Új vincsi

Írok már valami jót is. Az utóbbi időben csak a nehézségekről beszéltem. Most megleptem a gépemet egy új tárolóval. Egy terabájtnyi lehetőségem van.
Mondjuk némi bosszúsággal járt a telepítés. A vadonatúj újraírható dvd lemezre nem sikerült felírni a telepítő cd-t. Mert egy telepítő cd 800magabájtnál több, akkor cédére nem fér fel, lehet, hogy a dévédére pedig hibás könyvtárszerkezettel kerül fel... de nem adtam fel. Kiírtam USB memóriára. Onnét pedig nem bootolt.
Mérgemben az UBUNTU helyett letöltöttem KUBUNTU-t. Ez KDE alapú, vagyis több képelemet használ, lassabban áll fel a rendszer.
Kezdtem belakni a rendszert, majd tegnap délután - hazatértünk Bélától a kórházból - felbootolt az USB-ről. Örömömben a letakarítottam, és feltettem a megszokott oprendszeremet.
A Komjátiban használt, és megszokott, immár kézreálló programok vesznek körül, és a Stellarium is elindult végre. Az a program, ami az égbolt csillagait modellezi.
Nyáron éjjel mindig úgy néztem az égre, mint aki semmit sem ért. A Göncöl szekeret még csak-csak felismertem, de az Orinont nem, pedig Nufi emlegeti sokszor. Meg a magyarok csillaga. Ugye?  Ilyen ködös őszben már semmit sem lehet látni az égen, de reménykedem benne, hogyha ráérzek a programból a csillagnézés ízére, akkor okosabb leszek a nyári bámulásokra.

Orvos urus uru

Ha az uru a tudás, akkor az orvos az uru birtokosa lehetett. A táltosok pedig önképző kört alkottak. Ezt olvastam róluk a Yotengritben.
Mi a bajom a mai orvossal? Mármint azzal az orvossal, akivel most találkozom?
Nem érzem a tudást, és a mellérendelés hiánya miatt nem kíváncsi a mi véleményünkre. Ő nem a teremtés folytatója, egy meglévő állapot tovább fejlesztője.

A hét elején, amikor úgy maradtam a hűtőgép előtt, és hevesen káromkodva behúztam magam a tenyeremen-könyökömön támaszkodva a szobaszőnyegre, Nufi kérdezte, hogy hívjon-e orvost. Valószínűleg ingerülten utasítottam el. Erre a becsípődésre annyi pihenés kell, amivel a görcsbe rándult izomzat elernyed, és kezdhetem is a beszorult idegvégződés kirángatását a csigolyák közül.
Mit tenne az orvos?
Adna fájdalomcsillapítót.
Halottnak a csók. Ha nem fáj, mert nem érzem - ez meg Lenkei Gábor videojából is kiderül - akkor nincs visszacsatolás, hogy mit ne terheljek, és ezért folytatom a veszélyezetett terület terhelését. Ettől az nem regenerálódik, hanem tovább sérül.
A szervezet attól szervezet, hogy együtt vagyok én. Az éppen nem működő részt tehermentesítve másra még alkalmas lehetek.
Béla már a kórházban volt, Nufit autóval szállítom a kórházhoz, mert a kerekesszéket, és a kaját így viszi be. Erre még így is alkalmas voltam. Ez volt az én urum. Az én tudásom.
Kevés, de az önvédelem is benne volt, meg a család belső kiszolgálása.
Miért rossz Bélának?
Mert ő elvesztette az önvédelem lehetőségét. Már nem tud beszélni, és az eldöntendő kérdésre adott válaszai sem következetesek. Az azért megállapítható, hogy képben van, mert van nővér, akire haragszik, és a legtöbbel jóban van.
A hét végére az orvosoknak is jár a szabadnap.
Kedvenc doktornőnk még mindig nem az izomlazítót adta Bélának, hanem a heves szívverésére adott szívfrekvencia csökkentőt.
Mi erről a véleményem? Ostobaság.
Ha itthon a fájdalom attól csökken vagy szűnik, hogy Béla ülőhelyzetbe kerül, és a béna lába alá kerül a testének, megnő a vér nyomása. Igaz, dagad a láb, de a fejenálló ember is tudja, hogy az nem természetes  állapot, edzettség kédése, ki meddig bírja.
Mit tett a doktornő?
Béla szapora szívverésére szívritmuscsökkentőt adott.*
Mit ért el vele?
Béla Nufi látogatásakor félholtan, a béna lábát az ölébe húzva kínlódott, és a gyógyszer mellékhatásaként erősen duzzadt nyirokcsomóival próbálta az újabb mérgeket eltávolítani a véráramból.
Mi volt ebben a megbocsáthatatlan felelőtlenség?
A nemtudás még nem lenne az, hanem hogy mindezt a kezelést hét végén indította el, amikor ő már nincs a kórházban.
A mellékhatásokról szóló szövegeket vagy elolvasta, vagy nem, és a kereszthatásokat már a jóisten sem tudja követni, de hogy ellenőrzés (visszacsatolás) nélkül változtat, ez a felelőtlen zöldfülűség. 

