2014 június 22

Valami ünnep van, mert Nufi mondta tegnap. Körmenet lesz a katolikusoknak, megtapodják a virágokat. Tegnap volt a leghosszabb nappal az évben. Gondolom, ennek adtak vallási köntöst elődeink.
Jókora zuhik tarkították a napot. Először a kocsitakarításkor jött. Kiporszívózni akartam, de megállított a vízfüggöny. Bebújtam és ecsettel húztam össze a port a padlólemez homorulatán. A fejem fölött döngött a sok vízcsepp, a kárpit sem csillapította a hangokat. Bumm bumm ratatata.
A küszöböt, s a sárvédő javítóíveket beraktam a komorába, ne kezdjen rozsdálni beépítés előtt.
Végül sikerült kiporszívózni, és felkötni a bringát a tetőcsomagtartóra. Elindultam. Már a dobódéli tó magasságához közel jutott eszembe, hogy jó lett volna betenni a vasakat. Spuri vissza érte. Szerencsére még így is korán érkeztem.
Haza már két keréken. Átmentem még Arzénhoz - időt kérni -, hogy hadd fejezzem be ezt a tűzhelyét, s csak utána fognék  a másikhoz. Még tele a gang a Honda tartalmával, meg valószínűleg az új tűzhelyén szelepet kell cserélni, és az Miskolcon kapható legközelebb.
No, ott is elkapott a zuhé. Álltunk az ajtóban, és csak reménykedtem benne, hogy nem tart soká.
Igazi mosó eső volt. Nagy vízmennyiség rövid idő alatt. Jég nem volt.
Itthon meg legeltem még a meggyfáról és a málnásról is. Ja, meg epret.
Az ebéd nem volt túl vastag. Zöldésglevest főztem - tudom, a csirkefarhát miatt ezt húslevesnek kell hívni - és az hamar kiürül.
Az alaphangulat meg az volt, hogy hideg van.
Még szétkaptam Edit porszívóját. Állítólag hol megy, hol nem. Vagy kapcsoló, vagy a motor műanyagházas csatlakozója gyanús. Rámsötétedett, majd ma befejezem.
Este pedig Dávid Gyula előadására aludtam el.  Az előadás eleje a relativitás elmélet és a gravitáció kapcsolatáról szólt. Ismerem már, nem először hallgatom, csak mindig más összefüggésbe illeszkedik bele.

2014 június 20

Majdnem üres a Honda.

A tegnap délelőtt még mindefelé keresgéléssel telt. Így szokott kezdődni a nemszeretem munka. Ebédre főztem túróstésztát. A legnagyobb ellenségem a tejtermék, hát durr bele. (bár finom)
Nekiveselkedtem, és kitermeltem az üléseket, a kárpitozást. Már csak a két hátsó doblemez belső kárpitja van fenn.
Kiszedtem a riasztót is. A rádiócsatlakozót. Valami hihetetlen ronda munka ebben a szép autóban az utólagosan beépített eszközök vezetékelése.  Nem csak a forrasztás ronda, de az összetekert réz szigetelő szalagja lepörög a helyéről, és bármikor zárlatot csinálhat. Mintha nem ismernék a zsugorcsövet, vagy az autórádió-beszerelők a forrasztópákát.
A vezeték úgy megy, hogy csupaszon, kötegelő nélkül A pontból B pontba.
Tudom, hogy utálatos dolog fetrengeni egy autó padlólemezén a burkolatok nem takarta éles fémidomok között matatva, de aki erre specializélődik, az vajon miért nem kényes a munkájára?
Ilyenkor eszembe jut, hogy a régi csöves készülékek javítását is azzal kezdtem, hogy a hátulról - forrasztási oldalról - reáépített alkatrészeket átpakoltam a helyükre.  Nem csak a szépség miatt, de a NYÁK is jobban tartja, ha előtte a bakelit furata mechanikusan rögzíti az alkatrészlábat.
Este még kikarikáztam Szögligetre megkérdezni, hogy mikor vihetem az autót. Szombaton 3-4h körül tud fogadni.
Még pár műanyagbigyót ki kell szedenem a hegesztés előtt a küszöb tetejéből.

Először arra kértem a mestert, hogy ha levágja a régit, akkor hadd szedjem ki még ott görbefogóval, de azt hiszem, itt megfúrogatom alatta a korhadt küszöbrészt, és még itthon kiszedegetem, azzal se kelljen ott az időt húzni.

