Olyan jó volt, hogy meg kell ismételni

Némi irónia is szorul belém, de nem keseredem el tőle.
Ma reggel jól odaégettem Béla rizsét. Ilyenkor megeszem én, kisúrolom a kisfazekat, és újat főzök.
Tegnap beüzemeltem egy új nyomtatót. Valamiért nem csomagoltak mellé USB kábelt. Két útból ezt is megoldottam.
Ma reggel újabb filmeket töltöttem le. Csak elfogyott a lemezterület. Ki kell írni DVD-re. Most éppen ez folyik. Eztán a hibaüzenetes letöltéseket meg kell ismételni.
Tegnap este már mindent bezártam. Kitrákotty kinn maradt a 'nappaliban'.
Vissza kellett mennem érte. Szegény tyúkocskám már aludt egy lemezszélen kapaszkodva, amikor bevittem a 'hálószobájába'.
Nufi rámbízta a Béla gyógyszerezését. 18:46-ra programoztam az órát, és 18:49-kor Bélának nem volt kedve bevenni.
Megvártuk Nufit. Mégis be tudtam adogatni a szájába.
Befejezem inkább a dupla élvezetek tárgyalását, és megvágok néhány képet. Tegnap jártam Bódvaszilason, és találtam lencsevégre valót.
Hátha másnak is tetszeni fog:
 

:-)
A fénykép minőségéért elnézést kérek. A hölgy alkotásai viszont talán elfeledtetik a hiányosságaimat.

Gépek

Új és régi masinák. Körbevesznek.
A legújabb kütyü  három napja érkezett. Lapos táblagép.
Nufinak már tavaly vettünk, én most kaptam. Ismerkedem vele. Időnként dühösen morgok, mert fogja magát az olvasott szöveg, odébbugrik. Ha meg nem simogatom, akkor elalszik.
Egy perc alatt nem olvasok el egy oldalt. Persze nem baj, már átállítottam 5 percesre a szundiját.
Este Laci szomszéd hívott telefonon. Nufit köszöntötte fel, meg tanácsot kért Debian ügyben. Vett málnapécét. :-)
Megnéztem, egyáltalán mi is az. A tudása alapján egy kijelző néküli simigép.
Mint régen, a tévére kell feldugni, és alapdolgokat tud valamennyi memóriával.
Laci szomszéd mindig is bátor ember volt, most sem tudta, mekkora fába vágja a fejszéjét. Illetve, ha már megy az X - a grafikus felület - és a hálózat is csatlakoztatva van, nem lesz az annyira bonyolult, csak mindig meghökkenek a lépésein.
Egy fejlesztő asztalon például minden hely jól jön. Ha valaki szotvermódosítás-fordítás-letöltést kis helyen csinál... de megmagyarázni mindent lehet. (Egy ilyen marokban elférő gépet mindenképpen :-) )
Még nem csorog a nyálam. Az asztali gépem még mindent tud, ami nekem fontos.
Más téma.
Ökomenikus hét van itt Komjátiban. Nufi esténként el fog járni az előadásokra. Legalább kimozdul ő is. Szellemi feltöltődés lesz.
Tegnap a miséről, vagy istentiszteletről jőve kikérdeztem, mi is volt a téma.
Péter a bibliafordítások  összehasonlításáról (is) beszélt. Mennyivel több információt lehet kiolvasni Károlyi fordításából.

ötödik levél az efézeusiaknak
16
" Jól használjátok fel az időt, mert rossz napokat élünk!"

"Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak."

"Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok."

"Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok."



Az újabb fordítások kivették a kalmár szellemet, hogy befektetéssel lehet haszonhoz jutni.  Pedig a világ így működik. Az új fordítás azt sugallja: elég  jól beosztani magunkat, pedig sokszor ez kevés.


Szövegkörnyezetéből kiemelve mondom mindezt, mert még mindig az ószövetségnél járok, és 'ide' csak ugrottam. Amennyire periférikus látásomba belefér, a bölcsesség, kell vezessen, és az ár lehet bármi, nem csupán pénz. Hirtelen a csapdába került öreg róka jut eszembe, aki lerágja a lábát, hogy szabaduljon. Ez is árnak számít, de a róka nem kereskedelmi szavakat használ, mint Károlyi, hanem a korábbinál rosszabb élet vagy halál között dönt.


