Atilla az éles szemű turulnak a tolla?

Boldog új évet Mindenkinek!

Imádom a számítógépeket! Leírtam a címet, és egy enter után kimentve megjelent a semmi. Írni pedig még eztán fogok.

Ez a lövés már elszállt, s ha senki nem döglik bele, akkor csak nem voltam elég körültekintő.
A karácsony Miskolcon telt. 30-án jöttünk vissza. Egy nap Komjátiban. A hűs ellenére felszereltem a műkotlósra az időjárás állomást. (Hő és páratartalom mérő) Jolikáékhoz átvittem, majd rögtön szabadkoztam is: A hőérzékelő itt maradt Budafokon. Még szerencse, hogy csak tavasszal helyezik üzembe.

Vasárnap kinéztünk a Zsarnaira is. Most pár könyvre csaptam le. Radó Sándor Dóra jelenti volt a nagy fogásom 100Ft-ért.

Ez a fickó a szovjetek kémje volt a világháború alatt, és Svájcból kopogta Moszkvának a hálózata gyűjtötte titkokat. 1971-ben adták ki, és a nyelvezete is pontosan ennek megfelelő.
Több helyen kikel a másik oldal önéletrajzi- ,  illetve az őt elemzők írása ellen.
Nekem az volt a legundorítóbb, hogy a magyar hadseregről gyűjtött adatokat is lelkifurdalás nélkül tolta át a túloldalra. Ebben a káoszban akár igazunk van, akár nem, magyar katonák életét oltották ki miatta, és nem tudom pozitívnak érezni. Többek között Mari néni testvére is Erdélyben halt meg az oroszokkal vívott harcban.
Nyaranta, ha meglátogatom, mindig elmeséli Komjátiban a történetét. Vagy két éve elvitték az unokái a helyszínre. Megnézte az elesett katonák emlékművét, rajta a testvére nevét.

Egy műszaki könyv a rövidhullámú vevőkről, Fekete István és három Kötés-horgolás Nufinak, meg jó hosszú cipőfűző a sárga csizmámba.
Kicsi piac volt. A köd, vagy az ünnepek? Nem tudom miért.

Itthon újabb előadóra bukkantam. Szőkített hajú világjáró meséli a kalandjait Délamerikáról, az európai piramisokról, orosz ufológiáról.
Érdekes előadó, még nem tudom, mi lesz a véleményem.
Az előadásai félbemeradnak, és több DVD-t is árul, gondolom ezek ízelítők, s akinek telik rá, sponzorálhatja.

Kinéztem pár detektoros rádiót a gugli keresőjén, és  feltekertem egy befőttes üvegre, meg egy darab műanyag csőre zománcos vezetéket. Az egyik 300uH, a másik 1.17mH lett. Gondoltam, megnézem, mit hoz le valami forgókondival. Még antennát kell kifeszítenem a lakásban, vagya a padláson.Orosz tűs diódával akarom megszólaltatni, majd számítógépes hangdobozról meg is hallgatom.

Végiggyalogoltam egy 4-es programot a futópadon 10-es emelkedőn. Ez az utóbbi időben kimaradó mozgás helyettesítésére jó.

Szántai előadásai megyerték Nufi tetszését, és Csaba királyfiról szóló elemzésében hol Mátyás, hol Attila kerül elő, akkor libbent a címnek leírt szöveg az agyamba. Annál is inkább, mert ha minden név beszédes név, akkor Attilában is szabad keresgélni.
Ugye?

Lucám széke

Közeledik a templomba lépés ideje.
A tizenkét hónap visszatekintése a határaimról nem teljes. Mákom is megdaráltam.
Nem szórni, megenni.
Ha szórnám, megsokasodna.
Nem itt fogom.
A templomom még nem itt van.

Luc-luca-luca..... lóca. Sokan elférnénk rajta.Mindenkinek látni kellene. Felállni, és rájuk mosolyodni. A boszorkányokra. Ha állok, akkor állhatatos vagyok. A boszorkányok, akkor nőként hízlalom, megszülöm.

-gány -mány, -kány

Kánya? Elviszi? A sarat fészeknek? Sárgány? Kanyargó földfal? Kína? Kína kínja? Ninja?

Harc? Arc az arccal szemben? Sarc az arctalanban?  Parc Ella. A végső kielégülés méhe?

Nem tudom, pedig a hét hét már elmúlt. A nyolcadik hét az ötven.

Nyílik.

Még nem tudom....