2014 június 19 csütörtök

Kihagytam pár napot. Igyekszem pótolni, de visszafelé. ahogy eszembe jut.
Tegnap hosszú túrán voltam. Bringával bementem Miskolcra az autóalkatrészért. Netto 120km, de ennél 12-20-szal biztos több. Hadd legyek büszke magamra így az 50-en túl. Bár biztos nem sportolói teljesítmény, meg két részre osztva, de kimerítő volt.
Az odaúton elcsípett Sári telefonon, és jelezte, hogy megkapta a levelem. Emailen jeleztem fél 8 körül, hogy találtam hegesztő embert a kocsihoz, köszönöm a fáradozását.
Megbeszéltük, hogy a József Attila utcán felveszem a sárvédőíveket, és bemegyek hozzá pár szóra még.  Ő kiszállíttatta volna hozzám kocsival, de nem fogadtam el. Nem nézem fejőstehénnek a barátaim, csak a környék erőforrásait akarom felderíteni. A kiesett 20 év alatt máshol vannak a vizsgaközpontok, más helyen lehet katepoxot venni, vagy mi most a neve az alvázvédőnek, és egyéb nyalánkságok. Sári épp a szabadságáról nézett be a céghez, festésben áll a háza, jut neki is teendő. Legfeljebb a bohóckodás esik jól abban a pár percben, amit nála töltök. Nem is lehet hosszú, meg igazodom ahhoz, hogy csak annyit kérek, amit magam is megtennék bárkiért.
Dél felé értem anyuhoz. Ettem egy borsólevest, meg pihentem valamennyit. Laci bácsi is megjött Pingyomról, hozott málnát. A fürdőszoba csapja csöpög, de nem lehet kitekerni az elzáró szelepet. Belekövült. Nagy satu kell hozzá, levenni a mosdófajanszról, és nagy szerszámokkal szétszedni.A villáskulcs(helyettesítő rászorulós szerszám) forgácsolja a réz betétet.
Mondtam, hogy amikor jönnek Komjátiba, hozza el magával, és kitekerjük nagy satuban.
Sajnos az nem világos neki, hogy a nagy satu is akkor ér valamit, ha szilárd nagy asztalon van rögzítve. Akkor ad elegendő erőkart a művelethez, de a lényeg, hogy megoldható itt.
Elhozni pedig bringával ide megint nem jó. Ennyi időre nem állíthatom meg a fürdőszobát. A keverőcsaptelep a kádat és a mosdót látja el vízzel. Ha idejönnek, akkor otthon nem használják,.. na de nem ragozom tovább.
A hazaút volt nehéz igazán. Kár volt megpihenni, vagy lehet, hogy pont azért bírtam ki? Nem tudom. Edelénytől már kapkodtam a szőlőcukrot hazáig. Legalább 10 szemet. Este hét körül érkeztem meg, és többször is megálltam, bár pihenés nem volt, mert itt olyan szúrós növényzet van az útpadkán, amibe nem lehetett leülni.
Itthon meg jött a didergés a paplan alatt, bár bekaptam némi elemózsiát. Fél kolbászt paprikával, paradicsommal. Kellett egy fél óra, amíg beindult a fűtés az izomzatomban.
Az is világossá vált, hogy a teljesítménytúrához ez az ideális megoldás. Nem lehet feladni, mert a hazaút nem rövidíthető, és nincs levágható kanyar, vagy kihagyható kör.

2014 június 15

A telefonom épp aludni tért. Itt az ablakban fel-felvilágít, és felszólít, válasszak szolgáltatót. Két szlovák és a westel, amit ma már t-mobile.hu-nak hívnak. Ha automatán hagynám, a gatyámat lerántanák, annyiba kerülne egy-egy hívás. Még ha engem hívnak is. A kézi beállítás pedig figyelemfelkeltésként bekapcsolja a világítást, ezért hamar lemerül. Van a fogyasztói társadalomnak gógyija. Ha pedig így hagyom, kapom a fejmosást, mert nem vagyok elérhető.
De jöjjön inkább a szombat. Reggel nem hozta a szivattyút, aki ígérte. Mekk-gondolhatta magát. A szomszéd elkérte a kádamat kölcsön tehénitatónak. Mondom, tényleg csak kölcsön. A mertről később esett szó.
Kirámoltam végre a ruhákat a hátizsákokból a szekrényekbe, tovább mosogattam a gáztűzhelyet, amihet a PB gázos szelepeket hoztam. Az egyik vasöntvénye el van törve. Amit bontottam otthon, annak ez már alumínium.Viszont a törés nem zavarta a használatot, ha sikerül beletenni a szelepet, nem fogom kicserélni.
A kádat is szemügyre vettem. A kerítésen átemelni lehetetlen. Öntöttvas. Egyedül alig bírom mozgatni.
Esővizet gyűjtöttem a csatornából, most pedig be fogom eredeti szerepére, mert a műanyag 'kádam' már repedezik. A tetején a fül alatt jó 10cm-nyi repedés van, és el is engedi a vizet.
Az önöttvas kádat télire behúzom a ház mögé, és leborítom. Ne  fagyjon szét, és szem előtt se legyen. Itt ugyan nem lopnak, de értelmetlen csalogatni a vándorkereskedőket a látvánnyal. Tavaly előtt már  a Hondát is kérték 'vasba'.
Felborítva a talpára a kádat, jókora hangyavárat találtam alatta.

