Isá por és homu...

Látjátuk feleim szümtükkel, mik vogymuk

Isa, por és homu vogymuk

Ez az átírása, vagy hasonló, sok ember fejében megvan a halotti beszédnek. (Nem biztos, csak magamból indulok ki.) Az értelme pedig vagy megvilágosodik, vagy megvilágítják, vagy közömbösen elsiklunk fölötte.

Egy ilyen kis megvilágosodásom, kicsi budhám van most nekem is. Persze nem önálló, hanem segítséggel.

Az a bizonyos ISA. Mert törökül Jézust hívják Isának.

(Lásd : http://hu.wiktionary.org/wiki/J%C3%A9zus )

Megváltani jöttünk a földre? Szenvedni? Tanítani? Porladni, elégni?

Nem csak a búcsúztatót foglalkoztatja az élet értelme. Ha valami nem megy, vagy túl jól halad, bennem akkor is megcsillan a kérdés, és újra el is búvik.

Van a kezemben egy öreg rádió. Videoton BR113. Csúnya, ütött-kopott, és nagyon mocskos volt. Vettem a Vaterán csomagban. Van hozzá doksim, illetve azt hittem, és most előhúztam.

A mocskot már iziben kimostam belőle, de akkor nem szólalt meg, félretettem hosszú téli estékre.

Most előhúztam, megkerestem, miért nem szólal meg. Pótoltam az elszakadt vezetéket. Kicseréltem benne három elektrolit kondenzátort. Szólt volna a régikkel is, de megváltoztak a ráírt értékek, és a Videoton eredeti hangjára voltam kíváncsi.

Ultrarövid-hullámon elviselhető, bár torz, középhullámon sokkal érzékenyebb a Szokolnál, de a rövidhullám leszakad. Ha működik, akkor meglepően érzékeny, ha nem akkor bosszantó.

Innentől lenne szakmunka. Eddig csak tapogatózás.

Több hasonló rajzból elemezgettem, hogy is működhet az oszcillátorja.

Mostanában nem ilyen tranzisztoros áramköröket javítok, nem áll rá a gondolkodásom, tekercseket, tranzisztort, és kapcsolókat látok, nem szerveződik rendszerré, vagy inkább egységgé a fokozat.

Újabb kitérő a műszaki szövegből.

Találtam Krizsa Katalin: A magyar gyöknyelvészet alapjai című munkáját.

Hihetetlenül a hatása alatt vagyok.

Ez a néni férjhez ment Izráelbe, és itthonról vitte a magyar, nyelvet, s ott hozzáérlelte a hébert.

Ez eddig szokványos történet. Minkét nyelv nagyon régi, és a keresztény alapok megásában – bár ez az alap korábbi grániton nyugszik, és sokan régészkednek a feltárásán – kiki a maga igazát hajtja.

No Katalin pedig a gyógyszerészi alaposságával patikamérlegre helyezi a szavainkat, és ha hatóanyagait válogatja szét.

Kell hozzá hallás, kell hozzá átmeneti tároló, és Alice (én) tükörországba lép.

Én is elfogadtam, hogy a Kárpát medence volt a kutúránk táptalaja, amikor a mag kikelt, és a nyelvek innét növekedtek szanaszerte.

Befogadtam a Tamana közösség alapgondolatát, hogy egyetlen nyelv van, és annak tájszólásai idomultak a ma használatos összes tudáscsere eszközévé.

Krizsa Katalin adta a gyertyát a kezembe e kis megvilágosodáshoz.

A rádió pedig egy dióda eltávolításától vált rövidhullámon végighangolhatóvá.

Az oszcillátora kap egy osztóból feszültséget. (Becsapós. A hangszínszabályozó egy tengelyen van vele.) Úgy értelmeztem, hogy a forgókondi túl nagyot változik kis mozdulatra, ezért a tekercs melegpontján az egyenfeszültséget változtatva finomhangolóként avatkozik be.

De van itt még pár difi. A rádió eredetileg 6 voltos. Négy góliát elem sokáig bírhatta valamikor, és ezért nem kellett gyakran cserélni, nem nagyon nézegették.. A régi elemek pedig úgy mennek tönre, hogy kifolyik belőlük a folyadék. A sós oldat szétette az elemfészket.

Kivettem, s felforrasztottam, ceruzaelem-tartót a helyére. Eddig semmi baj, de akkumulkátort kapott, és az nem 6V, hanem csak 4,8V- (4x1,2V)

Az oszcillátor pedig úgy tűnik, nagyon élesre lehet tervezve. Most Camping - ez a fantázianeve - kapni fog 6V-os tápegységet a belsejébe. De ez még semmi, mert Hetényi cikkből kilestem egy másik megoldást. Vagyis ennél bonyolultatbb a hozzájutásom. Stabilizálni akarom az oszci amplitudóját. Szkópon hangolás közben látható a csökkenő méret, és az elhalás is.
Oda áramgenerátoros táplálás nem jó, mert ahogy nő a freki, nő a fogyasztás is. Feszültséget kell mérnem, és visszavezetnem az oszci tápjához.