... hogy hasznos volt-e. Talán nem.
Tegnap megnéztem a híradót a tévében. Elcsábultam a '62-es Ki mit tud? vetélkedőre, és természetesen megszakították egy kis agymosásra.
Jött a döbbenet. Erdélyszerte tüntetnek a románok a palagázkitermelés ellen. Egy magyar szót nem hallottunk, kifejezetten románul tiltakoztak.

Ez volt egy az impulzusok közül. Több részből jött össze, amit le akarok írni.

A másik ébresztő műsor a jutubin volt. Szintén tegnap láttam. Az időjárásszabályzásról. A hurrikánokról, földrengésekről szól. Német dokumentum film elemzte a HAARP technológiát, és Tesla rémálmodásait. Íme megvalósítva. Láthattuk működni.

A következő hatás Karácsony Sándor könyve. A magyar nyelv mellérendelő működését hasonlítja össze az indogermán alá-fölé rendelő megoldásaival. Mindent hierarchiába rendeznek. Vagy tízszer olvastam el  a példamondatot, amíg végig megértettem. Horthy kormányzó különvonattal látogatta meg Hitlert. Annyira germános csűrcsavarban írta meg az újságíró.....

Állandó felfedezési útvonalam pedig a Biblia.  A nyakatekert magyarázatok-csúsztatások gyűjteménye.  Tele van információval, de ki kell választani a rétegek közül az éppen fontosat, mint ahogy a régészek ássák, sepregetik körül a talált cserepeket, köveket, és fényképezik centiről centire.

Mi állt össze most a fejemben?

Jásdi Kis Imrétől tudjuk, hogy a magmára szénrétegen keresztül vezetett víz a föld forró gyomrában kitágul, gőz lesz, és metánná, széndioxiddá kapcsolódik, majd elindul visszafelé. Ebből lesz éghető gáz, meg meleg co2, ami a növényzetnek jó. Ezt ismerte a föld népe, és egy magyarhoz közeli ősnyelven - mint közlekedő nyelven - kézben tartott.  Volt rá riadólánc az épített és természetes hegyek tetején, volt karbantartó személyzet a vizek terelésére-irányítására. (pallagok)  Megfelelő oktatási központok.  (Szentgyörgy háló, templomok)
Ide érkezett be egy olyan intelligencia, akinek írígysége, vagy egyéb indoka volt a rendszer elpusztítására.
A Biblia egyik rétege az árasztásról, vízkezelésről szóló tudást tartalmazza, a képek a szerszámokat , a folyamatok absztrakcióját.
Az ószövetség még a hatalom megszerzését is dokumentálja. Apró részletekben.
A régi térképek Magyarországán is látszik a babiloni nyelvzavar kiépítése, és ezzel a hatalom kijátszása a működő rendszer alól.
Ez a megosztottság teszi lehetővé ma, hogy a régi technológiát félelemkeltő módon tálalva az utolsó egységet is - a Kárpát medencére gondolok - elvegyék az üzemeltetőitől.
Mi ebben a félelmetes?
Az egyén nem él többet 60-100 évnél.  Lehet ezt úgy szabályozni, hogy ne legyen gond a precessziós időrendben visszatérő eljegesedés idején alkalmas egyedek maradjanak egy-egy túlélő csoportban. Az alkalmatlanok úgysem szaporodnak.
Ma annyira ki vannak akadva a buzikra, pedig ők mindenképpen a kiválasztódás vesztesei. Többnyire tele vannak kisebbésgérzettel, ezért sokkal inkább munkára foghatók. Termelékenyebbek.
 Tudom, a mostani kísérletek a folyamat kézbevételét, vagy annak kísérletét mutatják. Minden jószándék mellett is sok-sok ártatlan áldozattal.
A Bilderberg csoport, a szabad kőművesek, a katolikus egyház, meg minden TUDÁS tulajdonosa úgy érzi, hogy a föld ütőerén tartja jobb kezét, a balt pedig a homlokán. A lázra csillapítót rendel, a heves szívverésre nyugtatót. A föld szervezete ennél sokkal bonyolultabb. Egy beláthatatlan univerzum pirinyó része.
Nem tudom, jó-e a tudástól elzárni minket. Az eddigi tapasztalataim szerint az őszinteség jobb a hazudozásnál.
Ha valamire rájövünk, az csak a dühöt fújja felhővé, és eltakarja a szemet.
El kell számolnunk háromig. Amikor eloszlott a ködfelhő, csak akkor kéne cselekedni.
Erdélyben robban a puliszka?
Nem tudom.
Azt tudom, hogy István központosította a hatalmat ötszáz évre. A belső erőforrások eltartották az itt élőket. A következő ötszáz év ismét darabolta. A legcsúnyább metélkedő a múlt század fordulóján volt, az immár működő bábeli zűrzavart kihasználva. Nincs közös nyelvünk, ezért nem lehet összehangolni a működésünket.
Értem, hogy a Szent Korona egy központosító szimbólum. Értem, hogy az egyházak szintén.  Kisebb egységeit pedig alközpontokká szervezve kellene mellérendelő viszonyban működtetni. Csakhogy az emberi elme programozható, és Géczi Gábor város-vírus elmélete gyönyörűen rávilágít, miért kell elhagynunk a tömörített szellemet. A mezőn egyedül kaszáló ember élvezni tudja a testi erejét, a gazdaságát szervezni képes elméje a több lábon álló biztonságát, és örömmel ad a fölöslegéből bárkinek.
Akinek meghatározzák, mit lehet, de kell is tenni, nem így fog gondolkodni.

