2014. június 13., péntek

2014 június 13 péntek

Babonások figyelem! 13 és péntek.
Nekem a tegnap volt valódi csütörtök.
Pár napja bemutattam egy madarat. A meggyfán fényképeztem le. Nagyobb galamb méretű szárnyas.
Tegnap reggel robbanásszerű csiripelés közepedte nagy szárnysuhogással kiviharzott a lombok közül, és a karmai között tartott veréb más nem kiabált. A diófán igazgatta még a ragadozó, madárszemetnéztünk - mégsem nevezhetem farkasszemnek! - és tovarepült.
Alighanem a tornácunk oszlopán fészkelők közül volt egy. Ma reggel nem is fogadott a szokásos verébhang.
Kipakoltam a gangra az autórádiót. Hozzá a tápegységet, a műszereket, csavarhúzót, és közbn megérkezett a gazdája.
Beszélgettünk, a rádió egy LED-je kacsingatott, ezen kívül semmire sem reagált.
A levehető előlapja - nem NDK turmixgép, mégis van neki - tartalmazza a kijelzőt és a billentyűket. Szétcsavaroztam azt is. Benne ragacsos koszra bukkantam. Azt is kimostam. Így szétszedve kap 5V-ot, ezen túl nincs életjel.
A szkóp 250mV brummot mutatott, átállítottam a tápot, hogy az se legyen oka bárminek, majd egy átkötésnek nézett valami szikrázni kezdett.
A tápvezetéken a védődióda. Már csak a két lába volt meg, a belseje tokostól elfüstölt.
Ez nekem azt jelenti, hogy az akkut fordítva dugták rá.  Ez még persze nem elég, mert csak kiveri az autóban a biztosítékot, és kész. Na itt nem volt biztosíítva az a 13V.
Ez csak a nyomokból.
Ezek után továbbméregetve a billentyűzetmátrix két vonalon elleállásosztóval működik. Attól függ, melyik pontját nyomják meg, 0 és 5V közötti feszültséget kap a vezérlőprocesszor.
Ez a processzor csak 0 vagy 5V-ot kapott. Az a láb zárlatban van test vagy táp felé. fejből már nem tudom. A kijelzővezérlő sem csal az LCD-re semmit.
Ezek után nem merem azt mondani, hogy rendeljük meg a két ic-t, mert nem vagyok benne biztos, hogy a szintézer megúszta.
Van itt még pár autórádióroncs. Tavaly ia kaptam valakitől, és el is hoztam otthonról, ami volt. Na végfok egyikben sincs, vagy amelyikben van, az is elég gyűrött, kezlőszervek hiányoznak.
Felkutattam az e-bay-t, Vaterát, mit lehet ajánlani, de estére igérte magát a srác, és nem jött vissza.  Nem szeretek rossz hírt mondani, és még túl sem lehettem rajta...

2014. június 12., csütörtök

június 12 csütörtök

Kicsit becsapós a cím. A mai dátumot írom, de tegnapról beszélek. Sebaj!
Tegnap levertem a barométeremet. Minden mutatója a legnagyobb érték fölé kúszott, az előlap leesett. Lesz mit javítanom. Nem, mintha más nem volna.
Kezdtem magammal.
Ha egy embert magára hagynak, és éppen kivették az elfoglaltságából, a fejében még ott jár tovább a tevékenység. Újra és újrateremti, természetesen hibátlanul.
Járkáltam körbe a portán, szedegettem a leszáradt diógallykat, epreztem, büszkét rágcsáltam.  Csak amikor a kávés doboz irányába indultam minduntalan, akkor jött az isteni ötlet.
Meglátogatom Pétert.
Nem volt otthon. A templomon dolgoznak munkások, autó sehol, akkor megnézem, hátha Szilason van a házukban.
Ott sem volt.
(Megkerestem, honnét a neve Bódvaszilasnak. A Bódva folyó adja magát. A szilasban én valami széles vagy fésűs valamit sejtettem, mint a szilás cet szájából, de ennél szebb a megoldás. Íme a Czuczor-Fogarasi szótár két szócikke.
*SZILAS (1)
(szil-as), mn. tt. szilas-t v. ~at, tb., ~ak. Szilfákkal bövelkedő, benőtt. Szilas erdő, szilas vidék. Használják főnevül is, s ekkor többese: szilasok, am. szilfaerdő. Ritkítani, kivágatni a szilast, azaz a szilfaerdőt.

