Mennyit lehet rajta nyerni?

Eladó a lakásunk.
Nem újdonság, többször is írtam már róla. Kinn a tábla a kerítésen. Ingyenes és fizető hirdetőkkel is van megállípodásunk.
Egy órája csengett Nufi telefonja. Érdeklődő a lakásra. Itt áll a ház előtt.
Én éppen a bozontomtól szabadultam meg, magamra kellett kapnom valamit. Úgy mentem le a lépcsőn.
Kistányérnyi lapos telefonjával a kezében ötvenes hölgy álldogált. Az a ki ha ő nem fajta. Bejött, mindenre volt pár fitymáló szava. Az első kérdése, hogy mennyit engednék az árból, meg hogy négy milliót rá kellene költeni, meg hogy a falak állapota a legrosszabb.
Mindezt Béla előszobájában simogatva a glettelt, szakember készítette falon adta elő.
Komolytalan. De azért végigvezettem a felső lakáson is. Látszott rajta, hogy lakással házal, és nem lát gyors hasznot az ingatlanunkban.
Még fényképet sem akart készíteni, és közben lerázott valakit a telefonon. Gondolom, másokkal is szkenneli a környéket.
Vajon miért nem olyan jön ide, aki az árból tudja, hogy itt van  még mit tenni, de elég nagy lakáshoz jut.
Deseda mellett az úton láttam egy frissen leaszfaltozott utcát. Az egyik oldalon egyforma téglalap telkek sorakoztak. Az elején kiépített áramvételi lehetőség mérőórákkal. Az jutott eszembe, hogy ez is falanszter lesz.
Ezt a külön csövön bejutást kereste a hölgy is a lakásbejárathoz.
Ez a ház 1930-ban épült. Emberi léptékű ajtókkal, ablakokkal, és nem egyenmintára.
A masszív, 50cm vastag falak még állni fognak, mikor a vékony téglaépületek már bontókalapács alá kerülnek.
Csak hát meg kell várnom azt az embert, aki itt otthont, s nem az üzletet keresi.

sodrásban

Belefogtam több munkába is.
A zöldségesünk rám bízott egy reklámtáblát. Piros, jó nehéz, és semmit nem csinál.
A kapott szoftvert öreg noteszgépemre feltelepítettem, majd a doboz oldalán rést nyitva felforrasztottam az RS-232 csatlakozót. Meg sem mukkant.
A dokumentációt olvasva úgy tűnt, win 3.1 környékén fog működni.
Felhoztam a fáskamrából két masinát. Még a hangszer gépet is átgyötörtem, azon sem beszélt a dobozzal a soros port.
Na, van énnekem scope programom. Ez is öreg gépre való. DOS alatt mutatja meg, ki mit csinál. A vezérlő program bemegy az egyik soros portján, kiteszi a képernyőre a parancsot, majd kimegy a másik soros portján a vezérlendő készülékbe, és ha válaszol, akkor annak is képernyőre kerül minden szava.
Ez a program pedig megint nem akart működni.
Az első melléfogás: A 386-os gépen a vezérlő panelről a sorosport vezérlő IC-ket eltávolították. Csak a diszkvezérlő maradt rajta.
Persze van itt még másik IDE vezérlő is, de az sem akart dolgozni.
Előhúztam a VT420-as terminálom. Ez egy olyan monitor, amiben van memória, meg kis értelmező rész. Azzal kiderítettem, a fényújság vezérlőprogramja ad életjelet a soros portra. Tehát a dobozban lesz a hiba.
Tömérdek popszegecs tartja össze a dobozt, és hogy fogom én ezt összerakni, ha lefúrom azt a sok rögzítőt?
Ennél egyszerűbb lett a szétszedés. Felfedeztem egy csavart. Ennek kitekerése után az udvari nagy satuba fogva Nufi segedelmével lehúztam a 'bőrét'.
Így már belelátok valamit.
A soros porton megvoltak a negatív feszültségek, és 20W-ot felvett a max 80-ból. Nem tűnt teljesen halottnak a kütyü.
Odabenn pedig jött a fekete leves.
Kis akkumulátor őrzi a betáplált szöveget - gondolom - és az, meg az időjárás elpusztította a körötte-alatta kúszó fóliákat.

Jó kis szemrontó munka. Vékony rézszálakkal pótolni, ahol lyukgalvánon megy keresztül, ott megfúrni, és átvinni, majd megbízható forrhelyet csiszolni, és felforrasztani. Mindezt hajszálnyi távolságban.
Ha pedig két szál egymás mellett forrasztandó, akkor a hő megfuttaja a másikat is, vagy leurgik, vagy csak másképp kezd csillogni, és egyéb nyalánkságok.
 Három nap után sikerült rájönnöm a 10 éve nem használt scope program beállításaira is. Most, hogy letöltöttem pár ugyanerre jó egyéb progit is.
Ma még forraszgatnom kéne, de hideg van az erkélyen, és ezt természetes fényben jó csak csinálni.
Átalakítottam a régi csipeszes lámpámat is LED fényforrás befogadására.
A tölcsér alakú 'körtét' megtoldottam gallérral, és két kis csavarral beszorítottam a búrába. Ezt is könnyebb volt elmondani, de egy fél napom ráment.
Laci szomszéd vett még LCD monitort táp nélkül, és adott hozzá 2 amperes 12V-os máshoz valót (15V körüli nyers feszkó jön ki belőle) a 3,5A-res fogyasztású készülékhez.
Lefűrészeltem egy rossz wincs tápcsatlakozóját, azt kötöttem a spec csatlakozó aljzat helyére, és számítógéptápról kipróbáltam.
Arról ment.
Ráforrasztottam az ellendarabot a Laci féle tápra, és egy napot üzemeltettem. Kibírta. Kézmeleg volt a trafó. Ha kidöglik, majd kihoz a PC-ből 12V-ot, és feldugja arra. Szabvány szerint kötöttem be.