*
 Szapora szívverés. Ennek a magyarázata - szerintem - a szervezet válasza az elégtelen keringésre. A kórházban nem ültetik ki, azaz nem jut elég oxigéndús vérhez a lába. A pumpa erősebben dolgozik. Mert ha nem, akkor...
Mi van, ha valaki  fokhagymát szorít a hóna alá? / A Piócás ember a fimből azonnal beugrik, ugye?/ Lassul a vérkeringés a karban, máshová jut a nyomásból. (Ott a gyomornak kell.)
Ha hagynánk a fokhagymát ott, elzsibbadna a karja.
Adyról tudjuk, hogy a hatodik ujját csecsemő korában elkötötték, így leszáradt.
Az üszkösödés a lábában az oxigén(vér?)hiányos terület elhalása volt. Ha nem tudta táplálni a szervezet, megszabadult az elzáródott résztől.
Most is ez következik, mert ha nem lógathatja a lábát, akkor nincs elég vér, és először emeli a pulzust, ezáltal a vérnyomást, erre szívritmus csökkentő és vérnyomáscsökkentőt adnak neki, és a végeredmény  meggyorsult menetelés a vég felé.

Mi lesz Bélával?

Köszönöm, a hátam már egyre jobban van, és ma nem a kocsiban "süllyedtem" végig meditatív állapotban Ildi látogatását. Béla benn van a kórházban.
Hónapok óta egyetlen éjszakát nem alszik végig. Fáj a lába.
Az érműtét előtt ilyen baj nem volt, de azóta mindenféle. Az érműtétre szükség volt, hogy az üszkösödés megálljon. Eddig világos.
Akkor egy sebész doki vette fel a sürgősségin, és azt mondta Nufinak, hogy egy bénult embernél  kisebb kockázattal jár a láb eltávolítása, mint az érműtét. Ijesztően hangzott, és az érsebész is adott esélyt Bélának. Második műtéte után az üszkösödés megállt, de agyonnyugtatózták, amitől megállt az emésztése. Egészen pontosan a Contramál nevű méregtabletta volt a legrosszabb hatással. Ez már nem is nyugtató, hanem valami bódító szer a fájdalom ellen.
Volt más is, ami nyálafolyós bábbá tette, aki a gyógyszert sem volt képes lenyelni, de a folyadékot sem tudta felvenni, száradt ki a szervezete. Az infúzió pár napra jobb kedvre derítette talán, de amíg Komjátiban voltam Nufi bevitette a gasztroenterológiára is. Ott kihajtották belőle a lassan kővé váló bélsarat, de az emésztése azóta állt helyre, mióta "lehozta" a Contramálról.
Azóta péksütemény, sült tök, csokoládé, gyümölcsök, minden elfogy. Inni nem szeret most sem, de télen nincs akkora vízveszteség.
A mostani kórházba szállítás oka a lábfájdalom.
Ez úgy történik, hogy a mozgóképes bal kezével megragadja a jobb oldali korlátját az ágynak, és görcsben rángatózik. Ettől a bokáján seb van. Nufi ezt kezelgeti.
Külön könyörgés volt, és a sürgősségin keresztül végre felvették. Azóta infúziót kap, és mosolyog, de amikor rájön a fájdalom, akkor nem üvölt, csak berándul a korlátba kapaszkodva, és az akaratlagosan nem mozgatható béna lábáról radírozza le a húst.
Voltunk vele itt az SZTK-ban, és ott megröntgenezték. Nincs csontot érintő baj. Nekem úgy tűnt,  doki elmenekült, mire a lelet elkészült, de Nufi kapott valami ezüst tartalmú különleges kötszert. 
Mióta bekerült a kórházba, a seb egyre nagyobb. A kötést Nufi cseréli, de mára nem a Nufi kötése volt Bélán - egy hét után - ráadásul azt leradírozta gézestől, mindenestől.