*SZILAS (2)
faluk Komárom és Torna m.; helyr. Szilas-ra, ~on, ~ról.)


Visszafelé körbejöttem a K-nulláson, és malom után a Bódva töltése mellett aztán betértem Mari nénihez.Beszélgettem vele egy órát - időn nem néztem, hasra ütve mondom - aztán hazajöttem.
Megkóstoltam a körömpörköltöt. Anyu hozta a szomszéd asszony főzte Miskolcon. Én még főztem volna, vagy valami nincs benne, de majd ma tovább főzöm. A felét kanalaztam csak be. Otthon biztos a duplája is kevés volna.
Tényleg, még nem is mondtam el a nagy felfedezésem. Azért eszem kevesebbet, mert az epresben hajolgani nem túl nagy élmény, és inkább jóllakottnak jelenti a hasam az agyamnak magát, csak hagyjam már abba a görbülést.
(Ezt jólkimagyarfejeztem 'ámítógépes szótáramból )
Itthon aztán kivittem a frédibéni-asztalt a diófa alá, és a videót - madárlátta, vagy Budafokjárta jószág - újra szétszedtem. A kazettafészek már kitűnő, de a szalagot nem húzta fel, csak kitette a lejátszás ikont a kijelzőre, majd úgy maradt.
Az a motor nem mozdult.
A hiba  hosszú állás miatt volt. Kiszedve kézzel 'kitörtem' a tengelyét szorulásából, és szépen megjárattam 9, majd 12V-ról. Folytattam a járatást összerakott mechanikával is, és végül bedobozolt magnóval megnéztem a Mester és Margarita három és fél részét. Ez sem volt túl egyszerű. A naptól alig látszott valami a képcsövön.
Ismét bringára kaptam, megkeresni a gazdit.
Út közben Ferivel beszélgettem. Bemutatott Mónikának. A két éves kis hölgy hol elbújt, hol előkerült, igazi középpontja a családnak.
Kitárgyaltuk Nufi ötletét a házról. Hátha belemennének a lízinges megoldásba a tulajdonosok, Ezt a témát még nem bontom ki, mert több résztvevős, de a lényeg, hogy jó lenne már itt lakni végleg, és letelepedni.
Elcsíptem a videotulajt. Még dolgozott, -valamit fóliáztott a kollégáival - majd később értejön. Visszajövet beköszöntem Péterhez. Ebédhez készüll - volt már vagy este hat óra - de még kijött egy cigit elszívni a kedvemért a tornácra.
El is felejtettm megkérdezni, megmaradt-e az eperfa. Egyenlőre még az én kusza tanulmányaim az ég s föld szétválasztásáról volt terítéken. Ami nekem friss élmény, az neki vagy meggyőződés, vagy kitudja milyen zugba félretolt tudás.  Látom, mint hullik le a rozsda a 'kerekeiről' . (Nufi azt mondta, hogy valmi szenilis vénembernek állítom be, pedig eszembe sem jut. Az én nyüzsim a fura az én koromban.)
Itthon még RF kábelt kellett gyártanom a videohoz. Távirányítót sem kapott - valakitől levetett képmagnó ez, kidobni szánták, amikor megállt - és még a kezelést is el kellett mondanom. Kapott hozzá harminc kazettát is, legalább lesz mit nézni.
Este megint Bakos Attila videoja, illetve Tóh Kornél Frigyes Jézus és a törvény c írása volt az 'altatóm'.



