Ülök a Vén

51
Anyuék jöttek felköszönteni. Addig megjártam Szilast (automata)pénzért, a gyógyszertárba még nem hoztak előkét. Tena gyártmányú nedvszívó bigyó*, amit Béla elé csipeszel Nufi evéskor. Ebben nem Budapest ez a gyógyszertár. Ott kifizettük, és megrendelték, délután, vagy másnap mehettem érte. Itt nem fogadják el előre a pénzt, de megrendelik, és telefonálni kell, hogy megérkezett-e. Most megjegyezzük, mennyivel előtte illik megrendelni, aztán igazodunk a rendszerhez. Az első mindig a nehéz.
Itthon behordtam fedett helyre a tüzifát. Ja, lehet, hogy még nem írtam, de sikerült már egy köbmétert bevásárolni. Ma hozták a másik felét.
Ugyan nem voltunk itthon, de a hölgy bemászott a kerítésen, kinyitotta a nagykaput, és  le is rakodta a párjával. Csak visszazárni nem tudta.
Ez jó is, meg rossz is. Nufi itt zár ajtót, pincét, stb, aztán ez sokat nem jelent.
Zoli intézte, aki a bringámat is meghegesztette tavalyelőtt.
Anyuéktól kaptam dobostortát, meg néhány pár zoknit, és együtt ebédeltünk.
Hozott négy fénycsövet is, mert kértem. A két 15W-os jó volt a két 20w-osból csak az egyik. A másik sípolt, de nem világított. Holnap majd visszaviszi a TESCO-ba.
A két konyhát rendezgetjük Nufival. A 33-asba áthoztam a 22-esből a konyhaszekrényt, azaz megcseréltük. (Ez a két szám az utca házszámát jelenti.)
A 22-ből kihoztam a fagyasztót, meg a régi hűtőt, és még az asztal tartalmát kell átválogatnom. Aztán a konyhában ismét hely lesz.
A szobák csak utána jönnek.
Itt  a 33-ban még szekrénymozgatások jönnek. A betonozást még locsolni kell.

A Béla szoba sarkát kiették az egerek, meg a hangyaboly, és amíg nagy felújítás nem lesz, addig a hajópadló rossz részeit felszedtem, és kibetonoztam.
Korábban is így javították, mert egyformán sárga festék takarta.

Ma egyébként is zűrrel indult a nap. A Nufinak épített gép az upgrade után nem jött fel, csak konzolosan. (Linux) Gyors csere, és a skype helyreállítása, a másik masinán írok most.

Alig múlt este nyolc, és mindjárt becsukódik a szemem. Ez a jó levegő mire nem képes!

*
A Tena gyártmányú bigyóról azt mondja Nufi, hogy betegalátét, ami szeniszoft, és olcsóbb, ezért kell rá várni.

Kicsomagolunk

Megy ez, csak csinálni kell.
Nufi kirakatott már három ágyat, és nő a hely a szobákban.

 Már megleltem a monitoromat is, csak a talpát nem tudom, melyik doboz őrzi.
Meglátogattam Pétert. Megnéztem a felújított templomot, és a tavaly átültetett eperfát is. Szépen megfogant neki. Mintha azt jelezte volna, van érteme élni. Akkor is, ha nem a gyökerezés helyén.
Nufi ismét elballagott Bélával Szilasra a boltba. Engem a gyógyszertárba küldött az előkéért és fertőtlenítő szerért - akkor még tudtam a nevét, most, ha agyonvernek, sem jut az eszembe - , de szorulni kezdett a kerekem, és előke sem volt, hazarobogtam a fertőtlenítő zöld dobozával, és rövidnadrágra, meg másik bringára pattantam. A bolt előtt vártak ásványvízzel, meg papíráruval. Vissza haza, majd ettem némi szőlőt, almát, de nem jöttek a 'csavargók'. Elébük karikáztam.
Sehol senki. Sem a Táncsics utcán, sem a Dózsa Györgyön. Nem voltak a Temető utcán sem kecskeóvodát nézni, és a Malom úton sem bukkantam rájuk. Ha már ott jártam, bejelentkeztem Sanyi bácsihoz. Ott ért a telefon. Nufi nem tudja egyedül felhúzni Bélát lépcsőn, hát spuri haza. Itthon pedig vendégek jöttek.
Feri Mónikával.
Mónika tartózkodó viselkedését sikerült megtörni némi sütivel. Rövid beszámoló a költözésről. Nufi megbicikliztette a kissszonyt az udvaron.
Besötétedett.
Röviden ennyi.

