2013. december 17., kedd

folytatás

Tóth Kornél Frigyes írásából egy részlet.

* Máté 10,38:

És a ki föl nem veszi az õ keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.

* Máté 16:24:

Ekkor mondta Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.



Rendkívül fontos üzenetek ezek, mivel ezekben a sorokban nem csak az derül ki, hogy a kereszt alatt nem a Pál apostol elméletéből származó megváltó keresztet kell érteni, amelyet kizárólag Krisztus hordhatott, másoknak pedig csak annak hasonlatossága szerint kell hit által az ő halálával azonosulni – azaz képzeletben megpróbálni átélni. És azt sem érthetjük alatta, amit a mindennapok nyomorával, és gyötrelmeivel azonosítva próbálnak a keresztény írástudók magyarázni, amit pedig nem hordani kívánt Jézus, hanem egyenesen megszüntetni. A kereszt a halálos ítélet szimbóluma, a kereszt hordozása annak az összeütközésnek vállalását jelenti, amelynek ítélete a törvény szerint halál. Mivel ez az összeütközés mindaddig a tanítvány feladata, amíg az emberek életét megnyomorító, korlátozó és boldogtalanná tevő folyamatok működnek, nem csak Jézusnak lehet keresztje, amelyet az értelmes megoldást kínáló verzió ajánlásáért vállal. Jézus tudja, hogy az Isten Országa nem valósulhat meg akkor, ha a tanítást be nem fogadó, meg nem értő környezettel nem fordul szembe a tanítvány, és az üldözés fenyegetésének nyomására nem próbálja meg leleplezni a törvény, a hatalom, a szokások, az erkölcs, a vallás, az uralkodó normák, és minták értékeinek és törekvéseinek hamisságát. Ezért bátorít:


Itt találtam egy olyan részt, ahol nem illeszkedik a kép a tudásomra.
Ha Jézus még nem halt meg, honnét tudott a keresztről?
Mert ha a magyar ősvallás körosztóját nevezi meg Jézus, akkor a fény útját, és a középpontját jelölő keresztre utal.Ha pedig ez a kereszt, akkor a tudást hozza. Márpedig sokkal inkább a gondolkodást, a helyzet adta pillnatnyi jó-rossz szétválasztást ez a fény szolgálja.
Ha pedig a szobrokon nézem a glóriát, azt is ilyen drótkereszt tartja a figurák fején. 
Tudom, hogy keveset tudok, de majd kidolgozom még ezt a gondolatsort is.



Visszatérve a majmokra.
Koszos krumplival etettek távolkeleti szigeteken majmokat. Az egyik állat észrevette, ha megmossa a gumót, nem kell kiköpködni a homokot. A tudás pedig lassan terjedt az első száz majomig. Amikor elérte ezt a bűvös számot - vajon ki számolta meg? - a velük nem érintkező zárt világok mindegyikén az összes majom mosni kezdte a mocskos grulyát.
Ez a kollektív tudatnak nevezett valami magyarázza a föld több területén egyidőben keletkező találmányokat is. Popov és Marconi rádióját, Jedlik Ányos és Siemens dinamo elvét.
Az istenek keletkezése is törvényszerű, de a közös tudat tartja életben a szent koronánkat is, ami egy fémabroncs gyönyörű díszítésekkel, ugyanakkor antenna egy szakrális uralkodónak az égből érkező sugallatok beérkezéséhez.
Amit sok ember elhisz, az valóra válik. Kitermeli a hozzá szükséges erőt is.
Hogy ezek után valóra válik-e a hit megmozgatta vágy is, az mindig a jövő titka.
Ha valaki uralkodónak születik, az sok ember szolgája lesz. Ha valaki szegénynek, az kevesebbnek. Aki kevés embernek van kiszolgáltatva, az több eséllyel indul legyőzni a világát, mint aki egy nemzetnek. Másfajta tehetséget igényel.

Elvesztettem a fonalam. Itt mot megállok, mert eddig volt értelme az írásomnak, inkább akkor jövök megint, ha lesz miért.