2014. június 11., szerda

június 11 szerda


Változatos napot kaptam tegnap.
Korán reggel körbelocsoltam a fácskáim, és felkészültem anyuék fogadására. Koppanásra érkeztem az állomásra. A vonat indult tovább Nádaskára, anyuék hátul száltak le, máskor mindig előrébb.
Laci bácsi a fűnyírót szedette szét. Élezzem meg a kését, és a bovdene akad. A kés egyszerű feladat, de a gázbovden merev jószág, és inkább cserélni lenne jó.
Rekkenő hőség. A konyhaasztalt kitettem Laci bácsinak a diófa alá. Ott ebédelt.
Délután hazafelé készülődtek. Borulat jött a hegy felől. Villám is cikkant, majd nagyot dörrent az ég. A levegő hirtelen hűlt le.
Laci bácsi arra kért, vigyem ki őket az állomásra, mert már nincs váróterem, és megáznak.
Én még abban reménykedtem, el is megy a felhő, nem szeretek fél kilóméterért ki-beállni, de azért megkerestem a kulcsot, és nekikészültem a feladatnak.
Negyedkor kiálltam a kapu elé. Félre jön a vonat, vagy kicsit később. Ömlött az eső.
Métereket láttam magam előtt, s megjegyeztem, talán meg is várhatnák a másikat. Két óra múlva indul a következő vonat. Anyu hajlott volna rá, de felmerült bennem, hogy ennyit nem érdemelnek?
De.
20-30-as tempóval átmentem Szilasra. Ott még nem bontotta ela MÁV az állomást. Anyuék azon a két méteren is átáztak, amíg bejutottak fedett helyre, én meg visszajöttem.
A kapu alatti fűben bokáig süllyedtem a vízbe. A jég dobolt az autón, és még negyed órát tombolt a vihar. A lakatot is csak később kerestem meg. A hátsó szobába is bevert a víz.
Aztán csend és nyugalom.
Az a pár perc autózás szépen lemosta a port, de nagyon hosszúnak tűnt.
Bekapcsoltam a gépet, és újra Bakos Attila szövegét hallgattam. A fejem tetejére pedig ráült valaki, mert aludtam volna, kényszerítenem kellett magam, hogy ne.
 Sok szanszkrit szót használ. Jézust, Buddhát egy lapon emlegeti. Egyre jobban szeretem a hozzáállását.
Még ülepedni kell bennem, csak később akarok írni arról, mi épül belém a tudásából.
Talán a rendszerszemlélet.
Több előadó feszegette már a sejtjeink önálló intelligenciáját, életciklusát, és ami fent, úgy lent, nekünk is jut 50-100 év meg a bolygók is száguldoznak évmilliárdokat.
Őtőle a test, vagy anyagi evolúció és a szellemi szerveződés evolúcióját szívom fel. Ez a kettős látásmód szépen illeszkedik a zenéből ismert összhangzati világba.
Csak ugye a furulya mellé nehéz elképzelni a hegedűt kísérő hangszernek, úgy még én sem érzem a lyukas botocskám hangját alkalmasnak mások előtt próbálgatni.
Amíg gyakorolok, addig csak a közvetlen közelemben élők szenvedik.  Ha pedig lesz belőle valami, akkor jöhet a színpad is. 

