Kiszámítható vagyok

Az írásomból kiderül, mit is lépek legközelebb.
Vajon felborítsam azzal, hogy csak azért se?
Nem fogom.
A bibliát nem tudtam benyelni egy-két hét alatt. Nem azért, mert a hatása alá kerültem, hanem az ószövetséget nem hagyom ki. Az elejétől a végéig minden betűn végigvonszolom a szemem, csak az akaraterőpróba kedvéért is.
Vannak benne végre felfedezéseim is.
Hogy az úr fél a fertőzésektől.

	"Mózes IV. könyve 5. rész   1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:   2. Parancsold meg Izráel fiainak, hogy űzzenek ki a táborból minden poklost, és minden magfolyóst, és mindenkit, a ki holttest miatt lett tisztátalanná.   3. Űzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kivül űzzétek őket, hogy tisztátalanná ne tegyék az ő táborukat, mivelhogy én közöttök lakozom."

De még a gombáktól is. Kitiltja kovászt a lisztes ennivalókból.
Ez már korábban is megbökte a szemem.

Párhuzamosan olvasom a Zajti Ferenc könyvet is.
Ott ezt a tisztasági témát kívülről érkezett hatásnak írja le.

Egyáltalában az iráni szokások példájára szigorították a tisztasági törvényeket. A levitikus tisztasági törvényeket, a templomra és áldozásra vonatkozólag, annyira kiterjesztették, hogy "'bármi távoli érintkezés valamely hullával tisztátalanság-számba ment. Lehetetlen itt fel nem ismerni az Aveszta tanításának irtózását mindentől, ami a halottal legtávolabb is érintkezésben volt. A szóferi idő szellemi vezéreinek jelszava: "Készítsetek kerítést a törvény köré és a közvetlen közelben élő Ahura-Mazda követők példája a tisztasági törvényeket illetőleg új elemekkel termékenyítették meg a zsidóságot, amely elemek következetes fejlődéssel utóbb csaknem fölismerhetetlenné tették az eredetit és ősit". 

A felfedezésemet követően értem ehhez a magyarázathoz. Mintha az egyik bevonzotta volna a másikat.
Kiszakadásképpen emeltem le a villanyzongorát a szekrény tetejéről. Nufinak igértem, megpróbálom kibogarászni a református énekeskönyv dallamait.
Hihetetlenül nem megy.
Úgy lehet elképzelni, mintha görög betűkkel írt görög szöveget akarnék felolvasni, és a görög ábécé betűit egyenként fejteném meg papírból.
A kotta első két sorát betűztem igy ki. A két b előjelzést is a fejem keresztnek fordította, utána villant be, hogy leszállítandó, nem felemelendő a hang.
Percek múlva váltottam a Foxi Maxi zenéjére a fejemben, és újra megfejtegettem a vezérlőgombokat.
A végén megtaláltam J.S.Bach Jesus bleibet meine Freunde midi programját, és azóta a jutubin is megkerestem.
Talán másnak is tetszeni fog. Igaz, nem rap változat, de legalább időtálló... nak tűnik.

Az már csak hab a tortán, hogy a zongora tápja egy pukkanással kezdte. Egy Digital notebook tápegység volt. Még a scrap elől mentettem ki, és javítottam meg. Eddig jól dolgozott. Most pedig kaptam másfajtát Jánostól, és azt tudtam hamarjában átalakítani. Semmi komoly, csak a 9V dugóját cseréltem le rajta.
Ez 7V-os 3A-t tud. A régi 15V 2A-es volt. (Eredetileg a műanyag hátlapra rányomtatták, hogy 9V kell neki) Bátorságom régen is ellenőrzéssel indult. Szétkaptam a zongorát, megnéztem, mi fogadja a 9V-ot. Már nem emlékszem, de mintha háromlábú stabilizátor ic lenne a bemenetén, és 5V-os a procija. Tehát a 7V is elegendőnek bizonyult. Az 1A-os dugasztáp volt kevés, amivel először próbáltam ki. A felére még emlékszem, miként indítottam el.
A ceruza elemet egy órán belül kivégezte. Soha többé nem próbáltam elemről.

Nufi közelgő születésnapjára kaptam :-) egy ágvágót. Jó hosszú erőkarja van, és beüzemeltem. Jó erős. Viszonylag vastag ágat is elvág. Már csak válogatni és fedett helyre kell csoportosítani a gyújtósnak valót.

Érdekes, de az unalmasnak induló napom leírva sokkal zsufibbnak tűnik, mint más.
Hogy van ez?
Tudja a héja.
Én nem.
De vajon kiderült-e, mit hagytam ki a kiszámíthatóság elkerülésére a minap történéseiből?