2013. december 16., hétfő

Nyolc óra tájban

Reggel volt. Nufi még tanított, én pedig leültem a masina elé, és rögzítettem pár 'pofalemezt'. Ha MJ-nek szabad, akkor nekem kötelező. A tudata alatti írígység. Nekem is!...
Nufi persze megjegyezte, hogy sokkal jobb képeket csinált már rólam, és miért nem azt?
Neki van ízlése, én meg megyek a fejem után.
Ez egy jó kis mondás, mert az ember feje odafönn, egyvonalban a testével  nem teszi lehetővé. Mármint egy mackó négykézláb kullog a feje után. Egy egér is. De egy ember. Ha megy, akkor a feje alatt.
Persze értem én, hogy amit látok, az korábban történik, és az agya később dolgozza fel, tehát minden mozdulat a fej feldolgozó tevékenysége után keletkezhet. Időben minden a fej után történik.
(Kozmikus értelemben az a pár mikro- vagy milisecundum lehet fontos is, de akár jelentéktelen.)
Volt vigyorgósabb, és harapósabb nézés is.
A vakut nem tudtam beindítani egyik beállításban sem. Először valami éjszakai,, majd portré állásba bizergáltam az ikonjával a gépet. Van neki automata módja is, csak én képzelem magam válogatónak, mert ezek is mind automatáznak.
Ez van. Majd megszokom, és kiismerem. Ilyen felbontásban elfogadható, de ránagyítva a pont nem jó érzésem van.

Tegnap és tegnapelőtt összeállítottam a műkotlósomhoz a szabályzó és a kapcsoló modult. Ma lesz bevásárló körutam. Csak utána akarokezzel is foglalkozni. Illetve reggel elhúzam az ágyunkat a faltól, mert keresem a gyógyító lapomat. Anyutól kaptam, és valamit tud, amit nem értek. Ha odateszem a vállamra, akkor határozottan érzek valamit.
Nem volt a résben, de legalább kitakarítottam.
Karesz azóta sem jön a tévéért. Letettem a földre a munkaasztal alá. Az ott bújdokló fanyűvő szerszámokat pedig az ajtó elé, amit csak nyáron használok.

Volt újabb megtekintő a lakásra. Fiatal pár, apró gyerekkel. Nem éreztem sem lelkesedést, sem egyéb indulatot. A fiúnak csak az üvegszálas internetre csillant fel a szeme. A lányt inkább az udvar érdekelte.

Fejtágítóim közé bevettem az okkult tudókat is. Ismét elmeséltek egy történetet a majmokról. Egyre több ragad meg belőle az agyamban.
(Most kicsit más dolgom van, majd folytatom.)

2013. december 13., péntek

EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY.

A magyar gondolkodásra mondta egy ősz hajú bácsi, hogy analógiás. Dr. Papp Lajos, aki már nem szívsebész. Mégis - így nyugdíjas korúként - szolgálni akarja az embereket.
Most nem róla akarok beszélni, csak buktatókra tévedni.
Rá kellett jönnöm, hogy az ószövetségezés is rejtett zsidózás akar lenni. Politikailag figyelve biztosan. Ha pedig leírtam a szót, akkor biztosan én is előbb-utóbb valamelyik iskatulyába kerülök. Magamnál még nem, de több embernél biztosan.
Annál is inkább, mert nekem az agyban működő szoftver, amit léleknek is nevezhetek, most van egy disassembler (visszafejtő) programban.
Nem is csak saját, hanem 'zsidó' és 'katolikus' és 'táltos' ablakot is nyitottam egyszerre egy képernyőmre, de már nyúlnék Buddha tanai után is... talán az sem fog elmaradni.
A zsidó felfogásról én csak az ószövetségből kaphatok képet. A katolikus szemlélet Nufi alapja. Máté Imre könyvei pedig mintha az ösztöneim rendszerező leírását tartalmazná.
Az mindenképpen kiderült, hogy ha szétválasztom - mint töltéseket a dielektikum - a gondolkodásmintákat a különbségeik mentén, a hovatartozások előbb-utóbb kontrasztosodnak.
Nyáron láttam Al Ghaoui Hessna ikrekről szóló filmjét. Gyermekkorukban szétválaszott ikergyermeket keresett meg. Ötvenes hölgyek, Amerikában zsidó és katolikus családban kaptak különböző 'programot'.  A vér mégis összerántotta őket.
Nem tudom, mennyi ebben a manipuláció, de a magyar anyanyelvű-gondolkodású emberek csak kell, hogy érezzék, nem architekturális a különbség, hanem csak néhány rutin a szinkronba hozandó.
Az, aki a földet túrja élelemért, jószágokat őriz szabadságért, nemes fémet halmoz a maga örömére, nem közös abban, hogy létre hoz valamit?
A szoftverek szinkronizálása pedig azért hiányos, mert nem jönnek rá,.. nem jövünk rá, hogy az egyén  akkor lesz sikeres, a egy közösséget szolgál. Minél többnek hasznos, annál többen akarnak neki jót.
Géczi Gábor szokta mondani, hogy addig kell visszalépni egy elakadt folyamatban, amíg az működött, és ott más irányon, másik ágon elindulni.
Nekem nem a kiszögelt ember lesz fontos a keresztény vallásból, és nem az önfeláldozás, hanem az élő.
Péter ott Komjátiban össze tud tartani egy közösséget. Nekem ott ő a körösztös, vagy krisztus.
Hogy ebben mekkora része van Kriszti -asszonyi pajtása- ökomenikus énekkarának, azt csak sejteni tudom.
Ha igazán őszinte leszek, akkor itt is a Yotengrit ad támpontot. A család alapsejtje a nő. Csak kettejükön keresztül értem meg.

