Ady vagy József Attila

HŰSÉG ARANYOS KORA


Édes Adának küldöm.

Most már megjött az áhitatnak
S hűségnek aranyos kora.
Hivőn s hitetőn borulok le
Előtted,
Jövőmnek kikedvelt asszonya.

Szerelmemnek frigy-követsége
Hűséget, békét visz eléd,
Arany-pirját nyárvégi napnak
S lelkemnek
Forrott nektárját, nyugodt hevét.

Hadd nevezlek téged Adának,
Nevem olvasztván és neved,
E titkos, drága asszony-névvel
Ne tudják
Soha, hogy én kit keresztelek.

Szemednek jó intését hozza
Hozzám már minden alkonyat
S már indulunk lassan egymáshoz,
Álmodva,
Mint nyugodtak, bölcsek, boldogak.

Robajos viharok elültek,
Csöndes, tiszta, derűs az ég
S szemeink bátrak és vidámak,
Nem önti
Könnyel el csókos keserüség.

Vár bennünket minden boldogság,
De őrjöngőn nem rohanunk.
Biztos, hogy megtaláljuk egymást
S kinyujtva
Már távolról ölel a karunk.

Óh, nagyszerű közeledésünk,
Béke és boldog áhitat,
Nagy virág-szemei Adának,
Melyekből
Szent mézzel és halk tűzzel itat.



Hát most nekem volt jó a megérzésem.
Péter idézett a versből Irénke néni temetésén. Nufi tudta fejből az idézetet, de J.A.-ra emlékezett. Én meg Adyt véltem felfedezni benne, de nem ismertem a verset.
Nem jó temetésre járni. Bár van pár felismeréem, amit eddig nem tudtam.
Itt a koporsóra vastag deszkákat helyeznek, és nem a dobozon kopog a rög.
Móricz könyvéből is olvastam, hogy az öregeket mélyebbre temetik. Embermagasságnál mélyebben piheni álmát Dezső bátya, és a felnyitott sírban fölé helyezték el Irénke nénit. Azokra a deszkákra eresztették a koporsóját.
A rögök most sem kopogtak a dobozon, mert fehér paplannal takarták be.
Péter a földmunka alatt sorolta a zsoltárokat, mit énekeljen a kórus. Úgy tűnt, menne már, ő megtette a kötelességét. Felkészült, szép hosszú beszédet mondott.
Ezt neki is elmondtam, amikor a torra besétáltunk. Kinn bagózott pár férfival.
Fura, hogy egyből mögöttes tartalmat firtatott. Nem poénkodtam. Egy temetés nem hoz poénos állapotba.
Na mindegy.

Most fáradt vagyok. Két nap favágása kivette az erőmet, és még az elején tartok.
Délelőtt csak hasogattam, délfelé már szédelegve álltam a körfűrész mögé, és az izzadó homlokom állandó párával vonta be a védőszemüveget. Majd összeestem, de egy szuszra meg akartam 'enni' a (kint)maradék fát.
Nem jött össze.
Végre kisütött a nap. Ettem, ledőltem a napra pár percet, majd előhoztam a láncot a fűrészlappal, és kireszelgettem a sorjákat.
Láncfűrésszel sokkal gyorsabban lehet felmetélni a vastag törzseket. Vagy csak úgy érzem?
Viszont hajolva kell csinálni, és ettől a derekam tiltakozik.
Ma már autót kell(ene) csinálnom, és átrendezni a fás kamrát is.Ha nem hordom ki a szekrényt, meg az íróasztalt az ággyal, akkor nem lesz helyem pakolni.
Így is ki kell találnom, mi fogja meg majd a két szélét a farakásnak.
Estére áthozom a villanyzongorát is. Annyira beálltak az ujjaim a baltanyél markolástól.

*
A fénykép a tűznéző napon készült a kultúrházban.

Úgy elszaladt a nap...

...favágás közben.
A kinn maradt fa zömét ma felvágtam. A véknyabbakat a körfűrész két húzásra átvágta, de a vastagabbakat végig kellett hasítanom.

Ma nem akartam a láncreszeléssel elhúzni az időt. Ki tudja, mikor jön a következő négy köbméter.
A vastagot is megpróbáltam, csak kiugrott alóla a fűrészgép, és fejjel lefelé zúgott tovább a füvön. Nem akartam balesetet, inkább hasogattam.
Mondtam is Nufinak, ha egész életemet itt töltöm, milyen izmos fickó lehetnék!
Két nagyobb rönk fér egyszerre a furikra összevágva és felhasgatva. Odabenn a fáskamrában pedig folyamatos rámolás megy, mert fel kell szabadítani a helyet.
Most három sornál tartok, de még csak mellmagasságban.
Megmértem a nyers fát a kis műszeremmel, de nem tud akkora víztartalmat mutatni. Túlcsordul. Kevés fa száraz, begyújtásra alkalmas állapotú. 30%, ha jól emlékszem. Persze a régiből hagytak nekünk, és felaprítottam a száraz szőlőindákat is. Most éppen azok fűtik a kályhát. A Budafokról idehozatott akác már több, mint tíz éves. Abból csak gyújtóst aprítok. Hamar lángra kap, elég egy Északmagyarország begyújtani. Illetve anyuék Bors-ot és reklmújságot is hoztak. Nufi Nőklapjái is itt végzik.
Tegnap Kis Dénes előadást hallgattam - én kétszer, mert Nufinak is újra elindítottam. Hihetetlen szép a magyar nyelv. Ez a bácsi pedig egész életét fordítóként lubickolta át benne.

http://users.atw.hu/magtar/eloadasok/kd20061120-1.wma
http://users.atw.hu/magtar/eloadasok/kd20061120-2.wma

Ha valakinek kedve szottyan, hát itt a link. Nincs hozzá kép, csak hangfelvétel.
Este pedig újra a CSS könyv lett az altatóm. Hogy ez most mennyire távol áll tőlem... Pedig állítólag van közöm a számítógépekhez.
Szóval a formázó parancsok gyűjteménye nem rögzült az agyamban. Rá-ráismertem más programnyelvekből a gondolkodásmódra, csak most másra hangolódtam, akár egy öreg rádió.