:-)

Most nagyon nem megy a multitaszk

Jó, vagy nem jó, tegnap is kiderült.
Autót szereltem. A szétszedett fékalkatrészeit egy szivacspárnán tároltam, de egy apró lemezke lehullott róla. Minél dühödtebben kerestem, annál kevésbé találtam. Később már a kereszt alakú felnikulcsot sem láttam meg, pedig az nem is apró.
Hazajöttem legyártani a leszorító laprugó T idomját is. Az csak elrozsdált, és az előző vizsgára már a jobb hátsó kerékhez csináltam ilyet. Viszont azt a laprugót, ami biztosító lemez egy stifttel, spirálrugóval pozícióban tartja... azt nem nagyon akarózott megalkotni.
Aztán kitaláltam - mint máskor is - hogy addig nem megyek ebédelni, amíg meg nincs.
Közben hoztam le a padlásról ajtózár lemezét, ami szintén horganyzott, és talán kijönne belőle a hiányzó bigyó.
Végül meglett az eredeti.
Gyorsan elgördültem kajálni, és még görbe fogót is kerestem. A három rugós rögzítésű rendszert korábban azzal tudtam visszahelyezni, és usgyí a kocsihoz.
A templom mellett Péter rámköszönt.  Éppen egy macskáját búcsúztatta a fenyőfa alatt. Autó ütötte el. Napokig nem került elő. Behúzódott félreeső helyre.
Pár szóban megbeszéltük, hogy ki, mivel üti agyon az időt, és megkérdeztem, lenne-e egy órája rám. Légteleníteni a fékem.
Itt derül ki, mennyire nem tudok másokat irányítani, mert az nem jutott eszembe, hogy ő azonnal odajön,
A fék helyreállítása mindig egy mozaikjáték. Elfelejtem, hogy is volt, aztán kitalálom.
Még a kitalálom útvesztőjében lépdeltem, Péter már küzdött is a kiskapuval.
Télen leszáll egy kicsit, majd ha igazítok rajta, megint jó lesz. Addig meg kell emelni a nyitáshoz.
Ami a lényeg, hogy körbejártuk a kertem, és megnéztük a facsemetéket. Az almafákat Laci bácsi, a szilvákat együtt ültettük el. A Budafokról hozott eperfát meg egyedül ástam el.
Az eperfa mindig kihajt, aztán leszárad, és újra kezdi. Most is ilyennek tűnik.
Még megmutattam, a dobozvárosom is, és oda lyukadtunk ki, hogy akkor én nem dolgozom, és is jobb, ha a pedálnyomkodás idejére keresem meg. Neki is van teendője otthon.
Pont úgy működöm, mint ez a kódtörő fickó a filmben. Ha a fejemet kell használnom a munkához, egyedül kell lennem.
Sötétedésig még újra szét kellett szednem a fékdob alatti rendszert, mert a beállító csavar szorult. Kivéve brigéciollal tettem mozgathatóvá, és már percek alatt vissza tudtam állítani.
Most még kicsit súrol, de az lehet a dob szélén egy lemezcsík. Elmagyarázni lehetetlen kép nélkül, most meg sem próbálom.
A másik oldalon szintén nem sikerül utána állítani, ezért mára is lesz feladat.
Még becsavaroztam a két fékcső végét elöl a fékfolyadékelosztóba. Töltöttem a tartályba is. Aztán rámsötétedett, és jöhettem haza fűteni.
Ma délelőtt Nufi templomba fog menni, én maradok itthon Bélával, addig megpróbálom magam hasznossá tenni itt, de a jövő hétre esőt mondanak, jó volna ma lelégteleníteni a rendszert. Ebéd után turbó fokozatra kapcsolom magam.  

A fény

Érdekes, mert tényleg azt tanultuk róla, hogy elektromágneses jelenség. Kisfaludy pedig azt mondja, hogy se nem elektromos, se nem mágneses. Mindezt azért, mert a gravitáción kívül nem téríti el semmi. Sem a nagy feszültség sztatikusan, sem a mágneses térerő.
Eddig bárki azonnal felfoghatja. Még nekem is azonnal sikerült.
Viszont az energia szó tanulmányaim szerint munkavégzőképesség.
A fény pedig micsoda?
Amikor pl a napból elindul, és becsapódik a földbe, felmelegíti. Meg már a légkört is. Sőt, általánosítani merek, hogy bármit, amibe beleütközik.
Ha jól emlékszem, Dávid Gyula szabadkozott egy előadásában, hogy a fénysebesség valójában az energiaterjedés sebességének elméleti határa.
Bingó.
A fény tehát az energia magyar neve.
Belassult gondolkodásom rendszerezni akarja ezt a semmit.
Amíg a terjedési sebességével halad, addig nincs tömege.
Ha nekimegy valaminek. akkor 'láthatóvá' válik. A kölcsönhatás teszi érzékelhetővé.
Ha ez a szemem, akkor az agyam számára.
Ha valami molekula vagy atom rajtam kívül, akkor visszaverődik, róla, felmelegszik, az energia(fény)szintje változik meg.
Cammogok mások után, és fel kellett ismernem, hogy amennyi fény van bennem, annyira vagyok én is élénk.
Elég egy napsütéses nap, és a kedvem is megváltozik. De a virágok fotoszintézise is egy fénnyel működő kémiainak nevezett folyamatrendszer.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a vallások is a fényt választották a tudás központjának.
Még a Jézus születésnapját is szinkronizálták a földön megtapasztalható fényminimumhoz.
Azt hiszem, jobb, ha most abbahagyom ezt az elemzést, és kimegyek a napra. További megvilágosodás reményében.

