Szent három zsák

Kizacskózok valamit a legújabbakból.
A három vallás, amit az ószövetség, az újszövetség és a Yotengrit mutat eddig nekem. A Ószövetség a központosított és kizsákmányoló irányítás. Az újszövetség emberközpontú, kiegyezéspárti.

"Az Isten Országának tanítása nem képzelt, vagy misztikus világról beszél, sem egy halál utáni vágyott állapotról, hanem az emberi természet mélységes megértéséből származó tudomány, amely az emberek egymás közötti viszonyának és életvitelének egy egészen más módját ismerteti, és amelynek értelme és legnagyobb kincse, maga az ember."
 /Tóth Kornél Frigyes: Jézus vagy Mózes?
  Yotengrit pedig a természetbe illeszkedő ember. 

"A szeszélyes éghajlati övezet emberének lényeges fölismerése volt, hogy ő nem
ura, hanem része a természetnek és csak akkor marad meg, ha nem fordul vele
szembe, ha nem rombolja."
/Máté Imre: Yotengrit/

Ehhez még hozzájönnek a népmesék. Gyönyörű szép lányokkal, járásnyi királyokkal. Tényleg érdekes lehetett egy-egy földvár  falvai között lakni az ezer évvel ezelőtti Magyarországon. Pedig akkor már István megbontotta a  harmoniát.  Elfüstölgött a kezéből az istenkirályság, és a beözönlött külföldi áradat megteremtette a megosztottságot, akarom mondani, átjátszotta az ószövetségi gondolkodás karmai közé.
Ha Tóth Feri felmenti Istvánt, hogy Géza neveltette római keresztényekkel. 
Szántai átsiklik istvánságán. Ő még szakrális uralkodót tisztel benne, Attila méltó örökösét, aki püspöki süveget, miseruhát küld a pápának, és templomot épít Rómában és Bizáncban is.
Hát. Jó kis kavarás fortyog a fejemben.

Lubic-lubic

http://jezusvagymozes.andreanum.hu/

Ezen a szövegen köszörülöm az agyam. Tóth  Feri osztotta meg egy előadásában , mint forrását.
 Nem tudtam ám egy szuszra végigolvasni. Sokszor elkalandozom a szövegtől, mint kezdő meditáló a mantrától, de szorgalmasan visszatérek hozzá.
Az első olvasat után fel akarom olvasni Nufinak is. Nem lesz egyszerű.
Párhuzamosan a Yotengrit értelmezésével és Szántai Lajos szárnyalásával zengetem a négy falat.
Közben kismosás, nagymosás, Karcsi tévéjét levettem a polcról, amit pár éve itt hagyott, és mivel rákérdezett, mondtam, megnézem, mi van vele.
Azóta hiába telefonálok, nem jön érte, de az utóbbi időben a telefont sem veszi fel.
Igaz, tartozik pár ezer forinttal.
Nufi vette nekem e monitoromat egy géppel együtt vagy négy éve, és akkor úgy mentem bele az ajándék elfogadásába - mert tartozott hozzá egy számítógép is - ha a gépet tovább tudom adni. Ennek arányos része tolódott hosszan, s még most sem akar megérkezni.
Persze ha nem Karcsi kérdez rá, hogy mi van a tévéjével, ma is ott csücsülna a könyvesszekrény tetején, de így levéve elfoglalja a teljes asztalomat. Azóta hokedlin javítok mindent.
Volt némi famunka is.
Nufi kezében eltört egy öreg fakanál. Kicsi, még nagymamától maradt rám. Nagyon félrekopott, és feketére égett középen. A zsíros dobozból akart kivenni valami alá, és akkor jött a reccs.
Először megragasztottam, és ráforgattam fémből egy gyűrűt, de nem találtam jónak. A gyűrűt lehúzva nem tartott semeddig a ragasztás. Inkább megfúrtam egy rózsagallyat, és abba dugtam a csonkot.  Tegnap már azzal kavartam a tojásomat a halrudacskán. (ebéd)
Ezek az érték nélküli szerszámok a legfontosabbak a konyhámban. Megnyugvást ad, hogy elmoshatom, és visszatehetem a fiókba, meg elővehetem.