Most itt tartok.

Felvillanyozva egy értelmetlen feladat előtt. :-)

Zsebpárduc a Villa utcában

Ma megirígyeltem valakitől a macskás képeket. Kimentem az udvarra, és játszottam  Csipával.

Ez a kölyökmacska nemrég került a padlásra. Laci szomszéd hozta le, mert állandó nyávogással zavarta. Két macska közül őt tartotta meg, a testvérkéje is jó helyre került. Ja, azt nem mondtam, hogy ketten voltak.
Nevét Laci szomszéd adta. Marika néni ma jött haza a Mátrából, ő csak Cilinek hívja.

Egy kis varjú-történelem

Idézetekkel kezdek. Karácsony János A magyar észjárás kötetéből.

Ennyit a bloggerről.
Csinálnom kell(ett) táblázatot, mert így élvezhetetlen.

......
Ha nem rémül el valaki ennyi szövegtől, akkor is viszonylag nehéz olvasni. Igaz, az első két oldal után megszokható a stílus, és jön az élvezet.
Mármint a pillanatnyi politikai helyzet felismerése.
A központosított hatalom bármilyen embereket rángat ki a politikai küzdőtérre, mégis a varjú alá kerül.
A túlélés pedig már a török korban - így írták le más szerzők is, de lehet, hogy korábban-későbben is - szóval az ökonomikus önellátó, 'nem fogyasztó' ember életképes marad ott is, ahol a túlszakosodott ember kivész.
Érdekes felismerésem, vagy inkább rácsodálkozásom a mindennel összefüggő világról nem szűnik meg. Csak nagy bociszemeket mereszt a világra.

Cirmos cica haj

Cirmos cica haj
Hová lett a vaj?
Ott látom a bajúszodon,
most lesz neked jaj.

....
Cirmos cicahaj
Hová lett tavaly?
Ott látom a baj-úszódon.
Most lesz neked... Jaj!

Lehet egy gyermekdalt többféleképpen értelmezni?
Ha már felmerül a kérdés, akkor nekem sikerült.
Múlik az idő. Először csak cirmos lesz, szürkecsíkos a haj. Aztán egyre ritkább. Sőt, hogy a látszat megmaradjon, lecsúszik a szőr, és bajúsz lesz belőle.
 S ha már felnőttünk hozzá, akkor jön a jaj.

Az utolsó osztálytalálkozónk nem oly régen volt. Sokan eljöttek. Többen talán, mint eddig. A Szentpéteri kapui temető előtt gyülekeztünk Bodnár Attila sírjára vittünk virágot. Ő - padtársam volt - ment el leghamarabb.
Sári elejtett egy mondatot, hogy elértük a kort, várhatóan egyre kevesebben leszünk.
Bennem pedig azonnal kivirágzott a fekete humor, hogy majd ide hozzuk a virágot, és Attila szétosztja.
Bunkóságom nem osztottam meg másokkal. Benn maradt, csak így a nagy nyilvánosság előtt merem elmondani.
Sári már tudott valamit.
Elment a következő Attila. Kozák Attila. Január 3-án, az ötvenedik születésnapján.
Dancs Micu hívott fel a hírrel telefonon. Beszélni is akart róla, meg nem is nagyon tudott. Vele ült egy padban, és több emléke van Attiláról, mint nekem.
Én szabadkoztam, mert nem olvastam napok óta a leveleim. Bélának napok óta megy a hasa, Nufi is egyre náthásabb, nekem is kiült a szám szélére a herpesz.
Próbáltam magam menteni.. mentegetni, de ebből panaszroham nézett ki, Micu kifarolt a témából.
Úgy jártam, mint Karinthy a nyúlsimogatással. Illetve annyira nem, mert nem próbáltam tovább magyarázni a bizonyítványomat.
Itt még leírom, nem vagyok rend-es ember. Ha valamire rápörgök, akkor azt tudom rend-szeresen csinálni. Még a villanyleveles-ládámat is megnézni. Máskor pedig nem.
Más programok foglalkoztatnak.
Attila sem megy ki a fejemből. Persze az önzésnek mián. Apám halálakor fogalmazódott meg: A következők már mi vagyunk.
Két Attila is megy elöl.
... de nekem még dolgom van itt.

Cipő

Sikerült Nufinak örömet szereznem.
Jól kezdődött. A zsarnai piacon bukkantunk a cipőre,  az árus maga alkudta le 800-ról 500-ra. :-) Keményen pattogtatta orosz akcentussal a magyart. Nufi még csak nézegette, én már húztam elő a pénztárcámat, éreztem, hogy tetszik.
A cipő eredetileg bőr hurkokban vezette a cipőfűzőt, ami sajnos hamar szakad. Átalakítottam. Vettünk hozzá szegecset - drágább volt, mint a cipő - és szépen rákalapáltam.

Íme a végeredmény: