Mi az érdekes egy jezsuita életrajzában?

:-)
Majd meglátom. Mert most leköt.
Szenvedek a PFC áramkörrel az LG tévében, és egy nap pihenő után mindig elindul, de csak egyszer. Áramtalanítás után újra átmegy kacsingatósba.
Az áramkör icéjének a 15V-ja leáll, és megjön-elmegy. Mindezt nem mértem, csak érzésre 5 másodpercenként ismétli.
A pap történetét meg a MEK-en találtam, Érdekes, mekkora vívódások közepedte szüli meg az istenét. Pont úgy, mint amikor egy hibával birkózva már-már feladom, és jön a kegyelem, megtalálom a kiváltó okot, s megjavítom a beteg tévét.
Jót tesz nekem az analogiás gondolkodás, igaz?
Például naplójából idézi, amikor újoncként kiált, hogy szóljon hozzá az úr, és semmi. Nincs megjelenés, nincs kép, nincs válasz.
Mentem én is fűhöz-fához,.. inkább fához, mert a könyvek fából készültek, de először össze kell kupacolni a megtanulhatót, és magára hagyni, hadd forrjon fel, és oldódjon.
Ő nem látta Jézust, nekem a panel inenső oldalán van a kapcsolótranzisztorral bökdösött fojtótekercs, és a túloldalán a felületszerelt vezérlés. Nem a fejem nem ér be, de még a szkópzsinór sem alá.  A panel távtartóval felcsavarozva a húzott acéllemez  gerincére, Lecsavarozva sem engedik a csalakozók megfordítani a panelt, olyan rövid a vezetékelése. Csak ha már minden alkatrészét fejből tudom, és az összefüggéseiben gondolkodom, akkor lesz esélyem a megfejtésre.
Egyfajta meditáció, vagy rózsafüzér mindettőnk világa.
Amiben különbözünk, inkább a rendszeresség, és a megszabott idő kezelése.
Nekem lazábbak a kötelezettségeim,
Ma még olvasok egy kicsit.

három Psycho után

Megnéztem újra mindet.
Élő történet. Közben eszembe jutott, hogy Péter megkérdezte, hogy vehették fel a zuhanyt. A kamera nem lett vizes.
A második részben látszott, hogy nem minden lyukon jön a víz. Másrészt a zuhanyrózsa ha felfelé áll a kamera alatt, akkor irányított lyukakkal kifelé hordanak a vízsugarak, meg elég távol is lehet a lencse. Ráadásul csak rövid képsor volt. Én biztos így venném fel.
Most láttam másodszor. Szinte semmire nem emlékeztem belőle. Először nem fogott meg. Talán most több csűrcsavart találtam meg.
Érdekes módon az első lány volt a legszebb, és mégis mindegyiket az elsőhöz hasonlónak vélte a főszereplő.
Vajon, ha az utolsó lány balesete kiborítja neki a bilit, és nem jön a riporter, talán akkor is szétszaggatja a régi múmiát, és kitömi az új halottat.
Lehetne végteleníteni a történetet. Egészen az öreg bolondig.
A három filmből a középső tetszik a legjobban. Jól forgatja a szereplőket az öreg H.
Eszembe jutnak azok a Bóbitás történeteim, amit direkt ugrattam át hol egyik, hol másik szálra.
Itt pedig láttam, hogy csinálja egy profi.
Nufit nem hívtam megnézni. Nem szereti a borzongató filmeket.
Pedig a kosztümös, izgalmas berendezésű, sok helyszínen játszódó történetek érdeklik őt is.

Ezt a fajta kettős ént nem tudnám megírni. Az én életemben nem agresszió volt a bosszantásom vége, hanem vagy kivonultam abból a légtérből, vagy jógalégzést erőltetve kilassítottam az elmém a valóságból. Aztán egyszercsak vége lett.
De biztos nem is volt olyan feszültség az életemben, mint Hichcocknak.
Este még folytatom a Bibiliaolvasást. Jó volna legalább a Mózes harmadik könyvéig eljutni. Mindig belealszom. Tegnap a frigyláda leírásakor homályosodott el a betűfolyam. Leoltottam a lámpát és aludtam is azonnal.

