi.
Még főzök ebédet, aztán jöhetnek a fényképek.