Ásó kapa és a nagy harang

Mesés korszak. Mesés gondolkodás.
Ez a három szerszám ott vigyázza sok népmesénk végét, és most végiggondoltam, vajon mi is lehet az értelme.
Az ásó, és a harang logikus. Amikor megássák valakinek a sírját, és a harang búcsúztatja a távozót, akkor mit keres a kapa a sorban?
Nekem van egy megoldásom. Majd körbenézek a világhálón is, de először leírom, mit fundáltam ki.
A koronáról tanultam, és onnét jött az ötlet. Azt a sapkát, ami az abroncsokon belül a király fejére kerül, azt hívták kappának.
Nekem meg az jutott eszembe, hogy a szemfödél, vagy a holtat betakaró halotti lepel lehetett az a kappa -> kapa, amit emlegetnek.
Erre a logikára építettem a kapanyányi monyók, nevét is. Akkora, tojás (mony a tojás régi neve) mint a kappa. Fél fejnyi Mert ugye a kappa csak a fej tetejét, a koponyát, az ész tokját takarja.
Na ennyit egy szombat reggelre. Hátha másnak is jó kedvet derít ebben a szomorgó időben.

Nem lehet így befejezni.
A kappa a fémtől, a fénytől óvja a fejet. A halottnál a szemet. Az élőnek a fejtető van a nap felé, a halott a hátán fekszik, naki az arca.

Esti mese

Mostanában sok mesét olvasok. Kaptam névnapomra Nufitól Benedek Elek könyvet. Szépen illeszkedik a szellemi fejlődésembe. Van ugyanis három állapota a meseértelmezésnek.
Először még a gyerek a nagyi, vagy mama hangját hallja, és a róka, a malac nevét tanulja.
Később, amikor már tud olvasni, és felfedezi a tanulságokat is. A farkas félelmetes, a róka ravasz, a gömböc túl sokat eszik, és kipukkad.
A harmadik, amikor meséli.
Ekkor jut - már mint felnőtt - a rejtett mondanivalóhoz a mesemondó.

Jöjjön akkor egy népmese.

Egyszer régen, de nem is olyan régen, talált egy tarisznyát a róka. Hát amint nézegette, szagolgatta,  rájött, hogy ezt nem lehet megenni. Hátha jó lesz valamire, hátára vetette, és besétált a faluba.
Esteledett már, a túkok felhúzódtak az ólba, és a háziasszony éppen bezárta a disznóólat. A vörös vándor beszólt a kerítésen.
 - Adnának-e szállást a szegény vándornak?
 - Kerüljön bejjebb, épp most ülünk asztalhoz, vacsorázzon velünk! - szólt ki a gazda. - a kemence padkán elalhat a jó melegben. A gyerekek már kirepültek, csak magunk vagyunk.
 - De van ám egy kakaskám a zsákban, Remélem, nem tűnik el az éjszaka! - így a róka.
 - Nyugodjék meg, itt nem nyúlnak semmijéhez.
Eltelik az éj, ébredeznek a háziak, odakinn a kakas szólítja a napot. A róka koma is tapogatja az üres zsákot, és hófehérre vált a pofáján a szőr, homlokán vörösebb, mint a rózsa. Körbejár a konyhában, de és jajgatni kezd.
 - Jaj a kakasom... a kakasom!
Keresik a háziak a konyhában, a pincében, még a kéménybe is bebújnak, de a kakas nem kerül elő.
A háziak jó emberek, és a síró-jajgató rókának nekiajándékozzák a kakaskájukat. Ott ül a kotlós a tojásokon, biztos lesz közte kakas is. Vigye el az övékét.
Róka koma szipogva dugja tarisznyájába a kakast, és továbbindul toronyiránt.
Estére a következő faluba ér. Ott is jó emberekkel találkozik. Behívják, megvacsoráltatják,  majd a lócán adnak neki helyet éjszakára.
A róka itt is kutató szemmel nézi végig a szobát, és bejelenti.
 - Van ám nekem egy ludam a tarisznyában. Hová tegyem, ha elaluszom, el ne lopja valaki.
 - Nem lopnak itt errefelé. Elég ha ráfordítjuk a szeget az ajtóra, nem jön azon be senki. - szól a gazda bajszát megpederve.
Reggelre a róka koma elfogyasztotta a zsákból a kakast, ébredéskor a lóca alatt lapos a zsák. Amikor a gazda kinyitja a konyhaajtót, s bejön a fény, felébred a róka is, és itt is jajveszkelni kezd.
A gazda szánja a vendégét, a legszebb ludat válaszja ki a magáéból, s neki adja a vándornak, így ereszti el isten hírével.
Harnadnapra kismalacot mond vendéglátójának. Göndör farkú, szeménél foltos malackát.
No itt is jól lakik az éjjel a libából, és visító malackát vihet magával. Csak ő ne kiabáljon, mit szólna a falu, ha megtudná, hogy pont ott veszett el a vendég malackája.