Moziból hazafelé

... kedvet kaptam a fényképezéshez. Nufi még okított valakit fejhallgatóval a fején, és én visszasurrantam a hóesésbe.
Ez a kép tetszett meg igazán, a többi bemozdult, bár Nufi szerint van hangulata. Mármint a többiek is.
Ez a templomkert fája, és a kerítése.

És itt a templom is. Méltóságban tekintett le rám. Nem zavart el, Letámasztottam a kis gépet a kerítésére, és vaku nélkül kattogtattam.

Ez már nem olyan jó, csak a fények, a hangulat érzékelésére illesztem ide.

 Ez jobbnak tűnik.

Szabadkézből majdnem jó. A házunk, és a szinte szűz hó. Csak én lépdeltem össze.

A kép címe, hogy Nufi dolgozik. Vagyis ég a lámpa. Az ablakunkból a LED fényforrás hideg fehér fénye más, mint az utcalámpa pirosas pásztája.

Nem tudtam átröppenni. Látszanak a lámnyomok.

A szőlőindák is menyasszonyi ruhát öltöttek.


.....
Ennyi volt a kirándulás itthon.
:-)

Amikor egy tévé okosabb nálam

Rossz érzés.
Kicseréltem benne sok kondenzátort, és napokig üzemeltettem. Aztán összerakva is. A hiba vissza-visszatért.
Visszaraktam az összes eredeti alkatrészt.
A tévé hetekig ment hiba nélkül. Aztán újra kezdte.
Félretettem, tegnap meg ma bekapcsoltam, és semmi baja. Ma egész nap üzemelt.
Közben fűtöttem, egeret javítottam, kimostam a legújabb szerzeményem előlapját. Laci bácsi hozta öreg rádiómagnó. Sharp. Törött antennával dohányos kátránybavonattal, de a gombjai épek, és elég nagy hangzórói vannak. Jó lesz a másik házba kossuthot hallgatni. Mármint déltájt szokott vala irodalmi műből felolvasás. Nyárról így emlékszem.
Ma még valahonnét rákeveredtem egy történelmi vitázó oldalra, s végighallgattam. A második elemzőnél bealudtam, de a szerzőt és a 'támadót' feszültem figyeltem. Az utolsó öt perc még eztán jöhet, Nufi tanított, ezért félrevonultam, meg a Padányi Viktor Szumir nyelvrokonságot felfedező írását olvasgattam. Nála kezdem érezni az összecsengést először. Mármint írásból. Dudás Rudolf könyvéhez még nem nőttem fel.
Miért ez a csapongás?
Időnként ki kell üríteni egy javítási gondolatmenet helyét, és más programot futtatni. Holnap pedig újra szétkapni a tévét.
*******
Na itt van még egy leporolt írásom. A '90-es években busszal jártam dolgozni, és ha kevesen voltak, lecsüccsentem, s  papírra vetettem, majd később számítógépbe írtam át.
Ezek a nagyon kurták biztos Tétény és Kelenföld között keletkeztek.
*******

Bement.
Most mit csináljak?
Eredetileg csak levegőnek indult. Egy buboréknak, ami csavarta
a gyomromat, és most le kellene szállnom.
De hát annyi ember van a buszon.
Majd a végállomásig még van idő. Ott majd kevesebben lesznek.
Jesszusom! Egy egész iskola áll a következő megállóban. Meg
még piros lámpa. A végállomáson meg mindenkinek le kell szállni,
és onnét még 10 km hazáig.
De a kölykök úgy fognak röhögni rajtam, hogy biztosan elsüllye-
dek.....
Hátha moziba mennek. Meg a végállomástól nem messze a park-
ban le lehetne venni, és ...
de hát azt a parkot már feltúrták, és ...
... és ott a gödörben.....
 - Mondja! Maga ilyen büdös? - áll meg fölöttem egy részeg. - vagy
kintről jön? Be.. behúznám az ablakot.
Részegnek fogom magam tettetni. Azoknál ez természetes...
 - De mégis magából jön. Összeszarta magát?
Felpattantam a helyemről, és a megállóban a busz ajtaját feltépve
ugrottam a friss levegőre... Hhhhhhhh.....

 - Ébresztőőőőő! Kisfiam! Gyerünk. Egy munkahely már nem az is-
kola! Gyerünk gyerünk! Igyekezz már. És bezárom az ablakot, mert
tisztítják a csatornát a ház előtt. 

És itt egy fénykép a nap hőséről. Ma Nufi olyat csinált, ami titok, de én büszkén nézek fel rá érte. Ez az elkerülő útja Komjátinak. Én csak K0 (kánullásnak) becézem. A háttérben pedig a hegyek.

Régi írásom. Nosztalgiázom?

 Agglegény

Megérintett. Már éppen elhúzódtam volna, és kerestem valami jó alibit, valamit, amiért észre sem venné, vagy legalább nem érezné, hogy... vagy hogy azért.
Aztán mégis hagytam. Melletem ült a buszon, szoknyája engedte szétnyílni combjait, és teljesen kényelmesen ült.
Nem volt izgató. Semmi szépség, arányosság, amit nőben észre vennék. Talán azért van hosszú szõke haja, meg olyan borzalmasan nagy mellei, hogy a természet valamit törlesszen.
Láttam, hogy kommunikálni kíván. Papírzsebzsebkendõt fog kérni... vagy megkérdi mennyi az idő. Könyvet, újságot remél, amelybe lopva átpillanthat. Rövidesen le fogja ejteni a szatyrát,.. kulcsát,.. valamit, amitõl én, az udvarias férfi felé fordulok.
Legalább most volna nálam valami műszaki könyv! Az kellően riasztó. Egyetlen
pillantás, és vagy tekintélyt, vagy férfifennsőbbrendűséget hirdet, meg azt, hogy nem érdekel a világ, lám én még itt is dolgozom, tanulok, bármi hasonló.
De most üres a kezem.
Rám nézett.
Kicsit elhúzódtam, hátha le akar szállni. Ő elmosolyodott, és annyit mondott:
 - Ma együtt szállunk le. 
Ez a nő tudja, hogy én hol szállok le? Persze. Csakhogy tovább szokott menni. Ezért máskor is nyugodtan melléülök. Õ belül, az ablaknál, én meg az utasok felől. Az öt munkanapból háromszor biztos.
Megmentő közeleg. A lépcsõl legalább százéves néni, reszketõ bottal a kezében, és erre nézett! Juhéj! Átadom a helyem.
 –  - Angyalkám, add át a helyed a néninek! - szólt az elõttem ülõ kislányra útitársam, mintha valami iskolapadból figyelmeztetné  az alvó diákot, akinek a tanár a nevét már felolvasta a naplóból.
Zsebredugtam a kezem, hogy legalább egy tollat bányásszak elõ, meg a bérletemben is marad régi szelvény,  azon mindenféléket lehet jegyzetelni.
Semmi. Egy árva cerka, egy tollbetét, radírgumi, leszakított fûszál sem akadt a
körmeim alá.
Üvölthetnékem támadt. Belül dörömbölt a kisördög, hogy én nem akarok ezzel a tehénnel megismerkedni, és legalább azzal a ragadós szemeivel  ne bámulna a szeme sarkából,  és  inkább gyalog járok ezentúl, vagy túlórázok minden nap,
csak  most szabaduljak.
  -– Tudja, hogy hanyadika van? - nézett rám a tehénszemû Héra kékségével. Feketére húzott szempillák, a ki tudja hány fok meleg  már összemosta kicsit a
kék szemfestékével.  Egy szõke nõ egyébként se emelje ki sötét színekkel a szemeit, mert borzalmas.
 –-  Nem tudom.  - feleltem majdnem mogorván, és próbáltam ismét terepszínt ölteni.
 –-  Akkor majd én megmondom.  21.  Az anyám születésnapja.
 – - Gratulálok. - motyogtam az orrom alatt,  de semmi kérdés, hogy hányadik, és még a fejem is a szemközti tinilány melleire fókuszáltam. A kis szeplõs baba nem láthatta, mert a fejével egymagasságban egy csellót tartó barátnõ állt a hangszerével együtt jó maszkot, jó búvóhelyet jelentett. Meg egyébként is az autonómiám visszaszerzése volt a cél.
 –- Anyám ma odaköltözött maga mellé a földszinten.
Püff. Akkor ezentúl  hivatalosan létezhet a közelemben.
 - – És szeretném elkérni a telefonszámát, mert esténként felhívnám, ... persze csak, ha nem zavarok.
Nem? Nem zavar? Esténként? Ott nálam?..
  -– Tudom, hogy egyedül él, és hajnali kettõig is égni szokott a lámpája. Tudom, hogy hol dolgozik, meg azt is, hogy verseket ír.
Ez nem lehet igaz. A születésem pillanatát  nem számolta ki?
 –  - Azt is tudom, hogy a szűz jegyében született. Most meztelennek érezheti magát. Ennyire nem kellene megijedni! Nem örökre akarom. Pár hétig csak, ameddig bekötik neki is a telefont.
Ez jó. Még mindig nem szóltam egy szót sem, csak megkapaszkodtam az elõttem ülõ széktámlájába. Nem akarom. Ezt a nõt, az anyját, a pereputtyát, és senkit. Nem akarok átjáróházat a lakásomból, és reggelente nem fogok azért mindig beágyazni, mert valaki bejön a szobámba, és odaterpeszkedik, és ráül utcai ruhában az ágyneműmre, s még beszélgetni akar arról, hogy mit főzött, meg utána még bevásárolni is nekem kell majd, meg hol fahéjért, hol tejfölért dugja be az orrát, és amikor végre hazatérek valakivel, akkor a telefon átrendezi az életemet... De azt fogom mondani, hogy nem fizettem, és kikapcsolták...
– - Tudja, én postán dolgozom, ismerem az adatait.  A mobil drága lenne,.. ugye számíthatok magára! Sõt a számát is tudom. De mégiscsak jobb megkérdezni. Mégsem olyan tolakodó.
Méghogy nem tolakodó. Hát micsoda? Egyenesen a csöndes kis világomat irtja ki. Egy elefánt a porcelánboltban. Nem jó. Egy macska az egérlyukban. Kifelé!
 –  - Én átadnám magának a vonalat. Addig ...
  - – Nem, ezt én nem fogadhatom el. Bár a kötvényes telefonnál csak egy átírási díj, aztán...
 –  - De nagyon szívesen. Én egész nap alig vagyok otthon...
 – -  Elég volna, ha egy kulcsot adna a lakáshoz. Mama még fõzne ia magának vacsorát, mire hazajön.

Úristen! Esetleg még ágyba is bújna velem?

 – -  És volna még egy kérésem. Bedöglött a tévéje, és a sorozatok az egyetlen szórkozása. A bátyám holnap megcsinálja neki, de ma este, ha beülhetne magához....

Neeeee! Ebbõl hogyan mászhatok ki?

Aztán a buszvezetõbõl kitört a nevetés. Félreállt a járgánnyal, és kis monitoron visszajátszották a felvételt. Aláírattak velem egy szerzõdést, hogy a kandi kamera rögzítette felvételt kábeltévés hálózaton lejátszhatják.

Hm. Legalább a gondolataim nem hallatszottak ki.

Otthon  a hűtőből előhúztam egy fél dinnyét, falatozni kezdtem a tv elõtt, amikor csengettek.
Egy ajtótok szélességű hölgy állt velem szemben, és megkérdezte, hogy telefonálhat- e...............