*
Megbeszéltük az 'asszonnyal', hogy az asztalból levágok 10-10 centit, és így eltűnik róla a sérült felület. (Lecsavaroz, majd 20 centi, és visszacsavar középre:-) Úgy csak egy vágás.)
Asztalos tevékenység sok lesz. Az ajtótokok itt is szorulnak rendesen, bár nem tudom, mi lesz télen. Várnék vele hidegebb napokat. Amjd meglátom, hol kell a gyalunak muzsikálni.
A szobák szép antik szekrényei is rozogák. Az egyikben a fiók, a másikban az ajtó.
A Pacsirta rádióm már talált megfelelő helyet, de a tévém nagyon nem illik sehová.

Mekk-érkeztünk

Íme hárman a csótányban. Mármint így hívja tulajdonosa a járgányt. Hat személy, meg némi rakterület. Hat doboz, négy téligumis kerék a Hondához, pár műholdvevő konzolja, és még az, mit nem tudok felsorolni.
Béla középen mosolyog, én csak így tudtam beleférni a képbe, a masina a kezemben kattant.
A hátam az ulosó napra akadt ki. Az időhúzó fetrengés közepedte megpihent, és besegítettem Krisztiánnak - a vevőnknek - a járólapokat elvinni a lépcsőig. Még Budafokon. A molnárkocsival akartam gyakorolni. A második körnél jól megpakoltam, és nagyon óvatosan raktam le. Eddig semmi bibi. Csak igzítani hajoltam le. Semmi súly a kezemben. Semmi hirtelen mozdulat. Csak egy nyilallás, és még ez az apró jel sem kényszerített mozdulatlanságra. Máskor már ilyenkor a földön húzom magam az első kapaszkodóig, és vagy felállok, vagy sem . Most nem ez történt. Estére lett rosszabb, és szombat reggelre elviselhetetlen.
Így pakolni, pláne, anyu itt látta, mit szenvedek, meg mégis csinálni kell, mert nem maradhat kinn semmi fontos, megtúlzsúfolt a lakás... mindegy. a vasárnap is eltelt valahogy, ma már bekötötték a telefont, van ADSL kapcsolat, és felkötöttem egy antennát is.
A DSL moden már egyben router is, és megszenvedtem, míg lefordítottam magamnak a telefonosok szaknyelvét. Akarom mondani, közös nevezőre hoztam magunkat.
Mögé kötöttem a régi routerem, és letiltottam a posta (t-home) wifi portját. Persze lesz még több változtatás, csak még itt tartok.
Pár perc süllyedés, és megyek a szekrénygurítót keresni a 22-be.

A semmittevés a legnagyobb büntetés

Gondolom, a börtönélet is erről szól. Kivesznek a természetes közegből, és marad négy fal.
Tegnapelőtt elkarikáztam pár tévéalkatrészért, közben ronggyá áztam. Tegnap csak két órás küzdelem árán sikerült tüzet csiholnom a tojásom alá. Annyira elázott minden fa. Évekig száradt a sufniban, de a költözés miatt kiraktam Laci szomszédnak, s most visszaszedtem belőle valamennyit.
A helyzet az, hogy a tűzhelyünket már Komjátiba vittük, a Béla villanytűzhelyét megkapta Nufi öccse, és az egyetlen rezsóhoz már nincs itt hálózati kábel. A mikróban meg nem lehet tojást sütni,
De sok ilyen apró kényelmetlenség ér.
Gondoltam, elbúcsúzom még Ágitól. Általános iskolás barátnőm, itt csak vele tartottam a kapcsolatot Budán, de nem találtam otthon. Csilla - a lánya - kezébe adtam a búcsúvirágot.
Nufi kérdezte is, hogy megismer-e a kisasszony. Kisgyerek volt, amikor sűrűn látott. Megismert.
Biztos rossz érzés a búcsú. Miklóshoz is becsöngettem, és Juci néni elsírta magát, mert jó ember voltam. Ezt ő mondta, csak megismétlem. Géza még csomagolás közben látogatott meg, Még Angéla és Gábor van hátra. Nem nagy kör.
Hát majd meglátjuk a jövőt.

tánc az idegeinkkel

A költözés zöme lezajlott. Mi még itt vagyunk. Összezsúfolva Béla lakásában. A költöztetők károkozásait még nem tudom megírni. Túl fáradt vagyok a visszaöklendezéshez. A Honda lejárt vizsgával még Komjátiban, aki szállítana minket Bélával, az autóját javíttatja, de például Nufi noteszgépéből kihaldoklik a merevlemez. Most sikerült életet lehelni bele, de a délben vásárolt új winyót nem látja a BIOS-a, illetve a bootlistába felveszi, de automata felismerésnél nem jelenik meg, és nem is installálható. Másik gépem nincs ellenőrizni, olyan vagyok, mint a félkarú órás, aki belenyúlt a cserépkályhába.
Holnapután lett volna az utazás, és valószínűleg szombatig nem lesz belőle semmi.
Én már többször visszafordultam a lépcsőn, mert haza már nem mehetek.
Ezt is kibírjuk, csak ez már a kínzás kategóriája.