Újra itthon

Pár számítógépmentes nap után ismét nyomogathatok.
Kéménymagasításra mentünk a tóparti nyaralóba. Elindulás előtt küldtem e-mailt MJózsinak a telefonszámommal, és végre megtörtént a kézfogás. Hány év után? :-)
Mindegy, sétáltam egyet Zsömivel és vele a környéken. Nem akartuk megváltani a világot. Csak egyszerűen beszélgettem vele. Fura, de ilyen élmények mostanában nem érnek. Innét is köszönöm a látogatását!
A munkakezdés bonyolult volt. Józsi - akivel dolgozni mentem, meg kéne számozni, mint itthon a Lászlókat. Valamiért vonzom az azonos nevűek környezetét.:-) - leeresztette a kútba a szvattyút. Pár perc múlva ömlött a konyha és a fürdőszobai csap alól a víz. Biztos szétfagyott télen a cső a falban.
Akkor csak hidegvizes mosdás lesz.
Obi körút, vettünk habarcsot, létrának való lecet, s pár apróságot, és felraktuk az első pár sor téglát a tetőre. Közben kiürült a puffertartály, leszereltem a csapot a konyhában. Tömítéscsere. Megnéztem a fürdőszobáét. Ott a flexi cső durrant el. a csap alatt.
Másnap majd megint Obi lesz, úgyis kell betongallér a kéményre is, mert a régi nem jött le, törni meg minek, megállt rajta az a pár (összesen 9)sor. Még kivágtunk sok magonc meggyfát, aztán nyugovóra tértünk.
Este 11 előtt olyan repülőgépzúgás volt, inkább felkapcsoltam a villanyt, olvasni.
11-kor jött a felhőszakadás, kb éjfélig. Fölöttem kopogott a tetőn, nem lesz ebből  alvás.
Fáztam is, Betekertem magam a két paplanba, de kicsik, és amint fordultam egyet, máris fagytam meg, akarom mondani huss az álom.
Bezzeg Józsi odalenn hortyográfján koncertezett.
Ennek ellenére kiphenten kezdtem a napot.
Kicseréltem a tömítést, a flexi csövet, és hordtam Józsinak a tetőre a téglát-maltert, betongallért, mikor mi kellet, és még a kamil lukat is bevéstem a kémény aljába. Pont jó helyre, mert a következő téglasor már teliben az alja lett volna. Szerencsém volt.
Újra feltöltöttük a rendszert vízzel, és most a villanybojler alatt jött a szökőkút.
Természetes, hiszen magasabban van, mint a másik két korábbi hiba.
Mégy egy flexi cső, de Laci - a szomszédja (még egy László :-) - tudott adni.
Immár ez is működött, de meg kell várni, hogy elszivárogjon a víz, nem nyúlkáltam inkább a villamos berendezésekhez. Itthon is áramtalanítom a helyiséget ilyenkor, és másik automatáról működő hosszabbítóval világítom a munkaterületet. Itt meg nem volt olyan  Fény sem volt.
Szedegettük a magoncokat, kitűzőkarókat vertünk le a telekhatárra. Józsi még törött téglákat zúzott kicsire, és  egyengette a nyomvályút a telekbejárónal.
Este volt a látogatás. Még Nufival telefonáltunk, ki-ki mit végzett aznap.
Ma reggel azzal fogadot Józsi, hogy nincs víz.
Kimentem mosakodni az udvarra. Meg ahogy a Móricka elképzelte.  Odalenn zúgott a szivattyú. Letekertem a toldót, víz nem jött.
Ismerős játék, Komjátiban nekem is szívott fel csupasz csigát a szivattyú, biztos itt is valami hasonló lesz.
Húzom a kötelet, nem mozdul.
Húzom a műanyag csövet, az jön.
Leakadt a kifolyócső.
A szivattyú marad. A kötelét rángathattam, ez elfordulhatott a csőben.
Szemlélődtem továb, mit lehetne tenni.
Kb. 1 méterre a csőben* egy kék szinű drótsodrat jelölést fedeztem fel, hogy meddig szabad leereszten ia kútba a szivattyút.
Hm, hm. Ez cumi. Ahogy én ezt látom, a 8 m alatt a szivattyú évek során üreget takarított magának, és valószínűleg elfordult, hát se ki, se be se nyő.
Sikerek-kudarcok.
Íme a mérleg.



* A jelzett cső a kút. Bakarasznyi műanyagcső a kút fala, és alig szélesebb a szivattyú testénél.

Holnap irány a Deseda

Sikerült egy jó kis gyomorrontást összeszednem. Végigvacogtam az éjszakát, és átaludtam a délelőttöt. Holnap meg megyek kéményt építeni Jóska haverommal.
Addig talpra kell állnom.
Az utóbbi napok egy szkóp tápegységével teltek. Szétszed-összerak, méreget, beindult, nem indul be, stb. Még nem vagyok megoldásnál.
Rossz ez a tavaszi rángató időjárás is. Nyűgös vagyok.

:-)