Péter nekem már korábban mutatta könyvből a két fordítás közötti különbséget. Nufinál is látom, mit küzd egy-egy (angol)szöveg értelmének magyar egyeztetésével. Oda is, meg vissza is.
Hogyan lehetne egy közelkeleten, kétezer évvel ezelőtt mászkáló tanító ott működő bölcsességeit egy mai világba, mai szavakkal  pontosan beletuszkolni?
Így.
Mint ezekből a betűkből kiderül.
Viszont a szakember értelmezése is az ő műveltségén és a közönségén nyer új alakot. (testet?)
Értem, és felfogom, hogy nem muszáj a kereskedelmi szakszó egy bölcsész téma megfogalmazásához.
Csak akkor meg kell várni, amíg az újabb nemzedék - aki már az új szövegen nevelkedik- ugyanazt a tartalmat érzi, mint a szöveg alkotója.

Még van tízpercem...

... amíg Nufi befejezi az óráját. Gondoltam, addig megnyitok egy bejegyzést.
Reggeli elmélkedésem a korunk érdekességéről indult be.
Ahogy az áttelepülésünk az országhatár mellé nem jelentett teljes elszakadást a korábbi ismerősöktől, sokkal bátrabban indultunk neki.
Már gondolkodtam rajta, vajon régen az egyház kihelyezett bástyái mit szenvedhettek az első hónapokban, években.
Nem látok bele, de Péter is jár kocsival Miskolcra megbeszélésre. (Biztos van ennek szakszava is.) Szóval feltöltődés lehet a sok nem épp szakmai társaság után az ismerős környezet.
Van azért valami fal is ebben a szervezetben. Nem Péterre gondolok, mert nála pont nem éreztem a megismerkedésünkkor.
Attila más képet mutatott, és még egy kollégájával találkoztam 1-2 hete az ajtajában. Vittem neki a megnézett DVD lemezeit vissza, és az a fickó ott állt az ajtóban. Ha környékbeli falusi lett volna, akkor biztos tegeződve köszön, vagy nem fürkész a szemeivel.
Ilyenkor a kicsit zavart figurára állok be. Fogalmam sincs, miért.
Mindegy, kisegített Kriszti. Előjött a konyhából, és a kezébe tudtam nyomni a lemezeket, majd spurizni haza.
Nem biztos, hogy ez a legtermészetesebb viselkedés, csak így működöm.
Meg pár dolgot nem értek.
Tegnap becsöngetett egy fiú. Hogy megvenné a motoromat.
Mondom, hogy nem eladó.
De megnézné.
Minek?
Elmentünk, megmutattam, és nem változott a véleményem. A motor marad. Meg fogok tanulni vele motorozni, és eredetileg is Miskolcra akartam vele járni bevásárolni. Valószínűleg van még vagy 10-15 évem, amíg bringán kibírom a 60-120km-es utat, aztán kell a gépi segítség.
Ezt is elmondhattam volna a fiúnak, de nem mondtam. Inkább azt mondtam, hogy emlék valakitől. Ez is igaz, csak nem döntő érv.
Az már inkább zavarna, hogy én kaptam, és pénzért adjam tovább.
Ennyit az én élelmesnek nem tűnő logikámról.
Ha már magam is bonyolultnak tűnök magamnak, akkor hogy lennék képes megfejteni másokat?
Sehogy.
Talán ezért tűnik egyszerűbbnek a városi életforma után az itt élők közössége.
A hétvégi vallásos összejövetelek évszázadok óta összehangolják - amennyire lehet - az életet. Aki tanít, az azért, mert ezt tanulta, és aki tanulni megy, az azért, mert most tanulja.
Én az iskolában tizenéves kiforrottságú tudásból épültem. Ma meg már annyi előnye sincs.
Viszont rácsodálkozhatok az időtállóra is.
Ebben van azért valami hiba is.
A tanulás mindig könyvekből, vagy rögzített anyagból épült a fejembe.
Az élő előadó -tanár- élményt adott, és hamar elfelejtettem.
A tudás megszerzéséhez oda kellett ülni a könyvhöz, és lassan beégetni a megfelelő memóriarekeszbe.
Most sem változik a módszer, csak az audiovizuális technika - mondom magyarul : pl a jutubis előadások - is konzervek. Visszapörgethető, sokszor ismételhető, és egyedül hallgatva beépülő anyag.
Szántai előadásaiból már bennragadt anyag most ismerősként köszön vissza a Zajti Ferenc könyvből. Kell hozzá Szántai?
Hogyne kéne! Ő ad lelket a 'tananyagnak', mint pap a bibliának, de csak lelkesedésből nincs tudás.
Itt van még Dávid Gyula is. Az MCSE előadásain két-három órás repülésbe visz, csak az ő forrásait még nem  olvasom. A matematikai alapok megvannak, csak rozsdásak. Úgy értem, hogy a fejemben.
Lenne gyakorlati haszna is?
Hogyne.
A műholdvevő készülékem beállításánál a tányér dőlésszögét és elforgatását sem tudom kiszámolni a koordinátáim alapján. Beállítani tudom, mert elsétálok egy másikhoz, és kb oda húzom az én antennám, majd a műszert figyelve 'betaposom' irányba.
....
hosszú lesz a bejegyzés, megyek átöltözni. Jön a bevásárlás.