Hanem a következő faluban nagygazdához kopog be. A malacka mellé még követ is pakol, hogy nagyobbnak tűnjék,
De a gazda sem volt siheder.
 - Van ám nekem egy hízóm a zsákban.  - kezdi itt is a róka.
 - No ha hízója van, hát akkor kösse meg a zsák száját éjszakára! Nehogy kilopózzon éjjel. - felelte a gazda.
A róka koma odacsomózta a pad lábához a tarisznyát, s alig várta az éjfélt. Meg is ette a malackát. De megnyitotta az ajtót is résnyire.
Reggel pedig indult a jajveszékelés.
De már a gazda is inkább elkérte a zsákot, majd az ólban ráhúzza egy hízóra, aztán megkapja azt.
Csak a gazda nem a disznóólhoz, hanem a kutyaólhoz ment, s egy jókora kuvaszt dugott be a zsákba. Akkorát mint egy ma született borjú.
Örült a róka koma, alig várta, hogy kiérjen a faluból, s belépjen az erdőbe.
Kinyitotta a zsákot, és láss csodát. kiugrott a kuvasz, és megette a rókát.

Tudom, ma úgy fejeznénk be a mesét, hogy a róka családja ezek után beperelte a kuvasz gazdáját, és a medve-bíró megkapta a kuvaszt vacsorára, az oroszlánnak felszolgálták a gazda disznait, és a róka családja megkapta a tyúkólat.
Szerencsére ez a mese nem ma íródott, és a megkárosított szereplői ma is élnek, ha meg nem haltak.

Hazahoztuk Bélát

Szeretnék tárgyilagos maradni, és nem indulatból fogalmazni.
Meglátjuk, sikerül-e.
Bevitelkor apró kb. forintosnyi seb volt a bokáján. Most több négyzetcentiméter. Nem vérzett, nem váladékozott, már igen.
A végtagjait Nufi minden nap tornáztatta, ott nem. Megmozdítani sem lehet, annyira tiltakozik.
Itthon napi egy pohár folyadékot bele lehetett diktálni, ott volt infúzió. Leszokott az ivásról.
A pelenkázásnál rásegített, megemelte a csípőjét, ma erre nem képes, az ép keze rángatózik, felültetve folyamatosan imbolyog.
A kérdésekre azonnal válaszolt valahogy, ma többször kell megkérdezni, és sokszor csak a plafont nézi.
Nufi megkérdezte tőlem, hogy adjon-e pénzt az orvosoknak.
Én azt tanácsoltam, hogy ne.