Nem lesz ma, hát magamban moziztam

Minden mindennel összefügg.
Tegnap délelőtt fűtöttem a kályhákat, mert Tamás visszahozza a gépét. Fel kell installálni a multifunkciós  - de szép szó! - nyomtatós lapolvasóját.
Felpakoltam a műtőasztalra, és elindítottam a driverletöltéseket. Addig Tamás az apjával kiment fát vágni. Vagyis csak kimentek, mert nem kaptak engedélyt a fakivágásra. Hamar hazatértek.
Még nem voltam kész. Jó 90%-nál járt a letöltés.
Nem baj. Átmentek Mari nénihez. (Tamás nagyanyja) Én meg amint felkúszott a driver, porzottam is utánuk, de csak Mari néni, meg Magdika beszélgettek az udvaron.
Itt voltak az ÉMÁSZosok, és tönkretettek egy csomó fát. Lehajingálták a kerítés mellé.
Mi még nem értettük. miért, csak a tönkretett fákat láttuk, de jött a polgármester, és felmérte, mit kell eltakaríttatni. Ő világosított fel, miért ez a vandál módszer. A villanyos vezetékek alatt nem nőhet fa.
Ez van.
Magdika pedig belelkesült, hogy az út mentén elburjánzott növényzetet is formára kéne igazítani.
Kihozta a láncfűrészt, és mutatta, hogy mit.
Nemsokára megjelent Péter is. Az ő kerítésén is felfutott a vadszőlő, és beállt a takarításba.
Én meg szépen beráncigáltam a keletkező gallyakat, hogy legyen belőle apríték, meg  gyújtós. Ha már dolgozom vele, ne menjen pocsékba.
Este pedig pihenésképpen letöltöttem a fimlvadász honlapjáról a  Kódjátszma c. filmet.
A film az enigma megfejtéséről szól. A német titkosítási rendszer volt a II. vh alatt.
Igaz, a bevezető szövég kedvcsinálónak a homokos főszereplő tragédiáját tartja, de nekem megint más lett benne fontos.
Hihetetlen önuralma, vagy inkább hideg vére, amivel a megfejtett kódot nem adta felettesei kezébe, hanem megkeresve a stratégiai szálakat kezében tartó főnököt, háttérben tudott maradni, és a döntéshozatalokhoz egyetlen fogaskerékké válni a háborús gépezetben.
Ő, aki szinte autista módra zárt ki mindenkit a munkájából, beállt csapatjátékosnak.

Lesz-e holnap vetítés?

Ma reggel erre ébedtem.
Pontosabban a 12 dühös ember volt a vetítőn, és a többi összekeveredett, mert az álom nem egy határozott élménysor. Inkább csak benyomások kuszasága. Minél jobban meg akarom fogalmazni, annál több részlet tűnik el belőle.
De benne volt a miskolci utunk is. Nufi közelgő születésnapjára könnyű megoldás mutatkozik, mert Fekete Isván regényeit szereti most a legjobban, és még nincs meg a teljes életmű.
Péter éppen értekezletre ment Miskolcra, én pedig bepofátlankodtam mellé a kocsiba. A Palóczi úton - ott jártam el középiskolába - parkolt le. Pár lépés csak az antikvárium. Aztán végigsétáltam a Széchenyi utcán.
Egy ismerős arcot sem láttam.
Ez az érzés volt még a fejemben.
Hogy kikoptam onnét.
Meg hát mindenhonnét.
Ahogy Stuttgart is rengeteget változott két látogatás között, ma már apám sincs, aki vonatkoztatási pontja lehetne egy ilyen látogatásnak.
Egyik alkalommal felmerült, jó lenne látni Baselt. Nagyapa sírját.
Apám nem lelkesedett az ötletért.
Persze értettem én akkor is, de most méginkább érthető.
Egy temetőbe lehet vinni virágot.
Apám nevét pedig még egy tábla sem őrzi egy kertben, vagy templom falában.
A gondolatfolyások mégis összefüggnek.
Beállítottam egy tükröt az Astra műholdra, ahonnét német nyelvű adásokat lehet nézni.
Egyik gondolat kézenfogja a másikat, és vezeti.
De most hátramenetbe kapcsolok, és megyek fűteni. A termosztátom - a bokám - jelez, hogy itt az idő.