szombat

A ragasztó és a fakanál a képen. Eddig jól vizsgáznak. Attilától megkérdem, mennyire bírja a vizet a megoldásom, bár igyekszem csak mosogatás idejére vízbe mártani a ragasztott részt. Munka közben csak a feje merül a zsírba, kajába.
Nufi rusztikusnak hívja a megoldásaimat, én  meg egyszerűnek, célszerűnek, vagy "nekem jó" megoldásnak. Nem tudom, mit szólna hozzá nagyanyám, ha látná, de nagyon kíváncsi vagyok rá.
Majd megálmodom.

Mára kisütött a nap, lehet kereket cserélni a Hondán. A két ünnep között megyünk anyuékhoz Miskolcra, és mániája a médiának a téligumi.
Én kellőképpen félek a téli úton, ezért sokkal óvatosabban választok követési távolságot. Mindenkinek jut rés engem megelőzni.

Láttam végre PS2 játékot is. autóverseny és valami labdajáték volt vele. A labdajátékot nem volt türelmem bekonfigolni, a Forma 1 pedig adott két napra gondolkodnivalót.
Fekete  kettős tőgy lóg rajta madzagon, rajta gombok, karokcskák.
Irányítás, gáz, fék, váltások, meg két kis motor van a belsejében. A motorokon excentrikus súly. Ettől ráz a tőgy, mint egy csendre intett telefon.
Nem akart hátramenetbe kapcsolni.
Miszlikbe szedtem, nagyítóztam, megtanultam összerakni is. A gumiharangok konyulnak összerakáskor, türelemjáték minden kísérlet.
Apróbb letört műanyagokat kiszedegettem, a motorok palástját igazgathatta, mert más értelmét nem láttam,Jónak tűnt a kütyü.
Meg a menüben minden gombra válaszolt a szoftver. Akkor kombinálni kell.
Addig figuráztam, amíg az első gomb nyomogatására megjelent egy jel, és változott, majd a balra visszaállt. Aztán, mint az autónál, a pedált sem felfelé húzzuk, ha rükiben megyünk, és nem tesszük mozgó autón tolató állásba a sebváltót, összejött a megoldás.
Nem tudom, talán ha lett volna használati utasítás....
... tudom, tudom... azt a billegő asztal kiegyensúlyozására szokták felhasználni.
Ez vérbeli játékost ne utasítson senki!

Mindenki világa teljes és tökéletes világ

Ismét rácsodálkozom Szántai előadására.
Most éppen az Egyiptomról szólóra.



Akkora móka ez az egyiptomi kultúra összefésülés a kereszténység kialakulásával, hogy én vagyok az általa emlegett korcsmáros a daru madár mellől. "A daru madár szépen dalol, és magasan száll fenn az égen, én meg csak állok alatta, és nem tehetek róla.
Kezdem felfogni, miért nem lettem író. Miért nem tudok belefűződni a történelmi tudat egységes szövetébe dísztésnek, foltnak, szakadásnak, semminek.
Erre a tizenéves kor jó. Akkor kell rábukkanni a barlangra. Ott lekötni Ariadné fonalát a bejárathoz, vagy megfogni egy már odakötöttet. Lehet az ökörnyál is. Hosszú sötétben tapogatózás után bogozás, csúszkálás, majd a megszokás kialakítja az alkalmazkodást, s végre indák, gyökerek, pókhálók fogságában a visszatekintés mutat rá az egyetlen útra, melyet megtehettem (volna).
Egyetlen elme nem teremthet csak kezdőpontot, vagy szélti-hosszanti sávot, csíkot, esetleg foltot a nagy egészben.
A barlang pedig nem világos lesz, csak megszokja szemünk a sötétséget.
Az én szemem inkább a fényt kereste, és elvakult. A sötétet csak alvásra használtam, a tapogatózást pedig más élvét keresni.