A tégla mutatja, mekkora a dombocska.
A kádat kisúroltam, s közben úgy döntöttem, inkább a műanyagot adom oda itatónak. A tehén nem fog beleülni fürödni - így tán nem reped tovább - , és kb fele annyi víz elfér így is benne, minta a kádban.
Anyut felhívtam telefonon, ha vasárnap kinn jár a piacon, nézzen nekem a lefolyóhoz  gumidugót. A zsarnais margarinkörútba belefér.

Íme a kád is. Szitáltam bele homokot - olcsóbb, mint a súrolópor, és hatékonyabb is - , és kétszerre - mert az eső lebeszélt egy időre a munkáról - kitakarítottam.
Még egy állványt kell összetákolnom a víztartálynak, és feltenni fej fölé, akkor teljes hétvégi telek  komfortban létezhetek itt.
Az időváltozás pedig hozott egy olyan aluszékonyságot ebéd utánra - vagy az öt tojás? - hogy belealudtam Pap Gábor új videojába.  Egyébként is túl sok töltelék volt benne, a lényeg elsikkadt. Nem a János vitéz elemzése lesz a kedvencem az előadásaiból.
Estére hagytam a Grundig tévém hibáját. A tápjából száradt pufferkondit cseréltem, de még a szinkroncsatoló, vagy leválasztó körében van hiba. Rövid idő múlva futni kezd a kép, viszont a zsibbadt agyammal éjfélkor inkább eldűltem, nem fejeztem be a javítást.  Reggel nyolcig nem is ébredtem fel.

2014 június 14 szombat

Tegnap mindenféle nap volt.  Anyuék nagy szatyrokkal hozták az elemózsiát reggel fél kilencre. Nufival félbeszakítottam a reggeli traccspartit, kinn napoztam a hajdani állomás kertjének kerítésénél a vonatra várva.
Egy duci lányt - asszony?-  mellőztem el az úton tipegett, Nádaskán dolgozik a postán, biztos lehettem, hogy nem kések el. Amint hallótávolságba került, megkérdeztem tőle: barna vagyok-e már, de kinevetett. Öt perc erre nem elegendő, mások évszázadokat töltöttek el a napon, hogy megfelelő színük legyen.
Ebédig megjártuk Jolikát. Anyukám megkezdte Mónika elrontását is. Kindercsoki csúszott az ifjú mama engedélyével a kisasszonynak, és az ürügy a látogatásra is megvolt. Ígértek nekem paradicsompalántát.
A palánta megszerzése hihetetlen veszélyek között telik. »Óriás libacsordák« zengik fülsiketítő dudájukkal, hogy rossz helyen járok. Én pedig szembefordulva verem vissza az arcvonalba fejlődő ellenfeleket. Mónika a kiskacsák locsolásával foglalatoskodik közben, anyuci  pedig eltűnik a fóliasátorban.
Ezek a kalandok  itthon már nem folytatódtak. Anyuval elültettük a paradicsomot. Két vödörben a tornác oszlopához madzagoltuk a fává növő fajtát, a többit a zöldséges kertbe ásta el anyu, és vagy kettőt elvisz Miskolcra az erkélyre is.
Laci bácsi közben füvet nyírt. Délig zúgatta a masinát, s ahogy közeledett hátulról a ház irányába, anyu egyre feszültebb lett. A végén már kiabált, hogy hagyja abba.
Ebéd közben benézett János is, mikor készülnek haza, öt perc múlva anyuék haptákban állva várták Jánost és Erzsikét.
Nem volt az annyira sürgős. De azért jöttek. Amint elbúcsúztunk, öt perc múlva csöng a telefon. Anyu itt felejtette a kávéját. De még Irénkénél voltak. Utána vittem.
Délután pedig tévézni akartam, de inkább gáztűzhely lett belőle. A nagy tévé javításához a kis asztal nem elég, nagyobb pakolászáshoz meg nem akartam kezdeni. Jön Kalász úr, és megyünk autós hegesztőmestert keresni.
Arra már nem emlékeztem, hogy fél hat vagy fél hét volt az ígéret, de fél nyolckor felpattantam a bicajra, és elpörögtem Perkupára. Ott megkérdeztem a kocsma előtt, hol lakik a  mester.
Megtaláltam, de nem vállalat el. Két infarktus után ő már nem vállal.
Vettem egy nagy lélegzetet, és benéztem Szögligetre. Ott pedig találtam embert, aki megnézi. Még nem mondom, hogy elvállalja, mert nem izom előre a medve bőrére, de már reménykedem.