A macskafotózás rejtelmei

Tegnap kitettem Ducika fényképét. Ott áll nyugodtan a kezem alatt. Szemei beszűkülve. A kép maga a megtestesült pihenés.
Ezzel szemben a macska folyamatosan forog, izeg-mozog, és mindig máshol tárja fel a dögönyözendő felületeit.

Dorombol, nyávog, és a többi, i tak dáse, und so weiter,

Most szerencsém volt. Nufinál a kamera, nálam a macsek, Így lehetett forgatni, kivárni a megfelelő pillanatot, és mindkét kezem szabad...
... na jó, a másikban volt egy távirányító, Nem a macskához, hanem egy műhold beltérié - ma már azt is settopboxnak hívják - de nem érdekel.
Tényleg, azt még nem is meséltem, hogy felfedezhető a szabványosítás az állomáskereső dobozok között is.
Ez az új szerzeményem méretben, pofára is hasonlít a Béla földi sugárzást fogó ketyeréjére.
Már van rajta USB aljzat, és számítógéppel megszerzett jutubis filmet is meg lehet rajta nézni, és rögzíteni is tud. A beállító kezelő felülete is jóformán a műholdlista és a fejbeállító elemekkel bővebb.
Minek ebből új?
Mert tudja a negyedik generációs képtömörítési eljárást. A régi meg csak a kettest ismeri. (mp4 és mp2, ha valaki így ismeri. A hármas tudtommal csak hanngtömörítésre való)

Edit nézett be még hozzánk. Hozott pár háztartási gépet javítani.
A kávédarálóval kezdtem. Gondoltam, egyszerű lesz.
A cukordarálástól beállt a tengelye. Hát megoldottam, de nem volt öt perc.
Talán majd a vízforraló egyszerűbb eset lesz. Csak annak nem tudom kinyitni a tetejét. Lehet, hogy az a baja?
Délelőtt visszaviszem a darálót, és rákérdezek. Illetve megnézem  a fűtőszálat, mert az mérhető ellenállás, és ha nem, az is elárul valamit.
Úgy tűnik, elállt az eső is. Megrakom a kályhákat. Begyújtani elég ebéd után, mert már kinn sincs hideg. Tegnap pl. a hátsó szobánál melegebb volt a gangon.

Nufi nagy bánatára a herőcét már felfaltam, ezért nem tudta lefényképezni, de legalább meg tudtuk kínálni Irénkét. Ő eddig bármikor jött, süteménymentes konyhát talált.
Még Mari néni is átkukkantott, bár én akkor Péterrel beszélgettem. Ott vezekelt a kerítése tövében. Térden állva szaggatta a vadszőlő indáit. Nem túl hatékony megoldás, meg Magdi szomszéd szerint kiirthatatlan is de legalább együttéreztem Péterrel.

Macska

Ducika