A hét végén már majdnem hazaadták, de Nufi írt egy levelet a kezelőorvosnak, hogy nappal nem igazán látható ez a görcsös rángatózás.
Mára kaptunk időpontot. Végre szóba állt velünk az orvosa. Fiatal nő.
A megjelenés egy utasítással kezdődött, hogy hol várjunk.
A következő belépő (antré) kérdő hangsúlyú
 - Igen? .....
No, ez a fellengzős hangnem már csak azért is érdekes, mert arról lett volna szó, mit csináltak Bélával?
Megpróbálom leírni, mi lett volna a szitu.
Egy beszédképtelen emberről a gyámja érdeklődik, mint anya a kiskorú kezeltről. Mondjon valamit, mit csináltak, mit tapasztaltak.
Mi azért ketten voltunk, és támadó hangneme ellenére udvariasan érdeklődtünk.
Felmerült a lábeltávolítás is, amit az elviselhetetlen fájdalom indokol, de ő elégségesnek tartja a keringést, és semmi bajt nem talál.
A probléma viszont nem a keringés, hanem az elviselhetetlen fájdalom. Ha ez idegi eredetű, akkor ott keressünk megoldást, ha a fejében hal el agyterület, akkor arrafelé, ha mégis a keringés a ludas, akkor arra, ha a zsugorodó izomzat okozza, akkor bármi.
Erre a hölgy besértődött. Igaz, megjegyeztem, hogy itt egy emberről van szó.
Ennek mián én hazugságnak értékelem, azt a mondatát, hogy szépen gyógyul a sebe. Nufi köti, és látja, hogy már nem csak lyuk van, és már vérzik is, de mára már valadékozik is.
Na most mi van?
Nem a keringést akarjuk rájuk bizonyítani, hogy rossz, hanem azt a kegyetlen fájdalmat okozó 'hibát' megtalálni.
Nem igaz, hogy ez EEG vagy EKG folyamatos, 24 óráig regisztrálva ne mutatná meg a a hőpapír szalagon! Vagy akár egy notebookon is lehetne regisztrálni.
Persze, hogy nem tudja hívni a nővért éjjel, ha nem éri el a csengőt. Persze, hogy nem tudnak róla, mert a fájdalmában nem kiabál. Csak akkor, ha véleménye van a vele történő folyamatokról. Sem injekcióra, sem egyéb fájdalomkeltésre nem tiltakozik, nem kiabál.
A mi problémánk most is az, hogy Bélának nagyon fáj a lába, Ettől nem tud aludni, és Nufi is kikészül. Értjük, hogy látják, mi nem okozza, de akkor jó lenne azt tudni, hogy mi okozza.
Azt szeretnénk tudni, hogy mi lesz Bélával.

Vajon ki szúrkálja a vudu babámat?

Második napja gond minden gerincmozdulat, főleg a lehajlás. Jó lenne már megint egészséges lenni!
Igérem, soha többé nem eszem tejtartalmú jégkrémet!

Nem figyeltem eléggé, de a sörkollektor segített

A hőtükör megmaradt a fejemben, de a peremes hegy a sörkollektor régi változata. Pontosan tájolt és gázzal felnyomatott hegy a pászta bottal beállítva a nap felé  pont a sugárra merőleges lapjával mutat, azaz a legtöbb hőt képes befogadni.
A római egyház fejének kezében a pászta boton van a másik jelölés, egy bütyök, ahová a  felkötött függőón  (jézus szíve) mutat, amikor a hegy dőlésszögét kell beállítani. Gondolom, a főnök tárolja az etalont.
Ez a gázzal felnyomatás még sötét folt. Megfejtésre vár.
A fogyó vízkészlet és az irányított esőztetés is végre behatolt a koponyám értelmező bugyrába. Amerika a HAARP -vel a szénhidrogéntermelés szolgálatába állította a felhők vizét. Ott esőztet, ahol a lezúduló víz a dolinákon a mélybe jut, és onnét szénhidrogénként kerül elő.
Hm.
Nem szólhatok egy szót sem, mert én akarom a tudást.