Amikor minden elromlik...

Mer' ilyen napok is vannak.
A legelkeserítőbb, hogy a fűrészem ledobta a láncot, és a láncszemeken keletkezett sorja miatt nem tudom visszadugni a csíkjába.
Egyenként kell a húzószemeket lereszelni. Lehet ez figyelmetlenség is, de majd kialakítom a hozzáállást. Talán megúszom új lánc nélkül a mostani gondot.
Két helyen több láncszemet kell visszareszelnem, és egyenként az összes szemet ellenőrizni.
A nap javarésze még a felvágott tönkök aprításával telt. A baltám nyele sem örült a keményfának. Már kellett kurtítanom. A szorulás miatt szétpüföltem a fokát. A szomszédasszony adott nekem kölcsön éket. Azzal is ki lehet szabadítani a beszorult baltát, meg továbbrepeszteni a tönköt.
Az az érdekes, hogy még élvezem is. Igaz, nem a hajlongást, mert felállni mindig nehezebb, mint lehajolni, de olyan jól alszom tőle éjszaka.
***

Ma búcsúzunk Irénke nénitől. Pár napja elaludt végleg. Két lánya volt mellette az utolsó napokon, és nehéz időszak volt mindenkinek.
Ma összegyűlik majd a rokonság is.
Anyu kijelentette a múltkor, hogy ő többet nem alszik itt. Ehhez képest végre nem is egy éjszakát, hanem kettőt is. Tegnap jött, ma a temetés, holnap megy haza. Egyre jobban érzi magát.
Laci is felhívott tegnap, mit hozzon magával Budafokról, A fáskamrákban maradt száraz akácra, meg a járólapokra beszéltem rá. Meg még, ami ráfér.
Majd hallok valamit 'otthonról' is, ami már nem otthon, csak pár hónap híján húsz év volt az életemből.
*********
A romlások, sorát folytatva a pincében kiégett a körte, a levitt tök megpenészedett, és az egerek is megmászták. A magot kizabálták.
A macskánk - közös, mert eredetileg a szomszédé, de mindig itt nyavúkol - szétszedett egereket hagy szanaszerte az udvaron.,
Egyet én tettem a tányérjára. Azt Nufi vette észre a polcon. Levettem kajástól, dobozostól, s mikor leugrott, ráléptem. Ezért hypózni kellett a követ, majd kimosni az egyetlen száraz rongyát Nufinak, és szerencsére a kályha oldalán megszáradt reggelig, mert különben irgum-burgum...
Tegnap reggel macskamentés volt. Éjszakára feltzártuk a padlásra, mert ott melegebb is van, meg szórakoztató egértársaság.
Erre ő reggel kimászott a tetőre, onnét Mari néni felé a gázkéményre, onnét a Mari néni nyári konyhájára, és ott miákolt.
Amikor pedig végre leráncigáltam a csatornáról - ott értem el, - megkapaszkodott bennem a karmaival, és ennek meg mégkevésbé örültem.
Ja, és még sok ilyen bosszantó apróság követte egymást.

Abba is hagyom a felsorolást, mert ma már csak jó jöhet.
Ha más nem, mehetek biciklizni Szilasra benzinért, meg akciós májkrémért a macskának. Laci bácsi holnap füvet akar nyírni.

Fűrészelni jaj de jó, halihalihó!

Íme a fűrészművész.

 ... és a munkadarabok...

.. és az udvar.

 Igaz, a fűrészbak még nem jó. A favágás az egymást fogó nagy rönkökkel egyszerűbb. A bakot nem sikerült eltalálni. Távol került a két X. Mármint ugyanabból az alapanyagból készült, és így a fűrészelendő fa nem lóg túl az oldalán. Kurtábbra kellett volna vennem.

A szögek rövidek, az erősz csavarhúzóm nem került elő, facsavaroztam, és szögeltem is.
Szóval lesz még átalakítás..

esik

Nemszeretem időjárás.
Jó lesz munkára. Végre berakom a sortrafót Sanyi bácsi tévéjébe. Mióta is készülök rá? Meg nem tudom mondani.
János tegnap itt járt tipliért, és megbeszéltük a Mari néni házát is. Át kell vezetékelni, és már megvette hozzá a madzagot, csak valaki nem ért rá neki.
Mondom, hát itt vagyok.
De nincs ideje.
Ahhoz neki nem kell ott lenni. Ha van két létra, akkor gyorsabb, de nekem van egy, azzal is megoldom.
Ma délelőtt itt járt egy ellenőr. kikérdezett az ADSL-telefon szerelőkről. Mindent rendben találtunk. Új kábelt húztak be, adtak a telefonhoz is bekötő vezetéket.
Szóval ami a munkalapon szerepelt, az itt van. Hurrá!
Megpendítette még a tévéműsort is, de köszöntem szépen, azt nem. A mindigtévé éppen elegendő nekünk. Béla nézi legtöbbször, Nufi csak hallja pelenkázáskor, én meg már két-három filmet láttam amióta idejöttünk.