2014. június 10., kedd

Június 10 kedd

Itt maradtam. Összefutottam Imrével, - vele, s Andrással kirándultunk itt a hegyen tavaly gombaszedés ürügyén - és megkérdeztem, hátha volna errefelé is lakatos. Sajószögedi ajánlatot kaptam. Miskolctól 35km, azaz innét 100 plusz, és így tovább.
Abból indultam ki, hogy ő autószerelőket tanít Barcikán. Hátha van lakatosképzés is!
Nincs. Először mondta, hogy van közelebb is, de át fognak verni.
Tudom. Az autós közegben töltöttem pár évet.  A budafoki emberke, aki nem vállalta be a munkát, küszöbönként 20-at mondott, a sajószögedi fickó 60-at látatlanban. Ezt a  miskolci szomszéd tudta megkérdezni, mert fényezőként dolgozik náluk.
A lényeg sikkad el közben, megkérdezi Imre ma, vállalják-e itt Szögligeten, vagy Perkupán.
A bringatartót már felcsavaroztam a tetőcsomagtartóra, hamar hazajutnék 10-20 km-nyiről.
Anyuék bejelentkeztek a kilences vonattal.
Nufi befizetett az internetre, és ma már korlátlan időben lehet skypeolna, ha beszélgetnivalónk támad.
Nekiálltam a falkaszni kiszedésének. Ez az első szoba ajtajában van. Az egerek  jókora bejáratot rágtak rajta hátul, és igazi hanczurtanyát rendeztek be. A műanyag tetőket megrágják, s ami nem ehető - nekik-  azt összeszarják.
Elöl lécekkel rögzítették, azt szértördeltem, és kihúzkodtam a szögeket. (Utálom a szögeket, mert nem lehet nyom nélkül eltávolítani. A facsavart régen nem is ismerték.)
A szekrény rész ennek ellenére nem mozdul. Odabenn mellépergett porból olyan tapadási súrlódás jött össze... Még nem tudom, hogy húzom ki, mert nem az egészet akarom újraácsolni.
Leginkább cementes lével akarom megfogni mödötte a vályogot, és a lyukaknál beszabni valami faanyagot.

2014. június 9., hétfő

2014 június 9

Régen az utolsó tanítási nap június 8 volt.
 Tegnap jöttem Komjátiba délután.
Hosszú bepakolás előzte meg a forró nyári napon vezetést. Laci szomszédék bulit tartottak az udvaron, én meg csak jártam le-fel a lépcsőkön, hurcoltam a bőröndöket, táskákat, egyebeket a kocsiba.
Az úton énekeltem végig. Jókedvemben? Könnyű lenne ráfogni, de inkább a mozgás kedvéért.Ne álljon be a nyakam a négy órás úton.
Itt pedig lepakoltam a szobába, meg a tornácra. Estére nem sok tennivalót szántam magamnak. Szerintem még tíz óra sem lehetett, és már aludni is tértem.
Reggel pedig öt előtt nyílt ki a szemem. Otthon ez sem működik így.
Előhúztam Németh László könyvét, és két naplórészletet olvastam el. Sajkódi magányáról szólt az egyik. Belefeledkezik a növények egyszerű életébe. Zsendüléstől szentülésig.
Még nem maradhatok itt. Az autó hegesztését kell intéznem. Anyuékhoz megyek ma este, és holnap meg elnézek a mesterekhez.
Még nem szoktam eg a csöndet sem. Budafok állandó lüktető zaja még kapott egy boxgálát is. Bakosnál - a szomszéd kereskedő cég - ringet ácsoltak, egész nap szólt a tuc-tuc, és mikrofonpróba, majd délutántól a műsor. Bevonulási zenék, mikrofonba üvöltő műsorvezető.
Időnként megjegyeztem, hogy ahol van erősítő, oda nem kell kiabálni.
A másik fontos tulajdonsága a mostani hangerősítőknek, hogy nagyon kis torzításuk észre sem vehető, ha nem vezérlik túl.
Ezt a kezelője valamiért nem érezte fontosnak.
Na, de már itt vagyok, s nem ott.
A hazai zajból csak a számítógépem ventillátora zúg a fülembe. Otthon ezt sem hallom, itt meg nagyon hangos.Lehet, hogy valami rezgés elleni szigetelést kell pakolnom az asztalra. Szerintem a lapja rezonál be.
Na főzök egy teát, hogy felpörgessem magam.