Tehát:
"EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY."
Tökéletesen illik egy református párra is,

2013. december 12., csütörtök

Szent három zsák

Kizacskózok valamit a legújabbakból.
A három vallás, amit az ószövetség, az újszövetség és a Yotengrit mutat eddig nekem. A Ószövetség a központosított és kizsákmányoló irányítás. Az újszövetség emberközpontú, kiegyezéspárti.

"Az Isten Országának tanítása nem képzelt, vagy misztikus világról beszél, sem egy halál utáni vágyott állapotról, hanem az emberi természet mélységes megértéséből származó tudomány, amely az emberek egymás közötti viszonyának és életvitelének egy egészen más módját ismerteti, és amelynek értelme és legnagyobb kincse, maga az ember."
 /Tóth Kornél Frigyes: Jézus vagy Mózes?
  Yotengrit pedig a természetbe illeszkedő ember. 

"A szeszélyes éghajlati övezet emberének lényeges fölismerése volt, hogy ő nem
ura, hanem része a természetnek és csak akkor marad meg, ha nem fordul vele
szembe, ha nem rombolja."

/Máté Imre: Yotengrit/

Ehhez még hozzájönnek a népmesék. Gyönyörű szép lányokkal, járásnyi királyokkal. Tényleg érdekes lehetett egy-egy földvár  falvai között lakni az ezer évvel ezelőtti Magyarországon. Pedig akkor már István megbontotta a  harmoniát.  Elfüstölgött a kezéből az istenkirályság, és a beözönlött külföldi áradat megteremtette a megosztottságot, akarom mondani, átjátszotta az ószövetségi gondolkodás karmai közé.
Ha Tóth Feri felmenti Istvánt, hogy Géza neveltette római keresztényekkel. 
Szántai átsiklik istvánságán. Ő még szakrális uralkodót tisztel benne, Attila méltó örökösét, aki püspöki süveget, miseruhát küld a pápának, és templomot épít Rómában és Bizáncban is.
Hát. Jó kis kavarás fortyog a fejemben.

Lubic-lubic

http://jezusvagymozes.andreanum.hu/

Ezen a szövegen köszörülöm az agyam. Tóth  Feri osztotta meg egy előadásában , mint forrását.
 Nem tudtam ám egy szuszra végigolvasni. Sokszor elkalandozom a szövegtől, mint kezdő meditáló a mantrától, de szorgalmasan visszatérek hozzá.
Az első olvasat után fel akarom olvasni Nufinak is. Nem lesz egyszerű.
Párhuzamosan a Yotengrit értelmezésével és Szántai Lajos szárnyalásával zengetem a négy falat.
Közben kismosás, nagymosás, Karcsi tévéjét levettem a polcról, amit pár éve itt hagyott, és mivel rákérdezett, mondtam, megnézem, mi van vele.
Azóta hiába telefonálok, nem jön érte, de az utóbbi időben a telefont sem veszi fel.
Igaz, tartozik pár ezer forinttal.
Nufi vette nekem e monitoromat egy géppel együtt vagy négy éve, és akkor úgy mentem bele az ajándék elfogadásába - mert tartozott hozzá egy számítógép is - ha a gépet tovább tudom adni. Ennek arányos része tolódott hosszan, s még most sem akar megérkezni.
Persze ha nem Karcsi kérdez rá, hogy mi van a tévéjével, ma is ott csücsülna a könyvesszekrény tetején, de így levéve elfoglalja a teljes asztalomat. Azóta hokedlin javítok mindent.
Volt némi famunka is.
Nufi kezében eltört egy öreg fakanál. Kicsi, még nagymamától maradt rám. Nagyon félrekopott, és feketére égett középen. A zsíros dobozból akart kivenni valami alá, és akkor jött a reccs.
Először megragasztottam, és ráforgattam fémből egy gyűrűt, de nem találtam jónak. A gyűrűt lehúzva nem tartott semeddig a ragasztás. Inkább megfúrtam egy rózsagallyat, és abba dugtam a csonkot.  Tegnap már azzal kavartam a tojásomat a halrudacskán. (ebéd)
Ezek az érték nélküli szerszámok a legfontosabbak a konyhámban. Megnyugvást ad, hogy elmoshatom, és visszatehetem a fiókba, meg elővehetem.